Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-30 / 176. szám
4| RÉGIÓ 2020. július 30. | www.ujszo.com Két keréken Komáromtél Helembáig vataSőin Péter Miután kipróbáltuk a főváros ás a Vág-torkoiat közti szakaszt, adtunk egy esályt a Duna menti kerékpárút következő etapjának is. Felemás infrastruktúrát ás andalító tájat tapasztaltunk. Nagyjából 70 kilométernyi tekerést kell teljesíteni annak a bringásnak, aki Komárom belvárosából az Ipoly-torkolat környékét célozza meg vagy fordítva. Párkány és Komárom között a transzeurópai EuroVelo 6-os útvonal részét képezi a szakasz, míg Helemba és Párkány között ugyancsak van egy (még főleg elviekben) létező kerékpárút. Azútósatáj A kiépítetlen szakaszok miatt még nem mindenhol egyértelmű a kerékpáros útvonal csapásiránya, tehát mindenképp aktív tájékozódásra készüljünk, ha belevágunk a kétkerekű kalandba. A dolgok állása jelenleg úgy fest, hogy a Vág-hídtól a Dunaradvány részét képező Zsitvatőig gyakorlatilag kifogástalan aszfaltozott kerékpárúton haladhatunk. Ezt a szakaszt egyébként sok környékbeli használja sportolásra és munkába járásra is. A tájhatás nagyjából megegyezik azzal, amit a másik irányban Kolozsnémáig tapasztalhatunk: a síkságon át álmosan kanyarog a töltés a hol bujább, hol egyhangúbb ártér mellett. Noha ez a kép a Duna bal partján nagyjából egészen Helembáig változatlan marad, Dunaradványtól kezdődően a magyarországi jobb parton a Gerecse-hegység szegődik mellénk „szomszédnak”, s innentől kezdve már nem kell nélkülöznünk a hegyek folyton változó látványát. A Pilis, valamint a Visegrádi-hegységre is kiváló rálátás nyílik Muzslától, míg Garamkövesdtől Helembáig a Kovácspataki-hegyek a baloldali Dunapartot teszik változatosabbá, hogy aztán az Ipolynál már a magyarországi oldalról a Börzsöny tömbjével szembesüljünk. Az állandó társként minket követő Dunához hellyelközzel kisebb vízállások és -folyások csatlakoznak, Párkány után pedig a Garam és az Ipoly mente ad egy új abb dózist a vízi világok hangulatából. Ami a szigorú értelemben vett kerékpárutat illeti, Zsitvatőnél megszakad, s egészen Dunamocs határáig a 63-as útra kényszerülünk. Szerencsére itt nem annyira brutális a forgalom, mint az út csallóközi szakaszán, így különösebb idegsokk nélkül teljesíthető a vonatkozó 4 kilométer. Dunamocsra ismét a töltésen tekerhetünk be, majd a szakasz a félig-meddig elhagyott régi országúton folytatódik a gáttól jobbra, gyakorlatilag az, ártér területén, még Karvát követően is. Ennek a résznek nagy előnye, hogy fák takarják, így kellemes hűvös az osztályrészünk még a legnagyobb kánikulában is. Ezt követően kezdődik a „dzsungelharc”, vagyis a Duna menti kerékpárút legkiépítetlenebb szakasza. A muzslai határ kezdetén egy mesterséges meder átvágja a régi aszfaltos utat, így a töltéshez épített műszaki épület betonfödémén (!) kell átjutnunk a túloldalra. Ezután a Csenkeierdő egy részét kikerülendő néhány száz méterre ismét a 63-as útra kényszerülünk, majd választanunk kell: megyünk tovább a főúton Párkányig, vagy a hivatalos EuroVelo nyomvonalon, a kavicsos és füves, a mezei Túrázók Patnál (A szerző felvételei) A Kovácspataki-hegyek alatt halad el az út virágok diszkrét színkavalkádjával ékesített töltéskoronán folytatjuk az utat Ebedig. A döntésben a kerékpárok külsőinek típusa és a bringások kalandvágya a lényeges tényező. Mivel nekem egyikkel sem volt gondom, maradtam a hivatalos útvonalon, noha ezzel érthető módon sokan máshogy vannak. Bizonyíték rá a Csenke és Párkány között nyaranta tucatjával vagy akár százával szállingózó külföldi bringások. Ebed belterületét követően pedig hiába vezet aszfaltos út egészen a már szinte teljesen lakatlan majorságig, az onnan a párkányi vasúti városrészre vezető szakasz rossz állapotú „zötykölődős” betonlapokból áll. A vasútállomástól az egykori papírgyár területén található ipari parkot érintve jobb híján a járdára lehet átkalandozni, ha biztonságosabb kerekezést óhajtunk, tehát itt is akad még fejleszteni való. Az EuroVelo hivatalosan a Mária Valéria hídon át elhagyja Szlovákiát, ugyanakkor ha valaki ragaszkodik a baloldali parthoz, úgy a néhai párkányi kompkikötőtől kezdődően a Duna-töltés nemrég kiaszfaltozott részén - ahol a Garam-torkolatot is meg lehet tekinteni - lehet eljutni a Garamkövesd előtti hídig. Innen Helembáig már véglegesen az országútra kényszerülünk, amelyen mérsékelt a forgalom. Habár Helemba az új Ipoly-híd megépüléséig szinte zsákutcának minősül, a falu központjától jó 2 kilométerre levő és csak mezei úton megközelíthető vasúti híd gyalogos részén át azonban minden gond nélkül átmehetünk Szobra, ahonnan javarészt kerékpárúton Budapest felé haladhatunk tovább. Ha pedig itt véget ér az utunk, a Szobon megálló és Szlovákiába tartó Eurocity-vonatokon kerékpár szállítására is van lehetőség. Ha az ellenkező irányt választjuk, Komáromban is felrakhatjuk a bringánkat a vonatra. Infrastruktúra Felszereltség tekintetében teljesen kétarcú az útvonal. Míg Komáromtól Karváig szinte már minden településen van kerékpártároló, többnyelvű információs tábla/térkép, szervizpont, pihenőhely és szemetes, addig a hivatalos útvonalon a muzslai határszéltől Párkányig, majd később Helembáig már csak mutatóban akad legfeljebb egy-egy térkép. Információim szerint a következő másfél évben jó esély van mind a kerékpárút, mind az infrastruktúra jelentős fejlődésére, így kis szerencsével a mostani terepbejárásom a korábbi állapotoknak állít emléket... Habár a 70 kilométer nem egy nePihenőhely a karvai Duna-parton hezen teljesíthető táv, mégis megeshet, hogy a túrázó valamilyen ok miatt útközben szeretne megszállni. Apartmanok több helyen is fogadják a turistákat. A szakaszon a végtelennel határosak a vadkempingezés lehetőségei, legfeljebb néhány természetvédelmi jelzésre kell figyelnünk. Dunaradványt, Dunamocsot, Karvát és Ebedet gyakorlatilag nem tudjuk elkerülni, így az itteni boltokban fel tudjuk tölteni az esetleg megcsappant készleteinket is. Látványosságok Az útvonalon végig van mit megnézni - az már más kérdés, hogy miből mi látszik, s mennyire „reklámozzák”. A rögtön a töltés mellett található izsai római katonatábor romjai számítanak talán a leglátványosabb nevezetességnek, amelyről a helyszínen elég sok információt kaphatunk. Patnál van Szlová.kia legdélebbi földrajzi pontja, amelyhez viszont teljesen egyedül kell eltalálnunk keresztülverekedve magunkat a szántón és az ártéri erdőn, ami nyilvánvalóan nem mindenki számára jelent vonzó kihívást. Lényegében véve minden faluban van 1-2 nevezetesség, viszont kérdés, hogy kellő számú információs tábla hiányában mit vesznek észre a turisták. Jó példa erre a Csenkei-erdő, amely nemcsak a madár- és a növényvilágáról híres, de fontos régészeti lelőhely is, erről azonban a helyszínen semmit sem tudhatunk meg. Ha már a természeti : értékeket említettem: egy jobb minőségű távcsővel több helyen alkalmi madarászást is végezhetünk. A helyi kocsmák, büfék és éttermek szinte alig próbálkoznak azzal, hogy felhívják magukra a bringások ! figyelmét. Izsánál az aszfaltra fel; festve szerepel ugyan „cárda 1 km” és a „pizza 500 m” felirat, de nyilván- i való, hogy ennél azért sokkal cizel; láltabb is lehet a marketing... Min; denesetre általában van hol felfrissíteni magunkat. Mindenképpen érdemes pozitív példaként szólni Karvá: ról, ahol még szintén van mit fej lesz; teni, de a falu jól láthatóan igyekszik ; élni az adottságaival. A Duna-töltés közvetlen közelében nemcsak egy integrált kerékpáros pihenőhely van, hanem nemrég nyugágyakat is kihej lyeztek ide, de ha nincs jobb dolgunk, egy kültéri tomapályán is erősíthetjük a fizikumunkat. Karnyújtásnyira ott van tőlünk a kilátótorony is, amelyből igazán kiváló rálátást ; kapunk a környékre, s könnyedén ; odamehetünk a középkori eredetű ; templomhoz is. Ugyan most nem ; üzemel a Karvát Lábatlannal össze- i kötő komp, de normális esetben a ; személyforgalmat lebonyolító járat segítségével - amíg nem épül meg a Dunaradvány és Neszmély közötti kompösszeköttetés - akár a magyar: országi oldalra is átruccanhatunk. Értókelós A hiányos infrastruktúra miatt rázós és óvatosságot követelő részekre kell készülnünk az útvonalon, amely azonban igazán megkapó módon mutatja be a Duna mente sokszínűségét. A Pozsonyig - sőt, egészen az osztrák határig - terjedő EuroVelo 6-os korridor kétségtelenül egy nagyon karakteres szlovákiai, illetve Kárpát-medencei tájegységen : vezet keresztül. Már emiatt is érthetetlen kissé, hogy miért kullogott eddig évtizedes lemaradásban a kerékpárút fejlesztése, miközben nyaranta tömegével haladnak erre el a : belföldi és a külföldi turisták.
