Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-28 / 224. szám

8 KULTÚRA 2020. szeptember 28.1 www.ujszo.com Bűnös lelkek feloldozásra várva Jozef Gregor Tajovsky és Gabriela Preissová drámája a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház stúdiójában SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha nem csal az emlékezetem, Jozef Gregor Tajovsky érettségi tétel volt szlovák irodalomból. A cseh Gabriela Preissová életműve nem szerepelt a gimnáziumi tananyagban. Pedig az ő műve, A mostohalény alapján komponálta meg világszerte ismert operáját, a Jenufát Leóé Janótok. Tajovsky az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1874-ben szüle­tett Besztercebánya közelében, a nevét jelző Tajóban. A szlovák rea­lista dráma megalapítójaként kora legidőszerűbb politikai és szociális kérdéseivel foglalkozott. Preissová tizenkét évvel korábban jött a világ­ra Kutná Hóra városában. Falusi tör­téneteinek hőse rendszerint a bűnbe esett nő. Ez lett a közös nevezője a pozso­nyi Szlovák Nemzeti Színház Matús Bachynec által megrendezett, két történetből összegyúrt előadásának. A korábbi szerelmével szakítani képtelen ifjú menyasszony és a pár­jától évekre elszakadt, vágyait elfoj­tani képtelen fiatal feleség története remek lehetőség a szlovák és a cseh irodalom vitathatatlanul fényes gyöngyszemének felmutatására, va­lamint a társulat kimagasló tehetségű színészeinek foglalkoztatására. A próbák már tavasszal elkezdőd­tek, de a koronavírus miatt pár hét után le is álltak. Ennyi idő csupán ar­ra volt elég, hogy a színészek meg­barátkozzanak Tajovsky nem könnyű nyelvezetével és Preissová különleges szlovák-cseh nyelvi mixtúrájával. Ez is, az is kényes fel­adat elé állította az alkotókat, de az idő, a több hónapos szünet az ő mal­mukra hajtotta a vizet. Azalatt kivá­lóan elsajátították az előadás nyelvi partitúráját, így augusztustól már csak a rendező elvárásaira és inst­rukcióira kellett összpontosítaniuk. A végeredmény kimagaslóan ér­tékes előadás, amely nemcsak a klasszikus szlovák és a cseh dráma­­irodalom eddig árnyékban fekvő, jeles műveire hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a rendező és az előadás dramaturgja, Daniel Maj­­ling milyen hatásosan olvasztott egybe két erős lüktetésű, tragikus történetet, amelynek végül is a fér­fiak a mozgatórugói, a nők pedig - titokban tartott szerelmi viszonyuk­kal— a szenvedő alanyai. Érett nő Tajovsky Bűnének hőse, kétkezi munkára Amerikába szegő­dött férfi felesége. Háromévi távol­iét után most jön haza élete párja, de addigra már megvan a baj. Várandós az asszonyka. A birtokon dolgozó ifjú szolgával került testi kapcsolat­ba. Szilaj legény a szolga, de nem volt képes ellenállni a vágyaival ma­gára maradt nőnek. A következmé­nyekkel viszont ő sem számol. Meg­jön egy nap a gazda drága ajándé­kaival, de az öröm nem igazán ül ki az arcokra. Fel kell fedni előtte a tit­kot. Nincs sok teketóriázás, jobb, ha mielőbb megtudja, hogy takaros asszonykája nem maradt hűséges társa. Sem a büntetés, sem a vezek­­lés nem marad el, de a gyerek meg­születik, s a kedélyek lassan csak el­csitulnak a házban. Húsz év körüli a másik családban élő lány, akinek komoly udvarlója van. Egy korban hozzá illő svihák, egy igazi falusi pemahajder, aki visz mindent, amit elé rak az élet. Láng­vörös arccal markolja meg, amiről úgy véli, kijár neki. Mindeközben lesben áll a másik kérő, a szolidab­­bik, akinek látszólag nincs sok esé­lye, ráadásul egy heves vita köze­pette késsel ejt sebet a lány arcán. A döntő pillanatban mégis neki kell megbocsátania. A lány ugyanis csu­pán látszólag hagyja el korábbi sze­relmét, kapcsolatuk azonban nem szakad meg. De eltűnik a falu szeme elől, hogy ne tudja meg senki: áldott állapotba került. Gyermekének apja már egy nála sokkal módosabb lány­nak csapja a szelet, és titkát elhall­gatva feleségül is kéri. Hogy a me­nyegző a másik oldalon is rendben lemenjen, a menyasszony anyja megöli az időközben világra jött gyermeket. Preissová tragédiája szinte belehasít a néző tudatába. Ezt a két történetet bravúrosan ol­vasztja eggyé Matús Bachynec, va­lós képet festve a 19. századi cseh és szlovák falu életéről, felvetve fontos morális kérdéseket, és megmutatva egy-egy vallási közeget. A stúdió­ban játszott előadáson egy színpa­don zajlanak az események, mégpe­dig egy téglalap alakú, körös-körül lejtős színpadon, amelynek alsó traktusába a történet egy pontján fe­kete víz kezd el csordogálni, hogy bokáig gázolhassanak benne a bűnös lelkek. Puritán a tér. Asztal, székek, a magasból a Szeplőtelen Szűz szob­ra lóg alá. Előtte borulnak térdre a szereplők, bűneikért feloldozást és megbocsátást remélve. Barbora Sajgalíková ezzel a megoldással osztotta ketté a teret. A közönség fe­le a stúdió egyik oldalán, a másik fe­le pedig vele szemben foglal helyet. Intim a tér, intim a játék, intimek a szituációk. Nincs pátosz, nincs ha­mis hang, nincs pontatlanul értelme­zett figura. A néző kezdettől fogva lelki társa minden szereplőnek. Tajovskynál Kerekes Vica, Gabriela Dzúriková, Matej Beniak és Tomás Mastalír vizsgázik jelesre. Kerekes Vica nagy ívű filmes pályája mellett először játszik szlovák színpadon, és máris a Nemzetiben. Remekül helyt­áll a vonzó, megesett asszony szere­pében. Árnyalt játékával bizonyítja, hogy a színpadra is valós érzelmeket visz, nem csak a kamera elé. Ko­moly drámai szerepeket rakhatnak a vállára, elbíija. Erős tehetségét nem fogják összeroppantani a még súlyo­sabb színészi terhek sem. Dzúriková is befogható bármilyen szerepbe. Nincs az a figura, amely maga alá gyűrné. Mastalír az öklével játssza el a dúvadat. Testhezállóbb feladatot nem is kaphatott volna. A főiskolás Beniak mint „szolgálatkész” legény méltó társuk a játékban. Preissová drámáját az eladósor­ban levő lány szerepében Anezka Petrová, lángoló szemű szerelme­ként Roman Polácik, a hűséges ud­varló alakjában Daniel Fischer (a fe­szültséggel teli, kifejező zene is az ő müve), keményszívű anyaként pe­dig Dana Kosická teszi harsogóan élettelivé. Petrová - bár még csak most indul a pályán - igazán figye­lemre méltó teljesítményt nyújt. Polácik tekintete a jeget is megol­vasztja a történet végén. Feldúlt szívvel, megtépázott lé­lekkel áll fel a néző az előadás vé­gén. Gondolatban visz magával mindenkit az előadásból. Szabadul­ni szeretne tőlük, de nem tud. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Szerdán kezdődik a 27. Febiofest Pozsony. Szerdától öt napon át vetítik a pozsonyi Lumiere és Ml adóst’ moziban Szlovákia egyik legnagyobb filmfeszti­válja, a Febiofest filmjeit. A fesztivált eredetileg márciusban tartották volna, de a korona­­vírus-járvány miatt hozott in­tézkedések értelmében pár nap­pal a kezdés előtt elhalasztották. Az idei, őszre csúszott szemle új szlovák filmek bemutatójával, valamint olyan díjazott produk­ciók vetítésével várja a közön­séget, amelyek Cannes, Velence és Toronto fesztiváljairól indul­tak. Ez évben is megrendezik a Febiofest nemzetközi versenyét, amely a közép-európai történé­sekre fókuszál, és ezúttal sem hiányoznak a kínálatból a film­klasszikusok. Több olyan moz­gókép is bekerült a programba, melyet idehaza első alkalommal itt láthat a közönség. (tb) Grúz film nyerte el az Aranykagylót Egy pályakezdő grúz rendezőnő, a 34 éves Dea Kulumbegasvili Daszackiszi (Kezdet) című filmdrámája nyerte el a San Sebastián-i filmfesztivál fődíját, a legjobb filmnek járó Aranykagylőt. San Sebastián. A vallási fana­tizmusról, egy nő elnyomásáról szó­ló francia-grúz koprodukciót is­merték el a legjobb rendezésért és a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst­kagylóval, a film főszereplője, la Szuhitasvili pedig megkapta a leg­jobb színésznő díját. „Dea Kulumbegasviliről még biztosan sokat fogunk hallani. O a feltörekvő generáció egyik legígé­retesebb alkotója” — mondta Jósé Luis Rebordinos fesztiváligazgató még a szombat esti díjkiosztó előtt. A megrázó alkotás a hivatalos versenyprogram favoritjaival szem­ben diadalmaskodott, köztük a dán Thomas Vinterberg Drunk (az angol nyelvű forgalmazásban: Another Round) című komédiájával, amely­nek négy férfi szereplője - Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Magnus Millang és Lars Ranthe - ugyanakkor elnyerte a legjobb szí­nésznek járó Ezüstkagylót. A zsűri különdíjával jutalmazták a Johnny Depp produkciójában ké­szült, Julian Temple forgatta Crock of Gold: A Few Rounds with Shane MacGowan című dokumentumfil­met, amely Shane MacGowannak, a The Pogues nevű kultikus brit ze­nekar frontemberének sikerek és túlkapásokjellemezte éveiről szól. A legjobb latin nyelvű film díját a me­xikói Fernanda Valadeznek ítélték oda Sin senas particulares (Külön­leges ismertetőjegyek nélkül) című filmjéért, amely az amerikai határ átlépése közben nyomtalanul eltűnő migránsokról szól. A legjobb filmnek járó Arany­kagylóért 13 alkotás versengett, köztük hét olyan, amelyet a koronavírus-járvány miatt idén el­maradt cannes-i seregszemlétől, a világ legrangosabb filmfesztiváljá­tól vehetett át San Sebastián. A fesz­tiváligazgató szerint az átvett filmek nélkül nem tarthatták volna a ver­senyprogram rendkívül magas szín­vonalát ebben az időszakban, ami­kor kevés produkció készül. Az észak-spanyolországi San Se­­bastiánban 1953 óta megrendezett seregszemle Spanyolország, egyben a spanyol ajkú világ legjelentősebb filmfesztiválja. A zsűri elnöke idén az olasz Luca Guadagnino volt. (MTI) Johnny Depp producerként volt jelen a spanyol fesztiválon (Fotó: TASR-archlvum) Kerekes Vica és Gabriela Dzúriková a Bűnben

Next

/
Thumbnails
Contents