Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-02 / 152. szám
www.ujszo.com | 2020. július 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Dagadó botrány A politika és a plágiumalapú társadalom Egyelőre nem sikerült szőnyeg alá söpörni Boris Kollár plágiumügyét, Igor Matoviö elvtelensége ellenére sem. Az alapvető etikai szabályok azt követelik, hogy Kollár mondjon le házelnöki posztjáról, nemrég ugyanígy tett két csaláson kapott cseh miniszter, és két német is. 2012-ben Schmitt Pál lemondását kényszerítette ki a közvélemény az államfői tisztségről, a Semmelweis Egyetem szenátusa pedig visszavonta doktori címét. Viszont úgy tűnik, Kollár nem az egyetlen tisztességes utat választja, hanem Andrej Danko dicstelen magatartását követi. Közben a politikai maszatolás miatt már társadalmi méretűvé dagadt a diplomamunkákkal kapcsolatos botrány. Renáta Hall, az egyetemi oktatás és a tudományos munka színvonalát elemző To dá rozum projekt vezetője hozta nyilvánosságra kérdőíves felmérésük döbbenetes adatait, miszerint az egyetemi hallgatók 84 százaléka vagy mások szellemi munkáját koppintottá le, vagy közvetlen környezetében tanúja volt ilyesminek. Nem túloztak. Elegendő böngészni a világhálón, ahol alig burkoltan ajánlkoznak egyre többen diplomamunka-írásra, akár már 500 euróért, esetleg oldalanként kilencért. Sajnos nem makulátlanok egyes egyetemi oktatók sem, akik szemet hunynak a hallgatók csalásai felett. Elképesztő eset Kolláré, aki konzulense, Jozef Mind’as egyik tanulmányából másolt ki oldalakat, idézőjelek nélkül, és a felhasznált szakirodalomjegyzékében sem tüntette fel. Az egyetemi tanár - ma már rektor! - mindezt hagyta, amivel tisztességes kollégái becsületébe is belegázolt. Egyesek úgy vélik, túl sok felsőoktatási intézmény van az országban, különösen magánfőiskolák (amilyen a szakolcai is, ahol Kollár szerezte magiszteri címét), a színvonal és a morál pedig kétes. Évekig a diószegi Danubius magánfőiskola jogi karát hozták emiatt hírbe, főleg Mojmír Mamojka volt alkotmánybíró rektorkodása idején valóságos diplomagyárként működött. Még Csehországban is tiltakoztak az intézmény egyetemi oktatás rangját beárnyékoló tevékenysége miatt, amikor Michal Hasek ismert morvaországi szocdem politikusnak gyanús körülmények között szerzett jogi doktori ; címet. Matovic tőle megszokottan, hűbelebalázs módj ára oldaná meg a * botrányt: őszre olyan törvénytervezetet kér két miniszterétől, ; amellyel meggátolnák a tudományos címekkel való kufárkodást. j Gyorsított eljárásban. Neves aka: démikusok és más szakemberek viszont arra figyelmeztetnek, tilos a kapkodás, mert csak alaposan kimunkált jogszabály segítheti a tisztességes egyetemi oktatás megteremtését. Az alapot az Akkreditációs Ügynökség kritériumai adnák, melyeket két éven belül minden felsőoktatási intézménynek alkal: maznia kellene. A világ egyetemeinek listáj án az első ezer között rendszerint legfeljebb két szlovákiai egyetemet találunk. Középiskolás növendékeink ; egyre gyengébben telj esítenek a nemzetközi megmérettetésekben, ami nem az ő hibájuk, legtöbbször nem is a pedagógusoké, hanem az elmaradott oktatási rendszerünk sara. Miközben évek óta ígérgetik ; és halogatják az alapvető reformo; kát. Végre ráébredhetnének a dön: téshozók, hogy mérföldes léptékkel fejlődő világ kihívásaira Szlovákia : is csak a tudásalapú társadalom kiépítésével tud válaszolni, nem a tisztességtelen, nyomuló „Borisokkal”. Különben botrányos lehet általános lemaradásunk is. Harc a Nílus vizéért FELEDYBOTOND Egyre fontosabb erőforrássá válik a víz a globális felmelegedés miatt. Száraz vidékeken eddig is háborúk dúltak a folyókért, még a szlovák-magyar kapcsolat egyik meghatározó stigmája is a bősi erőmű. Nem nehéz tehát elképzelni, hogy Egyiptom számára Afrika északi részén, ahol az ország nagy része puszta sivatag, a Nílus maga az élet. A gyarmatosítás idején a vízhez jutást különböző egyezményekkel biztosították, és a folyó utolsó szakaszán található Egyiptom a legnagyobb vízhozam felett rendelkezhetett. Csakhogy a fizika nagyobb úr a nemzetközi jognál. Az etióp kormányzat régi terve volt egy óriási víztározó megépítése a folyó felső szakaszán. A gigaprojekt a „Grand Ethiopian Renaissance Dam” nevet kapta, és 2023-ra fejezik be. Afrika legnagyobb vízerőműve lesz 15 gigawattos teljesítményével, a tározóban pedig 74 milliárd köbméternyi víz fog összegyűlni. Kairó mindent megpróbált, hogy ellehetetlenítse a projektet, csakhogy Etiópia nincs egyedül: mivel a folyó felső szakaszának országai régóta mellőzve voltak, most a szövetségeseivé léptek elő. 2010-ben már aláírták azt az egyezményt - Egyiptom tiltakozása ellenére -,amely a víz egyenlő elosztásáról rendelkezik: ehhez csatlakozott Ruanda, Tanzánia, Uganda, Kenya és Burundi is. A kockázat Egyiptom számára nem pusztán vízügyi. A nemzetközi statisztikai átlag szerint így is vízszegénység uralkodik az országban az egy lakosra jutó éves vízmennyiséget figyelembe véve, de itt többről van szó. Az egyiptomi vízhozam mindenképpen jelentősen esni fog - évi harminc-egynéhány milliárd köbméterre - és ez a mezőgazdaságban katasztrófát fog okozni. Várhatóan a vízigényes mezőgazdasági tevékenység fele ellehetetlenül, ezzel akár ötmillió dolgozó válik munkanélkülivé. A városokba költöző elégedetlen tömeg pedig a táptalaja az iszlamista radikalizálódásnak, amelytől az egyiptomi hadsereg és a kormányzat mindig joggal tartott. Bár Kairó még azt a fenyegetést is elhintette, hogy akár a gát lebombázására is kész, ennek katonai realitása szinte zéró. Az egyiptomi hadsereg, amely az ország GDP-jének közel felét termeli különböző vállalkozásaiban, egyszerűen elszokott a szárazföldi harctól. A (vadász)bombázói nem érik el az etióp gátat, újratöltő kapacitásuk nincs. Az objektumot pedig erősen védik, nem egyértelmű, hogy sikeres lenne a légi kaland, ha egyáltalán meg tudnák közelíteni a gát térségét. A korábbi egyiptomi-etióp háborúban ráadásul Kairó veszített, ahogy 1967-ben Izraellel szemben is, a hadsereg intézményi memóriája tehát amúgy is az óvatosság irányába tol. A diplomácián kívül tehát nem sok lehetősége marad Egyiptomnak. A megújuló erőforrásokat el kell kezdenie intenzívebben kiépíteni, a vízgazdaságos berendezések használatát fokozni, és jobb esetben az agráriumból érkező munkásokat átképezni, az iparban elhelyezni. Egyelőre azonban csak a kardcsörtetést hallani, nem látszik Sziszi elnök hosszú távú stratégiája, aki inkább adminisztratív fővárost, a világ második legnagyobb mecsetét és egy párhuzamos szuezi csatornát építtet, de kevés figyelmet fordít a hétköznapi beruházásokra, így élőben figyelhetjük, ahogy egykor Egyiptom a Nílusnak köszönhetően felemelkedett, most akár el is bukhat miatta. FIGYELŐ Trump mégis tudhatott a vérdíjról Nem szóltak Trumpnak az orosz vérdíjról, csak letették az asztalára az erről szóló jelentést - legalábbis ezt állítja a Fehér Ház szóvivője. Kayleigh McEnany kifejtette, a napi jelentésben szerepelt, hogy Oroszország egyes értesülések szerint jutalmat ajánlott a táliboknak az Afganisztánban meggyilkolt amerikai katonákért. Személyes tájékoztatás azért nem volt, mert a hírszerzési jelentések el- . lentmondásosak voltak. A The New York Times írt arról, hogy oroszok állítólag fejpénzt ajánlottak a táliboknak és erről Trump is tudott, sőt a Nemzetbiztonsági Tanács márciusban megvitatta az ügyet, de nem született válaszreakció. Arra a kérdésre, lehetségese, hogy az elnök nem olvasta a jelentéseket, McEnany azt válaszolta: „az elnök a földkerekség leginformáltabb embere a fenyegetéseket illetően”. Joe Biden, a demokraták várható elnökjelöltje azt mondta, ha az elnököt nem tájékoztatták, az kötelességmulasztás, ha tájékoztatták, de nem tett semmit, az is kötelességmulasztás. (MTI) Titkos szélsőjobboldali kommandó a német hadseregben Szélsőjobboldali „kilengések" miatt feloszlatják a német hadsereg különleges kommandós egységét. A Kommando Spezialkräfte náci tisztjeiről a Frankfurter Allgemeine Zeitung írt. A Bundeswehr KSK 2. számú századát feloszlatják, a többi szervezeti egységet pedig átalakítják és megerősített ellenőrzés alá veszik. Az alakulat minden egyes katonájának bizonyítania kell, hogy a német alkotmány szabályai és értékei szerint tevékenykedik, különben további lépések következnek, és akár a kommandó teljes felszámolására is sor kerülhet. Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszter már tájékoztatta a döntésről a szövetségi parlament (Bundestag) védelempolitikai bizottságát. Mint mondta, „acélseprővel” tesz rendet az elit alakulatnál, mert minden eddigi kísérlet kudarcba fulladt. A döntést a KSK bázisán, a baden-württembergi Calwban tett miniszteri ellenőrzés előzte meg. A lap szerint az sem biztos, hogy az alakulat parancsnoka a helyén maradhat, rá is érvényes, ami a KSK valamennyi tagjára: aki nem a megoldás része, az a probléma része. Ezzel párhuzamosan német katonai nemzetbiztonsági szolgálat (Militärischer Abschirmdienst) vezetője, Christoph Gramm a Bundestag képviselőinek arról tett jelentést, hogy a szélsőjobboldali nézetek terjedése adja a legtöbb munkát a szolgálatnak. Tavaly 600-nál is több esetben indítottak vizsgálatot. A góc a KSK kommandó, de a szélsőjobboldali katonák kiszűrésére tett kísérletek eddig rendre „a hallgatás falába” ütköztek. A terrorelhárításra, túszmentésre és mélységi felderítésre szakosodott KSK 2. században nagyjából 70 katona van. Többük ellen vizsgálatot folytat a MAD, esetenként már hónapok óta, fedett hírszerzési módszerekkel. Ezeket a katonákat egyelőre áthelyezik a Bundeswehr más alakulataihoz, a többieket a KSK többi egysége között osztják szét. Az átszervezés részeként megerősítik az újoncok biztonsági ellenőrzését és alkalmassági vizsgálatát, csökkentik a KSK úgynevezett kiképzési autonómiáját. Bevezetnek egy rotációs rendszert is, ezeket a katonákat meghatározott időközönként a Bundeswehr más egységeihez helyezik át, hogy megelőzzék az alakulat elszigetelődését. (MTI)
