Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-25 / 222. szám
4 RÉGIÓ 2020. szeptember 25. I www.ujszo.com Az önkéntes tűzoltók a közösségért dolgoznak MAROSI BIANKA Hat évvel ezelőtt alapították újra az önkéntes tűzoltóságot. Azóta rengeteg önkéntesen végzett munkaóra van a tagok mögött, akik igyekszenek bekapcsolódni a település kulturális és társadalmi életébe is. ZONCTORONY A zonctoronyi tűzoltószertár homlokzatán lévő évszám alapján 1938-ban jött létre a tűzoltóság a faluban. Venchich Attila, az önkéntes tűzoltók titkára elmondta, nem találtak semmilyen feljegyzést arról, mikortól működik a tűzoltó-egyesület, csupán ez a tábla maradt fenn a korábbi időkből. „Az 1990-es évekig működött az önkéntes egyesület, amikor az önkormányzatok hatáskörébe kerültek a tűzoltóságok. Sajnos, mint más helyeken, Zonctoronyban is megszűnt az egyesület. A tűzoltószertár épületét ifjúsági klubként használták, majd üzlethelyiségként működött. Hat évvel ezelőtt felmondta a bérletet az akkori bolt tulajdonosa, így újraalapítottuk a tűzoltóságot” - mondta el a titkár. Jelenleg 41 tagja van a csapatnak. Bevonják a gyerekeket is Év elején Toronyi Gábor vezetésével elkezdték a gyerekek toborzását, és megalakult az ifjúsági csapat is. „Sajnos akoronavírus-járvány ebbe is beleszólt. A 6-15 éves gyerekek jelentkezését várjuk, hiszen még csak 10 tagunk van. Azért hoztuk létre az ificsapatot, mert a községben számukra nincs semmilyen szakkör, sem más lehetőség a -szabadidő hasznos eltöltésére. Itt fegyelmet, rendet tanulhatnak és jó közösségben lehetA zonctoronyi önkéntes tűzoltók nek. A csapat teljesen önkéntes alapon, önerőből működik, a szülők támogatásával. A szomszédos községekben már évek óta szerveznek gyermek tűzoltótáborokat, szeretnénk, ha a jövőben a mi gyerekeink is részt vennének azokon. Ezen kívül részt vettünk már tűzoltóversenyen, szeretnénk, ha ez is rendszeressé válna” - tudtuk meg Toronyi Gábortól. Sokrétű tevékenység Az elmúlt öt évben Zonctoronyban szervezték a regionális tűzoltóversenyeket. „Évente kétszer szokott lenni ilyen verseny. Mindig a járási tűzoltó-parancsnokságon döntenek arról, melyik helyi szervezet rendezheti. Azzal a feltétellel rendezhettük meg, hogy megépítünk egy 400 méter hosszú futópályát. Sikerült önerőből megépíteni, úgy, hogy a községnek nem került pénzébe. Előtte csak Bazinban volt ilyen. Azóta itt szervezzük a regionális versenyeket, il(Fotók: a zonctoronyi tűzoltók képarchívuma) letve szerveznénk, ha a járvány miatt nem kellett volna elhalasztani. A gyerekek toborzását is emiatt kellett felfüggeszteni”—fejtette ki Venchich Attila. A zonctoronyi tűzoltó-egyesületnek egy árvízvédelmi kocsija és egy tűzoltóautója van. Ha a településen, vagy a környéken tűzeset, esetleg valamilyen természeti katasztrófa történik, a lakosság segítségére tudnak lenni. „Hat képzett sofőrünk van, és összesen tíz tűzoltó tart folyamatosan szolgálatot. Ez teljesen önkéntes munka, fizetés ezért nem jár. Ha valaki bajba kerül, a legjobb, ha a 150- es központi segélyhívót hívja. Mi velük vagyunk kapcsolatban, ha szükség van a segítségünkre, a központ keres fel minket. Legutóbb Szencen segítettünk, amikor a hatalmas eső elöntötte a város egy részét” - tette hozzá. Az önkéntes tűzoltók társadalmi munkát is kifejtenek a faluban. Besegítenek például a parkosításba, a fák öntözésébe, falunapok és egyéb kulturális programok szervezésébe, segédkeznek a közúti baleseteknél. Segítettek Bosznia-Hercegovina tiszteletbeli konzulátusának megnyitásában és az árvái hóviharkárok eltávolításában. Képzéseket tartanak, illetve azokon vesznek részt, mivel a szabályok szerint az engedélyeket bizonyos időközönként meg kell újítani. „Vannak kötelező gyakorlatok, amelyeken részt kell vennünk. Előfordul, hogy emiatt szabadságot kell kivenni, mert hétköznap vannak. Heti két alkalommal ebédet hordunk ki az időseknek és a mozgáskorlátozottaknak a faluban. A karantén alatt fertőtlenítőszert szállítottunk minden 60 év feletti lakosnak, illetve mi láttuk el azt a személyt, aki karanténba került a koronavírus miatt” - sorolta Venchich Attila. Támogatás ós saját forrás A tűzoltó-egyesület a polgármester, Stefan Cermák és hivatalának köszönhetően 30 ezer euró támogatást nyert a belügyminisztérium pályázatán a tüzoltószertár felújítására, amely jelenleg is a tervek szerint halad. „Az alapján, hogy melyik önkéntes egyesület mennyire felszerelt és mire képes, öt csoportba sorolják. Mi a B csoportba tartozunk, ami évi 3 ezer euró belügyminisztériumi támogatást jelent. Ézt az összeget kizárólag a tűzoltással kapcsolatos felszerelésre lehet fordítani. A község a járvánnyal kapcsolatban 2 ezer eurót hagyott jóvá a tevékenységünkre. A pénzösszegekből finanszírozzuk a tagság számára a továbbképzéseket, például favágó- és elsősegélykurzust, alapképzést, vezetői engedély megújítását. Ezen kívül nagyon sok a saját pénzből finanszírozott kiadás, vagy a közösen elvégzett munka, fejlesztés. Valójában az tudja csak, mennyi munkával jár a tűzoltóság fenntartása, aki maga is részt vesz benne” - zárta az egyesület titkára. Az önkéntesek a járvány és a karantén idején is segítették a helyieket Letűnt korok nyomában az éberhardi angolparkban SOMOGYI KATALIN Pozsony megyéhez ós a Szenei járáshoz tartozó község egy letűnt kor ritka emlékeit őrzi az angolparkkal és az Apponyi-kastéllyal. BERHÁRP A zajos főútról belépvén azonnal más világban találja magát az ide látogató. Ápolt, egyenletesen lenyírt pázsit, értékes buijánzó cserjék és hatalmassá terebélyesedett, ritka faóriások fogadják a belépőt. Pár lépés után egy háromnyelvű emléktábla tájékoztat arról, hogy itt járt Theodore Roosevelt amerikai elnök, 1910. április 17-én Apponyi Albert gróf meghívásának eleget téve, majd néhány méter után felbukkan a fák sűrűjében a kastély, melynek utolsó tulajdonosa az Apponyi család volt. A kastély A kastély egy középkori vár alapjaira épült, mely erődként szolgált és széles vízárokkal volt körülvéve. Ezért is emlegetik vízvárként. A feljegyzések szerint ez volt a Csallóköz és a Kis-Duna közti átkelő őrhely. A 14. században építtették Szentgyörgy grófjai, majd az Illésházy család birtokába került. A 17. században a Szelepcsényi család az eredeti várat kastéllyá alakíttatta, majd ezt az átalakítást fejezte be a 19. század elején az Apponyi család. Ekkor kapta a kastély mai klasszicista formáját. A 20. században kertészeti szakközépiskola működött a kastély termeiben, többek közt tornateremnek használva a 17. században épült kápolnát. Az iskola pár éve elköltözött az épületből, többé-kevésbé üresen áll, lezárták a termeket, csupán alkalomadtán szolgál a belső udvar, kisebbfajta rendezvények helyszínéül. A teljes tetőszerkezetet pár évvel ezelőtt felújították, de az épületet és a belső tereket eddig nem tették rendbe. A kigyúrt utacskán körbe lehet ugyan járni a kastélyt, de ez minden. Ha lenyomjuk a nagykapu kilincsét, csak egy bánatos, magányos kutya ugatását halljuk a belső udvarból. A 14. századbéli várárok nyomaiban mind a mai napig körbeveszi a kastélyt. Bár már kiszáradt, óriási méretei nyomon követhetők és tiszteletet parancsolóak. Továbbá itt vannak a legszebb platánfák is. A park Minél jobban távolodunk a bejárattól annál „vadabb” lesz a park. Az ápolt pázsit helyét a vadon burjánzó növényzet veszi át, a bozótos cseijék már nincsenek visszavágva, az értékes platán-, tölgy- és akácfák tövében pedig ott hevernek kiszáradt, korhadt elődeik. Mindez együttesen adja azt a kellemesen nosztalgikus atmoszférát, amit főleg ilyenkor ősszel lehet igazán érzékelni. „Nekem pontosan ez tetszik, ez a rendezetlen, őserdőre emlékeztető táj. Örülök, hogy létezik még olyan park, ahol nem manikűrollóval nyílják a pázsitot és nem egyforma gömbre vannak visszanyírva a bokrok. Panelben lakunk, számomra ez a felüdülés, hogy naponta kijöhetek ide a parkba. Csend van, békesség, csak itt-ott találkozom valakivel és a növényzet annyira autentikus” - lelkendezik egy babakocsis, sétáló anyuka. A késő délutáni órákban hozzá hasonlóan több anyuka sétál a parkban. Közkedvelt a park a bringázok körében is, mert a rendezett utakon akadály nélkül tekerhetnek. A dendrológusok a fák állapota alapján a park alapítását a 18. századra datálják. Míg a háború nem, addig a 20. századi fakivágások nem kímélték a parkot, de még így is közel 5 hektáros kiterjedésű, az őshonos, értékes fákkal beültetett park Éberhard központjában. Kutyákkal hivatalosan nem szabad belépni a park területére. Kiállítás a parkban Jelenleg fiatal művészek szabadtéri kiállítása tekinthető meg a parkban, az ösvények mentén léptennyomon fákra kifüggesztett műalkotásokat csodálhatunk meg. Több, sportolásra alkalmas tér is ki van alakítva a parkban, viszonylag jó állapotban van a játszótér, a strandröplabdapálya, melyet bárki használhat, viszont a kosárlabdapályának kijelölt terület használhatatlan. Az értékes növényzet közt kacskaringózó utak mentén megrongált padok állnak, közvilágítás gyakorlatilag nincs, mindezek ellenére, főleg a kastély környéke, egyedülálló. A park és a kastély emlékeket sejtet, egy letűnt kor hangulatát árasztja. Ennek a helynek megvan a szomorú bája és az értékes patinája, ami csak olyan helyekre jellemző, amelyek évszázados múltat őriznek. Ez a bája azonban valószínűleg akkor is megmaradna, ha érzékeny, gondos felújítással és az illetékesek segítségével megőriznék a jövő generációk számára is. A kastély belső udvara (A szerző felvétele)
