Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)

2020-08-01 / 178. szám

PRESSZÓ ■ 2020. AUGUSZTUS 1. RIPORT 13 Utazásaim Olaszor­szágban az utóbbi években rendsze­ressé vált. Hívo­gattak, csalogattak azok a városok, amelyekben ma­gyar emlékek találhatók. Ilyen vá­­rosfiizér meglátogatását terveztem idén tavasszal is. A végállomás - a zenetörténetben elfoglalt helye mi­att - Bergamo lett volna. Másfél évtizeddel ezelőtt már jártam ott, de tartózkodási időm akkor rövid­re szabott volt, így elhatároztam, egyszer visszatérek. A koronavírus sújtotta ország kiemelten fertőzött településéről elképesztő adatok láttak napvilágot: hányán fertő­ződtek meg, hányán hunytak el. Az erőn felül teljesítő egészségügyi dolgozók nyilatkozatai, videói a világhálón megrendítő helytállá­sokról, egy katolikus pap önfelál­dozásáról tettek tanúbizonyságot. Ilyen előzmények után, hiába enyhültek a körülmények, nem volt bátorságom útnak eredni: így a bergamói ismételt látogatás egy­előre álom maradt. Kelták, rómaiak, longobárdok uralták ezt a tájat, Attila csapatai is jártak errefelé. A város a longobárd időszakban fontos politikai szere­pet játszott, s püspöki székhellyé vált. A 15. században a velencei fennhatóság alatt virágzott, ennek nyomai ma is láthatók: a szép kö­zépkori paloták, s az épületeken, építményeken megjelenő velencei szárnyas oroszlán. A 18-19. szá­zadban egymás után több királyság vallotta magáénak a települést, míg 1861-ben az egyesült Olasz Király­ság része lett. A város távoli sziluettje egyértel­műen láttatja, hogy két része élesen elkülönül egymástól. A középkori Citta Alta kétszáz méter magas dombon fekszik, az újabb város­részt Cittá Bassának nevezik, az utazó az utóbbiba érkezik. Egy régi metszeten láttam, e helyen állt egy, a korát megelőzően épített keres­kedelmi, kézműves központ. Az Alsóváros meghatározó része volt ez az épületegyüttes, amely átgondolt architektúrájával fogadta a beáram­ló árukat, itt fotottak össze az északi és déli kereskedelmi útvonalak. A vásárcsarnok méretei lenyűgözőek voltak, az árusítóhelyek, műhe­lyek sorát négy torony zárta le. E komplexum a 20. század elején vá­rosrendezési terveknek esett áldoza­tul, egyeden megmaradt emléke a Dante téren látható szökőkút. Az új Citta Bassa központjának tervezé­sekor figyelemreméltó szempontot érvényesítettek a házak magasságát úgy határozták meg, hogy a felsővá­rosra ne zárják el a rálátást. Ebben az újabb városrészben érdemes fel­keresni az Accademia Carrara kép­tárat. Híres olasz festők festményei láthatók itt, többek között Bellini, Botticelli, Dürer, Fra Angelico, Lotto és Mantegna. Engem a leg­jobban egy Pisanello-kép érdekelt, amely Lionello D’Este ferrarai herceget ábrázolja. Az' uralkodó udvarában tanult Janus Pannoni­us, s több versében magasztalta őt. Pisanello kevés fennmaradt műve között van magyar vonatkozású is: megörök'tette Luxemburgi Zsig­­mondot, aki Nagy Lajos királyunk egyik lányát, Máriát vette felesé­gül, s ötven éven keresztül regnált magyar királyként (1387-1437). Az Accademián kívül még számos múzeum kínál élményt: régészeti, modern művészeti, bányászati, egy­házi témában. A Citta Altába négy kapun keresz­tül lehet bejumi, amelyek a világ­­örökség részeként számon tartott, hat kilométer hosszan húzódó, épségben maradt városfalakat törik Bergamo tornyai Bazilika-részlet Donizetti síremléke A városháza, Broletto épülete (A szerző felvételei) Bergamói álom Bergamo városa Itália Lombardia tartományában, az Alpok déli nyúlványánál fekszik. A város ez év márciusától a koronavírusról szóló hírek élvonalába került, így oda tervezett tavaszi látogatásunkat el kellett halasztanunk. meg. A barna kőből épült középkori városba funicolare, sikló is felviheti a látogatót. Itt a Piazza Vecchia a hí­res látványosság, a tér évszázadokon át a környék társadalmi, politikai központja volt. A 12. századi régi Városháza (Broletto) gótikus épüle­te, vaskos pillérei nyitott csarnokkal hívogatnak. Az egykori igazságügyi palota impozáns épülete ma könyv­tárként szolgál. Le Corbusier így fogalmazott a középkori városköz­pontról: „Egyike a világ legszebb vá­rosi tereinek. ’’Még egy vélemény ol­vasható tőle a neten: „Egyetlen követ sem szabad elmozdítani, az bűntény lenne. ”A Broletto árkádai alatt átsé­tálva a Piazza del Duomóra érünk. Itt két hatalmas templom ragad­ja meg figyelmünket, a Dóm és a Santa Maria Maggiore-katedrális. Előbbiben az oltárokat Morone, Previtali és Tiepolo festményei ékesítik, az utóbbiban található a Colleoni-kápolna. A quattrocen­to alkotásai sorában kiemelkedő a fehér, rózsaszín márványok geo­metrikus formáival díszített hom­lokzata. Bartolomei Colleoni híres condottieri volt, a zsoldos hadvezér Bergamo területéről származott, s a Velencei Köztársaság szolgála­tában állt. A kápolna építéséhez a katedrális egy részét leromboltat­ta, s a helyén építtette fel családja mauzóleumát. A legenda szerint, aki éjfélkor megérinti a szent hely kapuját, annak szerencséje lesz. A több mint ötven méter magas ha­rangtorony tetejéről felejtheteden panoráma tárul az ember szeme elé: északra tekintve a Bergamói Alpok majd háromezer méteres szirtjei nyújtanak emlékezetes látványt, dél felé a Pó-síkság nyugalma jelenik meg. Lakótorony is őrzi a 12-14. századi történelmi idők emlékét: a guelfek és ghibellinek - a pápa-, illetve a császárpártiak - harcának idején a módosabb urak ezekben vészelték át a vérzivataros időket. A San Vigilio vár, az azonos nevű dombon, a város legmagasabb pontján, ötszáz méterre a tenger­szint felett fekszik. A Citta Alta sem szűkölködik múzeumokban: a ré­gészet, a természettudományok, az olasz függetlenség és ellenállás iránt érdeklődők is megtalálják számítá­sukat. Bergamo és környéke számos mű­vészt, tudóst, mestert adott Itália földjének. Közülük világhírnévre tett szert Domenico Gaetano Maria Donizetti zeneszerző. Emlékét a vá­ros híven őrzi, nevét viseli színház, intézet, szülőháza emlékhely, szob­rai is láthatók. A Bergamo szegény­negyedében, a Borgo Canaléban született művész fiútestvéreit is ze­nei tehetséggel áldotta meg a sors. Donizetti alapvető zenei tanul­mányait szülővárosában végezte, Johann Mayr - ki jobban szerette, ha Giovanni Mayrnak szólítot­ták - német zeneszerző irányítása alatt, aki évtizedekig a Santa Maria Maggiore-bazilika vezető karnagya volt. Gaetanót „mein Sohn”-nak, fiamnak szólította. Kapcsolatuk akkor is szoros maradt, amikor Donizetti elkerült Bolognába zene­szerzést tanulni, s a későbbiekben is, amikor már szárnyra kapta a hír­név. A gyertyát két végéről égető, nagy munkabírású Donizetti közel hetven befejezett és közel húsz be­fejezetlen operája mellett jelentős számú más műfajú zeneművet is komponált, s egyebek mellett ze­neigazgató volt Nápolyban, udvari zeneszerző és karmester Bécsben. Párizs zenei életében is jelentős sze­repet játszott. Leghíresebb operái: A szerelmi bájital, a Lammermoori Lucia és a Don Pasquale ott szere­pelnek ma is a világ operaszínpada­inak repertoárján. Donizetti a 19. század eleji meghatározó olasz ze­neszerzői hármas tagja volt Rossini és Bellini mellett. Gaetano Donizetti élete utolsó éveit elborult elmével Bergamóban töltötte. Temetési helye körül vita bontakozott ki. Nápoly magáénak akarta, hiszen korán elhunyt fe­lesége, Virginia is ott nyugodott, s zeneigazgatóként sok operájá­nak sikere is odakötődött. Végül Bergamo „győzött”. A gazdagok és előkelők sírkertjében helyezték örök nyugalomra, így szüleivel sem került egy helyre, akiknek sírhelye a város szegénytemetőjében volt. Később a zeneszerző földi maradvá­nyait a Santa Maria Maggioréban, gyerekkori zenetanára, útját egyen­gető mestere, Mayr síremléke köze­lében helyezték el. Lorenzo Lotto a 16. században al­kotott, az érett reneszánsz festője­­ként tartják számon. Bergamóban több templomban hagyta ott keze nyomát. Születési helye bizony­talan, egyes források idevalóként nevesítik. Több tehetséges festő­művész szűkebb környezetében vált híressé. így például Giovanni Battista Moroni, aki a velencei reneszánsz és a korai manieriz­mus mestere volt, s akit Tiziano is nagyra tartott; vagy Fra’ Galgario, eredeti nevén Giuseppe Vittore Ghislandi, aki e tájon neves késő barokk, rokokó stílusban alkotó portréfestő volt. Michelangelo Merisi Caravaggiót is, aki a 16-17. század fordulóján a manierizmus mestere volt, magukénak vallják a bergamóiak. Essen szó reál területen műkö­dőkről is! Például a Bergamóban született Giacomo Quarenghiről, aki II. (Nagy) Katalin cárnő ural­kodása alatt Szentpétervár építésze volt. Giuseppe Murnigotti 1879. február 4-ére dátumozott tervraj­za a történelem első motorkerék­párját rögzíti, Daimler csak hat évvel később szabadalmaztatta a sajátját. Az 1900-as évek elején Bergamo közelében már leszálló­­pályát építettek, a sok pilóta közül kiemelkedett a városban, az 1895- ben született Antonio Locatelli, akit Bergamo hőseként tartanak számon. A sokoldalú ember - új­ságíró, író, művész — fiatalon lelte halálát a második olasz-etióp há­borúban. Az általa vezetett egyik gép is látható egy kiállításon. Bergamo a légi közlekedés fontos technikai, oktatási, kutatási köz­pontjává vált. Az 1964-ben kémiai Nobel-díjas Giulio Natta szintén bergamóinak vallotta magát. A város közelében született a Ka­tolikus Egyház nagy formátumú személyisége, Angelo Giuseppe Roncaili, akit 1958-ban pápává választottak. A XXIII. János néven mindössze öt évig regnáló egyház­főt a nép szerénysége, derűs habitu­sa miatt szívébe zárta: a Jó Pápaként emlegetik. Történeti jelentősége, hogy meghirdette a II. Vatikáni zsinatot az egyház megújítására. Egyebek mellett ez a történet is a közvetlen természetű egyházfőhöz kapcsolódik; hívei között járva meghallotta, hogy egy kisfiú han­gosan megjegyzést tesz csúnyaságá­ra. Mire ő így reagált: nem a szépsé­géért választották meg. Van mit nézni, felfedezni ebben a városban. Remélem, álmomat valóra válthatom, s egyszer újra beléphetek a velencei oroszlánnal díszített kapun át e szép középkori helyre. Csermák Judit

Next

/
Thumbnails
Contents