Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-25 / 222. szám
www.ujszo.com | 2020. szeptember 25. KULTÚRA 9 Egy roma csaj történelmet írt Lakatos Mónika az első roma származású életműdíjas a WOMEX történetében RÖVIDEN Az időjárás közbeszólt JUHÁSZ KATALIN Óriási dolog egy város életében, ha elnyeri a World Music Expo (WOMEX) rendezési jogát. Ez a műfaj legnagyobb nemzetközi seregszemléje, ahol a koncert- és fesztiválszervezők kiválaszthatják jövő évi fellépőiket, a kiadók szerződéseket köthetnek, a szakújságírók új neveket tanulhatnak, a helyi zenerajongók pedig vegyülhetnek a külföldi megmondóemberekkel a showcase-koncerteken. Az első expót Berlinben rendezték 1994-ben, akkoriban ismerkedett a világ a world music stílusfiókkal, amelybe a népzenei alapokon nyugvó, azokat modem elemekkel kombináló irányzatokat sorolták. Kelet- Európa sokáig kockázatos terepnek számított, aztán annyi izgalmas zene áramlott a szervezők felé tájainkról, hogy végül mégiscsak rábólintottak a budapesti helyszínre. A magyar főváros 2015-ben rendezhette meg a WOMEX-et - ott voltunk, láttuk, hogy tökéletesre sikerült a lebonyolítás. Kerestük a hibákat, de semmibe sem tudtunk belekötni. És idén októberben másodszor is Budapesten lett volna a világzenei expó, de a járvány közbeszólt - csak egy virtuális verziót kínál az esemény magyarországi motoija, a Hangvető Kft. Szerdán azonban megérkezett a vigaszdíj: a WOMEX életműdíját idén Lakatos Mónika kapja. Az oláh cigány származású énekesnő illusztris névsorhoz csatlakozik, ezt a szakmai elismerést olyan előadók és zenekarok kapták meg eddig, mint a délafrikai Hugh Masekela, a finn Värttinä, az amerikai Kronos Quartet vagy a pakisztáni legenda, Nusrat Fateh Ali Khan. Magyarországról eddig csupán a Muzsikás együttes vehette át az Artist Awardot 2008-ban. Lakatos Mónikát az oláh cigány zenei hagyomány képviselői közül is kiemeli egyedi énekhangja és a zene iránti alázata. Első dalait gyermek-Lakatos Mónika korában, a nagyecsedi cigány közösségben tanulta, 1996-ban megnyerte a Ki mit tud? népdal kategóriáját, majd a Romano Drom együttest erősítette. 2004-ben alakult a Romengo zenekar, melynek zenészeivel - köztük félj ével, Rostás Mihállyal - a cigányság zenei hagyományait vegyítik újabb, például latinos hangzásokkal. Lakatos Mónika első szólólemezét, a Romanimót a bevett szokásokkal szakítva teljes egészében a lassú balladáknak szentelte. Ez az album hatalmas sikert aratott, a World Music Charts Europe top 5 lemezei közé került. A járványhelyzetre való tekintettel a budapesti WOMEX programjainak nagy részét virtuálisan tartják, de a szervezők élő koncertekkel is készülnek október 22-24. között, a főváros vezetése által finanszírozott Budapest Ritmo rendezvénysorozathoz csatlakozva. A szakmai zsűri által beválogatott magyar zenekarok, a Dalinda, a Magos Égyüttes, a Babra és az Ötödik évszak élőben lép majd fel a MÜPA Fesztivál Színházában, a Október 24-én veszi át a díjat a virtuális WOMEX-en, jelképes közönség előtt. nemzetközi szakemberek, illetve az érdeklődők pedig online követhetik figyelemmel a koncertet. Az életműdíjas a következőket nyilatkozta. „Kettős identitásom van: oláh cigány és magyar vagyok egyszerre, amitől több vagyok, nem kevesebb. Ez a díj felhívhatja a széles fi(Fotó: Farkas András) gyeimet arra, milyen értékes tud lenni kisebbségként a cigány zene. Mi beleszülettünk ebbe a kultúrába és próbáljuk hitelesen átadni, amiben felnőttünk, amiben élünk. Egy órát fogunk játszani, régi cigány dalokat adunk elő. Azért lett az együttes neve is Cigány Hangok, mert próbálunk minél több hangot, előadót bemutatni, köztük olyanokat is, akik nem profik és a közönség kevésbé ismeri őket” - fejtette ki. A zenekar friss lemeze hamarosan megjelenik, akárcsak Lakatos Mónika másik együttese, a Romengo harmadik korongja. Sokan szerettek volna fellépni a világzene legnagyobb eseményén, a pályázók közül nemzetközi zsűri válogatott. Mivel a külföldi előadók a járvány miatt nem utazhatnak Budapestre, bemutatkozó anyagaikat online teszik elérhetővé. Pozsony. A kedvezőtlen időjárás-előrejelzésre való tekintettel a Sárik Péter Trió ma esti koncertjét az eredeti szabadtéri helyszín helyett a V-Klubban (Sznf tér 12.) rendezik meg. A pozsonyi Magyar Kulturális Intézet Több mint szomszéd rendezvénysorozatának keretében lép fel a fővárosban a Fonogram-díjas dzsessztrió (Sárik Péter - zongora, Fonay Tibornagybőgő, Gálfi Attila - dob). Ezúttal Bartók Béla müveit dzsesszesítik, azaz felcsendülnek a nagy sikerű Bartókalbumukon hallható feldolgozások. „Műveinek döbbenetes ereje, dinamikája szinte elsöpri a hallgatót, zenéje csupa izgalom, misztikum, határtalan mélység és tisztaság” - véli Sárik Péter. A 19.00-kor kezdődő koncertre a belépés ingyenes. Quk) Elment a sanzon nagyasszonya Párizs. Otthonában, szerettei körében hunyt el 93 évesen Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya. A 60-as években vált világhírűvé, olyan művészek baráti köréhez tartozott, mint Boris Vian és Albert Camus, első dalának szövegét Jean-Paul Sartre írta. Hollywood is hamar felfigyelt rá, többek közt John Hustonnal és Orson Wellesszel is dolgozott. Még a 80-hoz közel is vállalkozott világ körüli turnékra. (MTI) Juliette Gréco (1927-2020) Kedves Móni! Ismeretségünk (ugye írhatom: barátságunk?) kezdetén volt a színház. Az iránta érzett lelkesedés, szeretet, odaadás. Ez maradt a legerősebb kapocs, az összetartó erő sok-sok év (évtizedek!) múltán is. Nehéz lenne felsorolni, mennyi közös élményünk volt (van!) színházi előadások, fesztiválok kapcsán, hányszor lelkesedtünk közösen általunk értékesnek tartott előadásokért, szomorkodtunk egy-egy rosszul sikerült produkció miatt, és be kell vallani, nem is olyan ritkán dühöngtünk is, ha méltatlan, hanyag, ostoba alkotásokkal találkoztunk a színpadon. Semmi kétség, ha együtt látjuk a Jókai Színház Szeretkezz, ne háborúzz! című előadását, együtt háborogtunk volna. Dühös Facebookposztod indítékait tehát a legteljesebb mértékben megértem. Nem lévén Facebook-felhasználó, valószínűleg nem jutott volna el hozzám, ha barátaim föl nem hívják rá a figyelmemet. Most szomorú vagyok, és úgy érzem, reagálnom kell. Jogos folháborodásod ugyanis irányt és mértéket is tévesztett. Ez önrnagá-Egy régi rovatu n k címe volt ez, amely a kulturális élet eseményei által generált visszhangok elhalásával megszűnt. A diskurzus ma a közösségi oldalakon zajlik, ezért kísérletképpen teret adunk egy Facebook-posztra született reakciónak, melynek címzettje Bajkai Csenge! Mónika. ban még mindig nem indokolna egy ilyen nyilvános „hozzádszólást”, de iszonyú félelmek gyötörnek, hogy mindez árthat annak, amit mindketten a legjobban szeretünk, minden erőnkkel támogatni szeretnénk: színházunk „ügyének”. Az elhúzódó vezetőváltás nem nélkülözte a disszonáns hangokat, szomorú módon megosztotta a társulatot és a színház körüli embereket is. Ráadásul a legszömyűbb rémálmainkban sem sejthető külső körülmények katasztrofális helyzetbe sodorták a színházat mind szervezési, mind pedig alkotói szempontból. Talán soha nem volt még olyan nagy szüksége a színháznak az összefogásra, az egyetértésre, a külső és belső támogatásra, a szeretetre. Ilyenkor még a körültekintően megfogalmazottjogos kritika is árthat! Hát még a megalapozatlan! Nem érdemli a színház régi vezetése sem, hogy ennek az előadásnak minden borzalmát az ő nyakukba varrják. Nemcsak azért, mert a volt igazgató a politikai beavatkozás miatt fenyegető szakmai és szellemi elsekélyesedéstől mentette meg a színházat, s 17 éves igazgatása alatt számos jelentős, komoly művészi értéket képviselő produkció került színre, hanem azért is, mert Hargitai Iván rendező ezelőtt színre állított itt két, esetleges vitatható momentumai mellett is teljes mértékben vállalható előadást, amelyek nem sejtethették, hogy a Szeretkezz, ne háborúzz! szintű produktumig süllyedhet. Ráadásul a régi vezetés nem láthatta végleges formájában, tehát esetlegesen le sem állíthatta ezt a produkciót. (Az már egy másik, nem ide tartozó kérdés, hogy ezt az átiratnak, vagy parafrázisnak, netán egyenesen új drámának nevezett, gondolati és irodalmi szinten is gyakorlatilag minősíthetetlen szövegkönyvet hogyan fogadták el). De különösen méltatlannak érzem, hogy a társulat egy részének erkölcsi és ízlésbeli posványbán való dagonyázásáról írsz. Művészek esetében erkölcsi és ízlésbeli posványról akkor beszélhetünk, ha tisztességtelen hozzáállással az alkotói folyamatot elszabotálják, az előadásba beleripacskodnak, öncélú, a produkció stílusától idegen elemekkel próbálják maguk felé terelni a közönség figyelmét... Hát ilyet én ebben a szakmailag valóban sajnálatosan rossz előadásban nem láttam. A színész különlegesen érzékeny lélek. Csak így tudhatja minden próbán, minden előadáson testét, lelkét „közszemlére tenni”, „kiszolgáltatni” a produkció érdekében. Az előadás alatt egy pillanatig sem merült föl bennem, hogy minden közreműködő ezúttal is ne erre törekedett volna. (Hogy különböző sikerrel, az már a színház sajátja.) Ezeknek a különlegesen érzékeny embereknek és velük együtt a színháznak, és nekünk, nézőknek is égetően szükségük van a szeretetre, megértésre, a társulati belső egység, az összetartás megteremtésére, mert ez a - mindnyáj unk által áhított - magas színvonalú szakmai munka alapvető feltétele. Annak a sok tehetséges embernek, akik ezt a társulatot alkotják, meg kell találnia a (művészi, alkotói) közös hangot! Ehhez mi, külső (elméleti) emberek szeretetteljes figyelemmel, megfontolt, alapos elemzésekkel, a segítő szándékot mindenki számára érzékelhetően sugározva járulhatunk hozzá. Mert ugye mindketten azt szeretnénk, ha a színház végre nyugodt körülmények között, magas szakmai színvonalon működne, olyan légkörben, ahol a társulat minden tagja képessége, tehetsége maximumát nyújthatná a közös cél érdekében?! Ennek reményében szeretettel ölellek: Hizsnyan Géza
