Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)

2020-08-20 / 194. szám

www.ujszo.com | 2020. augusztus 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Félváll Kormányfői szinten sikerül elkorcsosítam a közbeszédet Nagyon kíváncsi vagyok, mi járhat Igor Matovic fejében lefekvés előtt, miután leveszi a Mato­­vic-maszkot és a divatos csínyankit, lekapcsolja a lámpát, bebújik a pap­lan alá, és csak a mobiltelefonja kék fénye világítja be az arcát. Vajon elégedett arccal pötyögi-e az olyan típusú Facebook-posztjait, mint a kedd esti, ahol azzal büszkélkedett, aznap épp hány embert húzott fel? Mert hát oké, vannak, akiknek élet­célja, hogy felforralják mások agy­vizét, hogy aztán elégedetten néze­gessék a habzó szájú kom menteket. Es persze az átlagembernek is jól­esik néha a káröröm, de azért mégis: ha az ember már lassan fél éve kor­mányfő, érdemes lenne legalább egy halvány jelét adni annak, hogy ő már nem átlagember többé, és azért már lüktet benne némi államférfiúi véna is, és nem csak trollepe. Igen, elfér a politikai maflás a ha­zai Lukasenka-szurkolótábor arcán, nem is kétséges. És valóban, az SaS is óvatosabban dobhatta volna be az állam és az egyház szétválasztását célzó javaslatát az éterbe, nem csak holmi gumicsontként. És tény az is, hogy a Csemadok állami támogatása is olyan javaslat, amiről már régen beszélni kellett volna. A probléma csak annyi, hogy ezekből a dolgok­ból Matovic úgy csinál önreklámot, hogy közben nem közöl kontextust, nem nyúl a dolgok mélyére, nem magyaráz, vázol. Csak kinyilatkoz­tatja, hogy „felszart” valakit. Csak egy szelfíke, és más semmi. Ez még csak nem is látványpolitizálás, csak némi digitális mag a digitális csirkék közé. A közbeszédet így kormányfői szinten sikerül elkorcsosítani, besű­ríteni pár karakterbe meg egy fotó­ba, és várni a vérhabos kommente­­ket, hogy aztán Matovic áldozati pózban sajnálkozhasson, hogy bár ő őszinte volt és nyitott, mindenki bántja. Miközben hamisan vigyo­rogva tartja oda a másik orcáját. Egyébként érdemes lett volna bő­vebben kifejteni, mit szeretne tenni azért, hogy kevesebb legyen az egyébként rengeteg elvakult Luka­­senka- és Putyin-szurkoló az or­szágban, és hogyan birkózna meg ezzel a kihívással, persze a bosszan­tásukon kívül. Vagy azt, nyitott-e arra, hogy az állam és az egyház egymáshoz való viszonyáról meg­nyissa a rég halogatott vitát, és ha igen, akkor hogyan képzeli mindezt. Esetleg azt, hogy egy vaskos és ho­mályos Ígéret mellett milyen lehe­tőségei vannak az államnak fellen­díteni a zárványban vergődő szlo­vákiai magyar kultúrát. Persze naiv vagyok, ezek már re­ális kérdések, amelyek csak össze­zavarják az embereket és elterelik a figyelmet a kedvenc tornacipőjéről. S Matovic mindazok után, hogy is­mét bizonyította, a közbeszéd ki­merül nála egy Facebook-posztban, képes volt odaszúmi Zuzana Capu­­tovának, hogy bezzeg ha az államfő nem dobta volna vissza a valószí­nűleg alkotmányellenes telekom­munikációs törvényt, akkor most könnyebb lenne az állam dolga a fertőzöttek felderítésével. Hát per­sze, hogy könnyebb dolga lenne. De őszintén: ön rábízná a magánéletét egy olyan emberre, aki félvállról veszi, hogy elmondja önnek, mi kö­vetkezik, és mindent elintézne egy F acebook-posztban? Legjobb védekezés a hátbatámadás SZILVÁSSY JÓZSEF Matovic másokra mutogat és mesterien alkalmazza a legjobb védekezés a támadás taktikát. Ha bírálják rossz döntése, meggondolatlan kijelentései miatt, azonnal mást kiált ki bűnbaknak. Húsvétkor a rendőrségnek kellett ellenőriznie a járás elhagyását tiltó kormánydöntés betartását. Hatalmas dugók kelet­keztek, mire a kormányfő közölte, hogy Milan Lucansky a hibás, tudato­san okozott káoszt, holott az akkori országos rendőrfőkapitány és a rend­őrök az utasítás szerint jártak el. Igor Matovic ugyanezt a módszert alkal­mazta nemrég az államfővel szemben is, aki alkotmányos aggályaira hi­vatkozva megvétózta az elektronikus kommunikációról szóló törvényja­vaslatot. Matovic úgy reagált, hogy Zuzana Caputová akadályozza azok­nak a szlovák állampolgároknak a leleplezését, akik kockázatos országból hazatérve nem jelentkeznek a Közegészségügyi Hivatalban. Pedig az el­nök asszony világosan kifejtette: a szándékot támogatja, de olyan törvény kell, amely nem tenyerei bele a polgárok magánéletébe, a homályos ren­delkezések helyett egyértelműen szavatolni kell, hogy melyik hatóság jut­hat hozzá a mobiladatokhoz, s mire használja azokat. Egyébként hasonló indokkal nemrég az Alkotmánybíróság is felfüggesztette a törvény hatá­lyát, de a javított változat is aggályos, amit a kormányfő nem akar elis­merni, szerinte az államfő keresztbe tett a kormánynak. Pedig mindössze a polgárok j ogait védi. A múlt héten Michal Miskovic ügyvéd került reflektorfénybe, aki a leg­erősebb kormánypárthoz tartozó Eduard Heger pénzügyminiszter egyik tanácsadójává avanzsált. Emellett jogi szolgáltatás és tanácsadás címen idén összesen 820 ezer eurót zsebel be a Tipos állami cégtől, a környezet­védelmi minisztériumtól és a Szlovák Földalaptól, az OEaNO tisztségvi­selőinek köszönhetően. A miniszterelnök ezúttal is előhúzta a szokásos fegyverét és nekirontott az ügyvédi irodáknak, amelyek szerinte hatalmas összegeket nyúlnak le az államtól. Az egyik társaság állítólag 582 eurós óradíjat számláz. Szokása szerint élesen bírálta smeres elődeit, akik nem láttak semmi kivetnivalót az állam számára felettébb előnytelen alkukban, csak arról hallgatott, hogy a pártja holdudvarához tartozó ügyvéd is így akar megtollasodni. Matovic ellenőrzést követel minden tárcánál, a cseh példa alapján pedigjogi szolgáltatásokat nyújtó kormányzati hivatalt sze­remé megalakítani, ahol a jogászok állami alkalmazottként akár havi 8 ez­ret is kereshetnének, ami jóval kevesebb összeg, mint amennyit az ügyvédi irodák keresnek az állami cégeknél. Ez a hét se maradt botrány nélkül. A kormányfő közölte, hogy 50 millió eurót kapnak az első vonalban dolgozó egészségügyi alkalmazottak, de az orvosokat kihagyta a felsorolásból, amivel alaposan fel is dühítette őket. E baklövés után Matovié nem tudott kire mutogatni, ezért inkább meghátrált, az egészségügyi miniszter pedig azzal a gyermekded érvvel mentegette őt, hogy azt hitte, más forrásból jutalmazzák az orvosokat. Matovic újabban már nem Ficót, hanem az erősebb politikai ellenfélnek vélt Peter Pellegrinit szólítja fel rendre, hogy nézzen a tükörbe kormányfői ténykedése miatt. Nem ártana, ha ő is ezt tenné. Talán rádöbbenne, hogy a posztjához méltatlanul nyilatkozatokat, Facebook-bejegyzéseket tesz, és másokra keni saját sarát. FIGYELŐ Kim megtiltotta a kutyatartást A kapitalista társadalmak romlott divatjának, burzsoá dekadenciá­nak nevezte a kutyatartást az észak-koreai vezető. A praktikus ok azonban az lehet, hogy Észak- Korea újra éhínséggel néz szembe, ezért Kim Dzsong Un betiltotta a kutyatartást - írta a Chosun Ilbo dél-koreai újság. A gazdikat fel­­szólitották, adják le állatukat, mert tartásuk immár törvénysértés. Ha nem adják le a kutyát, a hatóságok azonosítják azokat a háztartásokat, ahol házi kedvenc van és erőszak­kal kobozzák el őket, vagy akár az utcán, kutyasétáltatás közben is lecsapnak rájuk. A kutyák nagy részét éttermeknek adják. Észak- Koreában éhínség van: tavaly 10 millióan éheztek az ENSZ ada­tai szerint a 24 milliós országban. A helyzetet tovább rontotta a ko­ronavírus és a velejáró világgaz­dasági válság. (úsz) Gyerekházasságokat és gyerekmunkát eredményez a A koronavírus-járvány miatt gyerekek milliói esnek el az iskoláztatástól, ás emiatt kényszerházasságokra vagy munkára kónyszeríthetik őket már gyerekként. A volt politikusok szorgalmazták, hogy a kormányok a vesztegzárak megszűnésével indítsanak felzár­kóztató programokat, különben visszafordíthatatlan károk keletkez­nek. 275 egykori politikus, valamint közgazdász és oktató azonnali lépé­seket sürgetett a „Covid-generáció” kialakulásának megakadályozására, hangsúlyozva megengedhetetlen, hogy a gyerekeket megfosszák az oktatástól és a tisztességes jövőtől. Az aláirók között van Ban Ki Mun volt ENSZ-főtitkár, több egykori brit miniszterelnök, Gordon Brown, Tony Blair és John Major, valamint Mary Robinson egykori ír államfő és Helen Clark volt új-zélandi kor­mányfő. Becslések szerint mintegy 30 mil­lió gyereket fenyeget, hogy soha sem térhet vissza az iskolapadba. Ezek­nek a leghátrányosabb helyzetű gye­rekeknek ugyanakkor az oktatás je­lenti az egyetlen lehetőséget arra, hogy kiszakadjanak a szegénységből - tartalmazza az a levél, amelyet a vi­lág legfejlettebb gazdaságait tömö­rítő G20-csoportnak, a kormányok­nak, a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) és a fejlesztési bankoknak címeztek. Sok serdülő lány számára az isko­lába járás jelenti a legjobb védelmet a kényszerházasság ellen és a leg­jobb esélyt a kiteljesedett élethez. Világszerte évente 12 millió lányt kényszerítenek házasságba 18 éves kora előtt. Az ENSZ szakértői sze­rint a számuk további 13 millióval nőhet a járvány miatt. Sok más gyerek ahelyett, hogy is­kolába járna, arra kényszerül, hogy dolgozzon. A világszervezet adatai szerint 2000-re 152 millióra csök­kent világszerte a gyermekmunká­sok száma, attól lehet tartani azon­ban, hogy ajárvány miatt az elmúlt 20 évhez képest számuk emelkedni fog, már csak azért is, mert a családok túl­élésre kényszerülnek a gazdasági visszaesés miatt. A levél kiemeli, hogy a járvány­világjárvány ügyi korlátozások miatt több mint egymilliárd gyerek nem járhat isko­lába, és a legszegényebbeket az in­ternet hiánya teljesen kizárta az ok­tatásból. Az iskolák bezárása miatt ugyanakkor sokan éheznek; mintegy 300 millió gyerek vesztette el a le­hetőséget, hogy ingyenebédhez jus­son az oktatási intézményekben. Az alacsony és közepes jövedelmű országok 100-150 milliárd dolláros megszorításokra kényszerülnek, ezért felszólítják a világ vezetőit, hogy dolgozzanak ki vészhelyzeti tervet. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents