Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-30 / 226. szám
101 KITEKINTŐ 2020. szeptember 30.1 www.ujszo.com így az összes fürdő tönkremegy Kovacsics Imre a Magyar Fürdőszövetség alelnokeként kongatja meg a vészharangot SUDÁRÁGNES Győr. Ha a Balatonból eltűnne a víz, nemcsak a tó menne tönkre, hanem a rá épülő panziók, fagyizók, éttermek sora is. A fürdőkkel ugyanez a helyzet, ha hagyják „kiszáradni", magukkal rántják a szolgáltatói szféra nagy részét. Megéri ez? - kérdezi a Magyar Fürdőszövetség frissen megválasztott alelnöke. Kovacsics Imre a győri Rába Quelle ügyvezetője is (több másik magyarországi fürdő mellett), s ha kinéz az irodája ablakán, nem látja a szlovákiai és csehországi buszokat. Az ő fürdője is üres, s a Covidjárvány második hullámának még csak az elején járunk. Egy normális péntek délutánon hány fürdővendégük lenne? Négyszáz-hatszáz. Most mennyien vannak? Harmincketten. Abból a négy-hatszázból hányán jöttek volna Szlovákiából? Nemcsak a győri fürdőre vonatkozik, amit mondok, hanem az összesre, amely a magyar határ mentén épült: a vendégkör hatvanöt százaléka nem belföldi. Miért szeretik jobban a külföldiek a magyar fürdőket, mint maguk a magyarok? Ez mindig így volt, a település méretétől függetlenül a helyiek aránya öt-nyolc százalék között van. Ha fürdőbe akarunk menni, akkor nem az utca végén lévőt választjuk, mert utazni is akarunk. Ha ötven kilométert, annyit, ha kétszázat, még úgy is jó. Abban bízunk, hogy így máj d nem találkozunk a kollégánkkal, aztán mégis, mert ő is ugyanígy gondolkodik. Ennek a logikának alapján a győriek Nagymegyerre járnak? Igen. Meg Pápára, Sárvárra. Ok meg ide. Egy fürdő üzemeltetése békeidőben jó üzlet? Ha egy fürdőnek nincs saját szállodája, akkor úgy szoktunk fogalmazni, hogy a „pozitív nullát” közelíti meg. Lehet nyereségesen üzemeltetni, de ez az időjárástól függ. Ha nagyon jó a nyár, s van egy vadonatúj nyári strandunk - nem úgy, mint a győri fürdőben, ahol a „legújabb” fejlesztés is 1971-ben, tehát ötven éve történt -, akkor hatvanszáz millió forintos nyereséget tudunk csinálni. A nyár a fürdők számára sorsdöntő, így ha a következő július-augusztus hideg és csapadékos, akkor ugyanennyi veszteséget összehozunk egy év alatt. A nyári szezonon kívüli vendégkört öt-tíz hibaszázalékon belül be lehet előre lőni; azt is tudjuk, hogy ebben az időszakban biztosan veszteségesek leszünk. Mindaz, amit mondtam, békeidőre vonatkozik. A jegyár azért annyi, amennyi, mert abba már a veszteséget is belekalkulálják? Egy átlagos vendéget, amilyen én is vagyok, nehéz azért meggyőzni arról, hogy ilyen Kovacsics Imre, a Magyar Fürdőszövetség frissen megválasztott alelnöke árak mellett veszteséget termelek önöknek novemberben. Nézzük akkor a győri fürdőt, ahol - nem a Covid-járvány idején — nyolcvanöt ember dolgozik. Ebben a számban nincsenek benne a külsős szolgáltatók. A bérköltség 35-38 millió forint, a fürdő fenntartása további 20-25 millió. Nagyságrendileg tehát havi hatvanmillió forintot kell kigazdálkodni átlag háromezer forintos jegyekből — hisz van, aki megveszi a szaunabelépőt és a teljes árú jegyet, de ott vannak a nyugdíjasok, a diákok, akik ennél kevesebbet fizetnek. Innen pusztán matematika: húszezer vendéggel lehet nullára kihozni az adott hónapot. Most mennyi a bevételük? Január-február nagyon jól indult, csúcsot döntöttünk: 55-58 millió forintot hoztak ezek a hónapok. Március 15-től május végéig be kellett zárnunk, így nulla bevétel mellett havonta huszonötmillió veszteséggel dolgoztunk. Jött a nyár, a június kiesett, hiszen hideg volt, s az emberek még féltek, a szezon fontos hónapja is csak negyvenmillió forintot hozott. így a július-augusztus lehetett volna, amikor mi is „Balaton” leszünk. Szerettünk volna azok lenni. Miért nem lettek azok? Mindjárt elmondom, de a feketeleves még hátravan: szeptember, amikor ismét lezárták a határokat. Ennek a hónapnak a bevétele a tízmillió forintot sem éri el. Olcsóbb lenne, ha eleve zárva tartanánk, mert akkor „csak” 25 millió mínuszt termelnénk, így ötvenet. Pedig el kellett küldenünk embereket. Hányat? A nyolcvanötből eddig harmincat. S attól félek, még nincs vége. Hogy miért nem voltunk Balaton: Magyarországon minden arról szólt, menjünk a Balatonra. Mintha nem lenne más tájegység. Az emberek pedig abba a hamis illúzióba ringatták magukat, hogy ott nagyobb biztonságban vannak. Pedig aki látta mondjuk a füredi sétányt vagy a strandot - én igen, mert ott élek -, az a két centire fekvő és sétáló emberek látványa miatt ezen most mosolyog. Kínjában. A magyarok nagy vizet akarnak látni, s ha az nem a tenger, akkor a Balaton. A fürdők miért nem készültek fel erre? Ott volt az április-május, mást nem is csinálhattak. Mit lehetett volna kitalálni...? A hurráoptimizmus úgyis arról szólt, hogy a belföldi turizmus mindent megdönt. Ehhez képest a magyarországi mintegy négyszáz fürdő számai teljesen mást mutatnak. Mondom: július-augusztusban 25 százalékkal kevesebb vendégünk volt idén, mint tavaly abban a két hónapban. A fürdőszövetség alelnökeként tudom az adatokat, így azt is, hogy az első nyolc hónapban 52 százalékkal kevesebb vendéget fogadtunk, s ez még a határok lezárása előtt volt... Az még csak most jön, év végére tehát tovább emelkedik ez a szám. Nincs olyan szektor a vilá„Tizennyolc éve azért él a fürdő, mert a szlovákai vendégeink imádnak minket. S mi is őket." gon, amely egy ilyet túlélne. A Magyar Fürdőszövetség szeptember végén ülést tartott, s egyhangúlag elfogadtuk, hogy harmincötmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást kérünk. Ezt napokon belül benyújtjuk a szektor érintett vezetőinek, s a miniszterelnöknek is. Ha elutasítják, pár hónapon belül nem lesz fürdő, amely még nyitva tart. De reméljük, hogy az indokainkat elfogadják: a hazai fürdők több mint 18 ezer embernek adnak munkát. Ha bezárunk, nem tudjuk befizetni havonta azt a két és fél milliárd forintot, amit eddig járulékként rendszeresen utaltunk a kasszába. Egy bezárt fürdőnél nincs, aki jegyet vegyen, így mi áfát sem fizetünk be. A beszállítóink sem termelnek az államnak... Hosszan sorolhatnám, nincs értelme. Ha kiszáradna a Balaton, nem menne oda senki. Ha a fürdőket hagyják kiszáradni, ugyanolyan lavinát indítanak el, mint a turizmus zászlóshajójának tekintett tavunkra vonatkozó példánál. Az önkormányzatok nem fogják tudni pénzzel - százmilliókkal - támogatni a fürdőket, ezt lássuk be. Bükfürdővel, Sárvárral, Zalakarossal mi lesz...? Százmilliárdos költségvetési hiány keletkezhet tehát, ha a fürdők bedőlnek. Vagy megmentik őket harmincötmilliárddal. Mi van akkor, ha pont az a cél, hogy dőljenek csak be, így majd olcsóbban megszerezhetők? Van egy jól körülhatárolható kör, amely meg tudja venni a bedőlt fürdőket. A fürdők kilencvenvalahány százalékban önkormányzati tulajdonban vannak. Tőlük veszik akkor el. S talán örülnek is annak a települések, hogy végre nem az ő vál- 1 ukat nyomja ez a teher. Lehet. Ez a harmincötmilliárd forintos kérvény ugrasztja akkor ki a nyulat a bokorból? Lehet. Milyen előérzete van, mi lesz a kormányzat válasza? Nem tudom, de azt igen, hogy ezzel fel tudjuk hívni a miniszterelnök úr figyelmét arra, mekkora bajban van ez a szektor. Mert úgy veszem észre, hogy ezek az információk nem jutnak el hozzá. Most már értem, miért keresték meg sok év után a fürdőszövetségtől, hogy legyen vezető tisztségviselőjük: „A Kovacsics majd megmondja.” Jól sejtem? Van benne igazság. De még mindig jobb így tönkremenni, mint csendben meghalni. A fürdők már most sem működnek, csak nyitva vannak, s bíznak a csodában. Én a magánvagyonomat hozom vissza tagi kölcsönként, a saját pénzemen tudom a Rába Quellétmüködtetni. Még. Még meddig? Már nagyon rövid ideig. Ha a fürdője túléli az előttünk álló hónapokat, mert mondjuk megkapják a kért támogatást, meglesz a vakcina a Covidra... szóval ha visszatérnek a békeidők; mit gondol: visszajönnek még a vendégei a határ szlovákiai oldaláról? Tizennyolc éve azért él a fürdő, mert a szlovákiai vendégeink imádnak minket. S mi is őket. Elmaradnak a fürdővendégek Magyarországon, így a győri Rába Quelléből is (A szerző felvétele)
