Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-07 / 232. szám

2 KOZELET 2020. október 7. | www.ujszo.com Kuciak-ügy: nyilvános az ítélet indoklása FINTAMÁRK Pozsony. Marián Koöner le akarta járatni az újságírókat, figyeltette őket, de a vád nem tudta bizonyítani, hogy meg akarta gyilkoltatni Ján Kuciakot - egyebek mellett ezzel is érvel a Specializált Büntetőbíróság 2T jelű szenátusa a Kuciak­­gyilkosság ítéletének írásos indoklásában. Azt is igyekeztek megmagyarázni, miért tartják egyszer hiteles tanúnak Andruskó Zoltánt, másszor pedig miért nem. Az ítélet írásos indoklása 139 ol­dalt tesz ki, nagyjából harmada szól Marián Kocner és Alena Zsuzsová felmentéséről. In dubio pro reo Kocner és Zsuzsová szeptember eleji felmentésének szóbeli indoklá­sához képest az írásbeli indoklás részletesebben is tárgyalja, miért tá­madtak erős kétségei a Ruzena Sa­­bová, Ivan Matel és Rastislav Stieranka összetételű szenátusnak a két vádlott bűnösségével kapcsolat­ban. Bár Sabováék elismerik, köz­vetett bizonyítékok alapján is el le­het valakit ítélni, ezeknek a bizonyí­tékoknak zárt, logikus láncot kell al­kotniuk, melynek kikezdhetetlennek kell lennie, és egyetlen lehetséges elkövetési módot kell feltételeznie, kizárva más alternatívákat. Ebben az esetben pedig ez nem történt meg. A bíróság ugyanis meg van róla győződve, hogy Kocnemek fogalma sem volt arról, hogy Ján Kuciakot megölték azelőtt, hogy ez nyilvá­nosságra került volna, és cselekede­tei sem mutattak abba az irányba, hogy meg akarta gyilkoltatni az új­ságírót. Sabováék szenátusa szerint a vád semmilyen módon sem bizo­nyította, hogy ha Kocner valóban megrendelte a gyilkosságot, milyen módon, hol és milyen körülmények közt tette ezt meg. Az Andruské-paradoxon A szenátus már a szóbeli indok­lásban is hivatkozott arra, hogy And­­ruskó Zoltánt, a gyilkosságban köz­vetítőként részt vevő, már 15 évre ítélt vállalkozót miért tartja megbízhatat­lan tanúnak - annak ellenére, hogy ugyanabban az ügyben más állításait hitelesnek tartotta. Az írásos indok-A bíróság meg van róla győződve, hogy Marián Koőnernek fogalma sem volt arról, hogy Ján Kuciakot megölték azelőtt, hogy ez nyilvánosságra került volna (TASR-feivétei) lásban abból indulnak ki, hogy And­­ruskó bűnbánó vádlott, aki vádalkut akart kötni, és bár erre joga van, Kocner és Zsuzsová elleni tanúsko­dásával alacsonyabb büntetést szere­tett volna elérni, ezért minden meg­nyilvánulását más bizonyítékokkal kontextusban kell értékelni. Ez ma­gyarázza, hogy a gyilkosság egyik végrehajtójával, Szabó Tamással kapcsolatban hitelt adtak a vallomá­sának, Kocner és Zsuzsová kapcsán kétségeik merültek fel. Szabóval kapcsolatban ugyanis Andruskó állí­tásai összecsengenek más bizonyíté­kokkal - a két másik vádlottal kap­csolatban azonban rengeteg az el­lentmondás. Az indoklásban a sze­nátus kétoldalnyi ilyen hibát és el­lentmondást sorol fel: például azt, hogy Andruskó állítólag a gyilkos­ságért járó 50 ezer eurót egy nappal a gyilkosság után, február 22-én dél­előtt kapta meg Zsuzsovától, ám a vádlottak mobiljainak cellainformá­ciói ezt nem támasztották alá. And­ruskó pedig később módosított, és már délutánról beszélt. Nem volt pontos az sem, amikor Andruskó le­írta, hogy történt a kettős gyilkosság - azt állította például, hogy Szabó Ta­más is a házban volt, de később kide­rült, Martina Kusnírovát és Ján Ku­ciakot Miroslav Marcek, a kéttagú végrehajtó csapat egyik tagja egye­dül ölte meg. A szenátus kiemeli: Andruskó vallomásának kulcsfontosságú ré­szei nem közvetett ismereteiből származnak, hanem közvetetten ju­tottak el hozzá - Kocnert például az ő vallomása köti össze a gyilkosság­gal, ám állítása szerint erről és sok egyéb részletről kizárólag Alena Zsuzsovától hallott, aki azonban mindent tagad, és több kulcsmo­mentumban nem sikerült bizonyíta­ni, hogy hazudna. A bíróság ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy Andruskó már szeptemberi letartóztatásakor azon­nal beismerte a gyilkosság közvetí­tését, és beszélt Alena Zsuzsováról a rendőröknek - és ha hazudott volna, azzal saját dolgát nehezíti meg. Az első vallomását azonban a büntető perrendtartás szerint a bíróság nem is vehette figyelembe - írja az indok­lást elemző Sme napilap. Egy ember ugyanis nem tehet vallomást két po­zícióból - márpedig Andruskó előbb társvádlott volt, majd vádalkut kö­tött, így különálló eljárásba került, és a Kocner és Zsuzsová elleni perben már csak mint tanú vett részt. Ekkor viszont már egy előre elkészített, jegyzetekből felolvasott vallomást tett, nem spontán módon beszélt, ez pedig csökkentette a vallomás hite­lességét. Tóth is hiteltelen A bíróság az ügy egy másik fontos tanúját, Peter Tóth egykori újságírót és titkosszolgálati tisztet, Kocner legközelebbi munkatársát is hitelte­lennek véli az ügyben - ennek oka pedig szerintük az, hogy Tóth meg akarta úszni a büntetést, ezért vallott Kocner és Zsuzsová ellen. A volt tit­kosszolga szervezte meg ugyanis az újságírók, köztük Ján Kuciak megfi­gyelését, a bíróság szerint azonban ennek célja nem Kuciak meggyilko­lásának előkészítése, hanem lejáratá­sa volt. A szenátus szerint Tóth már azelőtt úgy gondolta, hogy a vádlot­tak a bűncselekmény elkövetői, mi­előtt ez bizonyítást nyert volna, így ezzel az előítélettel fordult a hatósá­gokhoz, és ebben a szellemben tett vallomást - nem független tanúként, hanem társtettessége tudatában, a büntetést megúszandó. A bíróság vé­leménye összevág Jozef Sátek koráb­bi nyomozó véleményével, jegyzi meg a Sme: Sátek szerint a rendőr­ségnek nem szabadott volna infor­mális megegyezés alapján együtt­működnie Tóthtal, hanem vádemelé­sijavaslatot kellett volna tennie, és le kellett volna tartóztatnia. Tóth ugyanis akkor is vallott volna, ám eb­ben a felállásban a volt titkosszolga egyoldalúan vázolhatta fel a verzió­ját, úgy, ahogy az a leginkább meg­felelt neki, így befolyásolhatta más esetleges bűnrészesek felfedését. A szenátus többször is felhívja a figyelmet arra, hogy Tóth volt tit­kosszolgálati tiszt, és spekuláció szintjén azt is felveti, hogy a Kú­riákról szóló információk ezért máshoz is eljuthattak, nem csak Kocnerhez - példaként a Gorilla­ügyet hozzák fel, ahol például üzle­teltek a Vazov utcai konspirációs la­kás lehallgatásának felvételeivel. A Denník N az írásbeli indoklás Tóthtal kapcsolatos értékelésében ugyanakkor felhívja a figyelmet: a szenátus ellentmondásosan magya­rázza Tóth szerepét, és úgy véli hi­teltelennek a volt titkosszolga val­lomását, hogy a tárgyalás során nem vett figyelembe és nem engedélye­zett olyan bizonyítékokat, melyek a vallomás igazát bizonyítanák. Threema-gondok Az indoklásban a szenátus nem vonja kétségbe,' hogy Kocner Threema-kommunikációja törvé­nyesen szerzett és releváns bizonyí­ték. Úgy gondolják azonban, hogy a kommunikáció Alena Zsuzsová és Marián Kocner között - mely a vád szerint bizonyítaná, hogy a két vád­lott a gyilkosságról, annak megren­deléséről és kifizetéséről kódolva beszélt egymással - nem egyértel­mű. A használt emotikonok és szó­képek metaforikus jelentése szerin­tük nem értékelhető konkrétumként, a bíróság ezeket nem vehette figye­lembe a bűnösség vagy ártatlanság megállapításánál - hiszen sok üze­netnek lehet olyan magyarázata is, amely a védelem állításaival cseng össze. Azt, hogy ezeket az üzenete­ket a vád részletesen magyarázta, összekötötte a vádlottak cselekede­teivel és kontextusba helyezte, a bí­róság nem értékelte, mondván, ez egy narratíva ugyan, de nem eviden­cia. Mi lesz most? Az indoklás szerint Kocnert így tulajdonképpen semmi sem köti össze Ján Kuciak és Martina Kus­­nírovával, csak bizonytalan vallo­mások és közvetett, nem egyértelmű bizonyítékok - valamint az indíték, ám a szenátus szerint ez nem elég még csak a vádemelésre sem, nemhogy az elítélésére, hiszen a gyilkosságra másnak is lehetett indítéka. Az in­doklást elemző Aktuality.sk rámutat, a bizonyítás során nem merült fel semmilyen gyanú mással szemben - a szenátus egyszer sem említ még csak általánosságban sem más, fi­gyelembe vehető alternatívát azzal kapcsolatban, ki gyilkoltathatta meg a két fiatalt, és miért. Az ügyben az ügyészség felleb­bezést nyújtott be, így az ügy a Leg­felsőbb Bíróságra kerül. Korrupcióellenes magatartásra nevelnék a diákokat NAGY ROLAND Az alapiskolákban és a középiskolákban nagyobb hangsúlyt fektetnének a korrupcióellenes magatartás oktatására. A szakértők szerint ezzel a legmagasabb politikai körökben is csökkenteni lehetne a hatalommal való visszaólóst. Pozsony. Szlovákiában az embe­rek különösen nagy problémának tartják a korrupciót, ez látszik a ha­zai és a nemzetközi elemzésekből is. A legutóbbi Eurobarometer­­felmérés adatai például azt mutat­ják, hogy a szlovákiai válaszadók 87 százaléka rendkívül elterjedt jelen­ségnek tartja a korrupciót az ország­• ban. Az elemzés továbbá arra is fel­­: hívta a figyelmet, hogy azon uniós ; tagállamok közé tartozunk, ame­lyekben az emberek könnyedén sze­met hunynak a korrupció felett, fő­ként azért, mert nem hisszük, a ha­­: tóságok képesek lennének felszá­molni a hatalommal való vissza­­: élést. Az Állítsuk Meg a Korrupciót (Zastavme korupciu) és az Állami Pedagógiai Intézet (SPÚ) éppen ezért úgy véli, hogy a korrupcióel­lenes magatartás oktatását már egé­szen fiatalon kellene elkezdeni. A két szervezet kedden aláírt egy memo­randumot, melynek értelmében ha­tékonyabbá tennék a diákok etikai nevelését. Az igazságosság és a tisz­tességesség témáját már az alapis­kolában szeretnék tanítani, hiszen ebben az időszakban még nagymér­tékben formálható a gyerekek sze­mélyisége és értékrendje. Zuzana Petková, az Állítsuk Meg a Korrupciót elnöke hangsúlyozta, hogy a gyerekkorban átélt apró visszaélések (mint például a dolgo­zat közbeni lesés, vagy az előzkö­­dés az étkezdében) mind-mind megjelennek a diákok későbbi ma­gatartásában. „Ha a gyermek olyan környezetben nő fel, ahol az ilyen dolgokat egyértelműen elutasítjuk, akkor később van esély rá, hogy a hivatalokban, a kórházakban, vagy akár a parlamentben is tisztességes emberek üljenek” - magyarázta Petková. Zuzana Vasicák Ocenásová, a szervezet másik tagja hozzátette, hogy a tisztességtelen viselkedés elutasítása a gyerekkorban tulaj­donképpen úgy működik, mint egy „korrupció elleni oltás”. Lapunk megkeresésére a szakértő elmond­ta, hogy az ötlet akkor született meg a szervezetnél, amikor az észtor­szági iskolákban tettek munkaláto­gatást. Az említett ország ugyanis mind területi, mind történelmi szempontból közel áll Szlovákiá­hoz, ám az oktatás színvonala egé­szen más szinten van. A szervezet képviselője rámutatott, hogy az észt iskolákban az értékrend kialakítása rendkívül fontos, ezen dolgoznak a tanárok egymás között is, és persze a gyerekeket is erre tanítják, legyen szó akár egy egész iskolát érintő programról, vagy tantárgyakon át­ívelő együttműködésről. Miroslava Hapalová, az Állami Pedagógiai Intézet igazgatója sze­rint a felsoroltak miatt nagyon fon­tos, hogy a tisztességesség témája az oktatás minden szintjén jelen le­gyen. Az említett téma leggyakrab­ban az állampolgári nevelésen és az etikai nevelésen merül fel, ám a szakértő szerint ezeket a tantárgya­kat gyakran maguk a tanárok is alul­értékelik. Arra, hogy a diákokat a helyes értékrendre neveljék, nem is feltétlenül elég heti egy óra, ezért mindkét szervezet azt szorgalmaz­za, hogy az osztályfőnöki órán is ke­rüljön szóba a korrupcióellenes ma­gatartás. Hogy a tanárok dolgát megkönnyítsék, a szakértők össze­állítanak egy módszertani anyagot, amelynek segítségével könnyebben járhatják majd körbe az érzékeny té­mákat. Zuzana Vasicák OcenáSová la­puknak elmondta, hogy a módszer­tan egyelőre kidolgozás alatt áll, és várhatóan ebben az évben fejezik be.

Next

/
Thumbnails
Contents