Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)

2020-08-22 / 196. szám

www.ujszo.com | 2020. augusztus 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kötelezővé lehet tenni a Covid-oltást? Az unoka kérdez LAMPLZSUZSANNA Az egyen szabad döntéshez való joga ütközhet a közérdekkel MARTIN VANCO égéhez közeledik a Covid-19 elleni vakcina kifejlesztéséért indított versenyfutás szerte a vi­lágban, és hamarosan nem az lesz a kérdés, hogy mikorra lesz oltóanyag, hanem hogy lesz-e elég, és kik fogják megkapni. És a politikára vár annak eldöntése, hogy kötelező lesz-e az oltás, vagy önkéntes. A politikusok többsége egyelőre visszafogott ebben a kérdésben, il­letve a járványügyi szakemberekre hárítja a válaszadást. Csakhogy ez nem csupán járványügyi, egész­ségügyi döntés, hanem politikai is. Az egyén szabad döntése és az ál­lami rendelkezés kerülhet összeüt­közésbe. Szakértők szerint a lakos­ság 60-70 százalékát kellene beol­tani, hogy értelme és eredménye legyen az egésznek, de az egyre növekvő oltásellenesség mellett nehéz elképzelni, hogy például Szlovákiában sikerülne meggyőzni 3-4 millió embert, hogy oltássá be magát. Még masszív információs kampánnyal sem. Eközben az érvek és ellenérvek sem teljesen világo­sak és egyértelműek. A kötelező oltás ellen elsősorban azt az érvet hozzák fel, hogy mindenkinek jo­gában áll a saját testével kapcsolat­ban döntést hozni - erre vannak más példák is az egészségügyben. (Itt kell megjegyezni, hogy a kötelező maszkviseléssel kapcsolatos vita egyáltalán nem ide tartozik, mert az nem jelent semmiféle beavatkozást a szervezetünkre nézve.) Mi több, a nemzetközi emberi jogok szerint még az életmentő gyógykezelés is visszautasítható, még ha irracioná­lisnak is tűnik ez ajog. A másik oldalon viszont ott van a közegészségügy és a társadalmi ér­dek, és vannak olyan felelőtlen egyének is, akik például visszauta­sítják a jelenleg is kötelező oltásokat, veszélybe sodorva ezzel az úgyne­vezett nyáj immunitást. Az államnak ezért bizonyos esetekben jogában áll korlátozni az egyéni jogokat a köz­érdekre hivatkozva - például ez a helyzet a gyerekeknek adott kötelező oltásokkal. Csakhogy ha az állam erőnek erejével rendelné el a Covid elleni kötelező oltást, az esetleg még nagyobb ellenállást szülne, növelné a bizalmatlanságot az állami intézmé­nyekkel szemben, és a populisták malmára hajtaná a vizet. Célszerűbb tehát kompromisszu­mos megoldás után nézni. Ilyen, ha az oltásra úgy tekintünk, mint a nor­mális élethez való visszatérésünk eszközére. A volt egészségügyi mi­niszter asszony valami hasonlóra tö­rekedett, amikor azt akarta elérni, hogy az óvodákba csak olyan gyere­ket vegyenek fel, aki átesett a kötele­ző oltásokon. A koronavírus esetében valami hasonló lenne, ha például nem vehetne részt tömegrendezvé­nyeken az, akit nem oltottak be. De hogy végül hova veretne az állam­polgárok ilyen módon való szelektá­lása, azt ma még nem látjuk és el­képzelni is nehezen tudjuk. A legvalószínűbb megoldás tehát valami olyasmi lehet, hogy csak a legveszélyeztetettebb csoportokhoz tartozókat oltják be kötelezően. Pél­dául az idősotthonok lakóit, ráadásul itt semmiféle komoly ellenállásra nem kell felkészülnie az államnak. A kompromisszum ára azonban végső soron az, hogy a vírus itt marad velünk. A szerző a Trend kommentátora Kicsi unokám szeret biciklizni. Ez jó. Ami nem jó, hogy alig van hely, ahol ezt megtehetné. Az úton autók száguldoznak, a járdán és a kerékpárúton pedig felnőtt biciklisták és újabban elektromos rollerezők. Ha falun vagyunk, akkor is csak a templom körül kerekezhet. Miközben a tölgyfaaggastyán alatt várom, mi­kor bukkan fel újra, eszembe jutnak a falusi nyaraim, amikor a főúton ját­szottunk, és ez egyáltalán nem volt veszélyes, mert csak elvétve bukkant fel egy-egy autó. Emlékszem, a falusi gyerekek szinte hősnek tartottak, mert amikor a kocsmánál át akartunk menni az út másik oldalára, és a ka­nyarban feltűnt egy autó, akkor csak én mentem át, ők nem mertek, pedig nagyon messze volt még az a jármű. Csak hát ők nem voltak hozzászokva, nem tudták kiszámítani a távolságot a biztonságos átkeléshez, én meg po­zsonyi gyerekként bő tapasztalattal rendelkeztem. Unokám nemcsak biciklizni szeret, hanem kíváncsi is, az autótéma pe­dig a kedvencei közé tartozik. Meg is kérdezi, hogy akkor miért nem volt olyan sok autó, mint most. Mert keveset gyártottak, ezért drága volt, és mivel drága volt, kevesebb embernek volt rá pénze. De azért egyre többen akartak autót venni, mégsem tehették, mert keveset gyártottak. Nem akarja elhinni. Nem volt autó? Hát nem. Fel kellett iratkozni egy listára, aztán az ember valamikor sorra került. Még a bicajozást is abbahagyja, olyan ke­ményen gondolkodik azon a rég letűnt világon. Én meg utánanézek a múltbeli sajtóban, hogy konkrétumokkal is tudjak neki szolgálni. Hango­san olvasom, hogy harminc évvel ezelőtt a Mladá Boleslav-i Skoda Autó­gyárban arra az esztendőre 190 000 Favorit személygépkocsi gyártását tervezték (kérdezi, mi az a Favojit?). Ebből körülbelül 130 000 kocsi került a hazai piacra (Nem autó? De. Akkoj méj kocsi?). Ez még mindig kevés volt. A gyárban 1995-ig 220 ezer darabra akarták növelni a termelést. To­vábbi három év után már évente 350 ezer gépkocsit akartak gyártani (Mi az a gépkocsi? Autó. Méj gépkocsi, méj nem autó?). Az is kiderült, hogy az akkoriban közlekedő személygépkocsik közül (Méj személygépkocsi, méj nem gépkocsi?), szóval az autók közül - a kisgyerek a számokat is szereti-591 ezer ötévesnél fiatalabb, 747 ezer 5-10 éves, 698 ezer 10-15 éves, 444 ezer 15 évesnél régebbi, s még 55 ezer olyan kocsi is futott, amelyeket több mint húsz éve gyártottak. Vagyis nagyon öregek voltak (Akkoj tjagacsok!). A személygépkocsipark átlagos megújulási ideje ti­zennyolc év volt. Vagyis egy autóval lett felnőtt a gyerek. Aztán már nehéz is volt megválni tőle, úgy az ember szívéhez nőtt. A mi első autónknak, egy világoskék Skodának, még nevet is adtunk. O volt Autó Aurél. Tizenöt éves volt. Az is tjagacs volt jelenti ki az ifjú. Az. De nekünk akkor meg­becsült családtag. FIGYELŐ Járvány alatt is dőzsöl a politika Tegnap lemondott Dara Calleary ír földművelési miniszter, mert kide­rült, hogy részt vett egy tömegren­dezvényen. Calleary azzal véde­kezik, hogy az előzetes információi szerint „teljesen másképp kellett volna kinéznie a rendezvénynek”. Micheál Martin kormányfő annyit közölt, hogy Calleary „rosszul mérte fél a helyzetet. A miniszter az ír parlamenti golfklub fogadásán vett részt, ahol több mint 80-an voltak, köztük számos politikus. A partit egy nappal azután rendezték, hogy a kormány új szigorításokat vezetett be, és most csak hat sze­mély lehet egyszerre zárt térben. Az eset felháborította az íreket, és a közösségi médiában zúdították ha­ragjukat a miniszterre. Sokan írták, hogy közeli családtagjaik esküvő­jére, temetésére sem mehettek el, a politikusok meg dőzsölnek. (tasr) Ausztrália mindenkit beoltatna A világ számos országában már arról vitáznak, kötelezővé lehet-e tenni a koronavírus elleni oltást. Scott Morrison ausztrál kormányfő kötelezővé tenné, mihelyst rendel­kezésre áll az oltóanyag. Morrison nyilatkozata szerint amennyire csak lehet, kötelezővé kell tenni az oltást a 25 milliós lakosságú or­szágban, kivételt csak egészségi okokból lehetne elfogadni. A tervek szerint az oltás vala­mennyi ausztrál állampolgár szá­mára ingyenes lesz. (MTI) Ha lefotózod Szijj ártót, akár a csónakodat is elsüllyeszthetik Ha valaki lefényképez egy magyar politikai közszereplőt, annak például el lehet süllyeszteni a csónakját - legalábbis a magyar kormány szakértője szerint. Szijjártó Péter magyar külügymi­niszter továbbra is próbálja el­sunnyogni luxusjachtos nyaralását, amelyet dolgozásként állít be, ám számos ok miatt a súlyos korrupció gyanúja is felmerül. Az Átlátszó kö­zölt fotókat a hajókázásról. Viszont Földi László, a kormány kedvenc „biztonságpolitikai szakértője”, egykori kommunista hírszerző sze­rint kémkedés állhat a háttérben - ír­ta a 24.hu. Földi szerint komolyan meg kéne vizsgálni, hogy az Átlátszó milyen külső szervek számára dolgozik. Szerinte bűncselekmény volt Szij­jártó „megfigyelése”, ahogy a képek engedély nélküli közzététele is, mi­vel egy védett személy hollétét lep­lezték le, emiatt például merényletet is végre lehet hajtani ellene. Moroghat a választó... Földi szerint titkosszolgálati ma­nőverről van szó, és a „védett sze­mély tartózkodási helye államtitok. És most ezen lehet morgolódni, hogy a választók és egyebek... De a vá­lasztók közül senki nincs kitéve an­nak a potenciális merényletlehető­ségnek, ami egy védett személy ese­tében felmerül.” Földi szerint jogos lett volna az is, ha a külügyminiszter emberei el­süllyesztik a csónakot, amivel a fo­tós a jacht közelébe ment. Ha lett volna egy határozott testőrparancs­nok, akkor elsüllyedt volna a csó­nakjuk Földi szerint. Napi tízmillió A G7 című portál szerint napi tíz­millió forint körül van az ahhoz ha­sonló jachtok bérleti díja, amilye­nen Szijjártó Péter külügyminiszter nyaralt Szijj Lászlónak, a kor­mányzati közbeszerzési pályázato­kon taroló Duna Aszfalt tulajdono­sának hajóján. Eközben a miniszter Facebook-oldalán olyan fotók je­lentek meg, mintha az irodájában dolgozna. Gulyás Gergely miniszter szerint Szijjártó saját felelőssége, hogy ki­nek a jachtján ül. A külgazdasági mi­nisztérium semmilyen részletet nem árult el a hajózásról, most már azt mondván, hogy Szijjártó szabadsá­gon volt, és „magánprogramjairól” nem adnak tájékoztatást. Közben vi­szont azt is állítják, hogy a szabadsá­ga alatt is dolgozott, ezért jelentek meg a munkájáról szóló Facebook­­posztok. (24.hu, 444.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents