Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)

2020-08-11 / 186. szám

www.ujszo.com I 2020. augusztus 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A vér kötelez. És a vélemény? „Drakula grófnő" szappanja egyenesen a csejtei szuvenírboltból üleimtől azt tanul­­|r-wt tam, igyekezzek ne i J csak egy oldalról ÉLJ szemlélni a világot. Még ha néha úgy tűnik is, hogy az igazság birtokában vagyok, nem biztos, hogy csak az az egy igazság létezik. Az esélyegyenlőség például számomra azt jelenti: adjuk meg a lehetőséget minden embernek, hogy olyan életet éljen, amely számára megfelel. Hogy legyen választási le­hetősége. Persze ez így nagyon egyszerűen hangzik, és ki lehetne még egészíteni azzal, hogy: ne bántson másokat. Vagy azzal is, hogy ne sértse mások érdekeit. Ez utóbbi viszont már fél­revezethet, hiszen lehet az az érdeke valakinek, hogy másokat ne hagyjon labdába rúgni, sőt az is, hogy a saját érdekeit szem előtt tartva a másik embert megfossza a választás lehe­tőségétől. Augusztus hetedikén volt négy­százhatvan éve annak, hogy meglátta a napvilágot Báthory Erzsébet. Sen­kinek sem kell elmondani, miről hí­res. Talán már az óvodában megta­nulják a gyerekek, hogy ő volt Dra­kula női mása, a vérben fürdő, ke­gyetlen grófnő. A csejtei várban még ráerősítenek erre a mítoszra - hiszen a mai napig nem derült ki egyértelműen bizo­nyíthatóan, hogy mi volt a valóság. Bár az utóbbi évtizedekben a törté­nészek inkább arra hajlanak, hogy koncepciós per áldozata lett, leg­alábbis nem a vérben fürdő gonosz volt, mint ahogy az évszázadokon keresztül az egész világon elteijedt. Éppen ellenkezőleg, a kínzások le­hettek gyógyítások, hiszen abban a korban a nemesasszonyoknak gyó­gyító receptjeik, módszereik voltak, ők gyógyították családjukat és alatt­valóikat. A csejtei várban öt nyelven olvas­ható Báthory Erzsébet története, bár a magyar fordítás minősége szégyell­­nivaló. Illusztrációképpen csak egy mondatot idézek: „Az ő szellemit emlékezteti a vas szűz”. Tehát a kö­zépkori kínzóeszközt szintén a gróf­nővel hozták kapcsolatba: a vasszü­zet, amely egy fémből készült női alak volt, belülről akkora szögekkel kirakva, hogy ha belezártak valakit, lassú kínhalállal végezte ki áldozatát. Ha azt gondolná valaki, hogy a mai modem és számtalan információval ellátott ember megpróbálja a renge­teg félinformációból - például, hogy a Báthory családnak volt egy erdélyi ága is, ezért Erzsébet Drakula gróffal rokon - kihámozni, mi lehet az igaz­ság, nagyot téved. Az idegenvezető és az információs táblák is a mítoszt viszik tovább, hiszen attól lesz több látogatója a várnak. Igaz, hogy a táb­lákon az is olvasható, hogy a vérben nem lehet fürödni, mivel megalvad. De rögtön mellette látható néhány il­lusztráció arról, hogy hogyan ölte meg a szűz lányokat a grófnő. Ugyanott pedig azonnal vásárol­hatunk egy Érzsébet-furdő és egy Tiszta lány fantázianevű szappant. A Tiszta lányból már csak egyetlen da­rab árválkodott a pult alatt, az árus szerint nagyon kapós portéka. Miért van az, hogy az igazság ke­resése sokkal kevésbé érdekli az em­berek többségét, mint a feltupírozott történetek? Érvényes a médiatudo­mány két - egymásnak szinte ellent­mondó —tétele: a média azt tükrözi, amit az emberek hallani akarnak, és a média úgy alakítja a műsorát, hogy az emberek véleményét a saját érde­ke szerint befolyásolja. Mindkettő működik. De az igazság ebben az esetben is valahol a kettő között van. És ha szeretnénk felé közeledni, jól tesszük, ha több forrásból tájékozó­dunk. így talán nem lesz egyoldalú a véleményünk! Putyin mondja ki a végső szót Aljakszandr Lukasenka és Vlagyimir Putyin viszonya közel sem annyira baráti, mint ami a fehérorosz ráutaltság­­bél következne. A 2014-es ukrán válság idején a minszki diktátor megérezte, veszély­be kerül régóta profin előadott kötél­tánca Oroszország és a Nyugat között azzal, ha túl nyilvánvalóan az orosz oldalra áll. Azóta Fehéroroszország nagykövetséget nyitott az USA-ban is, a Krímet pedig a mai napig sem is­merik el Oroszország részeként. Most viszont úgy tűnik, Putyin Lu­kasenka mellett marad: az orosz el­nök elsőként gratulált a diktátornak. Még Kazahsztánból érkezett gratulá­ció, illetve Kínából, Hszi Csin-ping szintén táviratban biztosította lelke­sedéséről Lukasenkát. A választás előtt orosz befolyás miatt aggódó Lukasenka most már nem oroszozik, és ha tényleg Putyin karjaiba rohan vissza, akkor valóban megdöbbentően hasonlítani fog a helyzet a 2014-es, a kijevi Majdanon történt eseményekre: ahogy ott, úgy itt is egy oroszbarát politikust szeret­ne elüldözni az ország jelentős része, ráadásul egy olyan országról van szó, ami Ukrajnához hasonlóan szintén Putyin kívánságlistáján szerepel te­rületileg, tehát a felfordulás, tünteté­sek kedveznének neki. Ami viszont eltérő, hogy Putyinnak épp az ukrán konfliktus miatt jóval kevesebb moz­gástere van, mint akkor, illetve a tény, hogy Lukasenka nem biztos, hogy évtizedes autonóm diktátorkarrier után elfogadná az egyszerű báb sze­repét, még úgy sem, hogy a nyugati kapcsolatain sokat rontanak a vasár­nap este történtek. (hvg hu) Vírus­világbajnokság SZABÓ LACI I dén elmaradt, pontosabban a jelenlegi állás szerint egy évet csúszik a tokiói olimpia, ám úgy tűnik, mégsem maradtunk világverseny nélkül. Az országok most abban versenyeznek, ki tud jobb eredmé­nyeket felmutatni a koronavírus-járvány kezelésében, kinél alacso­nyabb a napi esetszám, a halottak száma. Egyes országok pedig „sportszerűtlen” eszközöket is bevernek, azaz sportnyelven szólva doppingolnak. Ezenkívül van itt minden, ami egy ilyen világeseményen szokásos: sárga lap, piros lap, kiállítás, diszkvalifi­­kálás, de megjelentek ajegyüzérek is, akik az egészből jelentős anyagi hasznot szeremének húzni. Ezt a játékot most nem gólokra, hanem új eset­számra játsszák. Az országok vezetői pedig folyamatosan figyelik a többi csapat eredményét, hol nőtt az esetszám, kit lehet figyelmeztetni sárga lappal - sárga zónás besorolással -, esetleg kiállítani, azaz piros zónába helyezni. A büntetés pedig nagyon szigorú, hiszen már egy sárga lappal is elzáiják az utazási lehetőségeket, azaz a turisták által az országba vitt fon­tos bevételi forrásokat. A legtöbb ország igyekszik kozmetikázni az eredményeit, a leggyako­ribb ilyen „dopping” a kevés teszt, hiszen ha nem tesztelik az embereket, akkor nincs vagy csak nagyon kevés az új fertőzött. Korábban Donald Trump amerikai elnök is ezt a módszert javasolta, mondván, ezzel lehet csökkenteni az esetszámot. Hiszen napjaink híre minden reggel leegyszerűsítve érkezik: mennyi az új esetszám egy-egy országban. Csak ez számít. Az, hogy az adott számot mennyi tesztből érték el, már nem. Sajnos Szlovákiában is megfigyelhető újabban ez a módszer, vasárnap például csupán 3 új fertőzöttet találtak, ami nagyon jó eredmény lenne, ha nem tennénk hozzá, hogy ez csupán azért van, mert csak néhány száz tesz­tet végeztek el. Számos más ország is beveti ezt a lehetőséget, hiszen tudja, hogy csak az esetszám számít, senki nem néz a számok mögé. Az öt és fél milliós Szlovákia 43-as esetszámát hasonlítjuk a tízmilliós Csehország 175-ös vagy a hatvanmilliós Olaszország 347-es adatához (augusztus 8-i számok). 347 nagyon sok, 175 sok, 43 nem sok... A híradások pedig fo­lyamatosan ontják a drámai címeket: megugrott, drámaian emelkedik, megduplázódott stb. Már készülhetünk a sárga lapos figyelmeztetésre vagy a piros lapos kiállításra. Persze, ha már világverseny, akkor nem ma­radhatná el a nézők sem, ezek pedig mi lennénk. A játékokat otthon in­gyen nézhetjük, ám a stadionba csak korona vírusteszt elvégzése után lehet belépni. Ahogy a nagy versenyeken, itt sem maradhatnak el ajegyüzérek, akik a gyors meggazdagodás reményében az eredeti árnál sokkal többért kínálják a vizsgálatot. Nem ritka, hogy az ajánlott ár dupláját, háromszo­rosát is elkérik egy-egy tesztért. Bár lehet, hogy ezzel a VIP-lelátóra szól a jegy, de a szotyiköpködés most ott is kerülendő... Talán eljön az idő, amikor a világ politikusai megértik, hogy a korona­vírus-járvány nem verseny, nem ez a legjobb eszköz az önmarketingre. Ez egy háború, ahol mindenki ugyanazért küzd: legyőzni a vírust. Mindenki érdeke, hogy mielőbb túl legyünk rajta, vagy legalább minimalizáljuk a káros hatásait - tömeges, ingyenes teszteléssel, a szabályok betartásával stb. -, hogy magunk mögött tudjuk életünk e szörnyű szakaszát. Hogy az idén elhalasztott olimpiát és a többi világversenyt, és persze az egyéb ren­dezvényeket jövőre ne kelljen végleg törölni. FIGYELŐ Kiska árvái Az, hogy Veronika RemiSovát vá­lasztották a Za l’udí elnökévé, re­ményt jelent, hogy Kiska árvái az eddigi pártelnök „széles körű tár­sadalmi üzenetét” viszik tovább. Hogy egy klasszikus centrumpárt a populista maszlagok nélkül sikeres lehet-e a kezdőtőke, vagyis a volt köztársasági elnök nélkül is, nos, ez továbbra is kérdés - véli a Sme kommentálja. Erre a kérdésre nem tudja a választ maga Remisová sem, sem az őt megválasztó közgyűlés, és nem tudják a politi­kai kibicek és más sarlatánok sem, hiába jósolgatják akár azt, hogy végromlásba dönti a pártot, vagy ellenkezőleg, hogy ő jelenti a megoldást. Mindemellett a hét alelnök új szlo­vákiai rekord - mutat rá a lap -, olyan sok, hogy a kevesebb több lett volna közhellyel nem is intéz­hető el, inkább arról tanúskodik, hogy a titulusmánia mellett a rang­kórság is divat, már ha egy ilyen alelnöki poszt rangot jelent. Az el­lenjelölt szolidnak mondható 1 a2- höz arányú veresége viszont azt is jelzi, lesz erő a váltásra, ha Remisová számára túl nehéz terep lenne a színtelen centrumpártot át­vezetni az össznemzeti populizmus útvesztőin - úja a Sme. Ezzel szemben a Denník N Andrej Kiska utolsó politikai tévedésének nevezi Remisovát, de hozzáteszi, bárkit is választottak volna pártel­nöknek, óriási feladat lenne szá­mára ismét bevinni a parlamentbe a pártot. „A küldöttek nemcsak arról szavaztak, hogy ki lesz az új párt­elnök, hanem arról is, hogy a Za l’udíra egy higgadt, következetes pártként fogunk-e emlékezni, amely képes volt ellensúlyozni az OEaNO és a Sme rodina túlkapá­sait a kormányban, vagy egy olyan kormánypártként, amely lassan felmorzsolódik és láthatatlanná válik, és simán bedarálják a koalí­ciós partnerei. Most úgy tűnik, a második verzióra szavaztak, a tá­vozó Kiska ajánlásának megfele­lően”-véli a lap, emlékeztetve, hogy Remisovát harcos ellenzéki politikusként ismertük meg, aki következetesen leplezte le a Smer botrányait és mutatott rá a hibáira, miniszterként azonban nem elég meggyőző, akinek a tevékenysé­gével kapcsolatban leginkább arra emlékszünk, hogy nem emlék­szünk semmire. (úsz)

Next

/
Thumbnails
Contents