Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-04 / 205. szám
www.ujszo.com | 2020. szeptember 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tiltakoznak az új ságíró-szervezetek A gyilkosokat jo esetben elítélik, a megrendelőket futni hagyják ÖSSZEFOGLALÓ A nemzetközi újságíró-szervezetek szerint több kérdést is felvet a Kuciak-gyilkosság feltételezett megrendelőinek felmentő ítélete. „Azt remélhettük, hogy Szlovákia pozitív példával szolgál az újságírók ellen elkövetett bűncselekmények felderítése és bírósági elítélése terén. Ehelyett ismét maradt a büntetlenség. Ki rendelte meg Ján Kuciak megölését? Miért ölték meg? Ezekre a kérdésekre világos válaszokat kellene adni. A sokkoló felmentő ítélet a nyomozóhatóságok és a bíróság óriási kudarca” - reagált Christophe Deloire, a Riporterek Határok Nélkül szervezet főtitkára. Csalódottságát fejezte ki az ítélet miatt a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet (International Press Institute - IPI). Scott Griffen, a szervezet igazgatóhelyettese szerint „ugyanannak a képletnek az ismétlődését látjuk a különböző országokban elkövetett újságírógyilkosságok után”. „A gyilkosokat jó esetben elítélik, ám a megrendelők, akik végső soron a gyilkosságért felelősek, megússzák” - mondta Griffen. Ugyanakkor hozzátette, Szlovákia még így is pozitív példa, mert legalább a gyilkosság elkövetésében résztvevőket elítélték. „A nyomozóknak elölről kell kezdeniük az egészet, és kideríteni, ki volt a megrendelő, hogy ez az ügy ne a büntetlenül maradt gyilkosságok statisztikáit gyarapítsa” - tette hozzá Griffen. Dunja Mijatovics, az Európa Tanács emberi jogi biztosa együttérzéséről biztosította az áldozatok családját és azt írta, „még mindig rengeteg a tennivaló, hogy igazságot szolgáltassunk az áldozatoknak, és ne maradjon büntetlen a kettős gyilkosság”. (tasr) (Kotrha) Kisember FINTAMÁRK Nem vagyok bíró, sem jogász, de még csak politikus sem. Nem én mondom meg, honnan fújjon a szél, és melyik irányba folyjon a Duna. Én is csak egy kisember vagyok, mint mindenki más, nem sok hatásom van a dolgok menetére. És alázatosan el is fogadom, hogy nálam okosabb emberek döntenek fontos ügyekben. De kérdéseim vannak, és fontos, hogy legyenek kérdéseim. Például arról, miért mentették fel Kocnert és Zsuzsovát. Ján Kúriáknak és Martina Kusnírovának ez az ítélet már teljesen mindegy. Ok már lassan két és fél éve nem léteznek, és sajnos soha többé nem is fognak. Nekünk, kisembereknek csak az a szimbólum létezik, ami utánuk maradt. Az az amorf és képlékeny illúzió, hogy valahol ott lapul az igazság a mélyben, amiért érdemes újra és újra alámerülni a szennybe. Hogy tisztességes emberek együtt elővarázsolhatják azt az illékony valamit, amit reménynek hívunk - amibe kapaszkodnak a szegény, a beteg, a megalázott és eltiport emberek. Azok, akik nem tehernek mást, csak összeszorítják a fogukat, és tűrnek. Enélkül a remény nélkül megette a fene az egészet: ha nincs, akár nyithatjuk is az ereinket egy rozsdás konyhakéssel. A Kuciak-gyilkosság felgöngyölítésének folyamata arra engedett következtemi, hogy van remény. A rendőrség fokozatosan jutott el a végrehajtókon és a közvetítőkön át a feltételezett megrendelőkig, és minden arra utalt, hogy jól végezte a munkáját. A Kocner és Zsuzsová elleni per annak a tesztje volt, hogy tisztult-e már a zavaros, provinciális, piócákkal teli mocsarunk vize, és sikerül-e végigvinni, amit végig kell vinni. És úgy tűnik, kiderült, hogy ettől még messze vagyunk. Én kisember vagyok, nem értek a joghoz és a világ nagy dolgaihoz. De őszintén szeretném tudni, hogy ha a politikusok, az újságírók és annyi más ember szerint egyértelmű volt, hogy Kocner és Zsuzsová volt a gyilkosság megrendelője, akkor miért nem sikerült őket elítélni. Szeretném tudni, ki a felelős ezért. A rendőrség, mely talán nem volt elég következetes, és képtelen volt közvetlen bizonyítékot gyűjteni ellenük? Az ügyészség, mely talán nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani a bűnösségüket? Ruzena Sabová szenátusa, mely talán a törvény szavának szellemében döntött, de az ítélet után mindenkinek a következetlenség és a kétség keserű mellékíze maradt a száj ában? " Kisember vagyok, nem értek a joghoz, de tudni szeretném, hogy akkor most Kocner és Zsuzsová elkövették-e, amivel vádolják őket, vagy sem? Ártatlan embereket hurcoltak meg, akik nem tettek semmi rosszat, vagy bűnösöket mentettek fel? Hogyan kapaszkodjak tovább a reménybe, amit Ján Kuciak és Martina Kusnírová hagyott maga után, ha nincsenek válaszaim, és már azt sem tudom, létezik-e ez a remény? Nekem, kisemberként hinnem kell a jogban és a törvényben, a bíróságok igazságosságában, mert ha nem így tennék, akkor hazudnék, ha azt mondanám, jogállamot akarok. Nem bosszút akarok, nem tombolást, nem vért. Nem követelem senki fejét habzó szájjal. Nem vetemednék erre, mert kisember vagyok, nem jobb másoknál. Nekem csak szerény kérdéseim vannak, és válaszokat szeretnék. Csak arra válaszoljon valaki, hogy megmaradt-e az, amibe kapaszkodhatok. FIGYELŐ csak Andruskó Zoltán vallomása. „A média felháborodásában, és attól tartva, nehogy további hasonló bűncselekmény történjen, akarvaakaratlanul azt a benyomást keltette a nyilvánosságban, hogy az ügy teljesen világos és a vádlottak el lesznek ítélve. Mi teljes mértékben meg lehetünk győződve a vádlottak bűnösségéről, de a független bíróság csakis a bizonyítékokat veheti figyelembe, és abból kell kiindulnia, hogy ha nincsenek egyértelmű bizonyítékok, akkor a vádlottakat fel kell mentenie”-jelentette ki Zitny. (tasr) Benyomások alapján nem lehet ítélkezni Jogállamban nem lehet benyomások alapján ítélkezni, és egy ilyen ítélet után is hideg fejjel kell gondolkodni. Az utolsó szót a Legfelsőbb Bíróság mondja ki, és azt tiszteletben kell tartani - vélekedett a tegnapi felmentő ítélet után Milan Zitny biztonsági elemző. Kijelentette, hogy az ítélet nem annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Koőner ellen nem voltak közvetlen bizonyítékok, Nagyon alaposan meg kell indokolnia a bíróságnak ezt az ítéletet Marián Koőner és Alena Zsuzsová felmentése azt jelenti, hogy Ján Kuciak és Martina Kuinírová meggyilkolása továbbra is büntetlen, mert a gyilkosok a megrendelő utasítására cselekedtek, a megrendelőt pedig nem ítélték el. „Amíg a kettős gyilkosság megrendelője nem lesz elítélve, az ország magával fogja hurcolni ezt a traumát. Az embereknek megmarad az az érzése, hogy az állam, az igazságszolgáltatás képtelen felelősségre vonni egy ilyen bűncselekmény kiötlőit” - írja a Sme napilap a tegnapi ítéletről. A legrosszabb esetben ez a kettős gyilkosság ugyanolyan társadalmi traumaként marad meg, mint a köztársasági elnök fiának elrablása. „Az ítélet nem csak a hozzátartozók szívét törte össze. Nehéz elfogadni, hogy a rengeteg nyomozótiszt, ügyész, ügyvéd munkája így veszik kárba. A két családnak ez valódi rémálom” — folytatja a lap. Ám Marián Kocner ezután az ítélet után is ugyanaz a maffiózó, aki a hatalmasokkal üzletelt és mindenkit korrumpált, újságírókat fenyegetett és figyeltetett meg, csalt és hamisított. Egy ideális világban a bíróság a közvetlen és közvetett bizonyítékokat alaposan mérlegelve dönt, bosszúvágy vagy ellenszenv nélkül, a nyilvánosság nyomását, az averziókat és a szimpátiát is kizárva. Csakhogy nálunk annyira megrendült már az emberek bizalma az igazságszolgáltatásban, a bíróságokban, hogy ezt az ítéletet nagyon sokáig nem fogja tudni megemészteni a társadalom, éppen ezért a bíróságnak nagyon alaposan és részletesen, világosan meg kell indokolnia, hogy miért döntött így. „Nagyon közel voltunk ahhoz, hogy Szlovákia is abba a rendkívül szűk társaságba tartozzon, az olyan országok közé, ahol egy ilyen gyilkosságnak nemcsak az elkövetőit, hanem a megrendelőit is sikerül elítélni. Csakhogy a megrendelő egyelőre kicsúszott az igazságszolgáltatás kezei közül. Ugyanakkor bízzunk benne, hogy nem ez volt az utolsó szó, hogy nem egy ilyen ítélettel zárul ez az ügy. Hogy az utolsó fejezetben a megrendelőjét is elítélik annak a gyilkosságnak, amely után az ország elindult egy másik irányba, mint amilyet és Kocner alvilága és Robert Fico kormánya eredetileg kijelölt számára” - zárja a Sme. (úsz)
