Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-28 / 174. szám

KULTÚRA 141 2020. július 28. lwww.ujszo.com Misztikum és időutazás mesterfokon A Sötétség című német Netflix-sorozat lebilincselő utazást kínál egy gyermekrablástól indulva az apokalipszisig A sorozat egyik történetszála egy posztapokaliptikus világba kalauzolja el a nézőt LENCSÉS ZOLTÁN A Sötétség című Netflix-soro­zat története egy németorszá­gi kisvárosban egy fiú rejté­lyes eltűnésével kezdődik, hogy aztán pár rész alatt misz­tikus hangvételű, monumen­tális thrillerré nője ki magát, amely úgy kezeli az időutazás­ban és a párhuzamos világok­ban rejlő rejtélyességet, ahogy korábban sehol sem láthattuk. A Netflix első saját gyártású német sorozata egy atomerőmű közelében fekvő fiktív német városkában, Win­­denben játszódik. Egy fiú rejtélyes körülmények között eltűnik egy erdei barlangnál, az eset pedig közvetve vagy közvetlenül több család életét is drasztikusan megváltoztatja. Pár nap leforgása alatt rengeteg sö­tét titok kerül napvilágra a városká­ban, megannyi konfliktus születik az emberek között, illetve a már meglé­vők tovább súlyosbodnak. A Sötétségben mégsem a várt drá­mai irányba tolódik a cselekmény. Bár a kezdő részekben többnyire még emberek, családok konfliktusait lát­juk, a későbbiekben rajtuk túlmutató erők harcává válik a sorozat. Valójában már a történet elején nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy mezei gyermekrablás áll a háttérben. Felbukkan egy rejtélyes férfi kezé­ben egy táskával, és mintha az atomerőműben sem lenne minden rendben... Windenbe beköszön a sö­tétség: a városkára rátelepszik a köd, a hangulat pedig a nézőt is csakhamar magával ragadja. Az emberek gyöt­rődnek a titkok súlya miatt, a nyo­mozók hiába keresik a megoldást a rejtélyre, mindent áthat a reményte­lenség és a kilátástalanság. Az alkotók már az első epizódban legalább egytucatnyi karaktert pa­kolnak fel a sakktáblára, hogy aztán biztos kézzel irányítsák őket a to­vábbi részeken és évadokon keresz­tül. A misztikát azonban - nagyon bölcsen - fokozatosan adagolják. Az elején hangsúlyosan, mégsem tola­kodón vannak jelen a rejtélyek, a ké­sőbbiekben viszont jóformán min­den beszélgetés az időhurokról, az időutazásról vagy az alternatív uni­verzumokról szól. A harmadik évad már egészen megdöbbentően feszíti szét Winden lakóinak a világát: az utolsó nyolc részében kapunk egy kis teslai kísérletezgetést idéző törté­netszálat 1880-ból, de nukleáris ho­­lokausztot is ajövőből. A Sötétség mindvégig, de különö­sen az utolsó évadban fogd meg, ereszd élt játszik a nézővel. Amikor úgy érezzük, hogy már túl sok a rej­tély, a sorozat alkotói nem haboznak elővenni a mézesmadzagot: megol­dást ugyan nem kínálnak ilyenkor sem, de egy vagy két dologra adnak választ, és ezzel még inkább az ujjuk köré csavarnak bennünket. A sorozat profin adagolja a misztikumot, de jó ütemben bogozza ki a csomókat a történeten. Ha ehhez hozzávesszük, hogy minden karaktert jó érzékkel mozgat, és hogy soha, egyikük sincs túltolva vagy háttérbe szorítva, ért­hető, miért beszélnek bravúros for­gatókönyvírói munkáról a sorozat kapcsán. A filmzene terén szintén ki­emelkedőt nyújt a mű, és a színészek is egytől egyig kitesznek magukért. Valószínű, hogy a sok esemény­szálon és idősíkon futó, rengeteg ka­raktert mozgató történet sokakat el fog ijeszteni. Ha létezik sorozat, amely nem adja könnyen magát, ak­kor a Sötétség az - a harmadik évad­ban már szó szerint percenként ugrá­(Képarchívum) lünk az idősíkok között, és ugyan­ilyen gyakran váltakoznak a karak­terek is. Valóban nem könnyű nézni az ilyen történetet, de készítői bár­mennyire is bizonytalanságban tart­ják a nézőt, jól érezhetően tisztelik is. Szinte mindegyik epizódban elhang­zik az egyik karakter szájából az „ezt nem értem” kijelentés, s ennek a ki­kacsintásnak köszönhetően mi sem érezzük magunkat kirekesztve. A fő karakterekhez hasonlóan mi is min­dig lépéshátrányban vagyunk, amit azonban nem kell bánnunk, mert ott vagyunk az események sűrűjében. Rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel az epizódok során, és az utolsó évadban párszor már túlbo­nyolítottnak hat a cselekmény. A né­zőjó eséllyel úgy vág neki a sorozat­záró epizódnak, hogy milliónyi kér­dés lóg a levegőben, melyek megvá­laszolására vajmi kevés esélyt lát... aztán a Sötétség az utolsó egy órában újra ámulatba ejti és megdöbbenti. Az ugyanis spoilerek nélkül leírható, hogy az utolsó rész zseniálisan ke­retbe foglalja az egész sorozat törté­néseit, és bár hagy elvarratlan szála­kat, feloldja az összes fontos rejtélyt, s egyfajta feloldozást nyújt a nézőnek és a karaktereknek egyaránt. A Sötétség saját mitológiát épített fel magának, amire eddig csak na­gyon kevés sorozat volt képes. Ra­jongók ezrei vitáztak különböző fó­rumokon a sorozat rejtélyeiről és fi­lozófiájáról. Mit jelent a „hiba a mátrixban” kifejezés, mi a déjá vu, milyen tudományos alapja és követ­kezményei lehetnek az időutazás­nak? - ez a sorozat nem kisebb do­logra vállalkozott, mint hogy megvá­laszolja ezeket a kérdéseket. Közben végig véresen komolyan veszi ma­gát: nem hoz alibista megoldásokat, és nem könnyíti meg a saját dolgát. A közelmúltban két nagy léptékű hollywoodi sci-fi, a Csillagok között (2014) és az Érkezés (2016) is for­radalmian új megvilágításba he­lyezte az „idő” kérdését. A Sötétség e két film mellé iratkozik fel az idő­­utazós tematikájú kánonba. Teljesen új megközelítést hoz, metafizikai és spiritualitás sikra tereli a témát, amelyet nem sok író és rendező mer mostanában kellő komolysággal ke­zelni. Komplex, jól átgondolt sorozatról beszélünk - az utóbbi évek egyik legjobbjáról. A Sötétség összes epizódja elérhe­tő a Netflix kínálatában, német nyel­ven, magyar felirattal. Sötétség (Dark). Német sorozat, 2017-2020. Évadok száma: 3. Epi­zódok száma: 26. írta és rendezte: Baran bo Odar. Szereplők: Louis Hofmann, Lisa Vicari, Karoline Eichhorn, Maja Schöne, Oliver Masucci. The Butchers - kemény gitárzúzás a természet lágy ölén Asomorjai csapat ideális zenét játszott vad smároláshoz (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN A kiéheztetett zenerajongók egy új koncerthelyszínt fedez­hetnek fel a pozsonyi Sznf híd lábánál. Az Inchebe kiállító­csarnok parkjában kát szín­pad áll - egy nagyobb a már befutott bandáknak ás egy kisebb a feltörekvőknek. Ez utóbbin vasárnap a somorjai The Butchers játszott. Pozsony. A helyszín ideális, rej­tély, miért nem használták eddig szabadtéri rendezvényekre. A hatal­mas komplexum körül akkora (rész­ben füves, részben lebetonozott) placc található, hogy akár egy fesz­tivál is elférne rajta. Az InPark nevű programsorozat szervezői egész nyáron át birtokolnak egy 12 000 négyzetméteres területet, kiaknázva a lehetőséget a biztonságos rendez­vények lebonyolítására. A nagyobb színpadon olyan nevek lépnek fel az elkövetkező időben, mint a Polemic, a Hel’enine Oci, a Kandrácovci, a Vidiek, a Boban Markovié Orkestar vagy Richard Müller. Ezek termé­szetesen fizetős koncertek, viszont ingyen szórakozásra is van lehető­ség, és a kisebb színpad kínálata szintén rendkívül izgalmas. Már csak azért is, mert új kedvenceket fedezhet fel magának az ember. Én a magam részéről szombaton az alsókubini The Rising Sign zenekart fedeztem fel, akik dallamos, pörgős, fantáziadús rockzenét játszanak, ér­demes követni őket. Vasárnap biz­tosra mentem, legalábbis azt hittem, tudom, mit fogok kapni a Hushegyi fivérek zenekarának koncertjén, hi­szen a The Butcherst régóta ismerem. Nos, kiderült, hogy a srácok a blues­­rockról átnyergeltek a stoner rockra, azaz a mélyebbre hangolt gitárok, a doomos, metálos riffek, pszichedeli­kus hangulatok dominálnak, és a jó­fajta southern rock hatása is érezhető, ami aztán tényleg hiánycikk nálunk. Új számaik csak nyomokban tartal­maznak blueselemeket, de azért rá le­het jönni, honnét indultak. Vadonatúj EP-jük egy hónapja hozzáférhető, szépen teljesít a Spotify-on, és a hat szerzeményből kettőhöz videóklip is készült. A szövegek változatlanul an­gol nyelvűek, és sokkal komolyab­bak, mint annak előtte. Az Every­thing például a depresszióról szól, ar­ról, hogy sokszor lehetetlen segíteni embertársainkon, mert a nehéz hely­zetekben magukba zárkóznak. Ez a szám azért is érdekes, mert nem Hus­hegyi András énekel benne, hanem János - bár az ikreket nehéz megkü­lönböztetni. Az új dalok remekül szólnak élő­ben, a hangosításra sem lehet egy rossz szavunk sem. A Summer in Peace című rendezvénysorozat pro­pagálása viszont hagy némi kívánni­valót maga után, sem szombaton, sem vasárnap nem volt tömeg a koncer­teken. A The Butchers kellemes mu­zsikája viszont odavonzott egy arra andalgó svájci-francia fiatal párt, akik aztán emlékezetes táncproduk­ciót mutattak be a színpad előtt, fel­pörgetve a babzsákokon punnyadó közönséget. Úgyhogy végül is el­mondható, hogy nemzetközi érdek­lődés övezte a somoijai zenekar (tud­tommal) első idei koncertjét. Legkö­zelebb a Gombaszög Lite-on látható a The Butchers, akiket tényleg érde­mes élőben is megcsodálni.

Next

/
Thumbnails
Contents