Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)

2020-08-06 / 182. szám

www.ujszo.com | 2020. augusztus 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 75 éve dobták le az első atombombát Hirosimában ma is születnek gyerekek genetikai torzulásokkal A hirosimai bombázás MTI-HÁTTÉR 1945. augusztus 6-án reggel fél nyolckor három amerikai repülőgép tűnt fel a japán nagyváros, Hirosima fölött. Közülük az egyik B-29 típu­sú, Enola Gay nevű bombázó alacso­nyabbra ereszkedett, és ledobott „va­lamit”. 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett, és az el­­híresült gombafelhő szökött az ég fe­lé: felrobbant a Little Boynak elne­vezett, 17 ezer tonna TNT-vei egyen­lő hatású első atombomba. Az amerikaiak a Manhattan-terv keretében 1942 óta dolgoztak a nuk­leáris fegyver kifejlesztésén. Az első atombombát 1945. július 16-án rob­bantották fel az új-mexikói Alamo­gordo mellett. Éles bevetését a má­sodik világháború végén még mindig rendkívül szívósan harcoló Japán el­len augusztus 5-én engedélyezte Harry Truman amerikai elnök, Hiro­sima után másodlagos célpontnak Kokurát és Nagaszakit jelölték ki. Az egyik repülőgép a robbanást vizsgáló tudósokat és filmeseket vit­te. Az Enola Gay parancsnoka, Paul Tibbets a visszatérés után ott helyben megkapta a Szolgálati Érdemkeresz­tet, élete végéig nem bánta tettét. 1,2 kilométer sugarú körben min­den a földdel vált egyenlővé. Az ál­dozatok számáról csak becslések vannak: a hirosimai emlékművön 61 ezer 443 név szerepel, élelmiszetje­­gyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, az amerikai felderítés 139 ezerre tette számukat. A többség ha­lálát nem a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, épületomlás és pánik. Sokan napokkal később a ra: dioaktív sugárzás következtében, el­képzelhetetlen kínok közepette hal­tak meg. A sugárfertőzés miatt addig isme­retlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, és ma is születnek gyerekek genetikai torzulásokkal. Paradox módon azonban a hirosimai ipari létesítmények szinte érintetle­nek maradtak, a hadiüzemek dolgo­zóinak zöme is túlélte a robbanást. Az atombombát augusztus 9-én Nagaszaki városára is ledobták (az elsődleges célpontot, Kokurát az mentette meg, hogy aznap felhő bo­rította), ekkor 60-80 ezer ember vesztette életét. Hat nappal később Japán feltétel nélkül megadta magát, ebben az atombomba rettentő hatá­sán kívül az is szerepet játszott, hogy - augusztus 8-án a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak. Ma is folyik a vita, szükség volt-e Hirosima, de főképp Nagaszaki le­bombázására, és milyen más meg­fontolások vezették Truman elnököt. Ugyanis Japán a szovjet hadüzenet után már a megadást fontolgatta, so­kak szerint az USA az új fegyver la­kott területre gyakorolt hatását akarta felmérni, és már a háború utáni erő­viszonyokat szándékozott alakítani. Mások szerint a robbanások súlyos véráldozatokat előztek meg, hiszen az amerikai hadsereg addig csak egyet­lenjapán területet, az alig ezer négy­zetkilométeres Okinava szigetét fog­lalta el, két hónap alatt, 12 ezer ame­rikai katona élete árán. Japán teljes elfoglalása több százezer amerikai áldozattal is járhatott volna. Az biztos, hogy az atombomba ha­tásának demonstrálása a Szovjetuni­ónak is szólt, része volt a hideghábo­rús játszmának. Szoktak azzal is ér­velni, hogy a két bomba robbanásá­nak hatása óvatosságra késztette a politikusokat, és ezzel megmentette a világot az atomháborútól. Kijev az orosz zsoldosok kiadását kéri Az ukrán elnök telefonon kérte a fehérorosz államfőt, hogy adja ki az őrizetbe vett orosz zsoldosokat, mert a Donyec­­medencei szakadérok oldalén harcoltak. Fehéroroszországban múlt szer­dán a Wagner csoport elnevezésű magán orosz zsoldoshadsereg 33 tagját vették őrizetbe. Ez kapóra jött a hatalmát féltő Aljakszandr Luka­­senka elnöknek, rögtön megvádolta Moszkvát, hogy destabilizálni akar­ja a helyzetet az augusztus 9-i fe­hérorosz elnökválasztás előtt. Az orosz zsoldosok turistaként érkez­tek, de egyforma terepszínű gyakor­lóruhában. A 33 őrizetbe vett sze­mélyből 14 neve szerepel az ukrán Mirotvorec (Béketeremtő) elnevezésű szervezet adatbázisában, mint olyanok, akik részt vettek a kelet-ukrajnai szakadárok mellett, az ukrán erők elleni harcokban a Donyec-medencében. Ezt a fehér­orosz nemzetbiztonsági tanács is el­ismerte. Az ukrán főügyészség sze­rint viszont 28-an vettek részt kö­zölök a donyecki harcokban. A Wagner csoport finanszírozója­ként a Vlagyimir Putyin orosz elnök­höz közel álló, a „Kreml szakácsa­ként” emlegetett étterem-tulajdonos oligarchát, Jevgenyij Prigozsint em­lítik. A Wagner zsoldoshadsereg először a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusban tűnt fel, majd megje­lent Szíriában, a Közép-afrikai Köz­társaságban, később Líbiában is. Az ukrán titkosszolgálat hangfel­vételekkel tudja bizonyítani, hogy Wagner zsoldosai az „Oroszország által az egész világ ellen indított hib­ridháború eszközei”. Videófelvéte­lek szerint részt vettek például a Do­­nyeck megyei Debal-ceve város el­foglalásában 2015 elején. Sajtóhírek szerint most valamelyik dél-amerikai országba indultak az „orosz érdeke­ket képviselni”. (MTI, úsz) Rossz az irány! SZILVÁSSY JÓZSEF űk fél éve a hatalomra kerülő Igor Matovic idehaza majd Budapesten is olyan nagyvonalú nemzetiségi po­litikát ígért, melynek eredményeként a szlovákiai ma­gyarság is valóban otthon érezheti magát az országban. A kormányprogram már nem volt ennyire biztató, mert a dokumen­tumban több jó elképzelés egyértelmű törekvés helyett csupán a meg­fontolás szintjén jelent meg. És egyelőre az egészből semmi sem való­sult meg, sőt. Ezt részben a ránk zúduló járvánnyal, a gyors és sokféle intézkedések szükségességével magyarázhatja a kormány. De közben néhány mi­niszter olyan döntéseket hozott, amelyek kétségbe vonják Matovié ígé­reteit. És a szomorú lista szinte hétről hétre gyarapodik... A sort Andrej Dolezal közlekedésügyi miniszter nyitotta, miután el­foglalta a bársonyszéket, azonnal kivégezte a Dunabusz-projektet, ame­lyet jórészt uniós forrásból finanszíroztak volna. A cél az volt, hogy enyhítsenek a Pozsony környéki közúti járműforgalom zsúfoltságán. Dolezal az R2-es gyorsforgalmi út gömöri és tornai szakaszának tervét is módosítani akaija: mindössze egy-egy sávot építtetne, vagy csak a je­lenlegi utat újíttatná fel és szélesítené. Ellenzi a Szoroskői-alagút meg­építését is, azzal az indokkal, hogy e régiókban viszonylag gyér a járműforgalom, ezért nincs szükség ekkora méretű beruházásra. Tuda­tosan elhallgatja, hogy az ottani magas munkanélküliség csökkentésé­hez, a térség felzárkóztatásához elengedhetetlen a korszerű infrastruk­túra, mert befektetők csak a feltételek megteremtése után érkeznek. Meggondolatlan ötlettel hozakodott elő Eduard Heger pénzügymi­niszter, aki ugyancsak a takarékoskodás jegyében néhány évre elnapolná a nyolc és fél éve kiégett krasznahorkai vár amúgy is nyögvenyelősen haladó felújítását. Pedig az előző kormány 35 millió eurót különített el erre, a biztosító már több mint 7 milliót kifizetett, és jelentős összeg gyűlt össze közadakozásból is. A vár Gömör és Közép-Európa egyik, sok turistát vonzó ékszerdoboza, felújítása és mielőbbi megnyitása na­gyon fontos... Már csak azért is, mert ennek a műemléknek az állapota Szlovákia bizonyítványa. Nem éppen örömteli hír, hogy a kulturális miniszter e hónap elején megszüntette a kisebbségi kultúrák osztályának önállóságát. A tárca szóvivője érdeklődésünkre átszervezésnek, a színvonalasabb munkát elősegítő intézkedésnek nevezte a történteket, ami sima parasztvakítás, hiszen az eddigi osztályvezetőnek felmondtak, munkatársait pedig a külföldön élő szlovákok kultúrájával is foglalkozó társasággal vonták össze. Ráadásul ide csoportosították az államnyelvi osztály - közismert nevén a nyelvrendőrség - tagjait is. Közülük került ki a furcsa elnevezésű részleg (odbor prierezovych politík - keresztmetszet) veze­tője is. Szakmai szempontból sem helytálló az egymástól távol álló terü­letek összevonása, az pedig nyilvánvaló, hogy az átszervezéssel a nem­zeti kisebbségek szerzett jogait nyirbálták meg. Csalósást okozott az új j árási hivatalvezetők kinevezése is, a névsor­ban magyar nemzetiségű nincs, ez pedig szintén jelzésértékű. A felso­rolt intézkedéseket és terveket lehet meggondolatlansággal, esetleg a déli régiók iránti empátia hiányával magyarázni, netán elbagatellizálni, de a vészcsengőt mindenképpen meg kell nyomnunk! Egyúttal aktívabb munkára sarkallni a magyar nemzetiségű parlamenti képviselőket és a kormányfő tanácsadóit, r,n.rt rossz irányt vett a kabinet nemzetiségi politikája. Mindenképpen el kellene érni, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő döntések előtt legalább konzultálhassanak a kormányfővel, illet­ve az adott miniszterrel. Erre kaptak megbízást az őket választó polgá­roktól. Mivel a hazai magyar pártok kiszorultak a törvényhozásból, jelenleg a szlovák pártok listáján bejutott magyar képviselők feladata és felelőssé­ge nemzeti közösségünk és más szlovákiai kisebbség érdekképviselete. FIGYELŐ Egy hónap halasztás Bárhogy is dönt majd egy hónap múlva a Speciális Bíróság szená­tusa, a tárgyalás a Legfelsőbb Bí­róságon fog folytatódni. „Mindenkit meglepett, hogy a bí­róság elhalasztotta az ítélethirde­tést a Kuciak-gyilkosság ügyében, sotjáznak a kérdések, mit gondol­junk a szokatlannak nevezhető döntésről. Talán kételyek merül­tek fel a megvádolt trió bűnösségével kapcsolatban, vagy csupán valamilyen procedurális dologról van szó?” - teszi fel a kérdést a Sme kommentálja. Arról is találgatás folyik, hogy esetleg a közvetett bizonyítékok láncolata nem mindenhol illesz­kedik pontosan, vagy megoszlik erről a bírói szenátus tagjainak véleménye. Azért a halasztás, mert a számtalan nyomból valóban egy megdönthetetlen bizonyítékok akarnak összerakni, mindenre ügyelve, hogy aztán azt jogilag ne kérdőjelezhesse meg senki, és ki­zárjanak minden, de tényleg min­den kétséget? Koéner és Zsuzso­­vá, illetve az ügyvédeik eddig is arra építették a védelmet, hogy megkérdőjelezzék a bizonyítéko­kat, a feltárt összefüggéseket, a tanúk hitelességét. De azt álmá­ban sem gondolta senki, hogy ez tényleg sikerülhet nekik. Vagy igen? „Szeptemberben kiderül, de az biztos, hogy az ország törté­nelmét is megváltoztató ügy nem ér véget egy hónap múlva. Bár­milyen ítéletet is hoz a bíróság, vagy az egyik, vagy a másik fél fellebbezni fog, és az utolsó szót a Legfelsőbb Bíróság fogja kimon­dani”-írja a lap. (úsz) Sz

Next

/
Thumbnails
Contents