Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-08 / 233. szám
XIV. ÉVFOLYAM, X. SZÁM, 2020. OKTÓBER Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat < Fiatalon „szerény" célja volt: meg akarta váltani a világot. Persze hamar rájött, egymaga nem fog megbirkózni e lehetetlen küldetéssel. Nem olyan ember azonban, aki könnyen feladja: addig kutatott, míg megtalálta a megfelelő hivatást, hogy tervét apró lépésekkel valóra váltsa. Coachként, azaz életvezetési tanácsadóként évek óta abban segíti az embereket, hogy kihozzák magukból a legjobbat, s úgy alakítsák az életüket, ahogy nekik a legmegfelelőbb. Energiája, tettvágya lenyűgöző, a benne lobogó tűz pedig másokat is magával ragad. A nehéz helyzetekben aggályoskodás helyett a kihívást látja. „Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét." Ez a mondás gyakran hangzott el ebben a koronavírusos, lehangoló évben, és akár a több mint két évtizede Angliában élő Pálházy Ildikó mottója is lehetne, hiszen amikor márciusban a karantén, az egyik napról a másikra lezárt határok miatt Argentínában ragadt, optimizmusát akkor sem veszítette el. Erről és hivatásáról, szenvedélyéről is mesélt. Pozsonyhoz kötik a gyökerei, a családja, a régi barátok, a Duna utcán járt alapiskolába és gimnáziumba, első diplomáját is itt szerezte a közgazdasági egyetemen. Friss diplomával a zsebében Londonba vitte az útja, hogy tökéletesítse az angolnyelvtudását. A rövidre tervezett kiruccanás életének új állomása lett: szociális antropológiából szerzett újabb diplomát. Jótékonysági szervezetekben tevékenykedett, hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozott, tagja volt a 2012-es londoni olimpia felügyelő bizottságának is. Tevékenysége elismeréseként egyike volt azoknak a civileknek, akik az olimpiai lángot vihették. TANGÓ a karantén idején MINDENKI JÓ LEHET VALAMIBEN „Az olimpia után elmentem az akkori a munkahelyemről, egy jótékonysági szervezettől, de ez nem jelenti azt, hogy már nem foglalkozom ilyen jellegű munkával. A szociális antropológia, amelyből a második diplomámat szereztem, nagyon leegyszerűsítve azaz akadályokat" - avat be a munkájába Ildikó. Pontosabban a hivatásába, hiszen a lelkesedés, az elhivatottság süt minden szavából. „Az villanyoz fel leginkább, hogy miként hozhatom ki valakiből a potenciált. Mert mindenkiben van. Mindenkinek van valamilyen érdeklődési köre, mindenki kitűnhet valamiben, csak sokan zal foglalkozik, hogy a társadalomban jelen lévő kapcsolatok hogyan mozgatják a világot. Ha úgy vesszük, most is ezzel foglalkozom, csak pluszban egy másik vetületével: hogyan kommunikálunk, hogyan látjuk önmagunkat, milyen akadályok állítanak meg bennünket álmaink megvalósításában, és miként háríthatjuk el ezeket még nem fedezték fel, hogy mi az, vagy tudják ugyan, de úgy érzik, hogy »jaj, ki vagyok én, kicsi vagyok ahhoz, hogy igazi változást hozzak a világba.« Mondta 9 billió másik ember, ugye? Sokan a rajtuk kívül álló akadályokra fogják, hogy miért nem tehetnek meg valamit... Én a coaching segítségével »megpiszkálom« ezt a kérdést bennük, hogy tényleg így van-e. Legtöbbször kiderül, hogy azt a bizonyos akadály mi magunk állítottuk, vagy csupán illuzórikus. Amikor az emberek tudatosítják, hogy Úristen, én vagyok a felelős az életemért?!, először megijednek." FELELŐSSÉGET VÁLLALNI JÓÉRT, ROSSZÉRT „Igen, elismerem, elsőre ijesztő dolog szembenézni azzal, hogy mi vagyunk a felelősek az életünkért, belevéve az összes hibát, ballépést, amit elkövettünk. Az érem másik oldala viszont az, hogy ha felelősséget vállalok, akkor nem én vagyok az áldozat. A legtöbb ember, ha valami rossz történik vele, a sorsot hibáztatja. Persze, az élet dob nekünk ezt-azt, amit nem kívántunk, de ha úgy viszonyulunk mindenhez, hogy ez rajtam kívül álló okok miatt történt meg velem, nekem semmi közöm hozzá, nem tehetek róla, akkor csak áldozat vagyok. Ám ha fordítani tudok ezen a hozzáálláson, felelősséget vállalva rosszért, hibáért, akkor kezemben az irányítás, és sokkal több erőm van ahhoz, hogy megváltoztassam a dolgokat." HA NINCS FELADATOD, TALÁLJ MAGADNAK Arról, hogy mit szeret a munkájában, hosszasan tud mesélni, az optimizmusa pedig szinte ragályos. „A legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy ő csak egy porszem. Szép erény a szerénység, de nem kell kishitűnek lennünk. Mindegyikünknek van itt a Földön valamilyen feladata. És ha nem tudod, mi az, vagy még nem sikerült rátalálnod, akkor csinálj egyet. Fiatalon naivan azt gondoltam, megváltom a világot. Pár év után aztán rádöbbentem, az életem nem elég hosszú, hogy ezt megvalósítsam. Az esztendők során viszont azt is felismertem, hogy mindenkinek van egy küldetése: mi az, amiért élek, mi az, amit meg tudok változtatni? Főleg azt szeretem a coachingban, az életvezetési tanácsadásban, hogy segítem ennek a küldetésnek a felismerését. Valakinél ez lehet a természet védelme, a kínzott gyerekek oltalmazása, másnál a munkaviszonyok jobbítása. Ha én ráébresztem őket a küldetésükre, felébresztem bennük az önmagukba vetett hitet, akkor tulajdonképpen együtt megváltoztatjuk a világot." Ildikó fontosnak tartja a gyökereit, ezért ha lehetősége van rá, a középeurópai régióban is tevékenykedik. Gergics Dániel kommunikációs trénerrel magyarul is tart online tréningeket, a novemberi tanfolyamra 1 ingyen helyet lapunk olvasóinak is felajánlottak. Azok közül sorsoljuk ki a szerencsés nyertest, akik október 22-ig az ujszo® ujszo.com címre emailt küldenek „Online tanfolyam" tárgymegjelöléssel. A MEGTALÁLT SZENVEDÉLY Vajon az életvezetési tanácsadó olyan életet él, amilyet megálmodott magának? Természetesen az ő életében is voltak nehéz pillanatok, amelyeken tovább kellett lépnie. Amikor pár évvel ezelőtt véget ért egy hosszú kapcsolata, érezte, változásra van szüksége, és ez megfelelő alkalom volt az utazásra. Mivel akkoriban már egy globális coachingprogramban is részt vett, amelynek az USA-ban és Mexikóban is voltak teamjei, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve döntött: itt a megfelelő alkalom arra, hogy az egyesült államokbeli és mexikói szolgálati útja lezárásaként átruccanjon Argentínába. Régi vágya volt, hogy a tangó hazájában sajátítsa el ezt a temperamentumos táncot, amely mindig is lenyűgözte. „Első alkalommal hat hetet töltöttem Buenos Airesben, intenzíven magába szippantott a tangó. A tanárom - aki ismerte kicsit a sztorimat - azzal búcsúzott: (Folytatás a következő oldalon)
