Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-27 / 200. szám
www.ujszo.com | 2020. augusztus 27. KULTÚRA I 9 A nyolcvanas évek szűk levegője Egy könyv az ismeretlen, titokzatos, rég eltűnt Balatonról, a magyar társadalomról és egy kicsit rólunk is JUHÁSZ KATALIN A Magvető remekül időzítette Kiss Noémi novelláskötetét a nyolcvanas évek Balatonjáról: augusztusban jelent meg. A poén, hogy stílszerű lenne ezt egy balatoni strandon olvasni, most egyáltalán nincs helyén, mivel nem valamiféle derűs nosztalgiával átitatott könyvről van szó. A nyaralás önfeledt örömei mellett ugyanis megbicsaklott emberi sorsokat, bűnöket, titkokat és hazugságokat is partra mos itt a víz. A szocializmus gazdagjainak és kisembereinek világa mellett a legszegényebbek életébe is bepillanthatunk, és a kor várakozó, feszült csendje is átélhetővé válik. Az utóbbi időben kezdünk hozzászokni az online könyvbemutatókhoz, amelyek kényszeresek ugyan, de azért vannak pozitívumai - ha más nem, hát az, hogy a szerzőt saját nappalinkban láthatjuk vendégül, jobb esetben eseten kérdezhetünk tőle, és még csak kávét sem kell főznünk neki. Egy ilyen „rendezvényen” ráadásul nagyságrendekkel többen vehetnek részt, mint egy normális könyvbemutatón. Kiss Noémivel nemrég beszélgetett a könyvről a Magvető szerkesztője, Szegő János, és bár hozzászólni már nem lehet, a felvétel elérhető a kiadó Facebook-oldalán, ahol eddig 3500-an nézték meg. Főleg azért ajánlom figyelmükbe, mert a szerző úgy ébreszt ellenállhatatlan vágyat bennünk a könyv iránt, hogy egy pillanatig sincs az az érzésünk, hogy ránk akarná tukmálni. Persze nem mindegy, hogy a határ melyik oldalán nézi az ember ezt a beszélgetést, mert számunkra mást jelent a Balaton, mint a magyarországi olvasó számára. Úgy is mondhatnánk, nem kötődünk hozzá ezer szállal, nincs többletjelentése, vagyis nem igazán a miénk, még akkor sem, ha sok időt töltöttünk ott. Ráadásul a nyolcvanas években, amikor ezek a történetek játszódnak, mi évente csupán négyszer léphettük át a csehszlovák-magyar határt, vagyis majdnem annyira el voltunk zárva a „magyar tengertől”, mint az adriaitól. Ezért egy többé-kevésbé ismeretlen világgal találhatjuk szembe magunkat ebben a könyvben, amely személyes élményeken alapul, de a szerző nem elsősorban saját Balaton-képét tálja elénk. Ahogy azt Szegő János a beszélgetés elején megjegyezte, Kiss Noémi számára a kezdetektől fontos a tér és az emberek kapcsolata, az, hogy milyen mértékben határozza meg gondolkodásunkat, viselkedésünket a hely, ahol élünk, vagy ahová kerülünk. Ezért tulajdonképpen érthető, miért prezentált egy tematikus novelláskötetet. „Nem gondoltam volna, hogy pont egy olyan nyáron fog napvilágot látni ez a könyv, amikor az ország egyik gyújtópontja lett a Balaton, mert az emberek nem szívesen lépik át a határokat” - mondta Kiss Noémi, hozzátéve, hogy nem a járványhelyzet ihlette a kötetet, hanem egy négy éve indult Siópart című folyóirat, melynek szerkesztője, Podmaniczky Szilárd tőle is kért egy szöveget a Balatonról. „Miközben nem is tudta, hogy én az egész gyerekkoromat a Balatonon töltöttem, a nagyszüleiül nyaralójában, amely 1968-ban épült meg”-mondta a szerző. A történelem kimondott és elhallgatott fejezetei is benne vannak ezekben a novellákban. Például egy kamaszlány búcsúzik keletnémet barátnőjétől, akinek szülei aznap Nyugatra akarnak szökni. „Heidi odasúgja, hogy ő bizony sehová nem megy. Inkább kiugrik az ablakon. Most már reszket. Milyen gyáva - gondolom, de azért titokban örülök neki, hogy az ágyamban mellettem marad. Heidi sugdos a fülembe. Visszamegy a strandra, azt mondja,, a lakókocsijukba, ott akar élni. Lehetne belőle kertész a kempingben. Csukd le a szemed, mondom neki. A fejünkre húzzuk a takarót. Magamhoz szorítom, saját barlangunk lesz. Máris egy lakókocsiban ülünk, odakint tűz a nap, kempingasztalon ragasztgatjuk a kedvenc zenekari matricáinkat. Málnaszörp a vacsora és kakasnyalóka. Heidi dúdolni kezd, és rázza seggét. Elmúlik a remegése. Egyre hangosabban dalol, nagyon szép hangja van. Csakhogy anyám újra kiabálni kezd: Gyerünk, egy, kettő, három, fogat mosni! Délután edzésem lesz, ugye beraktam a felszerelésem: fehér zokni, lábszárvédő, váltócipő, futónadrág. Ha megmozdulnék, csak azért tenném, hogy megakadályozzam Heidi szökését. Utáltam, hogy napi két edzésre kellett járnom, a magyarórát is utáltam, a kémiát, a matekot. Egyedül a fizikát szerettem, mert egy szép, vállas férfi tanította. Vörös hajú volt. Az iskola a börtön. Nem az NDK a börtön, hanem gyereknek lenni börtön, mondja Heidi, és ezen nevetünk. Bécset kezdettől fogva utálta. És én is utáltam, mert el akarta tőlem venni a barátnőmet.” Szegő János szerint a kötetet egyfajta mozaikosság jellemzi, a struktúrát visszatérő karakterekkel, újabb jelentést kapó helyszínekkel, terekkel erősíti a szerző. Egy társadalmi tabló rajzolódik ki sokféle beszédmóddal, szentimentalizmus helyett már-már szociológusi tárgyilagossággal. Persze előbukkannak a gyerekkori emlékek, a nagyapa figurája két elbeszélést is kap, és a szereplők némelyikét az utcájukban lakókról mintázta a szerző. De kutatott levéltárakban is felderítetlen halálesetek után, megjeleníti a szegények és a gazdagok Balatonját, a vadregényes nádasokat, mólókat, amelyek mára eltűntek, ír a horgászokról, a falusi emberekről, akiknek mindennapi volt a látvány, melyért mások több száz kilométert tettek meg. Érdemes elmerülnünk ebben a könyvben, mielőtt az évszázad legszürreálisabb nyara után ráfordulunk az őszre. Talán nem túlzás azt remélni, hogy megismerhetünk egy korszakot, és közelebb kerülhetünk a többségi nemzethez - nem turistaként. Áll a bál a Chris Comell-film körül Szeptemberben kezdenek forgatni egy Chris Cornell utolsó napjait feldolgozó játékfilmet. A Black Days azonban komoly lépéshátrányból indul: a 2017-ben öngyilkosságot elkövető énekes hagyatékának kezelői nem járultak hozzá a film elkészítéséhez. A szervezet a Pitchforkhoz juttatott el egy nyilatkozatot, amelyben kifejtették, hogy a Soundgarden frontemberéről szóló film készítői nem keresték meg az örökösöket, miközben javában zajlik a forgatás előkészítése. A Black Days mögött egy Road Rage Films nevű gyártócég áll, amelyet 2015-ben alapítottak, és egy Johnny Holiday nevű színész projektjeit menedzseli (aki nem összekeverendő a 2017-ben elhunyt Johnny Hallydayjel). Róla azt kell tudni, hogy Carl Perkinst alakította a Johnny Cashről szóló életrajzi filmben. Chris Comellt is ő fogja játszani, ami nem tetszik az örökösöknek. Sokkal meggyőzőbbnek tartják Peter Berg rendező (Mélytengeri pokol, 22 mérföld) dokumentumfilmötletét, amelynek elkészítésében taChris Cornell nácsadóként a rocksztár özvegye, Vicky Cornell is aktívan részt vesz. A család és a hagyaték kezelői természetesen nem tudják jogi úton megakadályozni, hogy elkészüljön a Johnny Holiday-félejátékfilm, de az már most biztosnak tűnik, hogy sem a Soundgarden, sem Cornell másik csapata, az Audioslave dalai nem hangozhatnak el benne. A helyzet kísértetiesen emlékez(Fotó: Shutterstock) tét a Stardust című David Bowiefilmre, amely a család áldása nélkül készült el. A Johnny Flynn (Trónok harca) főszerepléséi leforgatott életrajzi filmet eredetileg idén áprilisban mutatták volna be, ám a koronavírus-járvány miatt elhalasztották a bemutatót. Az alkotók eredeti Bowie-dalok híján maguk írtak olyan számokat, amik „bowie-san” hangzanak. (juk) Björk szláv boszorkányt alakít a filmvásznon Reykjavik. Húsz év után ismét filmkamera elé áll Björk, Izland nemzeti kincse Robert Eggers The Northman (Az északi ember) című filmjében vállal szerepet. A projektről egyelőre annyit tudni, hogy a viking korban játszódó bosszúfilm lesz sztárszereposztással. Alexander Skarsgard, Nicole Kidman és Willem Dafoe mellé csatlakozott az egyedi stílust képviselő popsztár, aki egy „szláv boszorkány” nevű karaktert formál meg. Érdekesség, hogy az énekesnő lánya, ísadóra Barney is felbukkan a filmben. A hírt az egyik szereplő, Eric Higgins szivárogtatta ki egy azóta törölt Instagram-videóban, melyben végigpásztázott kamerájával a szereplőgárda fotógalériáján. Björk 2000-ben vállalta el Lars Von Trier szociodráma-musicalje, a Táncos a sötétben főszerepét, amellyel komoly kritikai sikert aratott, 2001-ben Cannes-ban övé lett a legjobb színésznő díja. Azóta viszont nem vállalt újabb filmszerepet, amit sokáig azzal magyarázott, hogy érzelmileg nagyon megterhelő volt számára a forgatás, és ezek után nem vágyik további színészi babérokra. Három évvel ezelőtt viszont már arról beszélt, hogy Lars Von Trier szexuálisan zaklatta és megalázta őt a forgatáson. A The Northman című filmet a Universal forgalmazza, a stáb Észak-írországban forgat. A koronavírus-járvány miatt több hónapra le kellett állítani a munkálatokat, de augusztus elejétől ismét dolgoznak a filmen. Quk) Björk (Fotó: Shutterstock)
