Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-04 / 205. szám
Terápiás jelleggel kezdett sajttortákat készíteni ~ pítészként sosem » gondolta volna, hogy I J egyszer a művészi kivitelezésű édességek ^ J létrehozása teszi teljessé az életét, ám a sors görbe vonala mégis a gasztronómia irányába fordította. „Nem tanultam a cukrászatot, azt pedig álmomban sem hittem volna, hogy termelői piacokon fogok tortákat árulni, és még szeretni is fogom. A munkám és a családom lefoglalta a kreativitásomat. Persze, mindig is szerettem sütni-főzni, és volt idő, mikor gyakran tartottunk kerti partikat a férjemmel. Ilyenkor gondosan megterveztem a menüsort, és szerencsére a vendégek mindig elégedettek voltak.” Erika elmondta, hogy jó ideig egyáltalán nem érdekelte a sajttorta, pedig külföldi utazásai során gyakran látta ezt az édességet kávézók, cukrászdák kínálatában. Általában nem találta elég esztétikusnak a látványt, így eszébe sem jutott megkóstolni. A fordulat két évvel ezelőtt következett be, amikor elvesztette a férjét, és lelkileg mélypontra került. „Egy budapesti barátnőm meghívott magához, hogy segítsen kizökkenteni abból a mérhetetlen szomorúságból, reményvesztettségből, amiben akkor voltam. Mint a legtöbb barátnő, a vásárlás és az édességevés jól bevált búfelejtő módszerei közül az utóbbit választotta. Egy saját kezűleg készített desszerttel kedveskedett nekem, és sajttortával kínált. Amikor megláttam, kicsit csalódott is voltam, az említett korábbi nem túl jó sajttortás tapasztalatok miatt, azonban a sütemény felülmúlta minden elvárásomat. Nemcsak finom volt, hanem hónapokig a számban éreztem az ízét, mélyen bennem maradt a hatása.” Minden út az első lépéssel indul Azt is elmesélte Erika, hogy a pozitív élmény hatására szerette volna a családjának elkészíteni a süteményt, de rendre csak odáig jutott, hogy kinézett magának egy-egy receptet. Végül fél évvel később, a karácsonyi asztalra már az ő sajttortája került. ,Akkora sikere lett, hogy a családból többen megrendel) maguknak születésnapokra, névnapokra és egyéb eseményekre. Hirtelen amolyan családi sajttortakészítővé léptem elő, ez idő alatt pedig igyekeztem a tudásomat gyarapítani, hogy egyre jobb és jobb minőséget tudjak produkálni, bár ez egy véget nem érő folyamat. TulajdonA gasztronómiában nem ritkák a pályaváltók, akik egy-egy véletlen folytán, egy nem várt élethelyzet következtében kezdtek valami merőben mással foglalkozni, tanult szakmájukat hátrahagyva. Gurabi Erika Pozsonyvezekényen él, egy ideje főállású sajttortakészítőnek tekinti magát. Az ő története sem nevezhető mindennaposnak. képpen terápiás jelleggel kezdtem tortákat készíteni, örömet szerzett és szerez ma is ez a tevékenység. Mintha egy más világba kerülnék, amikor elkezdek sütni. Rengeteg új ötletem van - néha csodálkozom, honnan jönnek?!” Rövidesen túlnőtt a családon és a barátokon a vezekényi sajttorták híre - és megugrott a süteményeit igénylők száma is. Eleinte csak egyféle desszertet, ahogy Erika nevezi, „klasszikus karamellásat” készítette. „Egyszer csak azt éreztem, hogy ez a sütés engem nemcsak boldoggá tesz, de akár pénzt is kereshetnék vele, és annál nincs is jobb, ha az ember a hobbijából él. Ráadásul a tervemet a családom és a barátaim is támogatták, bíztattak az elejétől fogva.” Ha egy üzlet beindul A gálántai járásbeli sajttortakészítő bevallotta, hogy a nagy váltás előtt alaposan rákészült a dologra, és igyekezett mindent átgondolni, hiszen tudta jól, hogy idehaza sokan nem is ismerik ezt a tradicionális angolszász édességet, és a legtöbben valamilyen sós fogásra asszociálnak a sajttorta hallatán. „Eleinte negyed és fél tortát is lehetett tőlem rendelni, csak azért, hogy minél többen megismerjék, emellett tetemes adag kóstolóval is készültem. Jó volt látni a meglepett arcokat, hiszen egészen másra számítottak. Amikor már elég bátor voltam, úgy döntöttem, hogy a tallósi termelői piacon is megméretem magamat. Szerintem egy igényes piac mindig mérvadó, és ott azonnal érkezik a visszajelzés, illetve a személyes kapcsolatok is ápolhatok a visszatérő vevőkkel. Próbáltam megtenni a tőlem telhetőt, bővítettem a termékkínálatot, például különféle gyümölcsös sajttorta-variációkkal és egy egyedi somlói galuskával, amit lassan 20 éve tökéletesítek. Törekszem rá, hogy visszahozzak valamit a régi, elfelejtett ízekből, így jelent meg az asztalomon tavaly év végén a nagyi karácsonyi csokoládéja, aminek az ízére a korosztályomból sokan sajnos már csak emlékeznek. Egy-egy régi íz vagy illat kedves emlékeket ébreszt az emberekben. Ilyenkor nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy annak a pillanatnak én is a részese lehetek!” Minden íz egy élmény Ahogy a korábbi építész fogalmazott, a siker tovább folytatódott, így más termelői piacokon is megjelent a finomságaival. Természetesen a mennyiség nem mehet a minőség rovására: továbbra is csak a legjobb alapanyagokat használja, mesterséges színezékek, ízfokozók nélkül dolgozott és dolgozik ma is. Immár több mint 10 féle sajttortát készít, ott van az állandó kínálatában a mákos-málnás, a mogyorós-sóskaramellás, a csokis-epres és még sok más. „Azt gondolom, a legjobb ízek azok, melyek egész életünkben megmaradnak bennünk, és egyegy szép emléket idéznek fel, legyen az a nagymama sütije, a keresztmama lekvárja vagy bármi más. Valami ilyesmit szeretnék én is adni az embereknek, az említett hagyományos édességeket is épp ezért készítem. Sokan meglepődnek, amikor madártejet vagy somlóit látnak nálam. A legnagyobb elismerés, amikor azt mondják, ez pontosan olyan, mint amit a nagymamámnál ettem 30 évvel ezelőtt. Az sem ritka, ha egy könnycsepp is kíséri a szavakat. Ilyenkor azt gondolom, megérte!” - vallja Gurabi Erika. Kurkó Gyula
