Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-10 / 235. szám
PRESSZÓ ■ 2020. OKTÓBER 10. www.ujszo.com SZELLEMHÁZAK (Fotók: Shutterstock) Nagy-Britannia történelmi épületeinek sötét oldala Winston Churchill egykori kenti rezidenciája, Chartwell is egyike annak a 93 nagy-britanniai történelmi épületnek, amely a gyarmatosításhoz és a rabszolgasághoz való kötődése miatt került bele egy most közzétett jelentésbe. Rudyard Kipling (viaszfigurája) irodájában. Grange Museum, Rottingdean. A National Trust nevű brit műemlékvédelmi szervezet megbízásából készült tanulmány célja, hogy segítse a szigetország gyarmatosítással és rabszolgasággal kapcsolatos múltjának feldolgozását. Churchill, aki 1922-től haláláig, 1965-ig élt Chartwellben, miniszterelnök volt az 1943-as bengáli éhínség idején, és politikáját teszik felelőssé az éhínség felerősödéséért. Churchill gyarmatügyi miniszterként is szolgált (1921—1922), és ellenezte az indiai, valamint az ír függedenséget. A jelentésben szereplő ingadanok közé tartozik Rudyard Kipling otthona, az irodalmi Nobel-díjas angol író és költő munkáiban ugyanis gyakran kapott központi szerepet a Brit Birodalom. A 93 ingadan közé tartozik a Winston Churchill egykori kenti rezidenciája rabszolgaságot támogató skót történetíró, Thomas Carlyle egykori otthona is. John Orna-Ornstein, a National Trust kulturális ügyekért felelős igazgatója a jelentést kísérő blogbejegyzésében aláhúzta, hogy a szigetország történelmi épületeinek gondozójaként kötelességük felkutatni a lehető legtöbb történetet, és azokat a lehető legszélesebb közönséggel megismertetni. „Ezen történetek egy része kellemes. Néhányuk azonban kifejezetten kellemeden” - tette hozzá. A jelentés kitér olyan ingadanokra is, mint például az északnyugat-angliai Quarry Bank Mill és a walesi Penrhyn-kastély, amelyeket a rabszolga-kereskedelemhez kötődő pénzekből építettek, bővítettek ki vagy vásároltak meg. Huszonkilenc ingadan, köztük a kelet-angliai Bückling Hall, a rabszolgaság eltörlése után igényelt kárpódással van összefüggésben. (MTI) Németország szellemházainak komor arca JÉ amerikai AP f\ hírügynök-EJ r~w ség a német /% m egyesítés 30. JL li M Ji évfordulója alkalmából több olyan keletnémet épületet mutatott be, amelyek egykor a Német Demokratikus Köztársaság büszkeségei voltak, ám mára ürességtől kongó, rideg és félelmetes szellemházakká, néhány esetben porladó romhalmazokká alakultak. Egykor fontos események színterei voltak, ma mégis elhagyatottan állnak - szállodák, gyárak, üzemek, amelyeket lassan megesz a rozsda. Sok vállalat és létesítmény nem élte túl a kapitalizmusba való hirtelen átmenetet, hiába küzdöttek a vállalatok a piacgazdaságban folytatott versenyben, a keleti termékek iránti kereslet visszaesett, és az elavult létesítményeket bezárták, leállították. Látogassunk meg néhány egykor híres épületet, nézzük meg, mi lett belőlük! Közülük a leghíresebb minden bizonnyal az eisenachi Hotel Fürstenhaus volt. Egy büszke Wartburg-tulajdonos az egykori keletnémet VEB autógyár udvarán A Hotel Fürstenhof lerobbant épülete (Fotók: TASR/AP) Wernhausen épületének órája Az egykori eisenachi gázgyár termelőcsarnoka A 20. század elején a helyiek abban reménykedtek, hogy az épületnek és a településfejlesztésnek köszönhetően Johann Sebastian Bach szülővárosa, Baden-Baden mintájára nagyvilági fürdővárossá fejlődhet. Semmi ilyesmi nem történt, inkább dicstelen események tették hírhedtté a szállót. 1932-ben Adolf Hider mondott itt beszédet, a háború után 1946-ban Wilhelm Pieck kampányok a kommunista KPD és az SPD egyesüléséért. A következő években szocialista kulturális és sportesemények, táncmulatságok helyszíne volt, s mivel az épület karbantartására minimális pénzt fordítottak, hanyatlásnak indult. A szállodát 1996-ban bezárták. Azóta leginkább fosztogatók, tolvajok, gyújtogatok és graffitisek látogatják a felújításra immár nem érdemes épületet, (ug)
