Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-20 / 243. szám

www.ujszo.com | 2020. október 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Célkeresztben Egyetem, művészet, jogállam az Európai Unióban, 2020-ban (TASR/AP) Újraélesztett nyugdíjrendszer SIDÓH. ZOLTÁN A hétvégén belengetett országos vírustesztelésnél ugyan keve­sebbeket érint a nyugdíjreform, ám míg egy antigénteszt kivi­telezése és kiértékelése jó esetben 20 percig tart, addig a nyugdíjfolyósítás időtartama simán elérheti a 20 évet. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy Milan Krajniak munkaügyi minisztériuma hogyan szabná át a Smer által tavaly alaposan feldúlt nyugdíjfolyósítási rendszert. Talán a legfontosabb, hogy eltörölnék a 64 évben megszabott nyugdíjplafont, ami az átlagéletkor növekedésével fokozatosan kitolódna. Ez nem jelent azonnali változást, hiszen napjainkban is mozog a nyugdíj­­korhatár, és csak az 1966-ban vagy utána születettek mennének 64 évesen nyugdíjba, ami az Európai Unióban az egyik legalacsonyabb. Az unióban döntően 65 és 67 év közé van belőve a határ, ami régiónkban is normális­nak számít, elég csak a lengyel, a román vagy a horvát nyugdíjrendszerre gondolni. Ilyenkor persze azonnal felhördülhetünk, azt kérdezve, talán életünk végéig zakatoljunk? Sajnos igaz, hogy Szlovákiában átlagosan alig 57 éves korukig egészségesek az emberek (a férfiak mutatója még rosszabb), miközben a számunkra igazodási pontnak számító Csehor­szágban ez a mutató 64 év, Svédországban pedig egyenesen 70. Azonban két tényezőt figyelembe kell venni. Az egyik, hogy az átlag­életkor nálunk is örvendetesen kitolódott, csak a rendszerváltás óta több mint négy évvel. A másik, hogy a kedvezőtlen demográfiai helyzet miatt (egyre kevesebb gyerek, egyre inkább elöregedő lakosság) a jelenlegi nyugdíjrendszer hosszabb távon szó szerint fenntarthatatlan. Csak egyet­len példa: a Szociális Biztosító tavaly több mint 2 milliárd eurót volt kény­telen átcsoportosítani, hogy egyáltalán folyósítani tudja a nem éppen sváj­cinak számító, átlagosan 480 eurós nyugdíjakat. E kellemetlen tényt azért kell nyomatékosítani, mert nyilvánvalóan népszerűtlen döntés a korhatár további kitolása, viszont csak tíz év alatt 170 ezerrel nőtt az öregségi nyugdíjasok száma, miközben egyre csökken az egy nyugdíjasra eső aktív keresők tábora. A reform további eleme lehet a 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás, illetve az úgynevezett szülői bonusz, amikor a dolgozó gyerek a nyugdíjas szülő számlájára utalja az eredetileg járulék formájában befize­tett összeg egy részét. Mindkét elképzelés eléggé problémás, az első pél­dául azért, mert aki például 16 évesen munkába állt, az akár 56 évesen nyugdíjba mehet, ami a fent vázolt problémák miatt csak tovább növeli a Szociális Biztosító terheit. Arról nem is szólva, hogy aki 2004 előtt volt anyasági szabadságon, munkanélküli volt, vagy egyetemre járt, akkor ezek az évek is beszámítódnak a munkával töltött évekbe, míg 2004 után már csak a tényleges munkaviszony a mérvadó. A szülő-gyerek viszony ese­tében a gyermektelen idős vagy az a nyugdíjas lesz megrövidítve, akinek a gyereke külföldön dolgozik. Arról nem is szólva, hogy szerény számítások szerint e megoldás mintegy 700 millióval rövidítené meg a nyugdíjkasszát. Vagyis mindkét, erősen szociális töltetű elem a többletterheken kívül csak torzítaná a rendszert. A szaktárca arra is gondolt, hogy a második nyugdíjpillért kötelezővé tenné a pályakezdők számára, emellett megpróbálja orvosolni az 1957 és 1963 között született, gyerekeket felnevelő nők számára az eddig előnyte­len nyugdíj számítási módszert - csak ez közel 150 ezer nőt érint. Összes­ségében átfogó, több mint 1 millió polgárt érintő változásokról van szó. Még minden képlékeny a tervezet, a kormány, a parlament alaposan át­gyúrhatja. Az volna szerencsés, ha a politikai gépezet öntőformájából egy tartósan életképes, igazságos, fenntartható, pénzügyi járókeretre nem szo­ruló nyugdíjellátás pottyanna ki. FIGYELŐ JUHÁSZ KATALIN ehet szellemeskedni, hogy a magyar kormány egy gépesített lövészez­redest küldött a színmű­­vészetisek ellen, akik visszaverték a támadást, megtartották állásaikat, nem hajlandóak kapitulálni. De egy­részt nem szoktam viccelődni hadi terminológiával, másrészt a dolog ennél sokkal komolyabb. Az egye­temfoglalók ugyanis a saját jövőjü­ket kockáztatják, amikor szembe­­szállnak a hatalommal. Az sem ér­dekli őket, hogy az állam idén már hét egyetemet privatizált szép csendben. Az így létrejött „magán­­egyetemek” ugyan továbbra is állami finanszírozással működnek, az élük­re kinevezett kuratóriumok azonban gyakorlatilag teljhatalmat kaptak, még a rektor demokratikus megvá­lasztását is megkerülhetik. Ez keve­sebb ráfordítással nagyobb állami kontroll, hiszen a kuratóriumokban legalább annyi kormányközeli poli­tikus ül, mint amennyi (kormánykö­zeli) szakember. Ennek ellenére nem minden egyetem tiltakozott, bár az is igaz, hogy a Színház- és Filmművé­szeti Egyetemen kívül nem nagyon van más intézmény, ahol a kormány­­oldal „kultúrharcos” célok szolgála­tába állította a modellváltást. A szeptember 1. óta kitartó hallgatók és oktatók iránti világméretű szimpátia ellenére vélhetően már eldőlt ez a háború. A társadalmat ugyanis nem igazán mozgatta meg az épületfog­lalás, nem vonultak százezrek az ut­cákra egyetemi autonómiát követel­ve, sokan azt se tudják, mi folyik az SZFE körül. Egy jogász ismerősöm a minap le­vezette, miért törvényszerű a mini­forradalom bukása. Nem tudtam vele vitatkozni, bármekkora idealista va­gyok is, mert a forgatókönyv teljesen logikus. Nézzük. Szarka Gábor kancellár és Vidnyán­­szky Attila, a modellváltó kuratóri­um elnöke folyamatosan azt kom­munikálja: próbáltak nyitottak lenni a tiltakozókkal, de nincs fogadó­­készség. Jelezték, mivel nem enge­dik be őket az épületbe, először az egyetemi adminisztrációt, majd az oktatást is külső helyszínre szervezik Ismét terjed a pánikvásárlás Németországban a járvány második hullámának felerősödésével. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung beszámolója szerint a tavaszi első hullám Után ismét egyes higié­niai termékek és tartós élelmiszerek forgalma növekszik látványosan, de egyelőre nem országszerte, hanem néhány térségben, főleg a járvánnyal leginkább sújtott tartományok közé tartozó Eszak-Rajna-Vesztfáliában és Baden-Württembergben. Az utóbbi - Németország délnyu­gati részén fekvő - tartományban annak is lehet szerepe, hogy sokan újabb határlezárásoktól tartanak. így például Kehiben, a Rajna franciaor­ki. Fontos tény, hogy a kancellár tör­vénytelennek nyilvánította az SZFE diákjai és tanárai által létrehozott „tanköztársaságot”. Vagyis ez a fajta oktatás többé nem az SZFE égisze alatt folyik, hanem magánemberek vállalkozása. Szarka ezredes minden tanulót és dolgozót nyilatkoztat, hogy elfogadja-e az új vezetést. Aki nemet mond, az kizárja magát az SZFE diákjai és munkatársai közül. A munkatársakat kirúgják (fino­mabban fogalmazva: munkajogi kö­vetkezményei lesznek), ha együtt­működnek az egyetemfoglalókkal. Ez azt jelenti, hogy a hatalom kihúzta az intézményt a diákok és az ott dol­gozók alól, felszámolta az egyetem autonómiáját és magával vitte az egyetem nevét, rangját, pecsétjét, jogosítványait. Akik nem fogadják el az új vezetést és a „nemzeti, keresz­tény szemléletű” átalakítást, azok többé nem az SZFE diákjai és dol­gozói, hanem magánszemélyként tartanak megszállva egy épületet. De mivel az új vezetés más helyszínen kezdte meg működését, már nem is az egyetemet tartják megszállva, csak egy ingatlant, amely nem az övék. A következő lépés az lesz, hogy szági partján fekvő Strasbourggal szemben elterülő német kisvárosban az utóbbi napokban rendkívüli mér­tékben felélénkült a bevásárlóturiz­mus. Julia Klöckner szövetségi mező­­gazdasági és élelmezési miniszter szerint nincs szükség a szokásosnál nagyobb készletek felhalmozására. A szállítási láncolatok működnek, az élelmiszer-ellátás nincs veszélyben - mondta a lapnak, kiemelve, hogy a pánikvásárlás nemcsak oktalanság, hanem ellentétes a társadalmi szoli­daritással. „Ráadásul sok minden a kukában köt ki” - mondta Julia Klöckner. A pánikvásárlás megjelenése mellett más jelek is arra utalnak, hogy az elsőnél erősebb és a jár-Szarka ezredes utasítja az üzemelte­tőket, hogy szerezzenek érvényt a tulajdonos jogainak és tisztítsák meg az épületet az idegen elemektől, akiknek semmi közük az egyetem­hez. Ha ellenállásba ütköznek, az többé nem az egyetemistákjogos el­lenállása, hanem a törvényes vezetést elutasító garázdáké. Velük szemben erőszakkal is fel le­het lépni. Ekkor már nem mondhat­juk, hogy az SZFE diákjainak auto­nómiáért vívott harcát verte le erő­szakkal a rezsim, hanem egy ingat­lantulajdonos érvényesíti a tulajdo­nához való jogait garázdákkal szem­ben. (Akik nem is keresztények, ha­nem külföldről szervezett zsoldosok, és eddig is megszállva tartották a ke­resztény magyar nép egyetemét, idegen szellemmel oltva be a magyar ifjúságot. Nem csoda, ha ízlésdikta­túrájukkal, a keresztény értékekkel ellentétes álművészetükkel folya­matosan rombolták a nemzeti kultú­rát. A magyar nemzet visszautasítja, hogy kívülről bárki beleszóljon abba, milyen szellemiségű művészetet akar Magyarország.) Ennyi. Talált, süllyedt. így működik egy jogállam az Európai Unióban, 2020-ban. ványgócok helyett az egész országra kiteijedő fertőzéshullám hatására változik a német lakosság magatar­tása. Ezt mutatja a többi között a De­utsche Bahn (DB) vasúttársaság ki­mutatása, amely szerint az utóbbi két hétben zuhanásszerűen csökkent a távolsági járatokra eladott jegyek száma, és a mobil távközlési háló­zatokból kinyert adatok is azt jelzik, hogy október eleje óta visszaesett a lakosság mobilitása, vagyis az em­berek ritkábban és rövidebb ideig mozdulnak ki otthonról, és kisebb távolságot tesznek meg. Németországban egyre gyorsab­ban terjed a koronavírus, 24 óra alatt 4325 fertőzést regisztráltak, ez csak­nem a duplája az egy héttel korábbi 2467-nek. (mti) A tanítók 31%-a hisz a vakcinacsipben A tanárok fele szerint a kormány nem mond igazat a koronavírusról, egyharmaduk pedig úgy gondolja, hogy az oltással csipeket akarnak majd az emberek szervezetébejut­tatni. Erről a Spolu párt tájékozta­tott, amely az Európai Néppárttal (ÉPP) közösen közvélemény-ku­tatást rendelt a Focus ügynökség­től. A felmérésbe 518 olyan peda­gógust vontak be, akik az alapis­kola felső tagozatán tanítanak. 62 százalékuk szerint a kormány nem ura a járványhelyzetnek, 50 száza­lékuk szerint az első hullámot is rosszul kezelte. Főleg arra panasz­kodnak, hogy nem volt megfelelő módszertan, és nem kompenzálták a távoktatás alatti pluszköltségeiket a több telefonálás és az internet­használat miatt. Emellett a peda­gógusok fele úgy véli, a kormány nem mond igazat a koronavírusról, például annak veszélyességéről, 31 százalékuk szerint pedig csipet is tesznek majd a vakcinába. A peda­gógusok 44 százaléka sima influ­enzának tartja a koronavírust, csak 42 százalékuk oltatná be magát el­lene. 39 százalékuk úgy tartja, hogy a maszkviselés káros az egészségre. Bár azt már igazolták és számtalanszor publikálták, hogy a vírus természetes úton jött létre mutálódással, és az ember most nem képes ilyen létrehozására la­boratóriumban, illetve másmilyen vírust hozna létre az, aki biológiai fegyverként akarná használni, ezt csak a tanárok 31 százaléka hiszi. 30 százalékuk szerint laboratóri­umban hozták létre és szándékosan teijesztették el, 29 százalék szerint laboratóriumban alkották és vélet­lenül szabadult ki. „A vírus nemcsak az embereket fenyegeti, megtámadta az iskolákat is, összeesküvés-elméletek teljéd­nek vele. Az iskolákban is, ahol éppen a diákok kritikus gondolko­dását kellene fejleszteni” - mondta a felmérés eredménye kapcsán Vladimír Bilcík, a Spolu európai parlamenti képviselője. (úsz) Ismét indul a roham a boltokban

Next

/
Thumbnails
Contents