Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-04 / 205. szám

Terápiás jelleggel kezdett sajttortákat készíteni ~ pítészként sosem » gondolta volna, hogy I J egyszer a művészi kivitelezésű édességek ^ J létrehozása teszi tel­jessé az életét, ám a sors görbe vonala mégis a gasztronómia irányába fordította. „Nem ta­nultam a cukrászatot, azt pedig álmomban sem hittem volna, hogy termelői piacokon fogok tortákat árulni, és még szeretni is fogom. A munkám és a csalá­dom lefoglalta a kreativitásomat. Persze, mindig is szerettem sütni-főzni, és volt idő, mikor gyakran tartottunk kerti partikat a férjemmel. Ilyenkor gondosan megterveztem a menüsort, és szerencsére a vendégek mindig elégedettek voltak.” Erika elmondta, hogy jó ideig egyáltalán nem érdekelte a sajt­torta, pedig külföldi utazásai során gyakran látta ezt az édes­séget kávézók, cukrászdák kíná­latában. Általában nem találta elég esztétikusnak a látványt, így eszébe sem jutott megkóstolni. A fordulat két évvel ezelőtt kö­vetkezett be, amikor elvesztette a férjét, és lelkileg mélypontra került. „Egy budapesti barátnőm meghívott magához, hogy segít­sen kizökkenteni abból a mérhe­tetlen szomorúságból, remény­­vesztettségből, amiben akkor voltam. Mint a legtöbb barátnő, a vásárlás és az édességevés jól bevált búfelejtő módszerei közül az utóbbit választotta. Egy saját kezűleg készített desszerttel ked­veskedett nekem, és sajttortával kínált. Amikor megláttam, kicsit csalódott is voltam, az említett korábbi nem túl jó sajttortás tapasztalatok miatt, azonban a sütemény felülmúlta minden el­várásomat. Nemcsak finom volt, hanem hónapokig a számban éreztem az ízét, mélyen bennem maradt a hatása.” Minden út az első lépéssel indul Azt is elmesélte Erika, hogy a pozitív élmény hatására szerette volna a családjának elkészíteni a süteményt, de rendre csak odáig jutott, hogy kinézett magának egy-egy receptet. Végül fél évvel később, a karácsonyi asztalra már az ő sajttortája került. ,Akkora sikere lett, hogy a családból többen megrendel) maguknak születésnapok­ra, névnapokra és egyéb eseményekre. Hirte­len amolyan családi sajttortakészítővé léptem elő, ez idő alatt pedig igyekez­tem a tudásomat gyarapítani, hogy egyre jobb és jobb minőséget tudjak produkálni, bár ez egy véget nem érő folyamat. Tulajdon­A gasztronómiában nem ritkák a pályaváltók, akik egy-egy véletlen folytán, egy nem várt élethelyzet következtében kezdtek valami merőben mással foglalkozni, tanult szakmájukat hátrahagyva. Gurabi Erika Pozsonyvezekényen él, egy ideje főállású sajttortakészítőnek tekinti magát. Az ő története sem nevezhető mindennaposnak. képpen terápiás jelleggel kezd­tem tortákat készíteni, örömet szerzett és szerez ma is ez a tevé­kenység. Mintha egy más világba kerülnék, amikor elkezdek sütni. Rengeteg új ötletem van - néha csodálkozom, honnan jönnek?!” Rövidesen túlnőtt a családon és a barátokon a vezekényi sajttorták híre - és megugrott a süteményeit igénylők száma is. Eleinte csak egyféle desszertet, ahogy Erika nevezi, „klasszikus karamellásat” készítette. „Egy­szer csak azt éreztem, hogy ez a sütés engem nemcsak boldoggá tesz, de akár pénzt is kereshetnék vele, és annál nincs is jobb, ha az ember a hobbijából él. Ráadásul a tervemet a családom és a bará­taim is támogatták, bíztattak az elejétől fogva.” Ha egy üzlet beindul A gálántai járásbeli sajttortakészítő bevallotta, hogy a nagy váltás előtt alaposan rákészült a dologra, és igyekezett mindent átgondolni, hiszen tudta jól, hogy idehaza sokan nem is ismerik ezt a tradicioná­lis angolszász édességet, és a leg­többen valamilyen sós fogásra asszociálnak a sajttorta hallatán. „Eleinte negyed és fél tortát is lehetett tőlem rendelni, csak azért, hogy minél többen megismer­jék, emellett tete­mes adag kóstoló­val is készültem. Jó volt látni a meglepett ar­cokat, hiszen egészen másra számítottak. Amikor már elég bátor voltam, úgy döntöttem, hogy a tallósi termelői piacon is megméretem magamat. Sze­rintem egy igényes piac mindig mérvadó, és ott azonnal érkezik a visszajelzés, illetve a szemé­lyes kapcsolatok is ápolhatok a visszatérő vevőkkel. Próbáltam megtenni a tőlem telhetőt, bőví­tettem a termékkínálatot, pél­dául különféle gyümölcsös sajt­­torta-variációkkal és egy egyedi somlói galuskával, amit lassan 20 éve tökéletesítek. Törekszem rá, hogy visszahozzak valamit a régi, elfelejtett ízekből, így jelent meg az asztalomon tavaly év végén a nagyi karácsonyi cso­koládéja, aminek az ízére a kor­osztályomból sokan sajnos már csak emlékeznek. Egy-egy régi íz vagy illat kedves emlékeket ébreszt az emberekben. Ilyenkor nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy annak a pillanatnak én is a részese lehetek!” Minden íz egy élmény Ahogy a korábbi építész fogal­mazott, a siker tovább folytató­dott, így más termelői piacokon is megjelent a finomságaival. Természetesen a mennyiség nem mehet a minőség rovására: továbbra is csak a legjobb alap­anyagokat használja, mesterséges színezékek, ízfokozók nélkül dolgozott és dolgozik ma is. Immár több mint 10 féle sajt­tortát készít, ott van az állandó kínálatában a mákos-málnás, a mogyorós-sóskaramellás, a cso­kis-epres és még sok más. „Azt gondolom, a legjobb ízek azok, melyek egész életünkben megmaradnak bennünk, és egy­­egy szép emléket idéznek fel, legyen az a nagymama sütije, a keresztmama lekvárja vagy bármi más. Valami ilyesmit szeretnék én is adni az embereknek, az említett hagyományos édessége­ket is épp ezért készítem. Sokan meglepődnek, amikor madártejet vagy somlóit látnak nálam. A legnagyobb elismerés, amikor azt mondják, ez pontosan olyan, mint amit a nagymamámnál ettem 30 évvel ezelőtt. Az sem rit­ka, ha egy könnycsepp is kíséri a szavakat. Ilyenkor azt gondolom, megérte!” - vallja Gurabi Erika. Kurkó Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents