Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-04 / 154. szám
2020. július 4., szombat, 13. évfolyam, 27. szám Törvényházban törvénysújtotta n Emlékek - régi pozsonyi cukrászdák Mi is van most az egykori híres pozsonyi Mysák cukrászda helyén? Nagyon kellett törnöm a fejem, míg rájöttem, hogy legutóbb egy bagettet, szendvicset, kávét kínáló gyorsbüfét láttam a régi üzlet helyén. De ma már ez sem érvényes... Sok híres cukrászda volt Pozsonyban, mára eltűntek vagy átalakultak, újak is nyíltak, de nekem úgy tűnik - talán egy kivételével -, nincs igazi cukrászdahangulatuk. A gyermekkor a 60-as években a Hviezdoslav téri gyerekcukrászdához kötődött. Vasárnap délelőtt a templom után ide tértek be a nagymamák az unokákkal, akik lábujjhegyen állva kíváncsian lesték, mi van az üvegpult mögött, és míg sorban álltak, magukban számolták, hány tejszínhabos, csokis vagy ananászos finomságot kebeleznek be. Vitték is a megrakott tányérokat a kis kerek asztalokhoz, belesüppedtek a csíkos kárpittal behúzott alacsony fotelekbe, és a világról megfeledkezve tömték magukba a friss süteményeket. Hozzá krahedli járt, piros vagy sárga. Emlékeim szerint mindig nagy tömeg nyüzsgött a nem túl nagy helyiségben, alig lehetett asztalt találni, hiány volt kiskanálból, a tálcák pléhből voltak, de kit is zavart ez akkor, fő, hogy krémest, Dobostortát, spiccet, Lucullus-kelyhet adtak. Trécselő idős hölgyekre is emlékszem, csinos kis kalapban ücsörögtek a nagyok asztalánál, és hol németül, hol magyarul szóltak egymáshoz. Nagybátyámék a Stúr utcán laktak egy nagy polgári lakásban, ahonnan csak le kellett futni a lépcsőkön, ha édességre támadt gusztusunk: a szomszédban volt ugyanis a már említett Mysák cukrászda. Nem volt puccos, elegáns, tipikus szocis berendezésre emlékszem, de jó hangulatot árasztott. Unokanővérem nagyon szeretett ebbe a cukiba járni, legfőképp velem. Biztatott is mindig: „Te csak vegyél nyugodtan két szelet valamit, ha majd nem bírod, én megeszem.” Általában így is lett, egy darabnál többet nem bírtam lenyomni, de sosem veszett kárba a másik szelet... Itt árulták a kedvenc süteményemet is, nem tudom már, mi volt a tisztességes neve, mi csak krumplinak hívtuk a tényleg krumpli formájú, csokis krémmel töltőn, kakaóban meghempergetett marcipános gömböt. A cukrászda egykori tulajdonosa a cseh Bohumil Mysák volt, akinek testvére országos hírnevet szenten a Vodicková utcában levő prágai cukrászdája révén. Volt egy nem túl nagy cukrászda a Duna utca és a Lazaret utca Az egykori gyerekcukrászda bejárata. A régi Kem-házban ma étterem várja a vendégeket. (A szerző, a TASR archív és a Café Mayer felvételei) KONJXITOREI ' ' ' r itytrr//. I cvkjráreü A puccos turistacsábító Konditorei Kormutb a régi Stürzer cukrászda helyén Schöne Náci életnagyságú szobrát Karol Krcmár készítette régi fotók alapján. A szobrot 1997-ben állították a Café Mayer bejáratához. A pozsonyi gyerekcukrászdában 1953-ban. Nézzék csak, milyen felirat olvasható az ablakon! Sisi és őfelsége, a császár a Café Mayerben sarkán is. Nem jártak ide sokan, sosem láttam, hogy tele lett volna édesszájú vendégekkel, nekem is csak azért maradt emlékezetes, mert közel volt az iskolához, és a spórolt pénzemből mindig in vásároltam anyának a nőnapi ajándékot: egy pakli olasz drazsét, amit két fél csokoládészív közé rejtettek, és szépen becsomagoltak fényes fóliába, és még egy nagy kék masnit is kötőnek rá. Cukrászdához kötődnek az első randevúk, a régi szerelmek is. A Nyerges utcai Stürzer cukrászda mindig is a fiatalok, a diákok találkahelye volt, ide tértek be a fiatalok egy kis andalgás után. Jó zene szólt, a hetvenes évek slágerei dübörögtek, ritmusra leheten kanalazni az epres kelyhet. Ha félszeg volt és nem éppen beszédes a partner, akkor sem leheten unatkozni, a Waikiki Man például nagyszerűen kitöltöne az űrt. A helyi cukrászok az épület udvarában levő műhelyben sütötték, készítették mesterműveiket, nem kellen messzire vinni a finomságokat. Diós és mákos aprósüteményekkel, pozsonyi kiflikkel kínálták a vendégeket, de nem emiatt jártak ide a fiatalok, hanem a díszes tejszínhabos-gyiimölcsös kelyhek kedvéért, amelyek rendezett sorokban pompáztak a hűtőpulton. És persze a zene mian. Ügy négy évvel ezelőtt a Konditorei Kormuth rendezkedett be az egykori cukrászdában, felújítva, kifestve, színes freskókkal kidíszítve a termeket. A kirakatban Mária Terézia hatalmas viaszszobra trónol, a másikat izgő-mozgó cukrászfigurák foglalták le. Bent szépek a lámpák, a szobrok, csillog a márvány, a bútor faragott, finom, törékeny a porcelán, kevés a vendég - ezt lehet látni kívülről. Inkább múzeumi hangulatot áraszt, semmint cukrászdáit. Kicsit fura a vendégfogadó politikájuk, leginkább ez ijesztett el eddig a látogatástól, no meg az árak. Ezt a cukrászdát bizony nem a hazaiak örömére teremtették, hanem a japán turistáknak, akik tátott szájjal nézelődnek, annyira, hogy talán nem is érzékelik a Dobostorta ízét. Elegáns, nem túlcicomázott az ugyancsak a Nyerges utcában található Café Mayer, amely az egyik legismertebb és legjobb kávéház és cukrászda Pozsonyban. Mindig is az volt. Van lelke és hangulata. A kávéházat Julius Mayer alapította 1873-ban, s bár a szocializmus alatt nem működött, megmaradt a régi berendezés, amely az alapítás idejére nyúlik vissza. Jól érzi itt magát a vendég, olyan igazi békebeli cukrászda, ahol Sisi vagy a császár őfelsége társaságában kávézhatunk. No jó, ez egy kis túlzás, de a császárnéról készített festmény és Ferenc József mellszobra tényleg ott van, és fontos kelléke a szépen felújított belső térnek Kint Schöner Náci szobra őrködik - a pozsonyi korzó jellegzetes alakja egykor maga is szívesen tért be a Café Mayerba. A legtöbb „retrocukrászda” megszűnt, de olykor jó visszavarázsolni, legalábbis az emlékeinkben e cukrászdák fénykorát, és szánkban a régi, jó sütemények ízét. No, de most megyek, és megeszek egy süteményt - azt sem bánom, ha nem régi recept szerint készült. Urbán Gabriella
