Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-29 / 225. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2020. szeptember29. Mészáros Máté táncművész-koreográfus és kollégái vasárnap birtokba vették a Nemzeti Színház tereit (A szerző felvétele) Hol vagy, szomszéd? Rendhagyó magyar kulturális hét zajlott Pozsonyban JUHÁSZ KATALIN Mire megszoktuk a Magyar Köztársaság Kulturális Inté­­zetánek új nevét: Pozsonyi Magyar Intézet, ismét válto­zott a megnevezés: Magyar Kulturális Intézet, Pozsony, örülünk, hogy visszakerült a kultúra szó, az új vizuális arcu­lat is tetszik, és az elmúlt hé­ten kifejezetten jól éreztük magunkat a fővárosban az intézetnek köszönhetően. Még akkor is, ha a Több mint szomszéd kulturális hét nem első­sorban annak a száz embernek szól (felfelé kerekítek), akik év közben rendszeresen látogatják az intézet programjait, hanem a helyi szlová­koknak. Ez az intézet legnagyobb szabású rendezvénysorozata, június elején szokták megrendezni a zené­re, táncra, vizuális kultúrára helyez­ve a hangsúlyt, hogy nyelvtudás nél­kül is befogadható legyen a szom­széd kultúrája. Amikor szeptember­re csúsztatták és leszűkítették a programot, még nem tudták, hogy a határzár miatt nehezebb lesz tető alá hozni azt a pár rendezvényt, mint az eredetileg tervezett Hviezdoslav téri kavalkádot. Végül minden fellépő kapott kivételt - nagy mázli, hogy nem erre a hétre időzítették a mini­fesztivált. A Tóth György fotóit bemutató nyitókiállítás október 5-ig tekinthe­tő meg a magyar nagykövetség Ste­fánia úti épületében, ahol az intézet is székel. Ezek a többszörös expo­zícióval készült portrék a mozgást, az elillanó pillanatot igyekeznek megörökíteni az állóképeken, a bi­zonytalan kontúrok segítségével. A Márai-emlékév keretében ren­dezett keddi szimpóziummal múlt csütörtökön külön foglalkoztunk - Márai Sándor és Madách Imre csa­ládi kapcsolataira derült fény, mi­közben a két író életét meghatározó helyszínek, Kassa és Alsósztregova inspirativ hatását is elemezték a ku­tatók. Ehhez a programhoz társszer­vezőként csatlakozott az intézet, egyébként a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának égisze alatt zajlott. Egyetlen résztvevő jelezte, hogy szinkrontolmácsra van szük­sége, azaz a téma nem érdekelte a helyi szlovák irodalmárokat. Mar­góra jegyezzük meg, hogy a Madách Egyesület a napokban jelentette meg szlovákul Az ember tragédiáját, Jit­­ka Roznová fordításában. Most új esély nyílik a mű népszerűsítésére - az igazi győzelem az lenne, ha vala­melyik szlovák színház bemutatná. A szerdai nap két programot is kí­nált: Nyáry Krisztián másfél óra le­forgása alatt íróként, pedagógus­ként, kiadóvezetőként és kommuni­kációs szakemberként is megnyil­vánult a „szájkosár” ellenére a Posta utcai Panta Rhei könyvesboltban, mintegy negyven érdeklődő előtt. Ittuk minden szavát, hiszen olyas­miről beszélt, ami a szélesebb kö­zönséget is érdekli: a magyar hók, költők szerelmi életéről. A témát boncolgató, egyszerre szórakoztató és informatív könyveivel elképesztő sikert ért el. És azt javasolja, hogy próbáljuk különválasztani az írók munkásságát a magánéletüktől, mert egy kibírhatatlan alak is lehet nagy művész, és kár lenne megfosztani magunkat a művek által okozott él­ménytől, csak mert tudjuk, hogy az illető minden nőt tönkretett maga körül, vagy hogy nem a feleségéhez írta legszebb szerelmes verseit. Nyáry Krisztián nagyban hozzájá­rult az iskolában bemagolt életraj­zok által szoborszerűvé vált írók emberi arcának felfedéséhez. Már ezért jár neki a kalapemelés. Laza átkötéssel megérkeztünk Takács Nikolashoz, aki a szerdai Deja Vu Klub sztárvendége volt. A galántai származású kalapos énekes talán nem is tudta, mekkora múltú kísérőzenekara akadt erre az estére. A somoijai Deja vu együttes tagjai kerek húsz évvel ezelőtt találták ki, hogyan biztosítsák maguknak a rendszeres fellépéseket. Saját klubot szerveztek, havonta más-más ven­dégzenésszel, akik több érdeklődőt vonzottak, mintha csak a Deja vu lé­pett volna fel dzsesszes számaival. Az illusztris vendéglista szinte vég­telen. A későbbiekben külön cikket is tervezünk erről a húsz évről, hi­szen egy kiadvány is született ez al­kalomból Striezenec Alex dobos és zenekarvezető tollából. Takács Nikolas három számot énekelt a Deja vu együttessel, mi­után egy beszélgetésben érdekes dolgokat osztott meg a közönséggel. Megtudtuk például, hogy bár az USA-ban is építgeti karrierjét, nem igazán szeret ott lenni, mert az ottani professzionalizmushoz egyfajta gé­piesség és hideg üzleti szemlélet is társul. A Los Angeles-i pincérek, pultosok kilencven százaléka a nagy áttörésre váró zenész vagy színész - Nikolas ott döbbent rá, milyen sze­rencsés ő, hogy velük ellentétben meg tud élni a zenéből. A Fonogram díjas Sárik Péter Trió az elmúlt tíz évben Magyarország egyik legnépszerűbb dzsesszzene­­karává vált. Dzsesszesítettek pop­slágereket Falusi Mariannái, ráirá­nyították a reflektorfényt Berki Ta­másra, a régió legjobb dzsessz­­énekesére, csináltak dzsesszlemezt gyerekeknek, kezelésbe vették Beethoven műveit, legutóbb pedig Bartókról jelentették ki, hogy talán egyik zeneszerző sem volt nála na­gyobb hatással a dzsesszre. Bartók­­feldolgozásaikat 2018-ban a zsúfo­lásig megtelt Zeneakadémia nagy­termében mutatták be - akkor nem gondolták volna, hogy két évvel ké­sőbb alig negyven embernek is mennyire fognak örülni a pozsonyi V-klubban. Sárik Péter abszolút elé­gedett volt a részvétellel (egyébként maximum 60 főt engedhettek volna be a szervezők), szerinte sokan nem mertek eljönni, vagy a kötelező szájmaszk riasztotta vissza őket - a zenekar mindenesetre úgy játszott, mintha ezerfős közönség előtt sze­repelne. Bekebelezték Bartókot, le­hengerlő természetességgel kapasz­kodott össze a kotta és a laza impro­vizáció. Mindez szeptember 25-én történt, egy nappal Bartók halálának 75. évfordulója előtt. Vasárnap lépett fel a Szlovák Nemzeti Színház folyosóin, lépcső­házában, kávézójában és ruhatárában Mészáros Máté táncművész és ko­reográfus projektje, a Mechanics of Distance. Éz egy helyspecifikus ko­reográfia - ki-ki a neki tetsző távol­ságból nézhette. A három táncos né­ha háromfelé indult el, döntenünk kellett, kit követünk. Az egymásra hangolódás nehézségei, a közös mozdulatok keresése volt a fő mon­danivaló. Az előadás a Pozsony moz­gásban című fesztivál keretében zaj­lott, ezért itt többen voltak a szlovák érdeklődők, mint a helyi magyarok. A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás által szervezett helytörténeti sétákon már fordított volt a helyzet: a szlo­vák nyelvű idegenvezetésen kb. hú­szán, a vasárnap délutáni magyar nyelvűn ötvenen vettek részt. 113

Next

/
Thumbnails
Contents