Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-30 / 176. szám
Hamisítatlan üzbég csomagolásmentes piac halálával az ötlet is hamvába holt. Csak 29 méter magasba nyúlik, de csalódást így sem okoz. A buharai minaretet végül az 1900- | as évek elején épített Islam Khodja minaret múlta felül, melyről pazar kilátás nyílik az UNESCO-védelem alatt álló khívai városnegyedre, palotákra, tucatnyi minaretre, mecsetre, medreszére. Az egyik legkülönlegesebb a J Juma mecset, mely a 10. száj zadban épült elődje stílusjegyeit viseli, és jó néhány elemét újra is hasznosították. Mennyezetét 200 faragott faoszlop tartja. Semmihez sem fogható érzés ott állni közöttük és átérezni a hely szellemét. Egyébként az egyik legmeglepőbb dolog Khívában, hogy a műemlék épületek közötti sikátorokban zajlik az élet, autók közlekednek, gyerekek fociznak, felnőttek pletykálnak. Mifelénk ez egy hermetikusan elzárt városrész lenne, ahova csak szigorú ellenőrzés és borsos belépődíj árán juthat be az ember. Akárcsak Vámbéry, Khívából mi is Bukharába vettük az irányt. Az ő útja sok-sok megpróbáltatással volt teli, a miénk sok-sok élménynyel. Először is átkeltünk az Amu-Darja folyón, aztán megálltunk szedni egy kis gyapotot, majd hosszú órákig buszoztunk a Kizil-kum sivatag végtelenségében. Gyerekkorom kedvenc földrajzóráin elérhetetlennek tűntek ezek a helyek, most meg egyszeriben itt vagyok. Libabőrös érzés. BUKHARAAZ ISZLÁM RÓMÁJA Vámbéry nevezte így, mert szerinte Mekka és Medina annak csak Jeruzsálemé. Nem gondoltam volna, hogy Khíva szépségét lehet még fokozni. Bukhara mindenesetre megkísérli. A stílusjegyek és színek ugyanazok, talán a hangulat felfokozottabb. Az egyik legkülönlegesebb látványt a négytornyú Chor Minor medresze nyújtja. Egyik minaretjén ma már csak egy mű gólyafészek emlékeztet arra, hogy valaha nem volt torony a városban, melyen ne lett volna egy igazi. Egészen lenyűgöző a véres | múltú Kalyan minaret esti megvilágítása. Halál-toronynak is nevezték, mert innen hajították le a bűnözőket. Dzsingisz Kán is megkegyelmezett neki, mikor egyik ámokfutásában minden épületet leromboltatott, kivéve ezt. Amikor ugyanis felnézett rá, leesett a sapkája, úgymond elismerte, le a kalappal a mű előtt. Az üzbégek nagyon barátságos emberek és kíváncsiak. Általában megkérdezik, hová valósi a turista. Amikor egy bukharai galériában azt válaszoltuk, magyarok vagyunk, a tulajdonos azonnal rávágta Vámbéry nevét. Vettem is nála pár fotót. A legbüszkébb azonban akkor voltam, amikor az Ark erődmúzeumban Vámbéry falánál állva az olasz idegenvezető arról tájékoztatta övéit, hogy ő a magyar Marco Polo. Hálás fotóstéma Naszreddin Hodzsa szamaras szobra. Mindenki akar egy szelfit a mesemondóval, akinek tréfás történetei elgondolkodtató tanulsággal zárulnak. De a legjobb csak úgy leülni, mondjuk Vámbéry egyik kedvelt helyén, a Leb-i hauz tavacska partján egy teára, és figyelni az embereket. Sok érdekességre derül fény. Például, hogy itt a gyerekek és fiatalok még őszintén tisztelik az öregeket. Tanúja voltam, amint egy, a porta előtt söprögető kiskamasz abbahagyta a munkát, amint meglátott két arra sétáló idős férfit. Meghajolt és köszönt nekik. Mecsetek, medreszék udvarán egy-egy pádon ülő idős férfit is sokszor fiatalok ültek körbe, mint egy tanítót, és együtt imádkoztak. Bukharában azok is elemükben érezhetik magukat, akik szeretik a bazárok, piacok hangulatát. Van itt minden, selyem, poliészter selyemáron, világszép selyem perzsa szőnyegek és matrjoska baba. A csomagolásmentes piacokon pedig újabb leckét kaptunk zöld gondolkodásból. SZAMARKAND - TIMUR VÁROSA Nehéz lenne Vámbéryhez hasonló részletességgel leírni Timur városát. Mire ide megérkeztem, olyan dózist kaptam mecsetből, medreszéből, minaretből, valamint a kék, zöld és türkiz minden árnyalatából, hogy már képtelen voltam befogadni a látványt és a hozzá kapcsolódó történelmet. A három medresze határolta Regisztán UNESCO-védelem alatt áll, és joggal nevezte egy viktoriánus kori brit diplomata romjaiban is „világunk legnemesebb közterének". Mai, felújított formájában tényleg leírhatatlan. Timur Lenk nem bánt kesztyűs kézzel ellenségeivel, de családjáért bármire képes volt. Kedvenc családtagjai tiszteletére elképesztő építményeket álmodott meg, az építészek pedig, ha jót akartak, megvalósították. Nem kérdés, hogy sikerrel, hiszen Szamarkandot látva a hódító nagysága felől senkinek sincsenek kétségei. Az emír nyughelye, mely eredetileg kedvenc unokájának épült, a legkedveltebb feleségének emelt Bibi Khanum mauzóleum vagy a város fölé emelkedő nekropolisz mind a sánta világhódító kivételességéről tanúskodnak. Szülőhelye, az ugyancsak UNESCO-helyszínné avanzsált Shahrisabz egyórányi autóútra fekszik Szamarkandtól. Timur ezt a várost szerette volna birodalma fővárosává tenni. Végül a gigantikus Fehér Palotának, egy 40 méter magas Timur-szobomak, a Kok Gumbaz nagymecsetnek helyet adó város „csak" nyári rezidenciaként szolgálta az uralkodót. Érdekes szeglete Üzbegisztán a világnak. Bár méltán lehetnek büszkék nagyjaikra - gondoljunk csak az algebra Khívában született atyjára vagy a kimagasló csillagászati ismeretekkel rendelkező őseikre -, a mai üzbégek szerény, szorgalmas, kis igényű, érdeklődő, barátságos emberek. Könnyen közéjük tartozónak érzi magát az idegen. Ma pedig már az élete sem forog veszélyben, mint Vámbéry idejében. Szabó Mónika ZásEXTRA 2020. júuus 9
