Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-16 / 164. szám
www.ujszo.com | 2020. július 16. KULTÚRA 9 New Hont megelevenedik Egész nyáron át hetente hallgathatjuk a Pátria rádióban Grendel Lajos történeteit, amelyek rólunk szólnak Olasz István és Jakubecz László a stúdióban (Fotó: Kubányi Péter) JUHÁSZ KATALIN Július 4-én kezdte sugározni a Pátria rádió G rendel Lajos Nálunk, New Hontban című regényének hangoskönyvváltozatát tíz részben. Olasz István előadásában. A komáromi színművésszel, valamint Jakubecz László szerkesztővel beszélgettünk a sorozatról. „Szombatonként a déli hírek után kerülnek adásba az ötvenperces részek. Először napi rendszerességgel, tíz percben terveztük sugározni a sorozatot, majd hétvégenként egy csomagban megismételni valamennyi részt. Végül a heti egy alkalom mellett döntöttünk, mert így talán jobban bele lehet merülni egy regénybe. Gazdag József kollégám javasolta ezt a Grendel-művet, amely 2001-ben jelent meg először, de ma is abszolút frissnek hat. Az én feladatom a szöveg részekre bontása és a felvételek levezénylése volt” - mondja Jakubecz László. Szerencséjük volt: a hangoskönyvet sikerült még a karanténidőszak előtt, február végén, illetve március első hetében rögzíteni. Amikor Olasz István az utolsó felvételre érkezett a rádió pozsonyi stúdiójába, már arról számolt be, hogy a Komáromi Jókai Színház vélhetően bezár, és a járvány miatt a májusi bemutató is elmarad. De nézzük, hogyan zajlott a munka. „Mivel én narrátor is vagyok, és a regény szereplőit is eljátszom, rögtön az elején tisztáznunk kellett Lacival, mennyire tegyem egyénivé ezeket a figurákat. Abban marad-FILMMÚZEUM A felforgató tanítók Ezúttal három az egyben történetet mesélek el a filmmúzeum gyűjteményéből. Külön-külön is „vetíthettem” volna a választott három filmremeket, de jobbnak láttam összefogni három az egyben. Ugyanis mindháromban tanítóé, különös oktatóinevelői képességekkel és beleérző humánummal megáldott tanáré a főszerep. Ezek a kiváló, haladó szellemű tanítók kapják, vállalják és a maguk eszközeivel, illetve módján megpróbálják teljesíteni a megváltás misszióját. Egy-egy meghaladott, klasszikus iskolamodellek egy-egy rideg oktatási intézménnyel szemben lépnek fel mindhárman. A diákok érdekeit szem előtt tartva mindhárman sajátos nevelési-oktatási módszerekkel élhető(bb) iskolai életet visznek a zárt, börtönszerű világba. Miközben megtanítják a kallódásra ítélt, semmibe vett, lekezelt nebulókkal, hogyan bányásszák elő magukból a jót, az érdeklődést, az értelmet, a tanulás iránti vágyat. Ebből is kiviláglik: e tanítók szabad gondolkodásra, a tudás szeretetére, az életre próbálják nevelni a gondjaikra bízott nebulókat. Szellemiekben, érzelmekben, megoldásaiban, a motívum vezetésben és a fordulatalkalmazásban is szinte egy tőről fakad ez a kimagaslóan nemes három történet. A legkegyetlenebb és a leginkább nyomasztó a tanítót megformáló Aitunk, hogy nem kell erősen elkülönítenem őket egymástól, mert végig a narrátor mondja el, mikor ki beszél, a többieket rajta keresztül ismerjük meg. Ráadásul rengeteg szereplője van ennek a könyvnek, és sokan csak egyszer bukkannak fel, úgyhogy nincs is értelme, hogy mindenkinek markánsan egyéni hangja legyen. Inkább az adott szituáció megjelenítésére és értelmezésére fordítottunk több figyelmet. Igyekeztem játszani a szöveggel, hogy megelevenedjenek a történetek, hogy a hallgatók szinte filmszerűen lássák maguk előtt az adott helyzetet. Én is egy filmet láttam legbelül” - avat be a műhelytitkokba Olasz István, aki szerint pont ez az igényes hozzáállás különbözteti meg a hangoskönyvet a sima felolvasástól. Jakubecz László egyébként maga is diplomás színész, Olasz Istvánhoz hasonlóan ő is a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen végzett, és régi barátság köti össze kettejüket. Ennek köszönhetően sokkal gördülékenyebben zajlottak a felvételek. „Megkönnyítette a dolgom, hogy nem kellett kötelező udvariassági köröket futnom, ahogy azt tettem volna egy számomra ismeretlen színész esetében. Mivel barátok vagyunk, félszavakból is megértettük egymást, őszintébbek lehettünk egymással. Szakmabeliként nyilván tisztában vagyok vele, mik a buktatói az ilyen munkáknak. Bele tudtam képzelni magam a szöveget interpretáló színész bőrébe. Tudtam, mikor érdemes szünetet tartanunk, mennyit dolgozhatunk egyhuzamban. És persze más füllel hallgattam a kész felvételt, egy átlagembernél sokkal kritikusabban. Közösen dan Quinn életteli, erőteljes alakításával készült Dal egy agyonvert fiúért című ír-angol-dán-spanyol dráma. A 2003-ban forgatott film, mely egy szerzetesek által irányított ír nevelőintézetben játszódik, annak idején nagy botrányt kavart. Magyarázat erre, hogy: „Rendkívül megrázó jeleneteket tartalmaz, olyanokat, amelyek sokáig kísértik az embert, legfőképpen azért, mert a kegyetlenségek, a verések, a megalázások, illetve a szexuális zaklatások itt nem az írói képzelet szülöttei, hanem megtörtént, valóságos események” - írták abszolút találóan és kifejezően. Ebbe a igyekeztünk megtalálni a hangsúlyt egy-egy hosszú körmondatban, figyelni a helyes kiejtésre” — meséli a szerkesztő. Mindketten egyetértenek abban, hogy Grendel regénye egyszerre anekdotikus és összegző jellegű, így mondatba ugyanis megfogalmazója maradéktalanul belesűrítette a film esszenciáját: Aisling Walsh rendezése a nevelés álcája alatt történő kegyetlenség és brutalitás mozgóképes megjelenítése magas fokon. Ez a több díjat is nyert film, ahogy az idézett mondat is utal rá, az eseményt átélt egyik fiú - későbbi újságíró - visszaemlékezései alapján készült. A megvalósításaiban teljesen naturális és szikár Dal egy agyonvert fiúért című drámával szemben némi bájt, humort, mesés elemet is vittek alkotói a 2004-ben forgatott francia-svájci-német zenés dráma, azok is könnyedén fel tudják venni a fonalat, akik nem hallották az eddig sugárzott két részt. Azt már én teszem hozzá, hogy ennél jobb szlovákiai magyar történelemkönyvet keresve se találnánk. A Nálunk, New Hontban ugyanis teljes egészében a Kóristák elbeszélésmódjába. Ezért a történet - főleg a merev erkölcsű iskolaigazgató karakterén keresztül - megfacsarja ugyan a lelket, de reményteli feltöltődési is nyújt. Az előzővel szemben, amelyet nehéz egyszer is elviselni (nem a minőség, hanem az ábrázolt valósága okán), a Christophe Barratier rendezte Kóristákat élvezettel lehet újra- és újranézni. A történet 1949-ben Franciaországban játszódik. Clément Mathieu (Gérard Jugnot) munkanélküli zenetanár elvállalja a tanári állást egy nehezen kezelhető gyerekek számára fenntartott nevelőintézetben. A zene varázsával és közös énekléssel csodát tesz: megváltoztatja tanítványai viselkedését. Előkelőbb környezetben, de ugyancsak hagyománytisztelő iskolában tanuló idősebb diákokból a lázadás szellemét szabadítja fel a költészet eszközeivel a Holt költők társasága című, 1989-es amerikai filmdráma életre nevelő tanára (Robin Williams). Peter Weir rendezése patinásán érett, elgondolkodtatóan tartalmas, felszabadító erejű mozi. Mindhárom film végszava felemelő: az említett tanároknak köszönhetően mindhárom iskolában megváltozik ugyan a légkör, mégis mindhárom tanár elhagyni készül az iskolát. A tanulók sajátos módon reagálnak a távozásukra. Amit a tanárukat búcsúztató, meglepő reakciójuk a nézőben kivált, az a katarzis. Tallósi Béla rólunk szól, mindenki számára ismerős szituációkkal. Benne van az összes kis és nagyobbacska fóbiánk, becsípődésünk. A szerző tulajdonképpen azt magyarázza el nekünk szellemesen, humorosan, vagy éppen szívszorító történetek által, hogy miért lettünk olyanok, amilyenek vagyunk, miért viszonyulunk úgy a szlovákokhoz, ahogyan, és miféle gátlásokat plántáltak belénk a konkrét élethelyzetek. „Színészként engem is sokkal jobban izgattak a megjelenítendő helyzetek, mint a narráció. Olyan volt, mintha önmagámmal dialogizáltam volna: kellett egy gondolkodásmódot adnom az egyik szereplőnek, és rögtön a másiknak is, aki arra reagál. Továbbá világossá kellett tennem, hol és mikor dőlnek el a fontos dolgok az egyes szereplők lelkében, mikor hoznak meg egy-egy döntést. Számomra ez az egész egy nagy színészi kaland volt” - mondja Olasz István. Adódik a kérdés, hogy két rész után érkeztek-e már hallgatói reakciók. És ahogy az lenni szokott, először a rokonok, barátok gratuláltak, később hallgatók is betelefonáltak vagy e-mailt írtak. Jakubecz Lacinak egy volt galántai tanára gratulált, akivel évek óta nem beszélt. Olasz István pedig arra számít, hogy a hazai magyar hallgatók csak lassan eszmélnek. „Korábban szerkesztettem egy zenei magazint a Pátria rádióban Fülbevaló címmel. Már rég levették a műsorról, amikor még mindig gratuláltak hozzá az emberek, mondván, hogy szokták hallgatni és nagyon tetszik nekik. Úgy látszik, az idő nálunk meglehetősen relatív tényező.” Nem rendezik meg a Telluride Filmfesztivált Los Angeles. Nem rendezik meg idén a filmes díjszezon fontos amerikai állomásának számító Telluride Filmfesztivált a koronavírus-járvány miatt - írta meg a The Hollywood Reporter. Az Oscar-szezon rendszerint a szeptember eleji Telluride Filmfesztivállal kezdődik, de ebben az évben a világjárvány miatt az Oscar-díj-átadót is április végére halasztották már, és ősszel még a coloradói filmmustrát sem lehet megtartani. A szervezők keddi közleményükben azt írták, hogy hónapokig próbálkoztak mindenféle megoldással, de be kellett látniuk, hogy idén nem lehet tető alá hozni a fesztivált. A jelen helyzetben ugyanis, mikor egyre nő a koronavírus-fertőzöttek száma, mégiscsak az emberek egészsége a legfontosabb, és ezt a maszkviseléssel és egyéb szabályok betartásával sem tudják garantálni, amit nem vállalhatnak - fogalmaztak. Azt írták, az idei programban szereplő válogatásból számos, szívügyüknek számító filmet a New York-i, a Torontói vagy a Velencei Filmfesztivál is bemutat, és azon lesznek, hogy a lehető legtöbb módón támogassák ezeket a kitűnő produkciókat. (MTI) A Dal egy agyonvert fiúért (középütt Aidán Quinn) hihetetlenül kemény, durva, embertelen történetével erősen megragad az emlékezetben (Képarchívum)
