Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-28 / 224. szám
8 KULTÚRA 2020. szeptember 28.1 www.ujszo.com Bűnös lelkek feloldozásra várva Jozef Gregor Tajovsky és Gabriela Preissová drámája a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház stúdiójában SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha nem csal az emlékezetem, Jozef Gregor Tajovsky érettségi tétel volt szlovák irodalomból. A cseh Gabriela Preissová életműve nem szerepelt a gimnáziumi tananyagban. Pedig az ő műve, A mostohalény alapján komponálta meg világszerte ismert operáját, a Jenufát Leóé Janótok. Tajovsky az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1874-ben született Besztercebánya közelében, a nevét jelző Tajóban. A szlovák realista dráma megalapítójaként kora legidőszerűbb politikai és szociális kérdéseivel foglalkozott. Preissová tizenkét évvel korábban jött a világra Kutná Hóra városában. Falusi történeteinek hőse rendszerint a bűnbe esett nő. Ez lett a közös nevezője a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház Matús Bachynec által megrendezett, két történetből összegyúrt előadásának. A korábbi szerelmével szakítani képtelen ifjú menyasszony és a párjától évekre elszakadt, vágyait elfojtani képtelen fiatal feleség története remek lehetőség a szlovák és a cseh irodalom vitathatatlanul fényes gyöngyszemének felmutatására, valamint a társulat kimagasló tehetségű színészeinek foglalkoztatására. A próbák már tavasszal elkezdődtek, de a koronavírus miatt pár hét után le is álltak. Ennyi idő csupán arra volt elég, hogy a színészek megbarátkozzanak Tajovsky nem könnyű nyelvezetével és Preissová különleges szlovák-cseh nyelvi mixtúrájával. Ez is, az is kényes feladat elé állította az alkotókat, de az idő, a több hónapos szünet az ő malmukra hajtotta a vizet. Azalatt kiválóan elsajátították az előadás nyelvi partitúráját, így augusztustól már csak a rendező elvárásaira és instrukcióira kellett összpontosítaniuk. A végeredmény kimagaslóan értékes előadás, amely nemcsak a klasszikus szlovák és a cseh drámairodalom eddig árnyékban fekvő, jeles műveire hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a rendező és az előadás dramaturgja, Daniel Majling milyen hatásosan olvasztott egybe két erős lüktetésű, tragikus történetet, amelynek végül is a férfiak a mozgatórugói, a nők pedig - titokban tartott szerelmi viszonyukkal— a szenvedő alanyai. Érett nő Tajovsky Bűnének hőse, kétkezi munkára Amerikába szegődött férfi felesége. Háromévi távoliét után most jön haza élete párja, de addigra már megvan a baj. Várandós az asszonyka. A birtokon dolgozó ifjú szolgával került testi kapcsolatba. Szilaj legény a szolga, de nem volt képes ellenállni a vágyaival magára maradt nőnek. A következményekkel viszont ő sem számol. Megjön egy nap a gazda drága ajándékaival, de az öröm nem igazán ül ki az arcokra. Fel kell fedni előtte a titkot. Nincs sok teketóriázás, jobb, ha mielőbb megtudja, hogy takaros asszonykája nem maradt hűséges társa. Sem a büntetés, sem a vezeklés nem marad el, de a gyerek megszületik, s a kedélyek lassan csak elcsitulnak a házban. Húsz év körüli a másik családban élő lány, akinek komoly udvarlója van. Egy korban hozzá illő svihák, egy igazi falusi pemahajder, aki visz mindent, amit elé rak az élet. Lángvörös arccal markolja meg, amiről úgy véli, kijár neki. Mindeközben lesben áll a másik kérő, a szolidabbik, akinek látszólag nincs sok esélye, ráadásul egy heves vita közepette késsel ejt sebet a lány arcán. A döntő pillanatban mégis neki kell megbocsátania. A lány ugyanis csupán látszólag hagyja el korábbi szerelmét, kapcsolatuk azonban nem szakad meg. De eltűnik a falu szeme elől, hogy ne tudja meg senki: áldott állapotba került. Gyermekének apja már egy nála sokkal módosabb lánynak csapja a szelet, és titkát elhallgatva feleségül is kéri. Hogy a menyegző a másik oldalon is rendben lemenjen, a menyasszony anyja megöli az időközben világra jött gyermeket. Preissová tragédiája szinte belehasít a néző tudatába. Ezt a két történetet bravúrosan olvasztja eggyé Matús Bachynec, valós képet festve a 19. századi cseh és szlovák falu életéről, felvetve fontos morális kérdéseket, és megmutatva egy-egy vallási közeget. A stúdióban játszott előadáson egy színpadon zajlanak az események, mégpedig egy téglalap alakú, körös-körül lejtős színpadon, amelynek alsó traktusába a történet egy pontján fekete víz kezd el csordogálni, hogy bokáig gázolhassanak benne a bűnös lelkek. Puritán a tér. Asztal, székek, a magasból a Szeplőtelen Szűz szobra lóg alá. Előtte borulnak térdre a szereplők, bűneikért feloldozást és megbocsátást remélve. Barbora Sajgalíková ezzel a megoldással osztotta ketté a teret. A közönség fele a stúdió egyik oldalán, a másik fele pedig vele szemben foglal helyet. Intim a tér, intim a játék, intimek a szituációk. Nincs pátosz, nincs hamis hang, nincs pontatlanul értelmezett figura. A néző kezdettől fogva lelki társa minden szereplőnek. Tajovskynál Kerekes Vica, Gabriela Dzúriková, Matej Beniak és Tomás Mastalír vizsgázik jelesre. Kerekes Vica nagy ívű filmes pályája mellett először játszik szlovák színpadon, és máris a Nemzetiben. Remekül helytáll a vonzó, megesett asszony szerepében. Árnyalt játékával bizonyítja, hogy a színpadra is valós érzelmeket visz, nem csak a kamera elé. Komoly drámai szerepeket rakhatnak a vállára, elbíija. Erős tehetségét nem fogják összeroppantani a még súlyosabb színészi terhek sem. Dzúriková is befogható bármilyen szerepbe. Nincs az a figura, amely maga alá gyűrné. Mastalír az öklével játssza el a dúvadat. Testhezállóbb feladatot nem is kaphatott volna. A főiskolás Beniak mint „szolgálatkész” legény méltó társuk a játékban. Preissová drámáját az eladósorban levő lány szerepében Anezka Petrová, lángoló szemű szerelmeként Roman Polácik, a hűséges udvarló alakjában Daniel Fischer (a feszültséggel teli, kifejező zene is az ő müve), keményszívű anyaként pedig Dana Kosická teszi harsogóan élettelivé. Petrová - bár még csak most indul a pályán - igazán figyelemre méltó teljesítményt nyújt. Polácik tekintete a jeget is megolvasztja a történet végén. Feldúlt szívvel, megtépázott lélekkel áll fel a néző az előadás végén. Gondolatban visz magával mindenkit az előadásból. Szabadulni szeretne tőlük, de nem tud. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Szerdán kezdődik a 27. Febiofest Pozsony. Szerdától öt napon át vetítik a pozsonyi Lumiere és Ml adóst’ moziban Szlovákia egyik legnagyobb filmfesztiválja, a Febiofest filmjeit. A fesztivált eredetileg márciusban tartották volna, de a koronavírus-járvány miatt hozott intézkedések értelmében pár nappal a kezdés előtt elhalasztották. Az idei, őszre csúszott szemle új szlovák filmek bemutatójával, valamint olyan díjazott produkciók vetítésével várja a közönséget, amelyek Cannes, Velence és Toronto fesztiváljairól indultak. Ez évben is megrendezik a Febiofest nemzetközi versenyét, amely a közép-európai történésekre fókuszál, és ezúttal sem hiányoznak a kínálatból a filmklasszikusok. Több olyan mozgókép is bekerült a programba, melyet idehaza első alkalommal itt láthat a közönség. (tb) Grúz film nyerte el az Aranykagylót Egy pályakezdő grúz rendezőnő, a 34 éves Dea Kulumbegasvili Daszackiszi (Kezdet) című filmdrámája nyerte el a San Sebastián-i filmfesztivál fődíját, a legjobb filmnek járó Aranykagylőt. San Sebastián. A vallási fanatizmusról, egy nő elnyomásáról szóló francia-grúz koprodukciót ismerték el a legjobb rendezésért és a legjobb forgatókönyvért járó Ezüstkagylóval, a film főszereplője, la Szuhitasvili pedig megkapta a legjobb színésznő díját. „Dea Kulumbegasviliről még biztosan sokat fogunk hallani. O a feltörekvő generáció egyik legígéretesebb alkotója” — mondta Jósé Luis Rebordinos fesztiváligazgató még a szombat esti díjkiosztó előtt. A megrázó alkotás a hivatalos versenyprogram favoritjaival szemben diadalmaskodott, köztük a dán Thomas Vinterberg Drunk (az angol nyelvű forgalmazásban: Another Round) című komédiájával, amelynek négy férfi szereplője - Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Magnus Millang és Lars Ranthe - ugyanakkor elnyerte a legjobb színésznek járó Ezüstkagylót. A zsűri különdíjával jutalmazták a Johnny Depp produkciójában készült, Julian Temple forgatta Crock of Gold: A Few Rounds with Shane MacGowan című dokumentumfilmet, amely Shane MacGowannak, a The Pogues nevű kultikus brit zenekar frontemberének sikerek és túlkapásokjellemezte éveiről szól. A legjobb latin nyelvű film díját a mexikói Fernanda Valadeznek ítélték oda Sin senas particulares (Különleges ismertetőjegyek nélkül) című filmjéért, amely az amerikai határ átlépése közben nyomtalanul eltűnő migránsokról szól. A legjobb filmnek járó Aranykagylóért 13 alkotás versengett, köztük hét olyan, amelyet a koronavírus-járvány miatt idén elmaradt cannes-i seregszemlétől, a világ legrangosabb filmfesztiváljától vehetett át San Sebastián. A fesztiváligazgató szerint az átvett filmek nélkül nem tarthatták volna a versenyprogram rendkívül magas színvonalát ebben az időszakban, amikor kevés produkció készül. Az észak-spanyolországi San Sebastiánban 1953 óta megrendezett seregszemle Spanyolország, egyben a spanyol ajkú világ legjelentősebb filmfesztiválja. A zsűri elnöke idén az olasz Luca Guadagnino volt. (MTI) Johnny Depp producerként volt jelen a spanyol fesztiválon (Fotó: TASR-archlvum) Kerekes Vica és Gabriela Dzúriková a Bűnben
