Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-05 / 181. szám
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. augusztus 5. I www.ujszo.com Az Amazonas erdeinek mai fajgazdagsága a régmúlt gazdálkodóinak köszönhető Az emberi munkálkodás következtében a máig tápanyagokban dúskáló amazonasi feketeföld az, ami hozzájárult a növényfajokban bővelkedő és változatosabb ökoszisztéma kialakulásához (Shutterstock) hoz, hogy ott óriási méretű fák nőCSIBRÁNYI ZOLTÁN Az Amazonas megnevezés hallatán elsőre legtöbbünknek a zöldellő növényektől zsúfolt dzsungel képejut az eszébe. Köztudomásúan a Dól- Amerikában található Amazonas-medence területének részét képezi a bolygó legnagyobb egybefüggő esőerdeje a maga 5,5 millió négyzetkilométeres területével. Ez egyszersmind a fajokban leggazdagabb térség a Földön. Egy friss kutatás pedig megerősíti a korábbi ismeretet, hogy e vidék jelenlegi fajbősége a Kolumbusz előtti időkben ott élt őslakosok földhöz való hozzáállásának, a talajról való gondoskodásuknak köszönhető. Az Amazonas-medence erdőterületeinek nagyja alapvetően tápanyagszegény talajon él. Ennek ellenére rengeteg faj él itt. Köztük olyan különösek is, mint például az 1982-től ismert, de új fajként tudományosan csak 2019-ben, az Acta Amazonica tudományos folyóiratban leírt Coccoloba gigantifolia, amely fafaj levelei két és fél méteresre is megnőhetnek. Minek köszönhető az elképesztő fajgazdagság? A titok nyitja a terület csupán néhány százalékát kis foltokban, de akár egyméteres vastagságban is borító amazonasi feketeföld, amelyet anno portugálul így neveztek: Terra Preta de índio. Ez a legjobb termőképességű talajtípus az egész Földön - köszönhetően az embernek. Az évezredekkel korábban ott élt indiánok ugyanis folyvást javították a talaj minőségét: erdőégetés, földbe juttatott elégetett növényi maradványok, állati csontok, ételmaradékok, talajtakarás, ez mind segített. Lényegében a talajba kerülő biomassza trópusi környezetben végbemenő lebomlása útján létrejövő ún. bioszén révén vált egyedülálló minőségűvé ez a feketeföld. Ma többezemyi feketeföldes foltocska található a régióban. Az emberi munkálkodás következtében a máig tápanyagokban dúskáló amazonasi feketeföld az, ami hozzájárult a növényfajokban bővelkedő és változatosabb ökoszisztéma kialakulásához. Ezt igazolták az Amazonas-medence keleti és déli részén amazonasi feketeföldes foltokból és az azokat övező földekből vett minták vizsgálatai alapján a Mato Grosso Állami Egyetem (Brazília) és az Essexi Egyetem (Anglia) kutatói. Összehasonlították a fizikai-kémiai tulajdonságaikat, a növényzet sokféleségét, a florisztikai kompozíciót, a föld alatti biomasszát és a hasznos fajok százalékát. Az amazonasi feketeföld pH-értéke magasabb, tápanyagokban gazdagabb,továbbá kerámiaszilánkok és más tárgyak töredékei is megtalálhatók benne, és több rajta az ehető fajok aránya. A talajminőség javulása bizonyos fafajok előnyhöz jutásában is megmutatkozik. Ilyen például a karib akác, a kültéri burkolatnak kiváló faanyagot adó garapa és a gyógyászatban is használt copaibagyantát adó Copaifera langsdorffii. Ez volt az első olyan kutatás, amely az amazonasi feketeföldes és a körülöttük levő földeken álló koros erdők vegetációja közötti különbségeket vizsgálta, és nagyjából 4000 fáról is gyűjtöttek mintát (Tapajos közelében és a Xingú folyó medencéjében). A tanulmány több szerzőjének véleménye olvasható az Essexi Egyetem honlapján. A vezető szerző, Dr. Edmar Almeida de Oliveira azt mondja: „Ez egy olyan terület, ahol a sötét földön buja erdők nőnek, a környező erdőktől eltérően kolosszális méretű fákkal, több ehető gyümölcsfával, mint például a taparebá és jatobá.” Ben Húr Marimon-Junior professzor kifejti: „A prekolumbiánus őslakosok, akik legalább 5000 éven át javították a talaj minőségét, lenyűgöző örökséget hagytak, létrehozva a sötét földet”. A múltbeli őslakosok a becslések szerint egymillióan lehettek. A tanulmány végén megfogalmazott végkövetkeztetés szerint az a tény, hogy a feketeföldes részeken viszonylag nagyszámú, és ehető vagy más módon hasznos faj van jelen, arra utal, hogy ott étkezésre szánt növényeket termesztettek, a szomszédos földeken álló erdők meg a fáikkal voltak a javukra. Az ökológusokból és régészekből álló csapat tanulmánya a Global Ecology and Biogeography szaklapban jelent meg 2020 júniusában, amely szabadon elérhető a világ egyik legjelentősebb multidiszciplináris adatbázisában, a Wiley Online Library felületén. A feketeföldes foltok az illegális erdőirtás és a tüzek miatt veszélyben vannak. Ami nagy gond, ha belegondolunk abba, számos ilyen területen napjainkban is helyi és őslakos csoportok gazdálkodnak, méghozzá igen sikeresen termelik élelmiszemövényeiket. Igaz, a feketeföldes területek többsége ma a buja őserdő mélyén van, ami viszont így hozzájárul ahhessenek, gazdagítják a talaj szenkészletét és helyileg a fajok sokféleségét, biodiverzitását. Ezért lenne fontos mindezen erdőket, biológiai és kulturális gazdagságukat megőrizni, hogy a jövő nemzedékei is láthassák és élvezhessék elődeik hosszú távú örökséget hagyó ténykedéseinek gyümölcsét. Mostanság szüntelenül arról hallunk, hogy az ember teszi tönkre a bolygót. Ám a múltból ellenpélda is ismert. Az Amazonas térségének néhai őslakói általi munka eredménye a bizonyság, fajunk nemcsak rombolni tudná a természetet, ők arra is hajlandók voltak, hogy miközben használták saját napi létükhöz, a jövőre is gondoltak, hosszú évekre előre nézve jót is tettek, feljavították környezetük minőségét. A ma emberének is ideje lenne mindenekelőtt ilyen gondolkodásmódra váltani, majd az újonnan kifundált, hosszú távú haszonnal kecsegtető lehetőségeket tettekben is végrehajtani. A Mars mintáit néhány év múlva már a Földön lehet vizsgálni A NASA legújabb Mars-járója, a Perseverance (Állhatatosság) nevű jármű múlt hét csütörtökön indult a vörös bolygóra, ahová a tervek szerint bő fél év alatt jut el és 2021 februárjában fog landolni (Shutterstock) MTI-HlR A múlt héten a Marsra indult amerikai szonda egyik legfontosabb feladata előkészíteni, hogy a bolygón vett mintákat néhány év múlva a Földön is meg lehessen vizsgálni. „A Perseverance nevű jármű olyan mintákat készíthet elő, amelyeket a következő Mars-szondák, a tervek szerint a 2020-as évtized második felében hazahozhatnak a Földre, ahol sokkal bonyolultabb laboratóriumi vizsgálatokat lehet a mintákon elvégezni. Ilyen még nem volt” - mondta Kiss László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont. Mint kifejtette, ezek a vizsgálatok annak megfejtését szolgálják, volt-e élet a múltban a Marson. Hozzátette: a Mars évmilliárdokkal ezelőtt legalább annyira lakható lehetett, mint a Föld, felszínén rengeteg víz volt. „A Naprendszer korai szakaszában a Mars nem volt elég nehéz, hízott bolygó, tömege csak a nyolcada a Földének, nem tudta erős gravitációval megtartani a légkörét és folyamatosan veszti a hidrogént”. A NASA legújabb Mars-járója, a Perseverance (Állhatatosság) nevű jármű múlt hét csütörtökön indult a vörös bolygóra, ahová a tervek szerint bő fél év alatt jut el és 2021 februárjában fog landolni. Fő küldetése, hogy az élet nyomai után kutasson, emellett egy speciális eszközzel szén-dioxidból oxigént is megpróbál előállítani, amelyet később a Marsra érkező űrhajósok használhatnak. Kiss László elmondta: a kínai, az egyesült arab emírségekbeli és az amerikai Mars-szonda egymás után történt fellövésének egyik fő oka, hogy a Nap, a Föld és a Mars egymáshoz viszonyított mozgási sebességében előállt egy úgynevezett indítási ablak, amely időszakban jóval gyorsabban el lehet jutni a Földről a Marsra. „A Mars a legközelebbi pályáján 56 millió, a legtávolabbin 250-300 millió kilométerre is lehel a Földtől”. A szonda nemcsak a Marsjárót, hanem egy kis helikoptert is magával visz. Á csillagász leszögezte: utóbbiról ki fog derülni, hogy a földinél sokkal ritkább légkörben a rotorjaival képes lesz-e repülni, ebben az esetben ugyanis a levegőből is folytatható a Mars feltérképezése.
