Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-21 / 195. szám
www.ujszo.com I 2020. augusztus 21 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Homousion és Homoiusion A hangsúly a területi alapú politizáláson lehetne Nagy szimpátiával és drukkal figyelem, ahogy a szlovákiai magyar pártok már hosszú ideje próbálnak együttműködni, és ez a szándék most komoly lendületet vehet. Az utóbbi napok történései és a Viribus Unitis/Egyesült Erővel - Komáromi Nyilatkozat ezt igazolja. A tényvalóság a létünkhöz nélkülözhetetlen hazafias érzelmi szálakon túl az, hogy a szlovákiai magyar pártoknak, illetve a létrejövő egyesült szubjektumnak is addig lesz létjogosultsága, amíg lesz felvidéki magyarság. Ez olyan egyszerű dolog, mint a faék, mégsem biztos, hogy az utóbbi évtizedekben mindig erre mozdult el a szekér. Ha csak a legutóbbi választás körüli tragikomédiát nézzük, nem igazán lehet eldönteni, hogy a szlovákiai magyar pártok akaratlanul is mihez járultak hozzá nagyobb mértékben? A szlovákiai magyarság asszimilációjához, további elszlovákosodásához, vagy a szlovákiai magyarság közösségtudatának, összetartozás érzésének, nemzeti büszkeségének erősítéséhez? Mikor nem hibázhatnak nagyot a pártjaink? Akkor, ha valóban konkrét ügyek mentén, jól megfogalmazott válaszokkal, hajthatatlanul a szlovákiai magyarok érdekeit képviselik. Mikor tehetik ezt a leghatékonyabban? Ha körül tudják határolni azt a küzdőteret, szorítót, amin belül egy oldalon, közösen akarnak ringbe szállni. Ezt pedig, vagyis a magyarlakta területek földrajzi határait körülrajzolni nem igazán bonyolult feladat. Ráadásul ebben az esetben már törvényszerűen mindenkiért ki fognak állni, akik csak itt élnek. Elsősorban a magyarokért természetesen, de az itteni szlovákokért, mindenki másért egyaránt. Hajói csinálják, jól kommunikálják, ez látszódhat a potenciális szavazóbázis nagyságán. Vagyis, a tévedés jogát fenntartva, a hangsúly szerintem a területi alapú politizáláson van, nem pedig az interetnikai és az etnikai irányzat kiválasztásával együtt járó hosszú-hosszú vajúdáson. A Madách-féle Homousion és Homoiusion hitvitán. A területi alapú politizálás úgyis egy csapásra eldönti az interetnikai vagy etnikai út közötti választást. A cél pedig nem lehet más, nem lehet kevesebb, minthogy a magyarok lakta dél-szlovákiai térség stabilan az ország zászlóshajójává váljon, markáns gazdasági növekedéssel, élhető településekkel, modem infrastruktúrával, aktív civil szférával, mindenkit egyformán kezelő, 21. századi egészségüggyel, nagy vonzerejű magyar iskolákkal, gazdag kulturális élettel és a nemzeti hagyományok ápolásával. Ez lehet a legnagyobb megtartó erő. A konkrét tennivalókat pedig, amelyek ennek eléréséhez szükségesek, mindenki kapásból tudja sorolni. Fontos ügyek mentén, közös kiállásra van tehát most a legnagyobb szükség. Segíteni a kiválókat, támogatni a lemaradókat. A Komáromi Nyilatkozatban megvan ez a szándék. Ha mégsem így történik, és továbbra is az egy-egy betű mentén zajló, végtelenségig elhúzódó elméleti vitákat fogják űzni-füzni, abban az esetben a szlovákiai magyar pártok politikusai előbb-utóbb új állás után nézhetnek. De akkor már ez lenne a legkisebb probléma a szeretett Felvidékre nézve. Az együttműködési szándékot kifejező nyilatkozat ugyanakkor új kezdetet hozhat, amiben Madách szavaival élve:,.Megváltásunk csak akkor fog betelni,/ Midőn ledűl a gát, mert tiszta minden.” Addig is bízva bízzunk. (Kotrha) Putyin Minszkben fricskázza az EU-t FELEDY BOTOND Most néznek szembe a legnagyobb kihívással a szabadságért és demokráciáért tüntető fehérorosz csoportok. Aljakszandr Lukasenka elnök parancsba adta, hogy minden minszki ellenállást meg kell tömi. A régi kormányát - a belügyminiszterrel együtt - újabb mandátumra terjesztette fel, gyakorlatilag alig van változás. Az állami tulajdonú vállalatokban tüntető, a televízióknak nyilatkozó dolgozókat pedig figyelmeztette, hogy nem kapják vissza munkájukat - soha. Azt is mondhatjuk, hogy teszteli a tüntetők kitartását. Eközben az Európai Unió ugyan jelképesen szankciókról döntött, de ebbe azért nem fog beleremegni a rezsim, hiába fagyasztanak be néhány számlát. Emellett 53 millió eurós támogatást juttatnak a civil szervezeteknekde ez se most fogja megteremti a belarusz demokráciát. Lukasenka elnök önbizalmát talán az mutatja a legjobban, hogy már Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője is azt mondta, „nincs szükség” az orosz segítségre, megbirkózik a helyzettel a fehérorosz elnök és biztonsági apparátusa. A tüntetőknek valóban nem sikerült fegyveres testületeket átcsábítani a saját oldalukra, míg a kitüntetések Lukasenkától csak úgy záporoztak rájuk a hetén. Fehéroroszország alapvetően olyan helyet foglal el a térképen, hogy ez az ott élő emberek akaratán kívül is meghatározza az események lefolyásának egy jó részét. Ezt hívják geopolitikának: a földrajzi adottságok befolyását a politikára. Hiába diktátor, hiába tüntetések, az oroszoknak és a NATO-nak sem érdeke egy újabb Ukrajna. Persze ha bármelyik oldal tehetne egy-egy lépést anélkül, hogy azt a másik ne olvasná látványosan a fejére, akkor nem lenne rest jobban védeni és érvényesíteni ottani érdekeit. Egy oroszbarát, de nem ennyire elvetemült elnök, egy szavazat-újraszámlálás vagy új választás nyugati győzelemnek számítana. Ha viszont Lukasenka ismét gond nélküli megőrzi hatalmát, a hangos uniós tiltakozások ellenére, az Putyin fricskája lehet a Nyugat felé úgy, hogy közben az addig fickándozó Lukasenkát is gúzsba köti. Még az se kizárt, hogy nem orosz provokáció volt a minszki ellenzéki tüntetések legalábbis egy része.... A geopolitika Magyarországnak sem kedvezett 1956-ban, amikor a Szuezi-csatoma fontosabb volt a NATO-nak, mint egy szovjet szatellitállam küzdelme a szabadságért, és az ezzel járó kockázat, hogy teljes konfrontációra kényszerül a Szovjetunióval. A balkáni országok is tudnának mesélni arról, hogy a történelem micsoda átjáróházat csinált a térségből. Szerencsésebb sorsú, északabbra fekvő szigetek (Egyesült Királyság), félszigetek (Skandinávia) máshogy voltak kitéve a geopolitikának. Azt is mondhatjuk, hogy Lukasenka esetleges bukása a kivétel lenne a szabály alól; míg megmaradása vagy egy látszólagos helycsere hozná a szokásos geopolitikai forgatókönyvet. Ez most nem kis részben a valódi, őszinte tüntetők elszántságán és elkeseredettségén múlhat, de korántsem kizárólag azon. FIGYELŐ Kim Dzsong Un jogköröket adott át Dél-koreai titkosszolgálati értesülések szerint Kim Dzsong Un észak-koreai vezető jogköröket adott át, elsősorban húgának, Kim Jodzsongnak, továbbá egyes minisztereinek és két tábornokának. Szöul szerint ezzel egyrészt tehermentesíteni akarja magát a teljhatalmú vezér, másrészt a kudarcok esetén lesz kire hárítania a felelősséget és felelősségre vonni a „bűnöst”. Az viszont biztos, hogy húga így hivatalosan is az ; ország második számú vezetőjévé lépett elő, eddig tanácsadói szerepe volt. A döntést az állampárt központi biztosságának ülésén jelentette be. Egy határozat értelmében a párt kezdeményezi, hogy az új körülményekhez igazítsa a gazdasági és pártpolitikai stratégiát. A tájékoztatásból kitűnt, hogy a számtalan váratlan változás következtében nem javult az ország gazdasági helyzete, és az a cél sem valósult meg, hogy javuljon a lakosság életszínvonala. (tasr, mti) Trianon-emlékmű: több ezer község nevét sietve magyarosították A rossz omlékű 1913-as minta alapján sohasem volt magyar nevek sokaságát vásték gránitba az új, Országház melletti Trianon-mementóra. Tegnap avatták a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét a Parlament tőszomszédságában. A Trianonemlékmű két gránitburkolatú oldalfalába az 1913-as összeírás szerinti 12 537 darab magyarországi település nevét vésték. Arról, hogy a gránitfalak így a századelő nagymagyar politikájából fakadó szűklátókörűségnek állítanak emléket. „A soknyelvű Magyarország nem magyar nyelvterületeihez kötődő helységnévanyagának összeomlás előtti tömeges, az érintettek tiltakozását figyelmen kívül hagyó elmagyarosítása nehéz örökség” - fogalmazott Szarka László történész, a Történettudományi Intézet tudományos fómunkatársa. Az Országos Községi Törzskönyvbizottságot, amely a névváltoztatásokat előkészítette, egy 1898-as törvény hozta létre, hogy az ország számos ugyanolyan nevű települését egyedi névvel ruházza fel. Ám a törzskönyvbizottság elkezdte patinás, régi, jól ismert és teljesen egyedi településnevek megváltoztatását, azaz magyarosítását is. Ennek egy mozgatórugója volt: a korabeli asszimilációs és kisebbségellenes politika támogatása, a magyar állam magyar jellegének erősítése. Ezek a nevek nem ott születtek, ahová a térképen írva vannak, hanem többnyire budapesti hivatalok irodáiban. Nem évszázadok csiszolták ilyenre őket, hanem órák és percek. Nem az ott élő közösség, hanem állami tisztviselők és más megbízottak. Változatos módszerekkel változtatták meg a helyneveket. A legkézenfekvőbb volt a fordítás: Hradecből Váracska, Hosztovicából Vendégi, Vilovából Tündéres, Florészából Virágosfalu, Mühlenbachból Malompatak, Valea-Lungából Hosszúvölgy, Sznazsnicából Havas, Dubinéből Tölgyed, Dubovából, Dubravából ilyen-olyan „tölgyes”ek (Turóctölgyes, Liptótölgyes, Dunatölgyes stb.), Pojánákból, Polyánákból „mezők” (Biharmező, Csúcsmező, Sebesmező stb.) lettek. A Felsőhéve eredetije Vrch-Teplá, Édeslaké Dulcsele. Néraaranyos, Szörénybuzás, Mészvölgy, Köveskő és Kispapfalva neve a Zlatica, Weitzenried, Kalch, Kamencsan és Popesd alapján jött létre. Sajnos, az akkori magyar gyakorlat mintául szolgált csaknem valamennyi utódállamnak, amely részesült a történelmi Magyarország feldarabolásából. Ezek még erősebben kezdték alkalmazni az elvet, hogy az államhatalom a kénye-kedve szerint kitörölheti, átírhatja, saját nyelvére fordíthatja a területén a települések nevét, (valaszonline.hu)
