Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-17 / 215. szám

www.ujszo.com | 2020. szeptember 17. ISKOLA UTCA 111 Jubileumi tábor Huttiban Kellemes élmények sokaságával gazdagodtak a táborozók (Fotó: NAI) Vírusok jönnek, vírusok mennek, a nyári tábor marad. Idén a jubileumi, 10. évéhez érkezett a Pálfy Zsuzsanna által szervezett táborozás. A nemesócsai szlovák szakos pe­dagógus 2011 óta minden évben (az érdeklődéstől függően egy vagy két turnusban) egyhetes élménydús ki­­kapcsolódásra hívja a környék alap- és középiskolás diákjait. Az elmúlt 9 év alatt 15-szőr ütöttünk tábort Szlo­vákia különböző helyein, egy alka­lommal pedig Csehországban töl­töttünk öt napot. Összesen 34 hely­színen jártunk. Hogy emlékezete­sebbé tegyük a 10. évet, az eddig megszokott öt napot kettővel meg­­toldottuk, hétnapos kaland várt a lel­kes gyerekseregre. Július 20-án a nemesócsai és a nagymegyeri alapiskola parkolói gyerekzsivajtól voltak hangosak. Két autóbusz várta utasait. Mivel a tábor híre már régen túllépte Ne­­mesócsa és Tany határait, a helyi is­kolák diákjai mellett Bátorkesziről, Gútáról, Komáromból, Nagy­­megyerről, Nagyudvamokról, Ne­gyedről is érkeztek fiatalok. A több­ség évek óta velünk táborozik. 70-en indultunk útnak. Kb. ötórás utazás után értünk el Huttiba (Huty). Hutti kis település a Liptószentmiklósi járásban. Virág­korát a 18. században élte. A szak­emberek megfelelő nyersanyagot ta­láltak az üveggyártáshoz, ennek kö­szönhetően folyamatosan növekedett a lakosság száma. Nemcsak Szlová­kiából, hanem Morvaországból és Lengyelországból is érkeztek betele­pülők. Hutti biztosította a környék üvegellátását. A nyersanyag a 19. század elejére elapadt, s a község el­vesztette jelentőségét. Az üveggyár­tást napjainkra fölváltotta az idegen­­forgalom. A 156 lakosú község üdü­lőközpont lett. Szállásunkat a helyi Erdei Iskola (Skola v prírode - Huty) biztosította. Miután elfoglaltuk szo­báinkat, kisebb sétát tettünk a kör­nyéken, körbejártuk a falut. Kedden a Kvacsani-völgybe (Kvacianska dolina) vezetett az utunk. A Kócs-hegységben (Chocské vrchy) vezető szurdoktúra nem ha­sonlítható össze a nagyvárosi korzó­zással, de a természet szépsége, a kristálytiszta hegyi levegő bőven kárpótolja a fáradozást. A Kvacsian­­ka-patak (Kvacianka) mentén vezető turistaúton eljutottunk a völgy legis­mertebb nevezetességéhez, a 19. szá­zad elején épült malomhoz. A fából készült malom ma is működik. Szer­dán a liptószentmiklósi Tatralandia akvapark jelentette a nap fénypontját. Mindenki kedvére lubickolhatott a medencékben, kipróbálhatta a csúsz­dákat és egyéb vízi attrakciókat. Ne­gyedik nap Árva térségét céloztuk meg. Megtekintettük Árva várát, amely a 13. században épült. A tör­ténelem során gyakran váltogatta gazdáit, s mivel mindegyik nyomot akart hagyni maga után, a vár folya­matosan bővült. A hatalmas épít­mény ma az Árvái Múzeumnak ad otthont. Következő állomásunk az Árvai-víztározó (Oravská priehrada) volt, melyet 1941-ben kezdtek építe­ni árvízvédelmi okokból, 1954-ben helyezték üzembe. Föltöltésekor öt települést teljesen, kettőt részben el­árasztottak. A szlanicai (Slanica) templom nem került víz alá, sziget­ként (Szlanicai-sziget - Slanicky ost­­rov) emelkedik ki. Ma múzeum, melyben az árvái népművészet, fes­tészet és szobrászat alkotásai tekint­hetők meg. A víztározón sétahajó közlekedik, mellyel eljuthatunk a szigetre. Mi is kihasználtuk az alkal­mat. A másfél óra tartalmazta a hajó­zást és a sziget körbejárását. Pénte­ken Rózsahegyre (Ruzomberok) bu­­szoztunk. A festői Hrabovói­­völgyben (Hrabovská dolina) töltöt­tünk pár órát, majd felvonóval jutot­tunk el Malino Brdóra (Malinő Brdo). Itt kiadós nyári zivatar köszöntött ránk, amely elől egy szálloda előhe­­lyiségébe menekültünk. Malino Brdo kedvelt üdülőhely. Télen a sí szerel­mesei népesítik be a különböző ne­hézségi fokozatú pályákat, nyáron a hegyikerékpár mesterei élvezik a lej­tő adta lehetőségeket. Mi csak a lá­bunkat vettük igénybe, s egy minitú­rát vállalva megtettünk 1,6 km-t, hogy Vlkolínecben találjuk magunkat. A sors volt olyan kegyes hozzánk, hogy megőrizte a falu faházait, melyek ré­vén bepillanthatunk az egykori hegy­vidéki települések életébe. A község 1993-ban fölkerült az UNESCO világörökség-listájára. Szombaton is az aktív pihenést választottuk. Az eső ismét igyekezett keresztülhúzni szá­mításainkat, mégis elindultunk Ora­­vicére. Az égi áldás miatt fél órát az autóbuszokban töltöttünk, de aztán a felhők továbbálltak, kisütött a nap. Készen álltunk az újabb kalandra. A három és fél órás túrán föltérképez­tük a Jurán-völgyet (Juranská doli­na). A gyönyörű látványnak köszön­hetően a fáradtságunk feledésbe me­rült. Az idő a jubileumi nyári tábor alatt is rohant. Vasárnap reggel nekiáll­tunk összerakodni. Délelőtt még újabb fényképek készültek, elérhető­ségek cseréltek gazdát, hogy a tábor alatt kötött barátságok ne csak hét napra szóljanak. Ebéd után elindul­tunk haza. A két autóbusz a kora esti órákban ért Nemesócsára és Nagy­­megyerre. Gyerekek, felnőttek sok­sok kellemes élménnyel gazdagodva tértek haza. Szlovákia újabb tájait, természeti értékeit ismertük meg. Van miről mesélni. Idei táborunk is sike­resen zárult. Pálfy Zsuzsanna főszer­vező munkáját Angyal Péter, Slobo­­da Anita, Soóky Zsoldos Gabriella segítette. Egészségünk védelméről Cseh Erzsébet gondoskodott. Utaz­tatásunkat Szép Attila (Silver tour) és Fülöp György (Andi bus) biztosítot­ta. Mindenkinek köszönjük a segít­séget, a szülőknek a bizalmat. Angyal Péter A folyó, amely összeköt A Digitális Témahét projektbe 2020-ban másodszor kapcsolódott be a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda. Idén a pro­jektnek A folyó, amely összeköt címet adtuk. Alapgondolata a Vág folyóról szóló információk felku­tatása, a természet és az élővilág megfigyelése volt, amelyet kibő­vítettünk a Vág menti települések­ről, vízerőművekről, a térség gyógyfürdőiről szóló ismeretek­kel. A projektben iskolánk minden tanulója és pedagógusa részt vett. A pályázati munkát 2019 novem­berében kezdtük. Első lépés volt a kutatómunka történelmi dokumentumok között, információk keresése és feldolgo­zása. Kreatív pedagógusok vezeté­sével elindult a kavicsfestés, meg­alkottuk a Vág-part egy részének makettjét, és készítettünk egy kis halászkunyhót, bemutatva ezzel a környékbeli halászok munkáját. A negyedikesek új hidat terveztek a Vág folyóra, majd elkészítették annak makettjét is. A régi telepü­léseinek címereit a Tinkercad programban rajzolták meg a nyol­cadikosok, és 3D nyomtatóval ki­nyomtatták. Ezek azok a települé­sek, melyeket a Vág folyó története összeköt. Prezentációk készültek a témával kapcsolatosan, amelyek­ből bemutatót tartottunk a többi osztály tanulóinak. Az egyes osz­tályok kvízversenyen mérték össze tudásukat. A tanítási órákon nagyon szép képzőművészeti alkotások szület­tek, készítettünk herbáriumot, amelyet később digitálisan is fel­dolgoztunk. Fotópályázatot hirdet­tünk, képeiken nemcsak a folyó­part szépségeit, de a környezet­szennyezés nyomait is megörökí­tették a gyerekek. Ezután jött az öt­let, hogy készítsenek a hulladékból játékokat. A gyerekek a szülőket is bevonták, így együttes erővel ötle­tes és szórakoztató játékokat hoz­tak létre. Az informatikaórákon programoztunk a Scratchben és a Python programozási nyelvben, lépésszámlálót csináltunk a micro­­bit alkalmazásával, amellyel a fo­lyó partjának városunkat érintő hosszát szerettük volna lemérni, de közbeszólt a koronavírus. A távoktatás során nagy örö­münkre a szülők a gyerekekkel együtt rövid videofilmeket készí­tettek. További rajzok és tanulói al­kotások is születtek. Az online órá­kon folyamatosan foglalkoztunk a projekt témáival. A pedagógusok Alf tesztek segítségével játékos formában mérték fel a tanulók tu­dásszintjét. Júniusban rövid időre visszatérhettünk az iskolába, ekkor a közeli parkerdőbe látogattunk el, ahol megnéztük a tanösvényt. A projekt anyagait a Google Drive-ra gyűjtöttük össze, s feltöltöttük az iskola weboldalára is. A projekt fejlesztési céljai közé tartozott a régióismeret, a tantár­gyak közti kapcsolatok kihaszná­lása, a modem technikai és digitá­lis eszközök alkalmazása az okta­tásban és mindennapjainkban. Az elkészítés során jelentős szerepet játszott a csapatmunka és az együttműködés, de fontos szerepet kapott az egyéni kreativitás is. A Digitális Témahét a vártnál jobban sikerült, hiszen idén immár má­sodszor kaptuk meg A legaktívabb külhoni magyar közösség díjat. Külön öröm számunkra, hogy a pedagógusok és a gyerekek mel­lett a szülők is aktívan részt vettek benne, ezáltal hozzájárultak pro­jektünk eredményességéhez. Kö­szönjük szépen a lehetőséget és az elismerést. Hamar Mónika A negyedikesek új hidat terveztek a Vág folyóra (Fotó: ppaio) DP200179

Next

/
Thumbnails
Contents