Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-15 / 163. szám

www.ujszo.com | 2020. július 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tehetetlenségünk törvényei Ha valami azért nem passzol, mert túlságosan olyan, amilyen Vadgalambok röppentek fel a tarlóról, amikor Bandika és Ervin kiért a folyópartra. Leteleped­tek egy kidöntött fűzfa törzsére, elővették szalámis kenyereiket és megkezdődött a folyamat, amelyet legtöbb helyen úgy neveznek, ebéd. A tücskök ciripeltek, a fellegek foszladoztak, a folyó folyt, a két munkanélküli jó barát pedig meg­állapította, hogy mindez így van jól. Hanem egyszer csak megpittyent Ervin telefonja. Nem foglalkozott vele, harapta tovább a paradicsomot a szalámis kenyérhez. Bandika vi­szont rászólt: megpittyent a tele­fonja, kuzin, nézze már meg, hátha valami fontos. Ebédelünk, mondta Ervin, és nem nézte meg. De aztán mégis. Kisimította ujjhegyével a képemy őzárat, majd rákattintott az üzenetre. A múlt szombati, 24 órás határellenőrző akció keretében a rendőrség 64 444 Szlovákiába ér­kező gépkocsit vett nyilvántartásba. Összesen 15 906 autót és 37 362 személyt ellenőriztek. Szlovákiát a rendőrség szerint összesen 72 315 gépkocsi hagyta el. Ezek közül a rendőrök 15 939-et állítottak meg. 35 759 külföldre tartó személyt el­lenőriztek - olvasta fel az üzenetet Ervin. Bandika szájában megállt a szalámi. Ezt üzenték? Ezt - bólin­tott Ervin. És ki üzente? - érdeklő­dött tovább Bandika. Nem tudom, felelte Ervin. Csak úgy jött. Néha csak úgy megpittyen, és ilyenek jönnek. Nem kértem, hogy küldjék, nem tudom, minek nekem ezek az információk, és azt sem tudom, mit csináljak. Bandika lenyelte a szendvics végét és elmesélte, hogy a minap egy hatalmas hazugságba botlott az egyik kedvenc jutubcsa­­tomáján. Képzelje el, hogy azt mondja az az egyébként szimpati­kus, hullámos hajú, bársonyos hanglejtésű fiatal hölgy, hogy sok­féle lenruhát próbált az utóbbi idő­szakban, meg ajánlottak is neki kü­lönböző fajta lenszövetből készült darabokat, de valahogy semelyikkel nem volt képes megbarátkozni. Ir­ritálták a bőrét, áttetszőek voltak, meg rossz volt az esésük. Úgyhogy ezekből a tapasztalatokból fakadó­an ő el is engedte a lenvászon ruhák iránti szimpátiáját. Lemondott a lenről, mint olyanról. Én meg ülök a képernyő előtt, majd belevágom a csákányt mérgemben, mert hiszen hogy lehet valaki ennyire sznob? Hát a len az azért len, mert van egy sajá­tos esése, egy sajátos tartása, meg­adja a ruhának a ritmusát, úgymond. Ilyen a lenvászon. Tulajdonságai vannak, ellentétben bizonyos diva­tos pihe-puha, alkalmazkodó anya­gokkal. Persze az illető mindezt a természetesség jegyében csinálja meg mondja, hogy ő mennyire ter­mészetes akar lenni, és követőit is erre buzdítja. De a lenruha nem passzol neki, mert túlságosan olyan, amilyen. Tehetetlen vagyok az ügy­ben, talán az bosszant a legjobban. Érti maga ezt? Ervin bólintott, hogy érti, aztán úgy döntöttek, lehalkítják telefonjaikat, és zajok nélkül foly­tatják útjukat a nyárban. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖHEJ. HA GRÖHLING AZÉRT FOG MEGBUKNI, MERT SAJÁT MAGÁT MÁSOLTA LE (Kotrha) Újraindítás köhögő motorral DUDÁSTAMÁS Több közgazdász figyelmeztet már jó ideje arra, hogy a szlovák gazdaság egészségtelen mértékben függ az autóipartól, és ez a kritika az elmúlt hónapokban csak erősödött. Az autóipartól való függés még Zuzana C'aputová államfő évértékelő beszé­débe is bekerült, és szinte mindenki azt hangoztatja, tényleg eljött az idő, hogy az ország már ne összeszerelő üzemként működjön. Az autóipar a múlt, Szlovákia jövője a digitális és a zöld technológiák, melyek magasabb hozzáadott értéket termelnek. Nem véletlen, hogy felerősödött az autóiparról zajló vita, hiszen a glo­bális koronavírus-járvány felszínre hozta az ágazat minden gyenge pont­ját. A külföldi kereslet eltűnése a hazai termelés és export látványos összeomlásához vezetett áprilisban és májusban, és csak az állam anyagi segítségének köszönhető, hogy az ágazatban eddig nem voltak tömeges elbocsátások. Az autógyárak képviselői biztatnak, hogy éves szinten nem lesz annyira rossz a helyzet, de a járvány második európai hulláma mély válságba sodorhatja az ágazatot. Ennek tükrében meglepő lehet az az együttműködési nyilatkozat, amelyet a szlovák kormány írt alá múlt héten a Volkswagennel. Ebben Szlovákia legnagyobb autógyára 500 millió euró további befek­tetést ígér a dévényújfalui gyárban, ami 2000 új munkahelyet jelentene. Ennek fejében a kormány egy autóiparra szakosodott oktatási intézmény létrehozását ígéri, továbbá bérlakások építését a gyár közelében, valamint a helyi tömegközlekedés látványos javítását. A dokumentum csak a kor­mányhivatal túlbuzgó sajtosainak köszönhetően került napvilágra, és a cél nyilvánvalóan az volt, hogy meggyőzze a Volkswagent: Szlovákia ideális új helyszín a Törökországban nemrég kútba esett befektetés számára. Nem kellett sokat várni a kritikus hangokra, melyek szerint a kormány lépése elhibázott, és véget kell vetni az autóipar támogatásának. Úgy vé­lem azonban, minden probléma és kétség ellenére érdemes kitartani az au­tóipar mellett, mert még legalább egy évtizedig a szlovák gazdaság húzó­ágazata maradhat. A Volkswagen ma Szlovákia legnagyobb vállalata, és az egész gazdaság számára fontos, hogy ez a lehető leghosszabb ideig így maradjon. Érdemes küzdeni az új modellek gyártásáért, legyenek ezek belsőégésű motorokkal felszerelt modellek vagy elektromos autók. Könnyű az autóiparra rásütni az összeszerelő üzem billogát, azonban sokrétű iparágról van szó, nagy számú helyi beszállítóval. Persze az ágazat külföldi piaci függősége valós gond, de a globális koronavírus-járvány olyan specifikus helyzetet teremtett, amely minden exportorientált ipar­ágat nehéz helyzetbe hozott. Mindez nem azt jelenti, hogy le kell mondani az új húzóágazatok kiépítéséről. Épp ellenkezőleg, már így is sok időt po­csékoltunk el, hiszen egy sikeres új iparág felépítése évekig, akár évtize­dekig is eltarthat, éppen ezért a gazdaság meglévő pilléreit nem szabad mostohagyerekként kezelni. Még mindig érvényes, hogy az autóipar biz­tosíthatja Szlovákia számára azt az idősávot, mely alatt lehetőségünk lesz a jövő húzóágazatainak megteremtésére. A globális autóipar csakugyan nagy kihívásokkal néz szembe, ezért fontos, hogy a Szlovákiában működő autógyártók érezzék, hogy a kor­mányra stratégiai partnerként tekinthetnek ezek leküzdésében. így bizto­san lesz jövője az autóiparnak Szlovákiában, és nem fog minket Detroit réme fenyegetni. FIGYELŐ Nevet változtatnak a Rézbőrűek Nevet változtat a profi amerikai­­futball-ligában szereplő Washing­ton Redskins. A bejegyzésről szóló procedúra napokon belül lezárul és megtörténik a névcsere, ezt a klub közleményben erősítette meg, de a csapat új nevét és lógóját még nem hozta nyilvánosságra. Az 1932-ben alapított egyesület az Egyesült Államokban zajló tünte­: tések miatt kényszerül névváltoz­tatásra, a Redskins (Rézbőrűek) elnevezés ugyanis sokak szerint sérti az őslakos indiánokat. A klu­bot már évek óta támadták emiatt, de mindeddig nem történt változás. A tüntetéssorozat hatására aztán július elején a legnagyobb szpon­zorok (például a FedÉx, amely 1999-ben 205 millió dollárért sze­rezte meg a stadion névhasználati jogát) jelezték, megszakíthatják kapcsolatukat az egyesülettel, ha Rézbőrűek marad. (MTI) Orosz-kínai és amerikai-japán versenyfutás a Holdért és az űrért Oroszország és Kína közös űrkutatási tsrvskről és egy holdbázis létrehozásáról egysztstett, ez válasz az amerikai-japán együttműködésre. Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz orosz űripari vállalat vezérigazgatója jelentette be, hogy a héten videókon­ferencián egyeztettek a kínaiakkal, és a Holdon létrehozandó bázisuk nyit­va áll majd mindenki, így az ameri­kaiak előtt is. Ugyanakkor azzal vá­dolta meg az Egyesült Államokat, hogy „a NATO alapelveihez hasonló módon” a Hold meghódítását tervezi. „Az amerikaiak számára ez főleg a politikáról szól. Látjuk, ahogy távo­lodnak az együttműködés alapelvei­től, amelyek a Nemzetközi Űrállo­máson jöttek létre” - nyilatkozott Rogozin. Szerinte az amerikai prog­ram az, hogy ők mindenek felett áll­nak, mindenki másnak csak segítenie és fizetnie kell, ebből pedig Orosz­ország nem kér. Rogozin arról is be­számolt, hogy a kedvezőtlen politi­kai körülmények ellenére a Rosz­koszmosz és az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA között baráti a vi­szony, ám az amerikai szankciók cél­ja egyebek között az, hogy monopó­liumot biztosítsanak az amerikai cé­geknek. A Nikkei japán gazdasági napilap szerint a NÁSA és a japán oktatási minisztérium holdkutatási együtt­működési megállapodást írt alá, amelynek értelmében a szigetország csatlakozik az USA Artemis űrprog­ramjához. Ennek harmadik szaka­szában, 2024-ben űrhajósok szállnak le a Holdra. Japánnak a Hold körüli pályára állítandó Gateway állomás megépítésében lesz szerepe. Donald Trump amerikai elnök áp­rilisban rendeletet adott ki az erőfor­rások kereskedelmi kitermeléséről a Holdon és más égitesteken, ennek értelmében az Egyesült Államok nem tekinti többé az emberiség közös örökségének a világűrt. A dokumen­tum szerint az US A-nak jogában áll a világűr kutatása üzleti célból, és az ott található erőforrások hasznosítása. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvi­vője a rendelet kiadása után azt mondta, Oroszország számára elfo­gadhatatlan a világűr privatizációja, a Roszkoszmosz pedig a „bolygók tényleges elfoglalására” irányuló agresszív tervnek és a világűr kisa­játítására irányuló kísérletnek ne­vezte azt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents