Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-13 / 161. szám
www.ujszo.com | 2020. július 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Vírusos pótcselekvés Miért beszélnek szigorításról, ha röptetik a fapadosokat? MOLNÁR IVÁN Pozsonyban ma újra összeülnek a járványügyi szakemberek, hogy megvitassák, milyen szigorításokkal foghatnák vissza az elmúlt napokban új erőre kapott koronavírusjárványt. Az előzetes jelzések szerint elsősorban olyan intézkedésekre számíthatunk, amelyeknek a lakosság zaklatásán kívül nem sok értelmük van. Szlovákia azok közé az országok közé tartozik, amelyek a vírus megjelenését követően a legszigorúbb szabályokat vezették be, ennek köszönhetően eddig - legalábbis járványügyi szempontból - a legjobban teljesítők között vagyunk. Ennek azonban a gazdaság itta meg a levét. Még ha most egyik napról a másikra hirtelen el is tűnne a vírus, a szlovák gazdaságnak akkor is hosszú hónapokba telne, hogy összeszedje magát. Emberek tízezrei veszítették el a munkájukat, a munkáltatóknak pedig évekig lesz mire hivatkozniuk, hogy most épp miért nem növelhetik az alkalmazottaik fizetését. A gazdasági mélyrepülést az állam is megérzi. A parlament már holnap megvitatja az idei évi állami költségvetés módosítását, amely szerint az állam idei kiadásai a mentőcsomagokra fordított összeg miatt csaknem 8 milliárd euróval nőnek az eredetileg elfogadotthoz képest. A lényeg: Szlovákia már így is nagy bajban van. Ha az elkövetkező időszakban tovább nő a fertőzöttek száma az országban, ne adj ’ isten beüt a második hullám, a tavasszal foganatosított drákói szigor már akkor sem térhet vissza. Ez ugyanis teljesen kiütné a szlovák gazdaságot, aminek több áldozata lenne, mint magának a vírusnak. Az elkövetkező időszakban így sokkal átgondoltabban kellene dönteni a szigorításokról, kímélve a lakosságot az indokolatlan zaklatástól. Az előzetes jelzések szerint azonban az elkövetkező napokban, hetekben várható szigorításokat elsősorban a felelősen viselkedők érzik meg a legjobban. Ján Mikas országos tiszti főorvos már jelezte, valószínűleg újra megszabják, hányán lehetnek egy-egy családi összejövetelen. A hétvégén pedig ha csak 24 órára is, de újra kivezényelték a rendőröket a határátkelőkre, hogy ellenőrizzék a szomszédos országokból érkező vagy oda tartó autósokat. Még ezzel sem lenne baj, ha mindeközben a pozsonyi repülőtér nem tálalná hatalmas előrelépésként a hírt, hogy a fapados légitársaságok nagy örömére a múlt héttől már közvetlen járattal utazhatunk Pozsonyból az egyik legfertőzöttebb európai országnak számító Spanyolországba, szombattól pedig Olaszországba is. Probléma nélkül eljuthatunk az egyre kritikusabb járványhelyzettel szembenéző balkáni országokba, és a tervek között már szerepelnek az Oroszországba, Ukrajnába és Nagy-Britanniába indulójáratok is. Ha visszagondolunk arra, hogy nemrég még kéthetes állami karantén várt arra is, aki csak egy kiló krumpliért ugrott át a határhoz közeli magyar szupermarketbe, valószínűleg nem csak az én zsebemben nyílik ki a bicska. Igor Matovic kormányfő kedvenc mondása, hogy „ne rontsuk el”, ezzel teljes mértékben egyetérthetünk. Ez azonban rá és a kormányára is vonatkozik. Csak reménykedhetünk, hogy a kormányfő e héten megkímél bennünket a teátrális gesztusoktól, és ha már szükség van rá, akkor olyan megszorításokkal rukkol elő, amelyek valóban segítenek, és nem az egyébként felelősen viselkedő lakosság felesleges zaklatását szolgálják. (Kotrha) Mondd a rendőr úrnak, hogy Sir! BRAUNSTEINER ÁRON Egyik osztálytársam, egy fekete lány mesélte politológiaórán New Yorkban, hogy amikor a fiútestvérei elérték a pubertáskort, az apjuk leültette őket és elmondta, hogyan viselkedjenek, ha rendőrök igazoltatják őket. „Legyetek nagyon illedelmesek, szólítsátok uramnak a rendőrt. Ha kocsit vezettek, a kezeteket tartsátok láthatóan a kormányon. Ne tegyetek semmilyen hirtelen mozdulatot, amit félreérthet.” Engem erre soha senki nem figyelmeztetett az Egyesült Államokban. Miért is tartana engem veszélyesnek egy rendőr? Később egyre több fehér és fekete barátomtól hallottam erről a kamaszkori felvilágosításról, útravalóról, és a YouTube-on is vannak kisfilmek arról, hogyan okosítják ki a fekete szülők a gyerekeiket a rendőrrel való találkozásról. Az Egyesült Államokban már több mint egy hónapja zajlanak a Számítanak a Fekete Életek tüntetések, a hazai és a magyarországi média ezzel kapcsolatban főleg a szobordöntésekről és zavargásokról számol be. A mélyebb okokról alig. Honnan a tiltakozók makacs kitartása, elszántsága? Mi az oka annak, hogy már több mint egy hónapja tömegek tüntetnek a Black Lives Matter szlogennel a rendőri erőszak ellen? A New York Times szerint már ez az ország történelmének legkiterjedtebb mozgalma a május 26-a óta tartó tüntetések résztvevőinek száma alapján. Ha megnézzük a videót George Floyd haláláról, teljesen egyértelmű, hogy nem kellett volna meghalnia. A már megbilincselt férfit a rendőrautó hátsó üléséről rángatja ki Derek Chauvin, majd a nyakán térdel majdnem kilenc percen át. Nem hagyja abba akkor sem, amikor mentőt hívnak, akkor sem, amikor Floyd többször mondja, hogy nem kap levegőt, és akkor sem, amikor a körülötte álló, mobiltelefonnal videózó emberek figyelmeztetik, hogy Floyd már alig mozog, meg fogja ölni. Chauvin három kollégája közül egyik sem lépett közbe. Amerikában számos történet kering a rendőri bánásmódról, afroamerikai sztárok is meséltek arról, hogy indokolatlanul állítják meg, igazoltatják őket, számtalan filmben és tévésorozatban is láthattunk ilyesmit. A „walking while Black” azt jelenti, ahhoz, hogy egy fekete ember gyanússá váljon, elég csak egy sétát tennie. Ez a mindennapos diszkrimináció és lealacsonyítás adja a hátterét annak a dühnek és fájdalomnak, ami miatt George Floyd meggyilkolásának hírére tüntetések robbantak ki. Igen, szörnyű tragédia. De mit érnek el erőszakos tüntetésekkel?tehetjük fel a kérdést. Egyrészt a tüntetések nagy része békés volt, és erőszak főleg az elején történt, így robbant ki az emberekből a düh és az indulat. Érdemes megjegyezni itt, hogy olyan hétköznapinak nevezhető dolgok, mint egy focicsapat vagy hokicsapat veresége is nemegyszer vezetett zavargásokhoz, Észak-Amerikában például 2011-ben Vancouverben vagy 1993-ban Montrealban. Másrészt az is érdekes, hogy mi éri el a média és a társadalom ingerküszöbét. Egy ismerősöm Salt Lake Cityben volt tüntetni, a háromórás békés tüntetésen nem volt ott semmilyen média, csak akkor jelentek meg a stábok, amikor valaki felgyújtott egy rendőrautót. Mint 1968-ban, Martin Luther King tiszteletes és polgárjogi harcos meggyilkolása után. Az amerikai polgárjogi törvényt ugyanis már 1964-ben megszavazták, és tiltotta a származáson alapuló, faji, vallási vagy nemek közti diszkriminációt, de nem volt semmilyen módja az érvényesítésének, semmilyen szankciót nem tartalmazott. Ezt csak azután szavazták meg, hogy 1968-ban lelőtték Martin Luther Kinget, és ez országszerte zavargásokat okozott, hat napig égtek a városok. Az újabb törvénymódosítás szüntette meg a letelepedési diszkriminációt is, addig ugyanis a feketék nem vehettek házat a kertvárosokban, hiába volt rá pénzük, mint például a veterán katonáknak. Viszont a fekete apáknak máig el kell magyarázniuk a gyerekeiknek, hogyan viselkedjenek, ha rendőr igazoltatja őket. A fehér apáknak ez meg sem fordul a fejükben. Egyre több állatbetegség fog átteijedni az emberre „Állatról emberre átterjedő betegségek folyamatos áradatával szembesülhetünk a következő években, ha továbbra is kizsákmányoljuk az állatvilágot, ás károsítjuk az ökológiai rendszereket" - hangsúlyozta Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az UNEP vezetője. A kiváltó okok a hús iránti kereslet növekedése, az urbanizáció és a klímaváltozás. Az új típusú koronavírus (Sars- Cov-2) okozta Covid-19 betegség csak egy újabb példája a zoonózisoknak. A Sars-CoV-2 denevérekről egy másik állat közvetítésével terjedt át emberekre - hasonló történt az ebola és a MERS esetében is. Feltételezések szerint a cibetmacskafélékről került át a Sars-vírus 2003-ban az emberre. „Világszerte sokakat meglepett a Covid-19, de az állatbetegségekkel foglalkozókat nem. Nagyon is előrelátható volt ez a pandémia” - jelentette ki Delia Randolph állatorvosi járványtani szakértő. Hús, hús, hús Randolph elmondta, az 1930-as évektől világos trend rajzolódik ki a növekvő számú emberi fertőzéseknél, és mintegy 75 százalékuk vadállatoktól eredeztethető, sokszor a háziasított jószágok közvetítik a betegségeket. Több emberi tényező is szerepet játszik ebben, például az állati proteinek iránti kereslet növekedése, és ezzel párhuzamosan a gyarapodó állattartás egyre több és genetikailag egymáshoz hasonló állatot produkál, amelyek ezáltal sokkal inkább ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Másrészt közrehat az állatvilág kizsákmányolása a vadászattal, illetve a vadállatok kereskedelmével és húsuk fogyasztásával. A természet leigázása További tényező a népességnövekedés és az urbanizáció. A városok nőnek, egyre inkább visszaszorul a természet, az emberek pedig közelebbi kapcsolatba kerülnek vadállatokkal. Az emberi tevékenység lerombolja a természetes gátakat, amelyek az embereket addig védték ezektől a kórokozóktól. Erre példa az ebola is: a veszélyes kór korábban nem tudott olyan széles körben szétterjedni, mert sokkal kevesebben éltek egy adott területen, és a lakosság mobilitása is alacsonyabb volt, ez azonban mára megváltozott. Klímaváltozás A betegségek terjedését a klímaváltozás is elősegíti. A melegebb éghajlat ideális körülményeket teremt egyes kórokozóknak és terjesztőiknek, így például a denevéreknek, majmoknak és szúnyogoknak. Mindenképp kezelni kell ezeket a problémákat, hogy a Covid-19- hez hasonló betegségek kockázatát mérsékelni lehessen. Maga a járvány elleni küzdelem ugyanis önmagában nem jelent tartós megoldást. „Ez olyan, mintha egy betegnél csak a tüneteket kezelnék, nem az alapvető okokat” - fogalmazott Delia Randolph. (MTI)
