Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-08 / 208. szám

2020. szeptember 8., kedd, 13. évfolyam, 2. szám

Kisfilm a parkból - egy fesztivál hangulata

Mintha csak egy klasszikus, rugóval felhúzható kézikamera forogna, még a régi vetítőgép kattogását is halljuk. Mintha fekete-fehér, szemcsés filmfelvétel peregne a szemünk előtt, valahol a Mezőségben vagy Somogybán, a Mátyusföldön vagy Kalotaszegen, mintha a legendás Martin Györggyel lennénk gyűjtőkörútón. Surrog a nyolcas keskenyfilm, botolós, verbunk, kanásztánc... csakhogy ezek a filmkockák már egy egész fesztivált rögzítenek - színesben és most.

I

gazi kánikulai szombat reggel a zselízi parkban. Diákéveim kedvenc helyszínén találkozunk Juhász Eszterrel, a zselízi Országos Népművészeti Fesztivál igazgatójával. Még csend van, az a fajta fesztiválozós, reggeli csend, a nagyszínpad még üres, mögöttünk, a kastélyban az ügyeletes stábtagok kortyolgatják a napindító kávét. - Ne gondold, hogy mi ezt bármi áron akartuk idén. Kaptunk és kapunk is érte hideget-meleget. De ez a fesztivál már régóta közös ügy. Több mint jelkép. Olyan esemény, amelyért kormánybiztostól a kincsős szülőkig, minisztériumtól a helyi emberekig, mindenki tesz és dolgozik. Ez nem kirakatakció, nem giccses sírvavigadás, nem öncélú, múltba merevedett, megkövesedett skanzenbemutató. Ezt a fesztivált a szakma is tiszteli, igényli, számon tartja. Ez itt olyan közösségi tér, ahol mindenki jól

érezheti magát, még az is, aki nem rajong a folklórért, a néptáncért - mondja Eszter.

Pár perc múlva éled a nagyszínpad. Kisjacek (ifj. Juhász Sándor) ülünk a pádon, a Kincső és Barátai délelőtti próbáján. Sanyi mikrofonnal a kezében instruál, fel-felugrik, tapsolja a ritmust, mozdulatsorokat pontosít, betáncoltatja a holt teret is. Ez már a harmadik nap, fáradt ő is, a csapat is. De nem adja fel és nem enged el semmit.

A legkisebb hibát sem. Ismételtet, gyakoroltat, ha kell, tízszer is. Aranyosak és szépek vagyunk, persze. Csak ez önmagában mit sem ér, ezzel nem úszunk meg semmit, ez nem lehet alibi és dicsekvés, ez nem ment fel semmi alól, a fáradtság sem. Értük haragszik, nem ellenük. Mert délután egy egész fejlődéstörténetet, nemzedékek élményeit kell végigtáncolniuk, hitelesen, érvényesen.

(Folytatás a következő oldalon.)