Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-29 / 175. szám
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. július 29. I www.ujszo.com Jönnek a 15 perc alatt tölthető okostelefonok? Akár 15 perc alatt teljesen feltölthetők lehetnek az okostelefonok - már ha a Qualcomm új technológiáját használják, és megfelelő akkumulátorral lesznek ellátva. A napokban jelentette be a Quick Charge ötödik generációs gyorstöltési technológiáját a Qualcomm. A gyártó szerint ez „a világon a leggyorsabb kereskedelmi töltési megoldás”, ami a beharangozott adatok alapján igaz is lehet. A csipgyártó szerint ezzel a technológiával egy 4500 mAh kapacitású akkumulátor feltöltése csupán 15 percet vesz igénybe, úgy, hogy teljesen lemerült állapotban kezdjük a töltést, de a technológiának csupán 5 percre van szüksége ahhoz, hogy az akku elérje az 50 százalékos töltöttségi szintet. A gyorstöltés további feltétele, hogy az akkumulátornak is támogatnia kell a szabványt. A Qualcomm ígérete szerint A technológiának csupán 5 percre van szüksége ahhoz, hogy az akku elérje az 50 százalékos töltöttségi szintet (Shutterstock) nemcsak gyors lesz a töltés, de ezzel a technológiával kevésbé fognak felforrósodni a készülékek töltés közben. Mivel a Qualcomm Quick Charge 5 csipjei már elérhetőek a készülékgyártók számára, így akár már az őszi újdonságokkal is feltűnhetnek az olyan okostelefonok, amelyek szupersebes feltöltést kínálnak. (szí) Kiderült, hogyan lehet csökkenteni a fagyképződést Repülőgépeknél különösen veszélyes a jegesedés, a jégbevonattól kockázatossá válik a repülés, vagy már a felszállás is lehetetlenné válik - a jégtelenítés pedig sok energiát és pénzt igényel (Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN A tudományok száles körű világában nagyon gyakran előfordul, hogy a kutatók a természetből ellesett ilyenolyan működési elvek megfigyelésével, majd azok művi másolásával az emberiség javára váló, eladdig nem ismert eredményekhez jutnak, új ötletekkel rukkolnak elő, új találmányokat alkotnak. A címbeli téma kapcsán a falevelek fürkészése adta az ötletet a kutatóknak. Eredményeikről idén számoltak be az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS). A hideg éghajlaton élő emberek számára nem újdonság a fagyjelenség, a jegesedés. Ha a hőmérséklet fagypont alá csökken és a levegőben nedvesség van jelen (márpedig a levegőben, odakint a természetben mindig van valamennyi nedvesség), akkor a kicsapódó víz megfagyása következtében különféle jeges formációk lepik el a járdákat, utakat, autókat, házakat... Repülőgépek vonatkozásában különösen veszélyes a jegesedés, a jégbevonattól kockázatossá válik a repülés, vagy már a felszállás is lehetetlenné válik - a jégtelenítés pedig sok energiát és pénzt igényel. És akkor még - sok ember bosszúságára - ott vannak az emiatti járatkésések. Ha meg például a fagyasztókészülékben halmozódik fel túl sok jég, az nagymértékben növeli a készülék energiafogyasztását, és ezzel feleslegesen apasztja az ember pénztárcája vastagságát. Növényeknél meg gyakori, hogy a jégkárt megsínylik, emiatt nemritkán elfagynak-elpusztulnak. Ugyanakkor közben megfigyelhető egy különös természeti jelenség: a leveleknek nem minden részén egyforma mértékű a jegesedés. A tanulmány első számú szerzője, az Északnyugati (Northwestern) Egyetem mérnöki tanszékének (McCormick School of Engineering) adjunktusa, Kyoo-Chul (Ken) Park rámutat: „Az emberek ezt már több évezrede észrevették. Figyelemreméltó, hogy nem volt magyarázat arra, miképpen alakulnak ki ezek a minták.” Kyoo-Chul (Ken) Park a kutatásukról kifejti: „Több fagy képződik a levél domború területein. A konkáv területeken (a levelek erezeténél) sokkal kisebb mértékű fagyot láttunk. Megállapítottuk, hogy ezt a geometria irányítja, nem pedig az anyag.” És ami az egészet bámulatossá teszi, hogy a jelenség végbemenetele független a felületi kémiától. Kísérleteik és számítási szimulációk révén egyaránt bizonyították, hogy míg a levegőben levő nedvesség le- vagy másként kicsapódása, a kondenzáció a levélcsúcsoknál fokozódik, aközben a hullámvölgyekben összegyűlő kis mennyiségű kondenzvíz elpárolog, ami így fagymentes területet eredményez. A szenzációs felismerés akkor következett, amikor olyan anyaggal tettek próbát, amely alapvetően vonzza a vizet (ezek az ún. szuperhidrofil anyagok): ugyanis ebben az esetben is elpárolgott a víz az anyag völgyterületeiről, mondjuk úgy a mélyedéseiből, természetesen fagypont alatti hőmérsékletnél értve. Laboratóriumukban egy 3D-nyomtatású juharfalevél-alakzaton kísérleteztek, és ezen is működött az, ami a természetben bevált. Újonnan kidolgozott módszerükkel, az adott anyag felületének finomításával kevesebb energia is elegendő lehet a repülőgépek és bármely olyan készülékek jégtelenítéséhez, amelyeknél a jegesedés megtörténhet. Bármilyen anyag látszatra sima felületének parányi méretben történő módosítása révén (milliméteres vájatok, csúcsok és -völgyek egyenetlen sorozata létrehozásával) a kísérletek során akár 60%-kal voltak képesek csökkenteni a fagyképződést. Mi több, azt mondják, elméletben akár 80%-kal is csökkenthető. A fagyképződés megakadályozása szerintük lényegében akármilyen anyagtípus felületének a megfelelő kiképzésén múlik, aminek révén ún. funkcionális felület alakítható ki. Végeredményben arra a megállapításra jutottak, hogy milliméteres vájatok szükségesek 40-60 fokos dőlésszögekkel. Noha parányi fagyvonalak a vájatcsúcsokon így is kialakulnak, de ezek leolvasztásához sokkalta kevesebb energia szükségeltetik. De a lényeg az, mondja Kyoo-Chul (Ken) Park, hogy: „A fagymentes régió megkezdi a leolvasztás folyamatát.” Úgy véli, mostantól lényegében csak annyi a dolguk, hogy másoknak iránymutatást adjanak a fogazott felületek megtervezéséhez. Mélyponton a jégmezők kiterjedése az Északi-sarkvidéken MTI-HlR Az északi-sarkvidéki jégmezők kiterjedésének eddigi legalacsonyabb értékét mérték júliusban, írja az MTI. Az Északi-sark körüli tengerek felszínén lebegő jégmezők összterülete 6 millió négyzetkilométerre zsugorodott, 16 százalékkal kisebbre a 2013-tól 2019-ig terjedő évek júliusi átlagánál - közölte hétfőn a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI). A német kutatók szerint a tengerjég júliusi kiterjedése a legkisebb a műholdas megfigyelések kezdete óta. A bremerhaveni kutatók a sarkvidék oroszországi területeit sújtó szokatlan hőhullámmal magyarázzák a rekordszintű hó- és jégolvadást az Arktiszon. Csak a sarkvidék Oroszországhoz tartozó részén egymillió négyzetkilométernyi jég tűnt el júliusban. Egyelőre nem tudni, hogy a Az Északi-sark körüli tengerek felszínén lebegő jégmezők összterülete százalékkal kisebbre a 2013-tól 2019-ig terjedő évek júliusi átlagánál rekordszintű jégolvadás a nyár egészére is vonatkozik-e, a sarki jégtakaró mérete rendszerint szeptemberre éri el legkisebb kiterjedését. A hétvégén rekordmeleget mértek az Észak-sarkvidék Norvégiához tartozó szigetcsoportján, a Spitzbergákon (Svalbard-szigetek) is. Longyearbyen városkában szombaton 21,7 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, többet, mint bármikor a mérések kezdete óta. A korábbi csúcsot 21,3 fokkal 41 évvel ezelőtt, 1979. július 16-ánjegyeztékfel. Az Észak-sarktól mindössze 1000 kilométernyire fekvő szigetcsoporton júliusban, a sarkvidéki nyár legmelegebb hónapjában általában 5-8 Celsius-fokot mérnek. Egy nemrégiben közzétett norvég kormányzati klímajelentés szerint 1971 és 2017 között 3-5 fokkal emelkedett a Svalbard-szigeteken az átlaghőmérséklet, amely a prognózis szerint 2070 és 2100 között 7-10 fokkal haladhatja meg az 1970 és 2000 közti szintet. 6 millió négyzetkilométerre zsugorodott, 16 (Shutterstock)
