Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-16 / 164. szám

KÖZÉLET „Nagy hatással voltak rám a helyi magyar kisebbség képviselői" Gömörben tett látogatása után adott interjút az Új Szónak az USA szlovákiai nagykövete NAGY ROLAND Bridget Brink, az Amerikai Egyesült Államok szlovákiai nagykövete a hétvégén Gömörbe látogatott, hogy szemügyre vegye a légió természeti és kulturális örökságát, valamint különféle szlovákiai magyar kézművesekkel is találkozott. A nagykövetet a gömöri látogatásáról és az USA Szlovákiához való viszonyáról is kérdeztük. Milyen érzésekkel tért haza a gömöri útjáról? Pontosan milyen helyekre látogatott el, és kikkel ta­lálkozott? Összességében azt mondhatom, hogy nagyszerű utam volt. Mindig szívesen látogatok Közép-Szlová­­kiába, hiszen személyesen is beszél­hetek az emberekkel, és így jobban megérhetem az ott élők helyzetét. Az utamat Rozsnyóban kezdtem, ahol most jártam először. Meglátogattam a újonnan nyílt Klástor kulturális központot, amelyen belül egy úgy­nevezett angol sarkot is elhelyeztek, amit a nagykövetségünk is támogat. Mindenkinek csak ajánlani tudom a központot, a látogatók együtt ká­vézhatnak, zenét hallgathatnak, vagy csendesebb órákban leülhetnek akár olvasni is. Az épület egyébként még felújítás alatt van, a jövőben külön­féle kulturális rendezvényekre is sor kerül, sőt, még szállást is biztosíta­nának. A körbevezetés közben volt lehetőségem beszélni a szervezők­kel, akik elmondták, hogy éppen egy olyan helyet akartak létrehozni a vá­ros központjában, ahol a családok leülhetnek és jól érezhetik magukat, és azt hiszem, hogy ez sikerült ne­kik. Annak pedig különösen örülök, hogy a nagykövetség nevében tá­mogathattam az angol kultúra fej­lesztését is. Hogyan kell elképzelni ezt az angol sarkot? Ezt tulajdonképpen egy szoba, amely tele van angol nyelvű köny­vekkel, különböző oktatásra szánt anyagokkal és egyéb információk­kal. A látogatók itt összeülhetnek, gyakorolhatják az angol nyelvet, ha pedig valaki az amerikai továbbta­nulás iránt érdeklődik, arról is talál­hat különböző információkat. A nagykövetségünk némi anyagi tá­mogatással segített a felújításban, valamint angol nyelvű könyvekkel, irodalommal is elláttuk a szervező­ket, és ha lesz érdeklődés, akkor ajö­­vőben is szívesen ellátogatok a hely­színre, és elbeszélgethetünk arról, ami érdekli az embereket. Elképzelhető, hogy a jövőben több, ehhez hasonló projekt is lesz a térségben? Ha lesz rá igény, el tudom kép­zelni, hogy akár több ilyen projektet is támogatni fogunk. Akár finanszí­rozás szempontjából, akár különféle anyagokkal, de jó ötletnek tartom azt is, hogy előadókat hívjunk meg, olyan embereket, akik valamilyen érdekes történetet osztanának meg a látogatókkal. Térjünk vissza a gömöri kőrút­hoz. Ha jól tudom, helyi angolta­nárokkal is találkozott Rozsnyón. Igen, és azt kell, hogy mondjam, lenyűgöző az igyekezetük. Azt ta­pasztaltam, hogy a tanári szakma Szlovákiában is rendkívül alulfize­tett és alulértékelt, holott ők felelnek a következő generációért, azért, hogy a fiatalok mennyire lesznek képesek megoldani az aktuális problémákat. Jól tudom, miről be­szélek, hiszen az édesanyám is tanár volt. Rendkívül tisztelem ezen szak­ma képviselőit, és úgy gondolom, hogy a szerepük elengedhetetlen a kritikus gondolkodás és demokrati­kus társadalom kiépítésében. Rozs­nyón főként olyan tanárokkal talál­koztam, akik kétnyelvű iskolában tanítanak, és lehetőségem volt be­szélgetni cserediákokkal is. Én ma­gam is cserediák voltam, és ez egy olyan élmény volt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most Euró­pában tevékenykedek. Szerintem a cserediákság az ő életükre is nagy hatást fog gyakorolni. Milyen helyekre látogatott még el? Lehetőségem nyílt arra, hogy kör­­bejáijam a Szlovák-karszt Nemzeti Parkot, ahol meglátogattunk egy jég­barlangot és kicsit túráztunk is. Éz a rész különösen érdekelt, hiszen Amerikában is sok nemzeti park van, gyerekként én is nagyon szerettem ezekbe járni. Nagy hatással voltak rám a helyi magyar kisebbség képvi­selői is. A Gömöri Kézművesek Tár­sulása fogadott, megmutatták a ter­mékeiket, azt, hogy mivel foglalkoz­nak. Jómagam is vásároltam néhány kézművesterméket, még kosarat is megpróbáltam fonni, ami persze nem lett túlságosan jó, de mindenképpen élmény volt. Már csak azért is, mert láthattam, hogyan igyekeznek átadni a hagyományokat a fiatal nemzedék­nek. A társulás célja főleg ez, nem pe­dig a pénzszerzés. Találkoztam pél­dául egy 22 éves fiúval, aki harango­kat készít. Elmondta, hogy a mester­séget önképzés útján sajátította el, mert lenyűgözték őt a harangok, ami-Bridget Brink Több mint 20 éve áll az ame­rikai külügyminisztérium szolgálatában. Karrierje alatt számos közép-kelet-európai országban tevékenykedett. A szolgálatot Belgrádban kezdte, 1996-ban. Dolgozott az amerikai nemzetbiztonsá­gi tanácsnál, ahol az égei­­tengeri régióval (Törökország, Görögország, Ciprus) és a kaukázusi országokkal foly­tatott politikáért felelt. A 2010-es évek elején nagy­követhelyettes lett Grúziá­ban, majd Üzbegisztánban. 2015 és 2018 között az eu­rópai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár helyette­seként dolgozott, majd 2019 júliusában lett az USA szlovákiai nagykövete. két a templomokban látott. Izgalmas volt hallani, hogy senki nem oktatta, egyszerűen csak könyvekből tanult, és már egyre inkább terjeszkedik. De nem csak az ő története volt érdekes, találkoztam fazekasokkal, ékszerké­szítőkkel és további kézművesekkel is. Összegezve azt mondhatom, hogy az amerikaiak a változatosságban és a különbözőségben erőt látnak. Az ehhez hasonló hagyományok to­­vábbörökítése pedig éppen ezt a sokszínűséget erősíti. Ha már szóba került Amerika, hogyan jellemezné hazája hozzá­állását Szlovákiához? Én úgy gondolom, hogy a két or­szág közti viszony már korábban is jó volt, az utóbbi években pedig az amerikai külügyminiszter különö­sen nagy hangsúlyt fektetett a közép-európai kapcsolatok ápolá­sára, főleg Szlovákiára. Azt hiszem erre jó példa, hogy Mike Pompeo 2019 februárjában meg is látogatta az országot, hiszen ehhez hasonló találkozóra már csáknem 20 éve nem volt példa. Továbbá megem­líthetem, hogy Donald Trump ta­valy tavasszal fogadta az akkori miniszterelnököt, Peter Pellegrinit is, ez is rendkívül jelzésértékű gesztus. Ezen kívül persze a nagy­­követségen mi is azon dolgozunk, hogy a két kormány minél szoro­sabb kapcsolatot ápoljon egymás­sal. A kapcsolatunk egyik alappil­lére, hogy Szlovákia is NATO- tagállam, így ha valamiféle táma­dás érné az országot, akkor az Egyesült Államok azonnal Szlová­kia segítségére sietne és fordítva. Úgy gondolom, hogy a biztonság­­politikai érdek egyértelműen fel­erősíti a két ország közti gazdasági együttműködést is. Én is azon dol­gozom, hogy az együttműködés még szorosabbá váljon, legyen szó akár a szlovák állami pályázatok­ról, vagy az itteni amerikai üzleti kapcsolatok felerősítéséről. És persze meg kell említenem a kul­turális közeledést és az emberi kap­csolatokat is, a gömöri utam pedig pontosan erről szólt. Vannak esetleg az Egyesült Ál­lamoknak valamiféle beruházási tervei Szlovákiában a közeljövő­ben? Ha beruházásokról beszélünk, ak­kor egyértelműen a U. S. Steel vasművet kell megemlíteni, ahol kö­zel 10 ezer embert foglalkoztatnak. Ez az egyik legfontosabb befektetés, de hozzátenném, hogy vannak más, fontos proj ektek is az országban, mint például az IBM vagy ITworld, csak ezek talán kevésbé „láthatóak”. Én a jövőben is azt szeretném, ha ehhez hasonló nagy befektetők jönnének Szlovákiába. Ehhez persze szükség van a stabil vállalkozói környezet megteremtésére és megfelelő törvé­nyi keretekre. Az amerikai befekte­tők transzparens és igazságos felté­teleket keresnek, így természetesen szükség van a korrupció kiküszöbö­lésére. Ebben felelősséget kell vál­lalnia a szlovák kormánynak és az or­szág lakosságának is, hiszen a befek­tetők értelemszerűen oda mennek majd, ahol pénzt tudnak keresni. Az amerikai diplomácia ezek szerint figyelemmel követi az or­szág legnagyobb botrányait. Az utóbbi években a legnagyobb ilyen egyértelműen Ján Kuciak és menyasszonyának, Martina Ku$­­nírovának a meggyilkolása volt. Hogyan reagált erre az Egyesült Államok? Elszömyedve figyeltük akkori­ban, hogy mi történik az országban, bár én még nem dolgoztam itt, így személyesen nem éltem át a történ­teket. Nem igazán tudok megfelelő szót találni arra, mennyire szörnyű, hogy meggyilkoltak egy fiatal párt azért, mert az egyikük a korrupci­óval kapcsolatos botrányokról írt. A demokrácia egyik alapja a sza­bad sajtó, ezt akkor is hangsúlyoz­tuk. Amiből viszont bátorságot és erőt merítettünk, az az emberek re­akciója volt. Láttuk, hogy a szlovák közvélemény nem tolerálta a tör­ténteket. A korrupció minden or­szágban kihívásnak számít, a fel­számolásához pedig három dologra van szükség: először is erős politi­kai akaratra és vezetőségre, más­részt a kellő intézményes háttérre, de nagyon fontos a közvélemény nyomása is. Azokban az országok­ban, ahol sikeresen léptek fel a kor­rupció ellen, mindhárom tényező megvan. így be kell látnunk, hogy a korrupció elleni harcból mind­annyiunknak ki kell venni a részét. A végére néhány személyesebb kérdés. Ön tavaly nyáron kezdett Szlovákiában dolgozni. Hogy érzi magát nálunk? Nagyszerűen! Kedvelem az itteni embereket, a kultúrát, még a szlovák konyhát is. Azt látom, hogy az or­szág lakosai szeretik a természetben tölteni az idejüket, ez pedig rám is jellemző, ahogy említettem a nem­zeti parkokkal kapcsolatban is. Úgy tűnik, hogy az új kormány révén az ország külpolitikai irányultsága is megszilárdulni látszik, ami nagyban megkönnyíti a kabinettel való együttműködésünket. Hogyan kell elképzelni az ame­rikai nagykövet hétköznapjait? A nagyköveti lét azzal jár, hogy rengeteg új emberrel találkozom nap mint nap, és igyekszem minél távolabbi régiókba is ellátogatni, hogy teljes képet kaphassak az em­berek életéről. Persze nem marad­hatnak el a hivatalos találkozók sem, akár miniszterekkel, akár re­gionális politikusokkal. Rengeteg a tárgyalás, amelyek során annak próbáljuk megtalálni a módját, hogy hogyan mélyíthetnénk el még job­ban a két ország együttműködését. Ez persze rengeteg odafigyeléssel és hallgatással jár, ami talán nem tartozik Amerika erősségei közé. Viccet félretéve, az a célom, hogy ápoljam a közös értékeket, mint például a szabadság, a demokrácia, a törvény és az emberi jogok. Eze­ken nyugszik a transzatlanti együttműködés, ezeken múlik a jó­lét és a fellendülés. Természetesen én elsősorban az amerikai érdeke­ket képviselem itt, ami viszont él­vezetessé teszi ezt a munkát, hogy Szlovákia érdekei egyeznek a mi­énkkel.

Next

/
Thumbnails
Contents