Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-08 / 208. szám
Í14 SZINFOLK ■ 2020. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com Oldás és kötés, oldás és kötés - még ez is ütemre kattog, még ennek is ritmusa van. Ha ezt a közönség is érzi, az a reveláció. Ezt nyújtja este a Szlovák Állami Népi Együttes (SEUK) ünnepi műsora is. Hetven év legérdekesebb pillanataiból, humoros élőképekkel, bravúros koreográfiával, frissen, de fegyelmezetten. Profi módon. Nincs nemzetiségi kérdés, nincs magyar-szlovák elllentét, nincs bájolgás, erőltetettség, sanda udvariaskodás, nincsenek mam'rok és letudás. Vastaps szól, megérdemelt vastaps. Miként vastapssal jutalmazza a nagyérdemű a gödöllői Urban Verbunk társulalát is. Rózsa Story - Őserő - hirdeti a produkció, amely a leghíresebb magyar betyárok sorsát meséli el. Ez nem autentikus néptánc, nem is kell, hogy az legyen. Ez olyan izgalmas táncszínház, ahol érzelmek tombolnak, ahol legbelső énünket kifordító, szétszedő, újraépítő erők hatnak. Elet, halál, szerelem, árulás, ölés, bosszú, gyilkosság. Szabadság és szolgaság, önkény és bujdosás, harc és legyőzetés. Emellett pedig a romantikus spanyol sorstragédiák végzete és hangulata - csak éppen akrobatikus ügyességgel, hazai tálalásban. Következetes dramaturgiával, korszerűen, de hatásvadászat nélkül, elementáris erővel és energiával. Amikor azt hinném, hogy azért nem kéne már átcsúszni Michael Flatley-be, azonnal bizonyítják, hogy a történetben ennek ott és akkor épp indokolt helye van. És pont annyira, amennyit a pillanat megkövetel. Ha azon morognék, hogy nem kéne a fiúknak sztárallűrösen derékig vetkőzni, azonnal kiderül, hogy tévedtem, mert ők az esőt is képesek eljátszani, eltáncolni. Nagyszerű a játék a sorsfordító kockákkal, megdöbben a néző, amikor a hátsó traverz egyszerre szolgál akasztófaként és szószékként, valós veszélyként éljük meg, amikor suhognak a színpadi kések.-Na, mit szólsz, nekem nagyon tetszett - mondom már a büfénél Zsombinak (Juhász Bence Zsombor). -Ja, jók a srácok, nagyon, de azért a kevesebb több lett volna. Az az igazán nehéz - hunyorít rám nevetve Zsombi és belekortyol a sörébe. A színpadon az 54. Országos Népművészeti Fesztivál végét jelentik be. - Jaj, de jó, akkor most gyün a diszkó!- fordul oda az egyik néző a társaságához.-Ja, a diszkó, az gyün - mosolygok magamban befelé, miközben a zenekar a kastély mögött már a táncházra hangol. A parkban sötét bársonyba fordul az est, meseházikóknak látszanak a standok. Ismerősök, barátok búcsúznak: jövőre, veletek, ugyanitt! Buchlovics Péter
