Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-19 / 217. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2020. SZEPTEMBER 19. 17 TÁRCA A SZALONBAN Zoltán Gábor A telefon Pozsonyon át érkezett Bécsbe a barátaival. Két fiú és két lány, egész addig jól megvoltak. Ott sem vesztek össze, csak a négyesen belül egy kicsit átrendeződtek a viszonyok, miután megnéztek egy kiállítást. Erről semmiképpen sem tehetett Egon Schiele, de lehet, hogy a város levegője tehetett, ami egykor Schielét is körüllengte, meg az, hogy a kvartett egyik tagja hasonlított az egyik Schiele-alakhoz. Illetve egyikük azt mondta, hogy hasonlít. És attól kezdve mind úgy látták. És ha már úgy látták, másképp kellett ránézniük, és másképp kellett alakulnia a kapcsolataiknak. Egyedül indult el a szállásról, és vagy kétórányi csatangolás után a Duna-parton találta magát. Leült egy padra, nézte a futókat és biciklizőket, anélkül hogy tekintete bármelyikükre fókuszált volna. A telefont, ami mellette hevert a pádon, azután vette észre, hogy hangot adott ki magából. Szokadan jelzés, harangra hasonlított. Nem énette, men amikor kiválasztotta magának a padot, és leült, nem volt még ott a készülék. Körülnézett - senkit se látott a közelben, akié lehetett, aki egy pillanatra letette volna, míg beköti a cipőfűzőjét, vagy aki leült és nyomban fel is állt volna mellőle. Mindegy, gondolta, majd visszajön az illető, amikor észreveszi, hogy elhagyta. Telt az idő tovább, a telefon csöndben maradt, és nem jött érte senki. Ő viszont megérezte, hogy szomjas, és vécére is kéne mennie. El kell indulnia. Ahogy felállt, jelzett a telefon. Akkor vette kézbe. Három üzenet érkezett. A legutóbbi: VIDD EL NYUGODTAN. Azelőtt meg csak annyi, hogy HELLO. De már sürgős volt, hogy bemenjen valahová, és elindult. Emlékezett rá, hogy látott egy vendéglőt a part felé menet. Le sem ült, csak szólt a pincérnek, hogy inna egy fröccsöt, és sietett a mosdóba. Visszaértekor az egyik asztalon ott várta a fröcscse. Egy hajtásra megitta a felét. A kondulás jelezte, hogy újabb üzenet érkezett: JÓ A KONYHÁJUK. A TELEFONNAL TUDSZ FIZETNI. A készülék nem látszott vadonatújnak, de igazán használt se volt. Ugyanolyan márkájú, mint a sajátja, de magasabb kategóriájú. Nehezebb is, mert ennek fémből készült a tokja. Nem, gondolta, nem hagyom magam távirányítani. Legurítom a fröccsöt, és megyek a szállásunkra. De akkor jelzett a telefonja, a másik, a sajátja, a régi. Az egyik útitársa tudatta, hogy kijelentkeztek, és tovább utaznak. Ha akar, tudja, hol csadakozhat hozzájuk. Csomagja a recepción. Jó, gondolta, akkor mégis megvacsorázom. Kitette maga mellé a két telefont, de nem szólalt meg egyik sem. A régi nem közvetített több üzenetet a régi társaitól, akik elmentek nélküle. Nemsokára Svájcban lesznek, ha igaz. Az új sem kívánt jó étvágyat a vacsorájához. Mértékletes maradt, és nem evett, nem ivott sokat. Gond nélkül fizetett a telefonnal. Viszszament a szállására, igaz, nem a legrövidebb úton. A csomagja ott (Képarchívum) várta a recepción. A hátizsákban legfelül egy Mozart-bonbon. Vehette barátságos búcsúajándéknak. Kért egy szobát. Nem bánta, hogy nem ugyanazt kapta, amelyben az előző éjszakákat töltötte. Mielőtt lefeküdt, töltőre tette az új telefont. Arra gondolt, ha lemerül, nem biztos, hogy képes újra bekapcsolni. Nem tudja a PIN- kódot, és hogyha ujjlenyomatolvasóval vagy arcfelismeréssel működik, bajos lenne elindítani. Hacsak a készülék nem ismeri az arcát, az ujjlenyomatát. Végül is nem leheteden, gondolta elalvás előtt. Hajnalban ébredt. Most mi legyen?, kérdezte magától. Eredjen a többiek után? Menjen haza? Maradjon Bécsben? Vagy utazzon máshova? KONYVSORSOK Magyar misztifikációk utóbbi évtizedekben a kör W zép-európai /% M irodalmakban JL A. m iJ az ún. irodalmi misztifikáció jelensége annyira elterjedt, hogy a témában komoly tanulmányok, sőt már monográfiák is születtek (kiemelhetjük például a cseh Lenka Poíízkovát vagy a szlovák Jaroslav Srankot). Mit takar a misztifikáció fogalma? Nagyon leegyszerűsítve azt az eljárást, amikor egy szerző álcázza a saját, valódi nevét. Lehet ennek az oka a félelem (például egy diktatúrában); lehet célja valakinek, egy másik szerzőnek a rosszindulatú lejáratása; lehet cél az anyagi vagy irodalmi haszonszerzés; és lehet célja az irodalmi játék, egy új nyelv, egy új, fiktív szerző megteremtése. Ez utóbbi játékos alakteremtés főként a posztmodern irodalom által vált fontos stratégiává, és őse minden bizonnyal Weöres Sándor 1972-ben kiadott Psyché. Egy hajdani költönő írásai című kötete a magyar irodalomban. Ahogy a könyv fülszövegében olvashatjuk: „Irodalmunk egyik legkülönösebb vállalkozása, bámulatba ejtő bravúrja ez a mű: egy a múlt század elejére képzelt, viharos életű, soha nem létezett költőnő tarka-barka egyéniségének, elragadó gazdagságú oeuvre-jének, az aprólékosságig pontos biográfiájának példádan »rekonstrukciója«.” Hogy mennyire aprólékos pontossággal tervezte és valósította meg Weöres Sándor a Psyché, azaz Lónyay Erzsébet alakjában rejlő lehetőségeket, jól mutatja, hogy a kötet nemcsak a fiktív költőnő verseit tartalmazza, hanem Ungvárnémeti Tóth László költő halálára írt emlékezését is, továbbá ä fiktív Achátz Márton fiktív Magyar asszonyok arczképcsamoka (Budapest, 1871) című művének Lónyay Erzsébetről szóló írását is, továbbá a valóban élt Ungvárnémeti Tóth László néhány művét, illetve Weöres Sándor utószavát. Ez utóbbi azért is rendkívül érdekes, mert benne úgy keverednek össze fiktív elemek az irodalomtörténeti szempontból is valóságos tényekkel, hogy még a korszak szakértője számára is gondot okozhat szétszálazásuk. Az utószó szerint Kazinczy, a korszak irodalmi vezére két költeményt ajándékozott Psychének, ahogy Weöres írja, „Egyikben ihletűjeként ünnepli, szinte látjuk elragadtatott mosolyát”, ez Az én sugallóm című vers, a másikban pedig „a mester szól a tanítványhoz, Kazinczy igényesebb verselésre buzdítja a kezdő költőnőt”, ez pedig a Músámhoz. Míg az elsőt megtalálhatjuk néhány Kazinczykötetben, a másikat (eredetileg A’ Musához) szinte sehol sem említik és közlik - de mint Beöthy Ottó rámutat, mindkettő eredeti Kazinczy-vers. Ugyanebben az utószóban olvashatjuk a korszak legfontosabb irodalomkritikusának, Toldy Ferencnek a kritikai megjegyzéseit is Psyché verseiről („»Séta lovaglás.« — Az ifjú lovasok hajnali lenge vonulása álomi szép. De az után a tumultuosus jelenet durván kizökkentő.”) - ezeket viszont már mind Weöres írta, Toldy modorában. Weöres Sándor Psyché-versei nyelvi és formai bravúrok sorozatából építenek originális poétikát. Egyrészt tökéletesen imitálja a 18. század végi, 19. század eleji magyar lírai köznyelvet és helyesírást, hiheteden irodalmi, művelődéstörténeti és lexikai tudásról téve tanúbizonyságot. Másrészt kivételes formakultúrával képes visszaadni a 18-19. századi magyar irodalom versformáit, azt a korszakot, amelyet a magyaroshangsúlyos és időmértékes verselés „harca” jellemzett. Harmadszor: mesteri módon rétegezi egymásra akár egy versen, versmondaton belül is a legkülönfélébb nyelveket, latin, német, francia, olasz, cigány stb. nyelvi elemeket, a felvilágosodás korára jellemző makaróninyelvet működtetve, multilingvális szöveget hozva létre („Meg annyi társaság, meg annyi tánczolás, / Könynyű hintó, ló futtatás, Ball, haute volée, / Spanyol ügetés, por és sár, Audienz, mosoly, / - La bella! - bouquet, bonbon, liqueur és tété á tété, / Gyalázat, sírás, Schleier, Maskerade után / Magúra rengetegében.” (Epistola ennen magamhoz)). Negyedszer: bravúrosan vetít egymásra, léptet párbeszédbe valóságos és fiktív szereplőket, helyzeteket, találkozásokat, dialógusokat. Ötödször: megteremt egy alig csordogáló, szinte nem létező lír; hagyományt, az erotikus, sőt obszcén női magyar költészet nyelvét: „Segíts rajtam, szerelmem, / Lopódzz-be éjtszaka hozzám, / Kímélés légy erántam, / Gyengéden egyesüljünk / Új lepedőn, hold sütésben, / Míg ránk nem száll a hajnal.” (2 zettli Jósának, avagy: Les situations ne sont pás toujours simples.) Hatodszor... Nem kelt fel, visszaaludt. Késő délelőtt ébredt újra. Nézte a telefonokat. A régi csupa olyan eseményt és videót ajánlott figyelmébe, ami nem érdekelte. Egy-két hete még érdekelték volna, és mindet végignézi sorban. Az újon semmi új. Felöltözött, kiment a pályaudvarra. Útközben betért egy pékségbe, és vett kifliket meg rétest az útra, kávét. A pályaudvarra érve még mindig nem tudta, hova vesz jegyet. Figyelte az utasokat, melyikkel lenne jó együtt utazni, melyikkel nem. De az már, hogy rá is kérdezzen valamelyikük úti céljára, tolakodásnak tűnt neki. Elővette az új telefont, csak próbaképpen, nem hallott jelzést. Ott volt rajta egy elektronikus jegy Budapestre. A vonat tíz perc múlva indult. A régit már a vagonban nézte meg. A többiek üdvözölték Zürichből. Még körül se nézett az új telefonban, jutott eszébe, miután elfoglalta a helyét. A vonat elindult, és ő csak néha pillantott ki az ablakon, ellenőrzésképpen, hogy valóban halad az úti célja felé. Alig valami volt rajta. Kevés zene, amiket nagyrészt ismert. Akadt köztük olyan, amit jólesett újra látni és hallani. Fénykép nem sok, a legtöbb tájkép, szelfi egy se. Ha voltak olyanok korábban, ki lettek törölve. Zenés és kiülős helyek, amilyeneket az ő társaságuk is látogatott a városokban, amelyekben megfordultak, de egyikre sem emlékezett. Játék is volt háromféle. Megnyitotta őket - nem vallottak különösen ügyes vagy szenvedélyes játékosra. Persze felmerült benne, hogy beszáll, és folytatja valamelyiket ott, ahol a másik abbahagyta, de nem szippantotta be egyik játszma sem. Weöres Sándor Psyché % hajdan, kiittSnS Írd,a, M»Kvető ZsebJcö: onvvtár Weöres Sándor Psycheje egyedülálló módon ötvözi a szerző lírai és irodalomtörténeti munkásságát, a mesteri nyelvi-formai játékosságot és a régmúlt költészeti értékeit és furcsaságait a feledés homályából előbányászó késztetést (ez utóbbi legszebb példája a Három veréb hat szemmel (1977) című antológia, amely a magyar költészet elfeledett értékeit, szer-Lehet, gondolta, hogy maga az utazás a játszma. Hogy ő most ezzel a telefonnal utazik. Esetleg ahelyett, akié a készülék volt, és aki kitörölte a szelfijeit, vagy aki ki lett törölve. Vagyis valaki más helyett utazik. Ez a játszma. Amúgy persze az is lehetséges, hogy az illető itt van, és figyeli őt meg a telefonját, hogy mit csinál. Másik lehetőség, hogy egy harmadik személy juttatta hozzá a telefont, és figyeli, távolról vagy közelről. Eltette a készüléket, és nekilátott, hogy elfogyassza, amiket magával hozott. Közben felfelnézett, leste a többi utast. A mellette lévő ülés szabad volt. A folyosó túloldalán egy anya ült kisgyerekkel. Akikre még rálátott, azok közt volt néhány, akiről el tudta képzelni, hogy titokban őt figyelik. Egy rövid hajú, szűk pólót viselő lánynak örült volna. Egy terepruhás, nagydarab, napszemüveges férfit ijesztőnek talált. Ámde egyik se figyelte őt jobban, mint ahogy ő figyelte őket. A telefonjai néhány perc eltéréssel értesítést kaptak, amikor a vonat Magyarországra én. Erről eszébe jutott, hogy ha valaki nagyon szeretné tudni, merre jár, és hozzáfér a kommunikációs társaságok adataihoz, tudomást szerezhet róla, hogy merre jár. Mármint a telefon. Kevéssel azelőtt, hogy beért a budapesti pályaudvarra, a vonat áthaladt a Duna felett, és mert ő a bal oldalon ült, az ablakból egy kis ideig láthatta a várost. Már Pozsonyban és Bécsben is jelen volt a folyó, és most megint találkozik vele. Egy pillanatra úgy tűnt, nem érdektelen a hely, és ha itt tölt néhány napot, nem bánja meg. » zőit és alkotásait mutatja be.) Hatása szinte felmérhetetlen, hiszen szinte a teljes posztmodern magyar álneves (gyakran nemváltó) irodalom Psyché köpönyegéből bújt elő, Esterházy Péter Csokonai Lilije, Hizsnyai Zoltán és társai Tsúszó Sándora, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánja, Kovács András Ferenc Jack Cole-ja és Lázáry René Sándora, Bozsik Péter Karácsonyi Petrája, Fekete Richárd Király Odettje, Nyerges Gábor Ádám Petrence Sándora, Kábái Lóránt Spiegelmann Laurája, Csehy Zoltán Rosmer Jánosa... és sorolhatnánk még tovább, egészen Macsovszky Péterig, aki szlovák nyelvű költészetében álnevek tucatjait hozta létre, minden bizonnyal a magyar irodalomból is inspirálódva. És hát ritkaságszámba megy, ha egy verseskötetből film is készül, a Psyché hatástörténetéhez ezt is odasorolhatjuk, Bódy Gábor legendás, kétrészes Psyché)ét 1980- ból, amelyben színészként lép fel a 20. század második felének két zseniális költője, Pilinszky János (Kazinczy Ferenc szerepében) és Erdély Miklós (Eberhardt professzor). Németh Zoltán A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
