Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-19 / 193. szám
2 I KÖZÉLET 2020. augusztus 19.1 www.ujszo.com Akadályfutás lesz a magyar összefogás (Somogyi Tibor felvétele) FINTAMÁRK Pozsony. Három párt elnöke írja alá csütörtökön a szándéknyilatkozatot, amely elvezethet odáig, hogy három párt helyett egy nagy formáció képviselheti majd a szlovákiai magyarokat. Ez a megállapodás azonban csak politikai üzenet: az együttműködésnek komoly buktatói vannak, melyeket jelen állás szerint nagyon nehéz lesz felszámolni kompromisszumok nélkül. Szinte tapintani lehetett a politikusok közti feszültséget, mikor június elejének egyik szombatján elhagyták a Pátria rádió reggeli műsorának stúdióját, ahol előtte háromnegyed órán át vitáztak. Akkor úgy tűnt, Sólymos László, a Híd elnöke, Mózes Szabolcs, az MKÖ elnöke és Őry Péter, az MKP akkori, ideiglenes elnökségének vezetője távol van attól, hogy felszámolja a köztük feszülő ellentéteket. Aztán eltelt két hónap, és hirtelen megváltozott minden. A pártok vezetői közös szándéknyilatkozat aláírására készülnek, és deklarálták, hogy nem egyszerűen együttműködésben, hanem egy közös pártban gondolkodnak. Ennek elérése érdekében tárgyalássorozatot indítottak, és munkacsoportokat állítanak fel. A nagy kérdés azonban továbbra is az, hogyan hozzák közös nevezőre pártjaik eltérő érdekeit, és van-e tervük az előttük tornyosuló akadályok legyőzésére. Jelen pillanatban úgy tűnik, csak az együttműködés szükségességében van egyetértés köztük, nagyon sok más dologban azonban komoly távolságra vannak egymástól az álláspontok, és még nem létezik terv a közelítésre. A pártok között feszülő ellentétek sokrétűek: nemcsak az eltérő politikafelfogás, ideológiai ellentétek szintjén, hanem az országos és régiós politikai rivalizálás szintjén is jelentkeznek, ahogy a pártok több politikusával folytatott háttérbeszélgetéseinkből kiderül. Információink szerint ezért az első tárgyalás alapvetően az abszolút óvatosság jegyében telt: a delegációk egyáltalán nem feszegettek kényes kérdéseket, vagy mentek bele az együttműködés részleteibe és Meg tudják hozni a kompromisszumot? kereteinek felállításába, minden hangsúlyt a politikai üzenetre, azaz az együttműködés szükségességének kommunikálására helyeztek. A multietnikus elem A tárgyalás óta lassan két hét telt el, de a munkacsoportok felállításának etapja még azóta sem indult el, és ez nem csak a szabadságok időszakának köszönhető, az óvatosság azóta is fennáll — sőt, ez egyik for- ■ rásunk szerint inkább tanácstalanságnak nevezhető. Ez pedig azóta már a sajtóban is megnyilvánult: a minap az Aktuality.sk a helyzetről írt cikkében arra világított rá, hogy : nincs egyetértés például a közös párt jellegével kapcsolatban: míg az : MKP és az MKÖ magyar pártot akar, : a Híd politikusainak egy része megtartaná pártja multietnikus jellegét. Az Aktuality cikkében például Ravasz Ábel, a Híd elnökségi tagja és Bugár Béla, a párt volt elnöke is emellett tört lándzsát - utóbbi még azt is megjegyezte, ha a szlovák elem eltűnik a pártból, kilép a Hídból. Forrásaink szerint azonban a Híd- | ban ezt a véleményt nem osztja mindenki: egyrészt mert a szlovák elem már összehasonlíthatatlanul kevésbé hangsúlyos a pártban, mint évekkel ezelőtt, másrészt pedig sokan eddig sem az interetnikus koncepció mentén politizáltak, elsősorban régiós szinteken. Sólymos László, a Híd elnöke így nehéz helyzetben kénytelen manőverezni: míg azt nehezen teheti meg, hogy feladja a pártja eddigi identitását, nagy nyomással kell szembenéznie nemcsak a párton belülről, hanem a partnerek részéről is. Lapunknak úgy nyilatkozott, számára fontos, hogy a Híd megtartsa identitását, véleménye szerint minden azon fog múlni, milyen mechanizmusok mentén működik majd a közös párt - szavaiból kiderül, a megoldást a platformosodásban látja. Az ellenállás viszont ezen a területen viszonylag nagy: Mózes Szabolcs, az MKÖ elnöke például azt mondja, a pártban nem élhet tovább a „vegyes párti eszmeiség”, mivel ilyen eszmeiség nincs. Ő és az MKP vezetője, Forró Krisztián is úgy gondolja, hogy nem interetnikus, hanem „magyar” pártra van szükség, mely automatikusan felvállalja a többi kisebbség képviseletét is, annak következményeképp pedig, hogy elsősorban a déli és keleti régióiba fókuszál, az ott élő más nemzetiségek és a szlovákok is megtalálhatják magukat benne. Ebben a helyzetben különösen érdekes Michal Goriscák, a Híd ruszin alelnökének szerepe, aki egyszerre testesíti meg a pártban a ruszin és a szlovák elemet is. Lapunknak azt mondta, ő is a pártegyesítés mellett van, ám ő ahhoz a szárnyhoz tartozik, mely mindenképpen megtartaná a párt interetnikus jellegét. Arra a kérdésre, hogy nem tart-e attól, hogy egy közös párt esetén, teljes magyar dominancia mellett ők ruszinokként csak egyfajta „díszszerepef ’ kapnának, azt mondta, ettől nem fél: felhívta a figyelmet arra, hogy a Hídon belül meglehetősen nagy erőt képviselnek, több polgármesterrel és képviselővel a keleti régióban. Ki marad a végén? Várható tehát, hogy a közös párt irányvonalát és jellegének felvázolását még nagyon sok vita és kiszorítósdi fogja övezni - de legalább ennyi vitát generál majd az is, hogyan néz majd ki az árkok betemetése a régiós, vagy helyi szinteken. A Híd és az MKP közti viták ugyanis elsősorban ezeken a szinteken zajlottak, és zajlanak ma is. Az elmúlt tíz évben ugyanis szinte minden járásban és magyarok lakta településen kialakultak és lassan megcsontosodtak az erővonalak a helyi politikában: mindkét párt alapszervezeteket, helyi arcokat, erős embereket igyekezett felépíteni, akik eddig többnyire ellentétes oldalon álltak. Az egyesülés megbontja ezeket az erőviszonyokat, ám kibékíteni nem fogja ezeket a politikusokat - csupán egy oldalra állítja őket, de a versenyhelyzetet nem oldja fel. Ebbe a rendkívül bonyolult helyzetbe pedig becsöppen az eddig kevés taggal bíró, ám a jelek szerint kifejezetten ambiciózus MKÖ is, mely helyi szinten szintén helyet követelhet magának. Több forrásunk is úgy nyilatkozott, a közös párt belső kohéziójára ezek a pozícióharcok meglehetősen nagy veszélyt jelenthetnek, hiszen nehéz olyan mechanizmust felállítani, amely feloldhatja az ellentéteket, valakinek pedig mindenképpen engednie kell majd a kompromisszum érdekében. Azt, hogy ezeket a tárgyalásokat nem lehet elintézni egy legyintéssel, arra komoly bizonyíték a 2017-es megyei választás: az MKP és a Híd tárgyalásba kezdett az együttműködésről és a közös indulásról, ám ez végül épp ezeken a pozícióharcokon, a jelöltek megoszlásán és az egyes listákon akadt fenn járási és kerületi szinteken. A 2022- es, összevont megyei és helyhatósági választás pedig épp az első komoly megugrandó akadályt jelenti majd a közös párt számára. Ä pártegyesítés tehát egyáltalán nem lesz sétagalopp: a fentiek mellett komoly kérdés lesz még a szlovák és a magyar kormányhoz fűződő viszony, a párt vezetőjének és vezetőségének kiválasztása, a prioritások meghatározása és a helyi szintek politikai stratégiájának megfogalmazása, a közös párt ugyanis - hacsak nem lesz előrehozott választás - 2024-ig kizárólag megyei és helyi szinten politizálhat. A politikai üzenet megfogalmazása tehát augusztus 20-án Komáromban valójában egy nagyon hosszú akadályfutás első lépése csupán, nem pedig maga a cél. Az orvosokat felháborította Matoviő NAGYROLAND Igor Matovió (OLaNO) miniszterelnök magára haragította az orvostársadalmat, miután kijelentette, nem számíthatnak támogatásra az államtól a koronavírus elleni harcban nyújtott munkájukárt. A kormányfő ezt követően megváltoztatta álláspontját. Pozsony. Marek Krajéí (OLaNO) egészségügyi miniszter a május 28- án tartott sajtótájékoztatóján megígérte, hogy az orvosok, akik becsületesen dolgoztak a koronavírus első hulláma idején, anyagi támogatást kapnak majd az államtól. „A pénzügyminisztériummal közösen egy olyan törvényjavaslat előkészítésen dolgozom, amellyel hálánkat fejeznénk ki az orvosoknak, akik a járvány ideje alatt, vagyis az utóbbi hetekben, hónapokban rendesen dolgoztak” - hangzott el a tárcavezető szájából az ígéret. Igor Matovic pár napja bejelentette, hogy a frontvonalban dolgozók számára az állam 50 millió eurót különít el, melyből fejeként 300-500 eurót kapnának az érintettek. A kormányfő szerint közéjük tartoznak a rendőrök, a tűzoltók, a nővérek és az idősotthonok dolgozói. Újságírói kérdésre viszont Matovic elárulta, hogy az orvosokat nem sorolják ide. A dühös szakszervezetek A kijelentés nagy felháborodást váltott ki az orvosok körében. A Szlovák Kórházszövetség (ANS) lapunknak eljuttatott sajtóközleményében úgy reagált, értetlenül állnak a miniszterelnök szavai előtt. „Az ANS tiltakozik az ellen, hogy a frontvonalban szolgáló mentősök, a készültségeken dolgozó orvosok és az intenzív osztályokon tevékenykedők nem részesülnek olyan támogatásban, mint a többiek, és egyúttal arra figyelmeztet, hogy az orvosokkal szembeni diszkriminatív hozzáállás nagyban gyengítheti az egészségügyi ellátást a második hullám idején” - nyilatkozta a kórházszövetség. Felháborodását fejezte ki a Rendelői Szolgáltatók Szövetsége (ZAP) is. „Hát hol élünk, kérem szépen?” - reagált a szervezet a közösségi oldalán. Elmondásuk szerint ha valaki szeretné megérteni az egészségügyi rendszer szétesésének okait, elég a híreket figyelni. „Ez nemcsak az orvosi hivatás megszégyenítése, hanem jó módszer arra is, hogy külföldre üldözzük azokat, akik még saját akaratukból itt maradtak” - közölte a ZAP. „Ez nem a pénzről szél" A Szlovák Orvoskamara (SLK) rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze a kormányfő kijelentései miatt. Marian Kollár, a szervezet elnöke hasonlóan fogalmazott, mint a ZAP, ő is úgy véli, hogy az orvosi szakma megszégyenítése történik. Kollár szerint az állami támogatást egyébként is csak alamizsnának lehet nevezni. „Nem kell messzire mennünk, nézzük meg például Csehországot. Ott az orvosok nagyjából 25 ezer cseh koronára számíthatnak, ami nagyjából 1000 eurót tesz ki” - mondta Kollár. Hozzátette: az orvosok nem ilyen bánásmódot érdemelnek. „Itt elsősorban nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy a miniszterelnök nem érti meg az orvosi szakma fontosságát, és nem hajlandó tenni legalább egy szimbolikus gesztust” - szögezte le az SLK elnöke, máj d felszólította Matovicot, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot az orvosoktól. Zavaros kommunikáció Matovic közben a közösségi oldalán bejelentette, hogy az orvosok mégiscsak kapnak támogatást. „Tegnap este beszéltem Marek Krajcíval, és kiderült, hogy minden egészségügyi dolgozó kap támogatást, aki a frontvonalban dolgozott” - közölte a miniszterelnök. Elmondta, azt hitte, hogy az egészségügyi dolgozók számára (a nővéreket leszámítva) egy másik csomagot fogadnak majd el, ők abból kapják meg a támogatásukat. „Marek azonban elmagyarázta, hogy ezt a »másik csomagot« a Közegészségügyi Hivatal munkatársainak különítették el, valamint azoknak a bedolgozóknak, akik segítenek felderíteni a fertőzöttel kapcsolatba került embereket” - írta a miniszterelnök.
