Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-16 / 214. szám
Í1ÖT KÖNYVESPOLC ■ 2020. SZEPTEMBER 16. www.ujszo.com A párt katonája vagyok: a média hatalma - a hatalom médiája Bajomi-Lázár Péter n patrónusi-kliensi médiarendszer MRGVRRORSZÖG 8010-2018 I c: elemzett korról. Bajomi-Lázár Péter 2010 Magyarországon a kemény cezúra éve volt. A Fidesz-KDNP pártszövetség kétharmados győzelme gyökeres változásokat hozott, a politikai rendszer megváltoztatása a médiakultúra, a médiaforrások átalakításával járt. A sajtószabadság felszámolása gyorsan és látványosan ment végbe: a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-listáján Magyarország 2010-ben a 23. helyet foglalta el, hét évvel később, 2017- ben a 71. helyre zuhant. Bajomi-Lázár Péter médiakutató A patrónusi-kliensi médiarendszer című könyve a második és harmadik Orbán-kormány médiaátrendeződését vizsgálja az összehasonlító médiaelemzés segítségével. Az összegyűjtött és összerendezett, a kötetbe válogatáskor frissített írásokban a szerző világosan magyarázza el, hogyan történt a média gyarmatosítása Magyarországon, továbbá számba veszi, milyen következményei vannak a média-hozzáférés korlátozásának, és mit veszít a tájékozódás szabadságától megfosztott állampolgár. Az elemzések hátterében az a meggyőződés munkál, hogy „az egyén és a demokratikus társadalom egésze szempontjából egyaránt jobb a szabad és a sokszínű média, mint a cenzúra és a propaganda”. Marc-Uwe Kiing QualityLandje a Kurt Vonnegut írásai vagy Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposnak című regénye által kitaposott ösvényen jár: disztópikus sci-fi és abszurd társadalomkritika egyszerre. Egyes részein hangosan nevetsz, míg egy-egy bekezdése után rohannál leragasztani a laptopod kameráját, és legszívesebben törölnéd magad minden közösségi oldalról. A nem túl távoli jövőben járunk, egy QualityLand nevű országban, amely arról híres, hogy ez a legek országa. Itt nem egyszerűen jó élni, itt a legjobb élni. Ezt az országot nem nagykoalíció irányítja, hanem a legnagyobb. Itt nem minőségi árut árulnak, legminőségibbet. Itt a „háború” szó már nem felel meg a politikai korrektségnek, QualityLandban a fegyveres konfliktust „a kereskedelmi útvonalak és a nyersanyagszállítmányok megóvása érdekében foganatosított fellépésnek” nevezik. A katonákat pedig minőségbiztosítónak hívják, és az állam nemcsak őket fegyverzi fel, hanem a terroristákat is. Mert még mindig jobb, ha a minőségbiztosító az állam által gyártott legminőségibb fegyver által leli halálát, mint ha valami importált, gyatra eszköz végezne vele. QualityLandban már régóta nem hozzák nyilvánosságra a választások részvételi arányát, és most a kor-Orbán Viktor tíz évvel ezelőtt nagyon világos elképzelés szerint kezdte megteremteni a „centrális politikai erőteret”, melynek egyik pillére a nagy hatásfokkal zakatoló kommunikációs gépezet. A 2010-ben elfogadott médiatörvény a számos sürgős teendők egyike volt. Az új közmédia 83 százalékos arányban preferálta a kormánypárti n Mind a semlegességre törekvő, mind pedig az elfogult újságírásnak megvan a hagyománya. erőket, az új médiahatóság pedig a kormánykritikus média ellehetetlenítésén dolgozott. Erre a ciklusra esett három olyan kampány (filozófúsmaffia, a békemenetek és az IMF-ellenes), amely követi a klaszszikus propaganda forgatókönyveit. Az Orbán-kormány a politikai mányzat a következő logikus lépésként azt fontolgatja, hogy a választási eredményeket is titokban tartja. Kiing ilyen és ehhez hasonló abszurditásokból teremt zseniálisan egy szép új társadalmat. De ez csak a kirakós egyik része. A másik, hogy QualityLand technológiailag félelmetesen fejlett szinten áll. Az embereknek virtuális személyi asszisztensük van, amely minden kérdésükre tudja a választ, még azokra is, amelyek fel sem tettek Különböző applikációk keresnek a hangulatukhoz illő éttermeket, filmeket, de barátokat és szerelmeket is. A munkákat, amelyekhez nem feltédenül kell az ember személye, már robotok végzik A regény elején pedig már a nagypolitikába is beteszi a lábát a mesterséges intelligencia: a Miénk John nevű android egyenesen a miniszterelnöki posztra hajt. Miénk John mindenre tudja a leghelyesebb választ, a legjobfropciót és nem tud hazudni, ahogy roszszat cselekedni sem. Vele szemben a populista, gasztronómiai közhelyeket puffogtató, kitérő válaszokat adó, szélsőjobboldali Szakács Conrád áll. Az ő csatározásuk a könyv egyik történetszála. (Apropó, ha egy szélsőjobboldali és egy android között kellene választani, vajon kire voksolnál?) A másik szál Munkanélküli Peter története. QualityLandben minden ember a szülő foglalkozása után kapja a nevét, így nem csoda, hogy Munkanélküli Peter eleve marketing mellett a politikai propaganda eszközeivel élt és retorikai hadviselést folytatott, a kampányokban gyakran használt sztereotípiákat, ismédést, elllenségképeket kreált stb. - más szóval: kommunikációs rítusokafszervezett, amelyek megerősítették és aktív részvételre kényszerítették a „tábort”. Közép- és Kelet-Európa szocialista országaiban a rendszerváltás egyik célja a sajtószabadság megteremtése volt. 1989 után a régió országaiban eltérő módon ment végbe a sajtószabadság megerősödése. A posztkommunista országokban a kormányváltásokat követően gyakran megváltozott a sajtószabadság helyzete, sokkal elterjedtebb a médiagyarmatosítás vagy médiamegszállás jelensége, mint az unió nyugati országaiban. Bajomi-Lázár kutatása szerint ez a jelenség szorosan összefügg azzal, hogy a közép- és kelet-európai országok pártrendszere kevésbé fejlett, a kormányzó, erős pártok gyenge médiát (értsd: sajtószabadság-deficitet) eredményeznek. A demokratikus társadalmak sajtótörténete is változatos képet mutat: mind a semlegességre törekvő, mind pedig az elfogult újságírásnak megvan a hagyománya. Bajomirossz esélyekkel indul az életben. Ebben a disztópikus társadalomban az állampolgárokat 100-as skálán tartják számon, attól függően, Lázár nem tesz általános kijelentéseket, és azt is elmagyarázza, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, ha meg akarjuk határozni, mit értünk jó újságíráson. Nem véleden, hogy a nagy sajtópiacokon élvezik az újságírók a legnagyobb autonómiát, mivel nagyobb az esély a gazdasági függedenségre; a politikai lojalitás nem teszi tönkre a sajtót. A társadalmi berendezkedés vagy a társadalom állapota meghatározhatja, hogy milyen elvárás fogalmazódik meg a sajtóval szemben, Siebert és kollégái szavaival: „a sajtó mindig felveszi azoknak a társadalmi és politikai rendszereknek a formáját és színét, amelyekben működik”. A rendszerváltást követő időszakban a közép- és kelet-európai országok médiája az olasz útra lépett, „berlusconizálódott”, vagyis az állami beavatkozás mellett politikai párhuzamosságok alakultak ki. Az utóbbi évtizedeben azonban az olasz mintát az orosz váltotta fel, azaz „putyinizálódásként” írják le az új helyzetet, amelyben nagyon egyenlődén feltételek adottak, a kormánypárti médiumok hatalmi fölénybe kerülnek (az újságíró pedig a párt katonája). „Magyarországon 2010 után olyan patrónuhogy ki milyen minőségű életet él. Ebben sok minden közrejátszik, a munkája, a barátai száma, a partnere adatai, egészségi állapota si-kliensi médiarendszer jött létre, (...) a kormányon lévő pártszövetség szinte a teljes nyilvánosságot a felügyelete alá vonta, miközben a rivális pártok szinte teljesen kiszorultak belőle”. Ily módon csökken az információhoz és a szabad médiához való hozzáférés lehetősége is, ez pedig összefügg azzal, hogy milyen véleményeket, attitűdöket erősítenek meg az állampolgárok, mennyire képesek előítélet-mentesen, összetetten gondolkodni. Egy-egy korszak médiapolitikájának elemzése sok mindent elárul az stb. A történet elején Pétért éppen dobja a barátnője, a randijük kellős közepén egy randiapplikáció segítségével. Ennek következtében Peter társadalmi besorolása 9-es lesz, ami tulajdonképpen egyenlő a senkiházival. Ráadásul, hogy ne legyen könnyű Peter már így is széteső élete, egy nap egy rózsaszín, delfin formájú vibrátort kap az egyik szállítódróntól. Peter egy árubontó tulajdonosa, ahova olyan meghibásodott robotokat adnak be, amelyek a megsemmisítésre várnak - QualityLand egyik jelmondata, hogy az új mindig jobb, így szinte semmit nem javítanak már meg az országban. Munkanélküli Peter azonban nem zúzza be ezeket a robotokat, hanem a pincéjében ad otthont nekik Ök jelentik az egyeden biztos pontot az életében, lényegében ők az igazi barátai. A sokszínű robottársaságban van többek között egy Rómeó nevű szexrobot (aki reménytelenül szerelmes az egyik tévéműsor házigazdájába, Júliába, aki a nagyobb nézettségért meztelenül vezeti a műsorát), egy, a mesterséges intelligenciák forradalmára készülő QualityPad (az iPad minőségibb változata), egy játékkonzol, amelyik folyton kiborul, ha veszít, egy kiégett robotíró, Kalliópe, valamint egy harcászati robot (aki folyton azt hajtogatja, hogy „Tönkrement!)”. Peter és ez a díszes társaság megpróbálja visszajuttatni a webshopba a rózsaszín vibrátort, ám, ahogy alapos, magas szakmai nívón megírt könyve még sokáig hivatkozási alapul szolgál a 2010-2018-as Orbán-korszakot vizsgálók számára. A könyv azonban nem csak a szakmának szól: sok mondanivalója van a szélesebb olvasóközönségnek is. Sánta Szilárd Bajomi-Lázár Péter: A patrónusi-kliensi média rendszer - Magyarország2010-2018 Napvilág Kiadó, 2020, 220 oldal a regényből kiderül, ez nem is olyan egyszerű, hiszen a tett a QualityLandet irányító rendszer alapjait kérdőjelezné meg: talán nem is a legjobb és leghibádanabb? Kisvártatva Peter a mesterséges intelligencia elleni harc jelképévé válik... A regényt e-book-olvasón olvastam, és ajánlom mindenkinek, hogy így tegyen: a „lapozás” közben váradanul felbukkanó qualitylandes reklámok és hirdetések csak még abszurdabbá teszik az élményt. De a poénokon és az abszurditáson túl nagyon is okos könyv a QualityLand. Felhívja a figyelmünket arra, hogy mennyire elszaladt velünk a saját magunk teremtette virtuális világ és a fogyasztói társadalom hibridje. Hogy mekkora önámításban élünk, mert még most is azt hisszük, hogy mi irányítjuk ezt a 0-ák és 1-esek alkotta világot, közben pedig már a rabjaivá váltunk. Közben értekezik kapitalizmusról, konzumdiktatúráról és „sima” diktatúráról. Vajon melyik a veszélyesebb - a nyilvánvaló, vagy amit demokráciának álcáznak? Milyen az a jövő, ami felé önszántunkból és vidáman masírozunk? Miközben a rendszert mi magunk generáljuk, a rendszer pedig csak alkalmazkodik hozzánk, és kiszolgálja az igényeinket. Mészáros György Marc-Uwe Kiing: QualityLand Helikon Kiadó, 2020, 427oldal A kisember és a rózsaszín vibrátor esete
