Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-21 / 218. szám
www.ujszo.com | 2020. szeptember21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lagzirendőrség Hány, mint a lakodalmas rendőr a kovidos lagziban VERES ISTVÁN gór Matovic úgy döntött, felszárítja a könnyező menyasszonyok könnyeit. Pontosabban, ha nem is felszárítja, de könnyít rajtuk picikét, helyzetükön, amelybe a járványügyi intézkedések okán kerültek. A miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy „menyasszonyok, jó lesz”, továbbá hogy a vírus elleni harc ugyan továbbra is prioritás, de mivel a házasodni készülő menyasszonyok sok pénzt és energiát fektettek az esküvő- és lakodalomszervezésbe, muszáj egy picikét nekik is kedvezni. Októberben is. Ez a kedvezmény pedig abban áll, hogy nemcsak harminc, hanem száz fő a lakodalmas létszámplafon a második hullám idején megrendezésre kerülő rendezvényeken. Maszk kötelező, evésnél le lehet venni. Ellenőrizni is fogják a közegészségügyi hivatalok emberei, meg a rendőrök. Néz a rendőr, Béla, vedd már vissza azt a rohadt maszkot - böki oldalba a vőlegény nagynénje a lakodalmas asztalnál szorgalmasan falatozó férjét. Hagyjál a francba, Mari, még azt a darab vírus hurkát... vagy mi, véres hurkát én már ott nem hagyom! Majd eszel otthon, Béla, nem akarok bírságot fizetni! Nem te fizeted a bírságot, hanem a kultúrház tulajdonosa, az volt a hírekben, Mari. O is csak akkor, ha nem szólt a hivataloknak két nappal a lagzi előtt, hogy jövünk. Akkor azért van itt ennyi rendőr, mert tudták, hogy jössz, Béla! Egyébként meg beszélsz összevissza, a kultúrházaknak nincs is tulajdonosuk! Nincs? De hát akkor ki kapja a bírságot? Mivel az emberi lelemény határtalan (a józan parasztészről nem is beszélve), az érintettek nyilván megtalálják a módját, hogy stílusosan és szabályszerűen folytassák le a halaszthatatlan lakodalmakat. A halaszthatókat pedig nyilván elhalasztják. Az sem egy utolsó ötlet. Aki viszont úgy dönt, mégis megtartja, nyilván ezt fogja mesélni még a dédunokáinak is. Hogy milyen volt, amikor a menyecsketáncba berángatták a közegészségügyi hivatal fontoskodó ellenőrét, vagy az, amikor a lagzi utáni héten az egész rokonság karanténba kényszerült. Arra is vigyázni kell, nehogy a rokon fiúk az ellenőrt lopják el a menyasszony helyett, mert nem valószínű, hogy elmegy valaki megkeresni. Aki pedig nem akarja, hogy megszólják, nyilván a hatóság embereinek is csomagol majd sütit (marasztalva őket közben, hogy ne menjenek még). Mivel a társadalmi folyamatokra a nyelv is reagál, talán a régi szólás is, miszerint hány, mint a lakodalmas kutya, átalakul némiképp, és jövőre már úgy használják, hogy hány, mint a lakodalmas rendőr a kovidos lagziban. A szerző a Vasárnap munkatársa / ES MOST ' MEGKÉREM A KÉT TANÚT ÉS A NÉGY RENÖŐRT, HOGY ÍRJÁK ALÁ A JÁRVÁNYÜGYI u PROTOKOLLT : ...és ne csókoljátok meg egymást (Cartoon izer) A stabilan megosztó kétpártrendszer BRAUNSTEINER ÁRON Egyesült Államok a világ legszabadabb országának tartja magát. Szabad akár több száz tigrist tartani, persze fegyvereket is, és legfőképpen szabad választani a rengeteg vásárlási lehetőség közül. Amikor először jártam egy igazi amerikai áruházban, lenyűgözött, hogy egy egész polcsor volt megpakolva minimum húszféle M&M’s csokival. Karácsonyi, Valentinnapi, csak zöld, csak kék stb. Ha a nagy választék alapvető része a szabadságnak, akkor miért olyan kicsi a politikai választék? Amikor az amerikai választó novemberben voksolni megy, csak a kék és a piros közül választhat. 1949 óta mindössze nyolc független vagy egy harmadik párt képviselője ült a képviselőházban. Ezzel szemben több szövetségi államban most is perek folynak: a zöldek képviselőit próbálják kitolni a választásokból a demokraták. A kétpártrendszert azzal dicsérik a támogatói, hogy politikai stabilitást biztosít az országban. De hát mi a stabil abban, hogy ennyire megosztott a politikai klíma az Egyesült Államokban, és a maszkviselés is pártoskodás kérdése? Mi az, amiben egyezik a két párt? Főleg a külpolitikában. A belpolitika megosztó szociális témákkal van tele, amelyek a két szavazótábort is elkülönítik. Minden kérdés és probléma politikai színezetet kap. így viszont minden választó jónak gondolhatja magát, úgy érezve, megakadályozza a nyerésben a másik pártot, amely tönkretenné az országot. Eközben olyan dolgokról sosincs vita, amiben egyezik a két párt. Például arról, milyen jogon folytatnak hét országban aktív drónháborút. Ez egyik párt által sem lesz igazán megkérdőjelezve. Az, hogy a dróntámadások és bombázások áldozatai között mennyi a civil, pontosan nem tudni, mivel a kormány mindenkit „terroristának” minősít - amíg ezt nem cáfolja meg valamilyen független megfigyelő. A tévedésből bombázott különféle esküvők és összejövetelek több ezer áldozata őszintén megbánt hibaként van elkönyvelve, és a láthatatlan halál tovább köröz a Közel-Kelet sivatagjai fölött. Néha aztán kiszivárog egy-egy információ, felvétel, amely kristálytisztán mutatja, milyen könnyen döntenek amerikai katonák emberi életekről. Például a 2010-ben, a Wikileaks által közzétett videófelvétel, amelyen egy Apache helikopterről lelőttek 12 embert, köztük a Reuters hírügynökség két munkatársát. Ekkortól akarja az USA elkapni Julian Assange-t, és a hosszúra nyúlt ekvádori nagykövetségi szága után most zajlik a kiadatási eljárás Londonban. Mivel Assange csupán különböző visszaéléseket bejelentő személyektől kapott információkat publikált, az ügy veszélyes precedenst teremthet a sajtószabadságra nézve is. Hiszen az összes újság ilyen forrásoktól kapja a kiszivárgott információkat. Amikor külpolitikáról, háborúról van szó, az Egyesült Államok nagyon is stabil, ahogy egy nagyhatalomhoz illik. Akár Kína vagy Oroszország. Donald Trump 2016-ban a háborúk befejezését is megígérte, amire persze nem került sor: a tábornokok és külpolitikai tanácsadók között ugyanazokat a neveket látjuk újra meg újra felbukkanni. Például Elliot Abramsét, akinek a nyolcvanas években az Irán-kontra ügyben volt benne a keze. Azóta szinte az összes republikánus kormányban tevékenykedett, most pedig a Trump-kormány venezuelai és iráni ügyekért felelős különleges képviselője. Eric Alterman amerikai történész és publicista így jellemezte őt: „Alig találunk amerikai közhivatalnokot, akinek több köze lett volna »a demokrácia nevében« elkövetett kínzásokhoz és tömeggyilkosságokhoz, mint Elliot Abramsnek. Karrierjét annak a médiakampánynak köszönheti, amely becsületes és tiszteletreméltó politikusnak mutatta be, és ez rávilágít a washingtoni politikusi körökre. Különösen arra, hogy a valóságban mennyire nem törődnek épp azokkal az értékekkel, amelyek védelmében rendszeresen hadba szállnak.” Az amerikai kétpártrendszerben ugyanazok a képviselők térnek vissza négy-nyolc évente, mint egy forgóajtón, és biztosítják az egyetemes fellépést a külső és belső ellenségek ellen. Elhallgattatják az aggódó hangokat, miközben rehabilitálják az aggasztó dolgokat elkövető tisztviselőket. Szóval stabilitást biztosít a kétpártrendszer - egyebek mellett stabil munkahelyeket, háborús bűnösöknek is. Erdélyben a több magyar pártot tartj ák üdvözítőnek Legalábbis az esólytelenebb, de „nemzetibb" tömörülés, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Vezetői éppen ezért vették rossz néven, hogy a magyar kormány most arra buzdítja az erdélyi magyarokat, hogy a rivális RMDSZ-re szavazzanak az önkormányzati választásokon. Az EMNP vezetői rosszallják a magyar kormány azon tagjainak kijelentéseit, akik arra buzdítják az erdélyi magyarokat, hogy kizárólag az RMDSZ jelöltjeire voksoljanak a hétvégi szavazáson. A legélesebben Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke fogalmazott, kifogásolva, hogy a templomokban és az iskolákban is zajlik a kampány. Tőkés szerint Potápi Árpád, a magyar nemzetpolitikáért felelős államtitkár direkt módon korteskedett az RMDSZ jelöltjei mellett. Templomi kampány Tőkés közleményében azt írta, „sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány. Történelmi egyházaink az én püspökségem idején nevesített formában szinte soha nem foglaltak állást pártpolitikai viszonylatban”, és rámutat, hogy a királyhágómelléki püspök mostani választási körlevele sem említi a megválasztásra érdemes magyar jelöltek pártállását. (A körlevélben például az áll, hogy azokra kell szavazni, akik istentiszteletre járnak.) Tőkés László azt is úja, „megrökönyödést jelentett” Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfohelyettes videóüzenete, amelyben az RMDSZ jelöltjeinek támogatására buzdította az erdélyi magyarokat, és esélytelennek, „elvetendőnek” nevezte a többi magyar jelöltet. Felrója továbbá, hogy Potápi kijelentette: „egy külhoni magyar közösség nem bír el több etnikai pártot”, és egy interjúban azt mondta, kisebbségi téren egymásnak ugrasztja az embereket és nem hatékony a többpártrendszer. Tőkés László levelében azt is hangsúlyozza, hogy az EMNP a Fidesz deklarált stratégiai partnere. Megtévesztés Csomortányi István és Toró T. Tibor, az EMNP elnöke és ügyvezető elnöke szerint az RMDSZ félretájékoztatta a budapesti magyar nemzetpolitika szereplőit. Toró érvelése szerint a több mint egymilliós erdélyi magyar közösség esetében elengedhetetlen, hogy az önkormányzati választásokon két magyar párt jelöltjei közül lehessen választani. Szerinte a magyarok szegénységi bizonyítványa lenne, ha olyan településeken, ahol többségben vannak, nem tudnának kiállítani több jelöltet, és nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság elbírja a kialakult kétpólusú politikai rendszert. Ha nem lenne egy második magyar párt, szerinte az RMDSZ-ből kiábrándult magyarok román pártokra szavaznának. Toró T. szerint a nagyobb politikai erőt képviselő RMDSZ és az EMNP lefektethetné a fair play szabályait, és az önkormányzati választásokon versenyeznek, ahol ez lehetséges, az országos politikában pedig összefognak. Semjén Zsolt a videóüzenetben kijelentette: ha román állampolgár lenne, az RMDSZ-re szavazna, és az esélytelen magyar jelöltek csak azt érhetik el, hogy elvisznek magyar szavazatokat, de a magyar közösség ügyét nem képesek előbbre vinni. Potápi Árpád a Krónika napilapnak adott interjúban „a magyar közösség érdekei elleni cselekedetnek” nevezte esélytelen magyar jelöltek indítását olyan településeken, ahol nincs elsöprő többségben a magyarság. Hozzátette: a magyar-magyar verseny még ott sem jó, ahol a magyarok 80 százalék fölötti többséget képviselnek, mert egymásnak ugrasztja az embereket.. (úsz, mti)
