Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-11 / 186. szám
www.ujszo.com I 2020. augusztus 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A vér kötelez. És a vélemény? „Drakula grófnő" szappanja egyenesen a csejtei szuvenírboltból üleimtől azt tanul|r-wt tam, igyekezzek ne i J csak egy oldalról ÉLJ szemlélni a világot. Még ha néha úgy tűnik is, hogy az igazság birtokában vagyok, nem biztos, hogy csak az az egy igazság létezik. Az esélyegyenlőség például számomra azt jelenti: adjuk meg a lehetőséget minden embernek, hogy olyan életet éljen, amely számára megfelel. Hogy legyen választási lehetősége. Persze ez így nagyon egyszerűen hangzik, és ki lehetne még egészíteni azzal, hogy: ne bántson másokat. Vagy azzal is, hogy ne sértse mások érdekeit. Ez utóbbi viszont már félrevezethet, hiszen lehet az az érdeke valakinek, hogy másokat ne hagyjon labdába rúgni, sőt az is, hogy a saját érdekeit szem előtt tartva a másik embert megfossza a választás lehetőségétől. Augusztus hetedikén volt négyszázhatvan éve annak, hogy meglátta a napvilágot Báthory Erzsébet. Senkinek sem kell elmondani, miről híres. Talán már az óvodában megtanulják a gyerekek, hogy ő volt Drakula női mása, a vérben fürdő, kegyetlen grófnő. A csejtei várban még ráerősítenek erre a mítoszra - hiszen a mai napig nem derült ki egyértelműen bizonyíthatóan, hogy mi volt a valóság. Bár az utóbbi évtizedekben a történészek inkább arra hajlanak, hogy koncepciós per áldozata lett, legalábbis nem a vérben fürdő gonosz volt, mint ahogy az évszázadokon keresztül az egész világon elteijedt. Éppen ellenkezőleg, a kínzások lehettek gyógyítások, hiszen abban a korban a nemesasszonyoknak gyógyító receptjeik, módszereik voltak, ők gyógyították családjukat és alattvalóikat. A csejtei várban öt nyelven olvasható Báthory Erzsébet története, bár a magyar fordítás minősége szégyellnivaló. Illusztrációképpen csak egy mondatot idézek: „Az ő szellemit emlékezteti a vas szűz”. Tehát a középkori kínzóeszközt szintén a grófnővel hozták kapcsolatba: a vasszüzet, amely egy fémből készült női alak volt, belülről akkora szögekkel kirakva, hogy ha belezártak valakit, lassú kínhalállal végezte ki áldozatát. Ha azt gondolná valaki, hogy a mai modem és számtalan információval ellátott ember megpróbálja a rengeteg félinformációból - például, hogy a Báthory családnak volt egy erdélyi ága is, ezért Erzsébet Drakula gróffal rokon - kihámozni, mi lehet az igazság, nagyot téved. Az idegenvezető és az információs táblák is a mítoszt viszik tovább, hiszen attól lesz több látogatója a várnak. Igaz, hogy a táblákon az is olvasható, hogy a vérben nem lehet fürödni, mivel megalvad. De rögtön mellette látható néhány illusztráció arról, hogy hogyan ölte meg a szűz lányokat a grófnő. Ugyanott pedig azonnal vásárolhatunk egy Érzsébet-furdő és egy Tiszta lány fantázianevű szappant. A Tiszta lányból már csak egyetlen darab árválkodott a pult alatt, az árus szerint nagyon kapós portéka. Miért van az, hogy az igazság keresése sokkal kevésbé érdekli az emberek többségét, mint a feltupírozott történetek? Érvényes a médiatudomány két - egymásnak szinte ellentmondó —tétele: a média azt tükrözi, amit az emberek hallani akarnak, és a média úgy alakítja a műsorát, hogy az emberek véleményét a saját érdeke szerint befolyásolja. Mindkettő működik. De az igazság ebben az esetben is valahol a kettő között van. És ha szeretnénk felé közeledni, jól tesszük, ha több forrásból tájékozódunk. így talán nem lesz egyoldalú a véleményünk! Putyin mondja ki a végső szót Aljakszandr Lukasenka és Vlagyimir Putyin viszonya közel sem annyira baráti, mint ami a fehérorosz ráutaltságbél következne. A 2014-es ukrán válság idején a minszki diktátor megérezte, veszélybe kerül régóta profin előadott kötéltánca Oroszország és a Nyugat között azzal, ha túl nyilvánvalóan az orosz oldalra áll. Azóta Fehéroroszország nagykövetséget nyitott az USA-ban is, a Krímet pedig a mai napig sem ismerik el Oroszország részeként. Most viszont úgy tűnik, Putyin Lukasenka mellett marad: az orosz elnök elsőként gratulált a diktátornak. Még Kazahsztánból érkezett gratuláció, illetve Kínából, Hszi Csin-ping szintén táviratban biztosította lelkesedéséről Lukasenkát. A választás előtt orosz befolyás miatt aggódó Lukasenka most már nem oroszozik, és ha tényleg Putyin karjaiba rohan vissza, akkor valóban megdöbbentően hasonlítani fog a helyzet a 2014-es, a kijevi Majdanon történt eseményekre: ahogy ott, úgy itt is egy oroszbarát politikust szeretne elüldözni az ország jelentős része, ráadásul egy olyan országról van szó, ami Ukrajnához hasonlóan szintén Putyin kívánságlistáján szerepel területileg, tehát a felfordulás, tüntetések kedveznének neki. Ami viszont eltérő, hogy Putyinnak épp az ukrán konfliktus miatt jóval kevesebb mozgástere van, mint akkor, illetve a tény, hogy Lukasenka nem biztos, hogy évtizedes autonóm diktátorkarrier után elfogadná az egyszerű báb szerepét, még úgy sem, hogy a nyugati kapcsolatain sokat rontanak a vasárnap este történtek. (hvg hu) Vírusvilágbajnokság SZABÓ LACI I dén elmaradt, pontosabban a jelenlegi állás szerint egy évet csúszik a tokiói olimpia, ám úgy tűnik, mégsem maradtunk világverseny nélkül. Az országok most abban versenyeznek, ki tud jobb eredményeket felmutatni a koronavírus-járvány kezelésében, kinél alacsonyabb a napi esetszám, a halottak száma. Egyes országok pedig „sportszerűtlen” eszközöket is bevernek, azaz sportnyelven szólva doppingolnak. Ezenkívül van itt minden, ami egy ilyen világeseményen szokásos: sárga lap, piros lap, kiállítás, diszkvalifikálás, de megjelentek ajegyüzérek is, akik az egészből jelentős anyagi hasznot szeremének húzni. Ezt a játékot most nem gólokra, hanem új esetszámra játsszák. Az országok vezetői pedig folyamatosan figyelik a többi csapat eredményét, hol nőtt az esetszám, kit lehet figyelmeztetni sárga lappal - sárga zónás besorolással -, esetleg kiállítani, azaz piros zónába helyezni. A büntetés pedig nagyon szigorú, hiszen már egy sárga lappal is elzáiják az utazási lehetőségeket, azaz a turisták által az országba vitt fontos bevételi forrásokat. A legtöbb ország igyekszik kozmetikázni az eredményeit, a leggyakoribb ilyen „dopping” a kevés teszt, hiszen ha nem tesztelik az embereket, akkor nincs vagy csak nagyon kevés az új fertőzött. Korábban Donald Trump amerikai elnök is ezt a módszert javasolta, mondván, ezzel lehet csökkenteni az esetszámot. Hiszen napjaink híre minden reggel leegyszerűsítve érkezik: mennyi az új esetszám egy-egy országban. Csak ez számít. Az, hogy az adott számot mennyi tesztből érték el, már nem. Sajnos Szlovákiában is megfigyelhető újabban ez a módszer, vasárnap például csupán 3 új fertőzöttet találtak, ami nagyon jó eredmény lenne, ha nem tennénk hozzá, hogy ez csupán azért van, mert csak néhány száz tesztet végeztek el. Számos más ország is beveti ezt a lehetőséget, hiszen tudja, hogy csak az esetszám számít, senki nem néz a számok mögé. Az öt és fél milliós Szlovákia 43-as esetszámát hasonlítjuk a tízmilliós Csehország 175-ös vagy a hatvanmilliós Olaszország 347-es adatához (augusztus 8-i számok). 347 nagyon sok, 175 sok, 43 nem sok... A híradások pedig folyamatosan ontják a drámai címeket: megugrott, drámaian emelkedik, megduplázódott stb. Már készülhetünk a sárga lapos figyelmeztetésre vagy a piros lapos kiállításra. Persze, ha már világverseny, akkor nem maradhatná el a nézők sem, ezek pedig mi lennénk. A játékokat otthon ingyen nézhetjük, ám a stadionba csak korona vírusteszt elvégzése után lehet belépni. Ahogy a nagy versenyeken, itt sem maradhatnak el ajegyüzérek, akik a gyors meggazdagodás reményében az eredeti árnál sokkal többért kínálják a vizsgálatot. Nem ritka, hogy az ajánlott ár dupláját, háromszorosát is elkérik egy-egy tesztért. Bár lehet, hogy ezzel a VIP-lelátóra szól a jegy, de a szotyiköpködés most ott is kerülendő... Talán eljön az idő, amikor a világ politikusai megértik, hogy a koronavírus-járvány nem verseny, nem ez a legjobb eszköz az önmarketingre. Ez egy háború, ahol mindenki ugyanazért küzd: legyőzni a vírust. Mindenki érdeke, hogy mielőbb túl legyünk rajta, vagy legalább minimalizáljuk a káros hatásait - tömeges, ingyenes teszteléssel, a szabályok betartásával stb. -, hogy magunk mögött tudjuk életünk e szörnyű szakaszát. Hogy az idén elhalasztott olimpiát és a többi világversenyt, és persze az egyéb rendezvényeket jövőre ne kelljen végleg törölni. FIGYELŐ Kiska árvái Az, hogy Veronika RemiSovát választották a Za l’udí elnökévé, reményt jelent, hogy Kiska árvái az eddigi pártelnök „széles körű társadalmi üzenetét” viszik tovább. Hogy egy klasszikus centrumpárt a populista maszlagok nélkül sikeres lehet-e a kezdőtőke, vagyis a volt köztársasági elnök nélkül is, nos, ez továbbra is kérdés - véli a Sme kommentálja. Erre a kérdésre nem tudja a választ maga Remisová sem, sem az őt megválasztó közgyűlés, és nem tudják a politikai kibicek és más sarlatánok sem, hiába jósolgatják akár azt, hogy végromlásba dönti a pártot, vagy ellenkezőleg, hogy ő jelenti a megoldást. Mindemellett a hét alelnök új szlovákiai rekord - mutat rá a lap -, olyan sok, hogy a kevesebb több lett volna közhellyel nem is intézhető el, inkább arról tanúskodik, hogy a titulusmánia mellett a rangkórság is divat, már ha egy ilyen alelnöki poszt rangot jelent. Az ellenjelölt szolidnak mondható 1 a2- höz arányú veresége viszont azt is jelzi, lesz erő a váltásra, ha Remisová számára túl nehéz terep lenne a színtelen centrumpártot átvezetni az össznemzeti populizmus útvesztőin - úja a Sme. Ezzel szemben a Denník N Andrej Kiska utolsó politikai tévedésének nevezi Remisovát, de hozzáteszi, bárkit is választottak volna pártelnöknek, óriási feladat lenne számára ismét bevinni a parlamentbe a pártot. „A küldöttek nemcsak arról szavaztak, hogy ki lesz az új pártelnök, hanem arról is, hogy a Za l’udíra egy higgadt, következetes pártként fogunk-e emlékezni, amely képes volt ellensúlyozni az OEaNO és a Sme rodina túlkapásait a kormányban, vagy egy olyan kormánypártként, amely lassan felmorzsolódik és láthatatlanná válik, és simán bedarálják a koalíciós partnerei. Most úgy tűnik, a második verzióra szavaztak, a távozó Kiska ajánlásának megfelelően”-véli a lap, emlékeztetve, hogy Remisovát harcos ellenzéki politikusként ismertük meg, aki következetesen leplezte le a Smer botrányait és mutatott rá a hibáira, miniszterként azonban nem elég meggyőző, akinek a tevékenységével kapcsolatban leginkább arra emlékszünk, hogy nem emlékszünk semmire. (úsz)
