Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-13 / 237. szám
4 RÉGIÓ 2020. október 13. | www.ujszo.com Feladták a leckét a középiskolának A Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola műhelyei kiürülnek (A szerző illusztrációs felvétele) vataőöin Péter Nem volt szerencsés lépés egyik napról a másikra bezárni a középiskolákat, de meg lehet birkézni a helyzettel - állítja a lapunknak nyilatkozó két komáromi iskola igazgatója. A helyzet valóban rossz, és lépni kellett Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója szerint, de hangsúlyozza, a módszer, ahogyan a kormány bezárta az iskolákat, nem tetszik neki. Nem hiszi, hogy a középiskolákban folyó tantermi munka gyorsítaná a járvány teijedését, az eddigi tapasztalatok szerint egyébként az intézmények időben léptek a felbukkanó fertőzésekkel szemben és betartották az előírásokat. Felkészülés nélkül Andruskó azt is kifogásolta, hogy míg a szigorítások által érintett többi szektorban az emberek kaptak némi időt az átállásra október 15-ig, addig a középiskolákat gyakorlatilag azonnal bezárták. „A kommunikáció akkor sikeres, ha az emberek hisznek a vezetőiknek. Követem a híreket, figyelem az emberek reakcióit, és növekszik a türelmetlenség, veszít a hitelességéből a miniszterelnök” - tért ki a kormány népszerűségének csökkenésére Andruskó Imre. Hozzátette, nem vitatja az iskolák bezárását akkor, ha a helyzet nagyon rossz, a Selye gimnázium elődjében az 1918-as járvány idején volt is erre történeti példa. Tanár az üres iskolában Az oktatási minisztérium által kiadott protokoll szerint a pedagógusoknak az iskolaépületből kell folytatniuk a munkát azokban az iskolákban, ahol ehhez a feltételek terem és számítógépek formájában adottak. A Selye gimnázium felkészült erre, azonban a nyolcosztályos képzés első négy évfolyamát továbbra is hagyományosan oktatják. Ez 63 diákot érint, és nyilvánvalóan növeli az iskolára nehezedő logisztikai nyomást. „Nem tartom egyenrangúnak az online oktatást a tantermivel, hiszen nemcsak az IQ-t, hanem az érzelmi intelligenciát is fejlesztjük, ez utóbbit pedig nehezen lehet megvalósítani távoktatás útján” - mondja Andruskó Imre. Nyitra megyével jó a kommunikáció, a központi rendelkezésekről folyamatosan tájékoztatja őket a Komáromi járás módszertani igazgatója. A diákok reagáltak „Kissé előkészületlen lépés volt ez. Az nem korrekt, hogy vasárnap délben bejelentik, és hétfőtől érvényes” - mondta lapunknak Vetter János, a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgatója, aki ugyanakkor úgy látja, főleg a tavaszi iskolabezárás tapasztalata miatt meg tudnak birkózni a feladattal. Noha a különböző szakokhoz nélkülözhetetlen gyakorlati, műhelyekben folyó órák is tartoznak, úgy tervezik, ezeket később pótolják majd. Amíg távoktatásra kényszerülnek, a pedagógusaik az elméleti órákra helyezik a hangsúlyt. Náluk sem jelent problémát a online oktatáshoz szükséges felszerelés és tér biztosítása. Ami a kollégistákat illeti, még vasárnap eljöttek a dolgaikért, így a taneszközök is már a birtokukban vannak. Vetter János úgy látja, kevésbé érte a diákokat meglepetésként a távoktatásra való átállás, mint tavasszal, s jól alkalmazkodtak a kényszerhelyzethez. A minisztériumi útmutatás értelmében a szakközépiskolai duális képzéseknél is van kivétel, ugyanis azoknak a diákoknak, akik különféle cégekhez és vállalkozókhoz járnak gyakorlatra, nem szükséges otthon maradniuk. Történelemóra rózsákkal SOMOGYI KATALIN Győry Szilveszter amatőr rózsanemesítő, élete során több száz rózsafajtát nemesített ki. A hajózás után ez a második nagy szenvedélye. DUNASZERDAHELY Csupán néhány áras az a telek, amelyen Győry Szilveszter több mint ötszázféle rózsát nevel. A legszebb időszak mindig május vége, június eleje, mert akkor szinte minden fajta virágzik. Érdekes módon nem a nagyvirágú, pompázatos példányokban bővelkedik a rózsakert, hanem az apró, sok virágú tövek dominálnak. Az amatőr nemesítő szerint azért, mert azokban tömörítve van a nagyvirágú rózsák szépsége. Mátyusföldinek vallja magát, Pozsony epetjesről származik. „Ez amolyan köztes ország, nem tartozik a Csallóközhöz, de a Dunaszerdahelyi járásban van. »Eperjes«, az bizony MátyusfÖld” - vallja büszkén Győry Szilveszter. A rózsikák Ebben az évben 12 új rózsával bővült az amúgy sem csekély állomány. Saját kezűleg és kizárólag magról szaporítja a kiszemelt fajtákat Szili bácsi. A legtöbb rózsának, vagy ahogyan Szili bácsi szeretettel beszél róluk, rózsikának, saját neve van. „Voltak olyan évek, hogy hétszáznál is több rózsatő volt ebben a parányi kertben, de akkor valóban a virágok rabszolgája voltam. Most már nem vagyok az. így is kétszáznál több saját nemesítésű rózsám van. Előfordul, hogy egynéhányuk neve nem jut hirtelen eszembe, de azért akad néhány emlékezetes. Általában bicskanyitogató neveket adok az új jövevényeknek. Egyik kedvenc rózsámat Győry Szilveszter minden nap meglátogatja a rózsáit (A szerző felvétele) például, az 1947-ben elhunyt Janta- ellen, de tőle nem messze van a legusch Pál nagyszombati püspökről nagyobb csángó énekesnőről, Petneveztem el azért, mert annak ide- ; rás Máriáról elnevezett rózsa, vagy jén felszólalt a magyarok üldözése : a Benes-dekrétumok áldozatai elnevezésű rózsatő” - mutatja rózsáit Győry Szilveszter. A rózsák meséi Természetesen minden névnek megvan a története és ha személyről van elnevezve, a névadó hozzájárulása is. Ilyen például az a rózsa, amit Maiina Hedvig ügyvédjéről, Roman Kvasnicáról szeretett volna elnevezni. „Elmondtam az ügyvéd úrnak, mi a tervem, amit ő nagyon jó néven vett, de azt kérte, nevezzem el az új fajtát inkább szülővárosáról, Pöstyénről. Sem Pöstyént, sem Piesf anyt nem akartam, így némi kutatás után Pescannak kereszteltem el az új rózsafajtát, ez volt Pöstyén régi neve” - meséli az egyik nemesített tőről. De van itt „Jaj” rózsa is, ez állítólag nem nagyon szép, de akkor virágzik, amikor semmilyen más virág nem. Vagy itt van a „Csernobili hősök” rózsája, amelyet annak a három embernek az emlékére nevezett el, akik életüket áldozták fel azért, hogy megmentsék Európát a nukleáris katasztrófától. Valamivel távolabb a „Ligetfalui haláltábor áldozatainak” és az „Inkvizíció áldozatainak” a rózsái nyílnak. Ha tovább lépkedünk a rózsakertben, akkor a Kubicskó István csontkovácsról elnevezett tövet is megcsodálhatjuk, vagy a „Csokerlia” rózsát, ami románul pacsirtát jelent. Sokáig sorolhatnánk még, ki mindenki ihlette meg a nemesítőt, kertjében pompázik a Kúriák rózsatő, a Cantata Profana, a Pipagyújtó, a Jurisics Miklós és a Damjanich János rózsatő is. A motorolaj illata Nem jár külön kényeztetés, sem az újonnan palántázott, sem a régi rózsáknak. Boldoguljanak, ahogyan tudnak, ha nem bizonyít - azaz nem virágzik - nincs kegyelem, a helyét egy másik növény foglalja el. A kis kertben a rózsákon kívül csupán néhány szőlőtőke és borsikafu terem. Borsikafü azért, mert ez a jellegzetes balkáni fűszer, amit Győry Szili bácsi megszokott és megszeretett. Hajós gépészként dolgozott több mint 40 éven át dunai motoros hajókon, több éven át a romániai Vaskapunál teljesített szolgálatot. Megtanult románul és innen ered a csángó kultúra és történelem iránti szeretete. „Imádtam ezt a munkát! Vallom, hogy akit csak egyszer megcsap az olaj és a gépek illata, az menthetetlenül a rabjává válik, mint ahogyan történt ez velem is annak idején” — emlékezik vissza az elmúlt időszakra a 86 éves Győry Szilveszter. Már meglett korban, elismert motoros gépészként, újra nekidurálta magát és végigjárta a szamárlétra összes fokozatát a tanulással, vizsgákkal egyetemben, hogy gőzhajóra is képesítést szerezzen. Gőzhajókon, sőt tengerjáró hajókon is dolgozott gépészként, de a Duna mindig visszahívta. „Két éven át hajóztam a tengeren, a Közel-Kelet, illetve Egyiptom, Líbia és Szíria kikötőiben is megfordultam. Éppen amikor vissza kellett volna térnem a tengeri hajózásra a Lednice nevű hajóra, az a Szuezi-csatomában rekedt a 6 napos izraeli-egyiptomi háború miatt, én meg úgy döntöttem, akkor maradok inkább a Dunánál” - emlékezik vissza Győry Szilveszter. „Az Északi lakótelepen lakom és itt gondozom az itteni rózsaligetet is, de minden nap kijárok az én rózsakertembe. Még télen is, legalább egyegy órára, hogy megnézzem őket. Soha nem vágom le a rózsáim virágait. Ha rózsát akarok adni, megveszem. Az enyémek kinyílnak, elnyílnak. Itt, a kertben. Szerencsés helyzetben néhányat beporoznak a méhek és akkor tovább nemesítem. De rózsavirágot levágni? Olyan mélyre nem süllyednék” - kacsint Győry Szilveszter amatőr rózsanemesítő.
