Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-04 / 154. szám
Í18 SZALON 2020. JULIUS 4. www.ujszo.com A világ, amikor romos archívummá válik Milyen lesz a világ a nem is annyira távoli jövőben? A kérdést valószínűleg mindenki feltette már magának, a lehetőségek számbavételéhez számos film és irodalmi mű adhat támpontot a Szép új világtól a Gattacán és a Westworldön át a Mad Maxig és tovább. Technológiai expanzió vagy összeomlás? Előre a csúcstechnika jövőjébe, vagy vissza az otthontalanság sivatagába? Michel Houellebeck Elemi részecskék című regényének - az olvasó emlékezhet rá legutóbbról — zárlatában a főhős kutatásai révén olyan közeljövőbeli világra nyílik horizont, amelyben a technológia áldásaként az ivaros szaporodást elhagyó új embertípus, lerázva egyúttal a hit béklyóit is, boldogabb élet elé nézhet. A francia szerző egyik következő munkájában, a disztópikus Egy sziget lehetőségében viszont leszámol e boldog élet ábrándjával, a végletesen izolált kiónok kozmikus magányával szemben pedig a régi emberek elvadult leszármazottainak hordái sem kínálnak megnyugtató alternatívát. Mint azonban a disztópiák többségében, itt is útra kel valaki, mert nem nyugszik bele a helyzetbe. Cormac McCarthy, a kortárs amerikai irodalom egyik élő klasszikusa Az út című, magyarul Totth Benedek érzékeny, szép fordításában olvasható regényével szintén egy nagy menetelést örökít meg a letaglózó erővel bemutatott apokalipszis utáni világban. McCarthy különös, a mondatok tagolását átalakító (a vesszőket elhagyó), mégis letisztult, helyenként szinte minimalista prózanyelve képes megérzékíteni egy szó szerint lecsupaszított, szürkébe váltott bolygót, amelyben örök hideg uralkodik, állandó eső és pernye hull alá az égből, a növény- és állatvilágnak pedig annyi. A férfi és a kisfiú vándorlása a tenger felé - hátha ott melegebb és elviselhetőbb otthont lelnek - egyes értelmezések szerint olyan út, amely visszafelé játssza le a pionírok hódítását a kontinensen: az Egyesült Államok déli határvidékén nyugatról keletre haladva szorul vissza az amerikai történelem. Sőt, annál is több történik. Az épített, ember alkotta környezet hasonló visszafejlődés mementójaként, romos, poros archívum gyanánt lapul meg az utak, épületek, városok maradványai közt. A már a katasztrófa után született fiú számára a Coca-Cola vagy egy bútordarab nem több, mint ennek a hasznaveheteden archívumnak a fantáziatermékei, melyekhez nem kapcsolódik semmi az apa kósza elbeszélésein kívül. Bizonyos tekintetben az ember a kultúra állapotából ismét a természet állapotába került, a mítosz díszleteit viszont ezúttal nem az istenek szolgáltatják, hanem az egykori nyugati kultúra tárgykörnyezete. McCarthy regénye az életművön belül azért is válhatott oly népszerűvé - a sikerben értelemszerűen közrejátszott a filmadaptáció, amelyben Viggo Mortensen és Charlize Theron alakította a főszerepeket mert a disztópikus szcenárió a zsánerirodalom kedvelői számára is utat nyitott a könyvhöz. A mű olvasható disztópiaként, ugyanakkor a déli irodalom és a határvidékmítosz ama ötvözeteként is, amely az amerikai geopolitika ideológiájába szervesen beépíti a posztapokaliptikus elemet, útjára indítva ezzel a kivonulás folyamatát az amerikai történelemből. (A témában Hegedűs Veronika kiváló írása ajánlható a Prae folyóirat 2014/2-es számából.) Az út arra a különbségre is rávilágít, amely a fent jelzett jövőképekben rejlik. A Szép új világ- és Westworld-úpusú disztópikus fikciók részben a politikai-üzleti, részben az elme feletti hatalom tudományos és ideológiai kontextusait mozgósítják. A Gattacához hasonló science fiction transzhumanista horizontban beszél az ember jövőjéről, amelyben a test és a környezet technológiai feljavítása utópisztikus feltételeket teremt. A népszerű kultúra olyan ismert alkotásai, mint a Mad Max vagy a Waterworld, transz- helyett poszthumán állapotot mutatnak be, és ehhez az állapothoz kapcsolható McCarthy regénye is. Áz ember utáni világ színrevitelét mi sem indíthatja pontosabban, mint annak reflexiója, hogy a katasztrófa eseményében az órák megálltak, így sem az idő, sem a dátum nem állapítható meg többé. Az okokat a mű nem taglalja, a történelmi időt kettészelő katasztrofikus bekövetkezés fölszámolja a történelmet is. Az új helyzetben a világ az említett hideg, romos, hasztalan archívummá meztelenedik, az egykori törvények - köztük a legfőbb tabuk - pedig már nem lelhetők föl, illetve eltörlődnek ebben a romkultúrában. Houellebecq említett regényeiben a poszthumán állapot eredetileg egy transzhumán tökéletesítő eljárás révén alakul ki. Akármi is az oka McCarthynál a katasztrófának, természeti csapás vagy tömegpusztító technológiák, a történelem vége utáni szituációban az ember egyetemesen hajléktalanná lesz (ezt jelképezi a bevásárlókocsi a kevés javakkal, amelyet a főszereplők maguk előtt tolnak). A megtett út a regresszió útja. A regény zárlata a benne megidézett egykori pisztrángokkal - „Kígyózó vonalakkal mintázott hátuk térkép volt a világhoz annak születése idejéből” - ugyanakkor összeköti a vég alakzatát a kezdetek kezdetével, az ember előtti misztériumokkal. ,A hegyszorosok mélyén ahol ők éltek minden ősibb volt az embernél és minden a rejtelmekről duruzsolt.” így tekintve annak tapasztalata válik hangsúlyossá, hogy az ember utáni összeér az ember előttivel. L. Varga Péter KÖNYVSORSOK Fekete szerelmek LA-ben A író, producer, /l __ komilois Issa LJ r M Rae igazi kincs, /% M aki egyszerre JL m. M J érzi a könnyed szórakoztatást és tudja átadni a társadalmi mondanivalót úgy, hogy az ne akadjon a torkunkon. A Bizonytalan az ő mesterműve. Az HBO mindig is meghatározó játékosa volt az érett, nőközpontú sorozatoknak, és itt most végképp nem a szappanoperákra gondolok. A Szex és New Yorkkal annak idején elkaptak egy életérzést, és végre csináltak egy sorozatot a nők közötti barátságról, az egészet egy álom- New Yorkba helyezték, ahol szinte mindenki meseszerűen él. Később a Csajoknál a mesevilág már ment a levesbe, viszont a nők közötti barátság megmaradt központi témaként, néhány éve pedig berobbant a Bizonytalan, ami leginkább abban különbözik a Csajoktól, hogy New York helyett Los Angelesben játszódik, és fehérek helyett feketék a főszereplői. Higgyék el, ez két elég fontos és látványos különbség. A felszínen ugyanis a Bizonytalan is csak egy sokat csacsogós sorozat négy barátnőről, akik igyekeznek az élet minden területén ott lenni egymásnak, miközben a pasik jönnekmennek az életükben, és jól fizető karriert építeni sem olyan egyszerű egy 21. századi nagyvárosban. Ha a sorozat csak ennyiről szólna, már akkor sem lehetne egy rossz szavunk sem, csakhogy a Bizonytalanban Issa Rae és alkotótársai igazi multikulti nagyváros pezsgését kívánják bemutatni a feketék szemszögéből, egyrészt mélyebb betekintést engedve ezzel egy Európából csak borzasztó felszínesen ismert szubkultúrába, másrészt olyan társadalmi témákat boncolgatva, melyek a Black Lives Matter tüntetések idején nem is lehetnének aktuálisabbak. A negyedik évad egyik részében például Molly karaktere az ázsiai pasijával, valamint annak bátyjával és a bátyja feleségével utazik el egy hosszú hétvégi nyaralásra Mexikóba, és ugyan az epizód elsősorban arról szól, milyen nehéz lehet elfogadni a szerelmünk családját, és ezért milyen áldozatokat kell hoznunk, a kulcsjelenet mégis egy elsőre ártalmadannak tűnő pillanat. Molly ugyanis a medencéből kiszállva kér egy törülközőt, ám míg az előtte érkező fehér párnak gond nélkül adnak, neki csak akkor, ha bemutatja a hotelszobát nyitó kártyáját. Molly felháborodik, rasszizmust kiált és balhét csap, míg a szerelme ázsiai tesója azzal csillapítja, hogy ez nem is rasszizmus, nincs itt miért balhézni. Egy ilyen szösszenetnyi jelenettel a sorozat megmutatja, hogy egyrészt az ázsiaiaknak Amerikában nem ugyanolyan szintű rasszizmussal kell szembenézniük, mint a feketéknek, másrészt az is kiderül, hogy még a kisebbségek tagjai között is megtalálható a rasszizmus, ami ellen egy ilyen kis ügyben is érdemes kiállni. Szó esik a rendőrök állandó vegzálásáról, valamint arról is, hogy egy fehérek uralta multinacionális vállalatban milyen nehéz feketeként érvényesülni, de ezek szépen, finoman a csajbarátságról és szerelmekről szóló sztoriba vannak beleszőve, és sosem nyomakodnak az előtérbe. A Bizonytalan négy évada nagyszerű szórakozás, és már úton az ötödik. Tóth Csaba SOROZATDARÁLÓ A mellékletet szerkeszti: Santa Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
