Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-17 / 241. szám

PRESSZÓ ■ 2020. OKTOBER 17. www.ujszo.com INTERJÚ 13 Reisz András: A meteorológus nem jósol Egy tájfun és egy hurrikán nem éghajlatváltozás miatt van: ne higgyük, ha ez nem lenne, akkor megszűnne az időjárástan a szélsőség Szereti órákon át hallgatni a vonat zakatolását. Reisz Andrásnak, a TV2 népszerű meteoro­lógusának szüksége van a hangokra, a látványra, az utazásra. Imádja a vonatokat, kiskora óta ez érdekli, ez a mindennapi éle­te, úgy töltődik fel, ha vonatra ül. A mikor csak ideje engedi. Csehország­ban az egyik pálya­udvarra kihelyeztek egy webkamerát, így élő egyenes adásban követheti az eseményeket. Azon figyeli, mi történik, hol van baleset, késik-e egy szerelvény. Szí­vében a vonaté a fő hely, nem is tit­kolja, hogy ez a hobbi tulajdonkép­pen függőség. Miatta bezárkózott ugyan a saját világába, mégsem lett belőle hivatás. Vajon miért? Miért lett a gyermekkorát Füleken töltő, ma kereken 40 éves Reisz András inkább időjárás-kutató, hogyan szeretett bele a csillagokba felnézve az égre - erről és sok más egyébről beszélgettünk. És persze az időjárás felől érdeklődtünk... Milyen lesz az ősz? Ezt mennyire pontosan lehet előrejelezni? Azt, hogy milyen lesz, kategoriku­san nem lehet megmondani. Az előrejelzéseket ketté kell választani. Vannak azok, amelyek öt-tíz napig terjedő időszakra hordoznak infor­mációkat a csapadékra, felhőzetre és a hőmérsékletre vonatkozóan, ezek a rövid és középtávú előrejel­zések, amelyeket a tévében is lehet látni. Viszont ahogy haladunk előre az időben, úgy már az ötödik nap­pal növekszik a bizonytalanság, a tizedik napra nem lehet határozot­tat mondani, és ahogy növeljük az időtávot, egyre jobban áttérünk a statisztikai alapú kijelentésekre. Ott már nincs szó konkrét napról, konkrét időjárásról, ott egy tízna­pos, ún. átlagos dekádhőmérséklet jelenik meg egy nagyobb földrajzi régióra. Léteznek ugyan hosszabb távú előrejelzések, ezek azonban kizárólag az időjárás kiátlagolt jel­lemzőit adják vissza, s nem arról szólnak, hogy november elsején esni fog-e az eső Füleken, vagy épp szilveszter napján fog-e havazni Ga­­lántán. Ezt egy meteorológus nem tudja megmondani. De azt, hogy abban a hónapban kb. ml lesz jellemző, azt igen? Vagy ott is csak jóslásokba bo­csátkozna? Nincs jóslás, ezt szögezzük le! Jó­solni nem szoktunk! A meteoroló­gia soha nem alkalmazott jóslást, én tudományos módszerekről tudok. A meteorológiában a mé­résektől egészen az éghajlati elő­rejelzésekig az alaptudományok, a matematika és a fizika alaptörvé­nyeit használjuk a mindennapos munkánk során. Ha nem így lenne, nem meteo­rológusnak neveznének bennete­ket, hanem jósnak. Sajnos, neveznek. Mi már ezt megszoktuk, de én mindig helyre­igazítom azt, aki megkérdezi, mit jósolok a hétvégére. Szoktam kicsit csipkelődni, hogy majd kérdezze meg a jóst. De valahol ez érthető, minden szakmának megvan a maga csínja-bínja, nem szabad degradál­ni. Nem biztos, hogy degradálják... Fontos azért tudni, hogyan mű­ködik a világ. Én egy tudományos alapú ember vagyok, nem szeretem, ha valamire 88-féle magyarázatot adunk Tudni kell, hogy a meteoro­lógus kicsoda és mit csinál, hogyan dolgozik, hogy a mi munkánk nem süllyedhet a jóslás szintjére. Ezt nem szeretném! Ha valaki mete­orológusnak akar tanulni, annak nem kakasra meg befőttesüvegre van szüksége, hanem matematikai és fizikai ismeretekre. Ez volt, ami miatt vonzott a mete­orológia, hogy mégis úgy döntöt­tél, ezt tanulod az egyetemen, és nem mész el mozdonyvezetőnek? Nem feltédenül, mert valamilyen szinten féltem is, a matika, fizika nekem nehéz tantárgy volt, nem w Nem jellemző a Kárpát-medencében a hideg és havas tél A 60-70-80-as évekből származó tapasztalás, hogy akkor több volt a fagyos, havas tél Viszont az volt a nem normális. voltam annyira jó matematikából, bár tény és való, hogy az ELTE-n más világításba került mindkettő. Sok kérdésre választ kaptam, amire alap- és középiskolában nem sike­rült választ kapnom. A két dolog párhuzamosan indult el: a vasút volt az első, és ezt utolérte ’95-ben a meteorológia, valószínűleg azért, mert természetember vagyok, benn csak addig voltam, amíg ettem és aludtam, vagy rossz idő volt. Annak idején misztikus szakma volt a meteorológia, az átlagem­ber nem sok információhoz ju­tott A meteorológia sokkal régebbi tu­domány, mint ahogy az emberek tudatában él. A matematika és a fizika módszertanának fejlődésé­vel párhuzamosan alakult. Fontos leszögezni, hogy minden, ami tör­ténik a légkörben, fizikai törvény­­szerűségeken alapul, és semmi sem történik véledenül és miszti­kusan. Mindenre van magyarázat, mindennek van fizikai oka. Más kérdés, hogy az okokat fel tudjuk-e tárni. Vannak olyan jelenségek, amelyekre még nincs leírás, mert hiányzik a megfelelő megfigyelés, de a lényeg, hogy a meteorológia csak addig volt misztikus, amíg nem tudták, hogy milyen a Nap­rendszer, hogy a Nap egy helyben van, és a Föld forog körülötte, amíg az egykori nagy tudósok rá nem jöttek, mi a gravitáció, mitől mo­zog a levegő. Szép lassan jutottak el odáig, hogy a légkör mozgásait is le lehetett írni ezekkel a törvényekkel. Majd jött a nagy változás, amikor a számítógép is bejött a képbe, s ezzel egy forradalmasított meteorológia­időszak kezdődött, számítógéppel lehetett azokat a számításokat el­végezni, amelyeket azelőtt csak pa­píron lehetett, s legalább egy hetet vettek volna igénybe. Akkor vált lehetővé, hogy gyorsabban számít­suk ki a légköri változásokat, mint ahogy azok bekövetkeznek. S az is könnyebbé vált, hogy szer­teágazó területeket öleljen fel, egybekapcsolja az egyes tudo­mányágakat. így van, a meteorológia erősen mul­tidiszciplináris. Van benne földrajz, matematika, fizika, informatika, számítástechnika, az agrometeoro­lógiában ott van a biológia, s van kémia is, mert a levegő- és környe­zetszennyező folyamatokat is mo­­nitorozni kell. Az éghajlatkutatók számára fontos az óceánok fizikai tulajdonságainak megfigyelése, te­hát úgymond az egész geográfiai szférát felöleli. Persze ahhoz, hogy én egy időjárás-jelentést kidolgoz­zak másnapra, nem kell tudnom, hogy a gleccser milyen állapotban van Grönlandon. Viszont ahhoz, hogy 50 év múlva milyen várható fizikai folyamatok játszódhatnak le a Föld légkörében, már szükség van a lassú rendszerek - a gleccserek, az óceán, a jég - működésének isme­retére is. Téged nem vonzott a meteoroló­gia más területe? Az éghajlat és az időjárás nem ugyanaz. Az én területem az idő­járás-előrejelzés, ez már másnap ellenőrizhető, az éghajlat nem, várni kell évtizedeket, mire kapunk visszajelzést, hogy a mi előrejelzé­sünk ehhez mennyire igazodik. A laikusok a kettőt összemossák. Egy meteorológusnak manapság a leg­nagyobb kihívás a viharos gyorsa­sággal érkező információk áramlá­sában az, hogy szelektáljon, rendet csináljon. Azt tapasztalom, hogy az előrejelzések már nagyon jók, viszont az értelmezése és hasznosí­tása még mindig gyerekcipőben jár, s a kettő közötti szakadékot kellene eltüntetni. Nincs olyan érzésed, hogy annak idején józan paraszti ésszel sok­kal jobban tudták észlelni mind­azt, amiről most beszéltél? Dehogyisnem! A probléma az, hogy nem érzékeljük a természetet, csak akkor vesszük észre, ha bennünk vagy a vagyonúnkban kárt tesz. Nincs az, hogy a levegő áramlásá­nak változására, a felhő formájára, a közeledő vihart jelző morajlásra fel­figyeljünk, vagy a kezünkhöz már­­már odaragadt mobiltelefon appli­kációján kövessük, hogy közeledik egy viharzóna. Minden lehetőség a kezünkben van, de elkényelme­­sedtünk, s mástól várjuk a jelzést, mert mi magunk már nem akarunk mérlegelni, inkább mindent gomb­nyomásra elérni. Régen nem volt ilyen, sokat voltak kinn az emberek a természetben, abból éltek, s fölfi­gyeltek a jelekre. Tudták, hogy ha Salgótarján felől jön egy felhő, az nagy vihart fog jelenteni, de ha Lo­sonc felől, az már kevésbé, ha pedig Rimaszombat felől, az nem jár nagy károkkal. Egyébként nem áll mesz­­sze a valóságtól, amit elmondtam. Az utóbbi időben elszaporodtak a szélsőséges jelenségek. A laikus helyesen látja, hogy ezek a mi alapos „segítségünknek” tudha­tok be? Ez nehéz és érzékeny kérdés. Az ég­hajlatváltozásnak vannak mérhető jelei, amelyek elsősorban a globális hőmérséklet folyamatos növekedé­sében nyilvánulnak meg, és ezen belül a felmelegedési tendencia a sarkvidékeken sokkal erőteljesebb, mint a trópusokon, ami arra enged következtemi, hogy a trópusi lég­tömegek egyre gyakrabban vannak ott jelen. Ebből fakad a jégsapka olvadása, a vízszintemelkedés, a sós- és édesvíz arányának változá­sa, a Golf-áramlat módosulása, a különböző, időjárásra különösen érzékeny területek - a Mexikói­öböl, Florida, az USA keleti része, Japán, Kína, India stb. — veszélyez­tetettsége. Ezek azok, ahol valóban időjárási katasztrófák következhet­nek be. Csakhogy önmagában egy tájfun és egy hurrikán nem éghaj­latváltozás miatt van: ne higgyük, hogy ha az éghajlatváltozás nem lenne, akkor megszűnne az időjá­rásban a szélsőség, a jégeső, a for­gószél, visszajönnének a kemény, hideg, havas telek. Én mindig ki­vágom a köznépnél a biztosítékot azzal, hogy nem jellemző a Kárpát­medencében a hideg és havas tél. Ez a 60-70-80-as évekből származó tapasztalás, hogy akkor több volt a fagyos, havas tél. Viszont - s ez a fontos - az volt a nem normális. Ami nálunk a leggyakoribb, az a szürke, borongós, nyirkos, zúzma­­rás, deres idő nulla fok körüli vagy kevéssel az alatti hőmérséklettel. S az, hogy melegebb van, mint az átlag, sokkal gyakoribb, mint hogy hidegebb. Énnek magyará­zata nagyon egyszerű: az Atlan­ti-óceán feletti nagy légörvények folyamatosan idehajtják az óceán meleg légtömegét, s mivel a nyu­gati szél övezetében vagyunk, s az óceán télen sokkal melegebb, mint a kontinens, így ha nyugati szél fuj, s az esetek többségében az, ak­kor a hideg ide nem tud bejutni. Amikor kemény, hideg tél van, ak­kor ez a nyugati szél lelassul vagy megszűnik, és átalakul egy keleti, északkeleti áramlássá, s Oroszor­szág felől jön a fagyos légtömeg. S ha keveredik a Földközi-tengeri nedves, meleg légtömeggel, abból lehet komoly havazás és mínusz húsz fok, amit megtapasztaltunk ’87 januárjában. Az volt a Kárpát­medence egyik legkeményebb tele. Ami érdekes: Csehországban - pe­dig itt van a közelben - is nagyobb eséllyel lehet hó, mint nálunk. Mondok egy durvábbat: a hó a Földközi-tengerből származik. Ah­hoz, hogy nálunk vastag hó legyen, nem elég a hideg. Az Szibériából jön, s kell hozzá egy nedves, pára­dús levegő, az meg csak a Földközi­tengerből tud jönni. Végezetül személyes kíváncsiság: a vonatok kiszorultak az életed­ből? Nem. Sőt! Volt egy szünet az egye­temista éveim alatt, aztán 2006 körül elkezdtek megint nagyon érdekelni, és most a gondolataim a nap nagy részében a vasútra fó­kuszálnak, s a maradék elegendő arra, hogy a meglévő rutinommal és érdeklődésemmel az időjárással is foglalkozzam. Ezt hogy értsem? Felülsz a vonat­ra? Ha jól tudom, nyolc éve autód van... Nem kell felülnöm. Az internet adta lehetőségek és az elektronika lehetővé teszik, hogy online élő kapcsolásban figyeljem a vasutat és a különböző vasúti társaságok által közzétett publikációkat, infokat, késéseket, azt, hogy milyen moz­dony fut be éppen, milyen hosszú, hány tonna, mikor és miért romlott el, s azok a mozdonyok, amelyek­nek nevet adnak, hol vannak. Vir­tuálisan gyakorlatilag egy forgalmi irodaként funkcionálok ilyenkor. Ezt már nem is lehet hobbinak nevezni. Hobbi ez, de a szenvedélynek már egy harmadik fokozata, s közeh't a káros szenvedély fokozatához, mert túlságosan kivesz a szociális háló­ból, ami egyrészt jó, másrészt nem. Urban Klára

Next

/
Thumbnails
Contents