Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-11 / 160. szám
A kései szovjet Amerika A politikai viccek burjánzónak a Szovjetunióban, kiemelt helyük volt a kultúrában, csakúgy mint ma a késő esti politikai kabaréknak az Egyesült Államokban. Az egyik kedvelt anekdotában egy fiatal férfi azt kiabálta a Vörös téren, hogy a szovjet vezér, Leonyid Brezsnyev egy vén hülye, amiért 25 és fél év börtönbütetést kapott: hat hónapot a legfőbb szovjet prezíduim elnökének megsértéséért, és további 25 évet államtitkok nyilvánosságra hozásáért. A Trump-adminisztratíva dühös reakciója John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó új könyvére is hasonló forgatókönyvet másolt. A könyvet elsősorban nem azért tartják veszélyesnek, mert sérti Donald Trumpot, hanem azért, mert megmutatja, hogy az elnök alkalmadan és „elképesztően tájékozatlan”. Ha eddig még nem volt nyilvánvaló, most már az egész világ tudja, hogy az USA-nak fogalma sincs arról, merre tart és nincs egységes vezetése. Valójában a jelenlegi Egyesült Államok számos vonása emlékeztet a Szovjetunió utolsó éveire, kezdve onnan, hogy a társadalmi és politikai konfliktusok intenzívebbé váltak. A Szovjetunióban gyorsan a felszínre kerültek a régóta elnyomott etnikai rivalizálások és a versengő nemzeti törekvések, amelyek az országot az erőszak, a kiválás és a szétesés felé sodorták. Trump reakciója az erőszak, a rendőri brutalitás és az egyenlődenség elleni országos tüntetésekre csak még jobban elmélyítette a történelmi faji megosztottságot az Egyesült Államokban. A Szovjet Birodalom bukásakor a Lenin-szobrok dőltek, most pedig a Konföderáció vezetőinek a szobrait döntik le. A következő párhuzam a gazdaságot érinti. A Szovjetuniónak nagy és bonyolult tervezési és forráselosztási apparátusa volt, amely a társadalom legképzettebb tagjait vonzotta, hogy aztán nem hatékony és gyakran destruktív feladatokkal bízzák meg őket. Az Egyesült Államoknak ott van a Wall Street. Ez a hatalmas pénzügyi szolgáltatási ágazat bizonyára nem azonos a Gosplannal (a szovjet Állami Tervezési Bizottság), de értékteremtés helyett sokszor extrahál, ezért mindenképpen része lesz a forráselosztásról szóló diskurzusnak. Egészen addig, amíg a szovjet rendszer össze nem omlott, nagyon kevesen gondolták, hogy ez valóban bekövetkezhet. Az amerikai rendszer megítélésekor érdemes szem előtt tartani, hogy a közgazdászok nem túl jók az előrejelzésben. Az egész tudományág az előrejelzésekkor a jelen állapotból indul ki, és azt feltételezi, hogy az alapfeltételek az elemzéskor nem változnak. A közgazdászok tudják, hogy nem valós és abszurd a feltevés, sokszor a középkori teológusokra emlékeztetnek, a prognózisaikat misztikus nyelven fogalmazzák meg. Nem kell latinul tudni ahhoz, hogy megidézhessék a ceteris paribus („a többi változatlanul hagyásával”) elvet az előrejelzéseknél. Tekintettel erre az általános gyakorlatra, különös figyelmet kellene fordítanunk a hosszú távú ösztönösség ellenes előrejezésekre, amelyek tényleg beigazolódnak. A 60- as évek végén Robert A. Mundell közgazdász három jóslatot tett: 1. a Szovjetunió felbomlik, 2. Európa egységes valutát vezet be, 3. a dollár megőrzi a meghatározó nemzetközi valuta státuszát. Ha figyelembe vesszük, hogy a névértékrendszer (aranystandard) ezt követően öszszeomlott, és a dollár leértékelését okozta, ezek a jóslatok valóban „vadak” voltak. Mundellnek végül mindhárom jóslata bevált. A körülmények, amelyeknek a dollár a hosszú hegemóniáját köszönheti, most változnak meg. A Covid-19-világjárvány a globalizáció digitalizáltabb formája felé visz. Miközben a határokon átnyúló személy- és áruforgalom csökken, az információ sokkal gyorsabban áramlik, és „súlytalan gazdaságot” hoz létre. Ráadásul az elmúlt három és fél évben a Trump adminisztratíva fegyverként használta a dollárt politikai céljainak elérésére, ami viszszatetszést váltott ki. A pénzügyi és a másodlagos szankciók eredeti formájukban nagyon hatékonyak voltak, amikor kis, elszigetelt, rossz szereplők ellen - amilyen Eszak-Korea - irányultak Az iráni, orosz és kínai vállalatok elleni nagymértékű bevetésük azonban kontraproduktívnak bizonyult. Oroszország és Kína mellett Európa is gyorsan alternatív mechanizmusokat dolgozott ki a nemzetközi fizetések rendezésére. A nem állami digitális fizetési rendszerek is gyorsan fejlődnek, különösen ott, ahol az állam gyenge vagy bizalmi és hitelességi gondja van. A fizetési rendszerek forradalma leggyorsabban a szegény országokban - Afrikában vagy a posztszovjet köztársaságokban - megy végbe. Az új digitális technológiák ezeknek a társadalmaknak olyan eszközöket kínálnak, amelyek segítségével a szegénységből és a fejleden intézményi rendszerből elmozdulhatnak az intézményi komplexitás, az innováció és a jólét irányába. A dollár hosszúra nyúlt központi szerepe jelezte, hogy van kereslet egy biztonságos, likvid eszköz iránt. Ez a feltétel azonban eltűnik, ha olyan alternatív, biztonságos eszközök jelennek meg, amelyekről nem az állam gondoskodik. A lényeg, hogy a dollár uralma a nemzetközi pénzügyi rendszerben attól függ, hogy az Egyesült Államok gazdaságilag stabil, pénzügyileg megbízható és kulturálisan nyitott marad-e. Most, amikor az USA rendszerének nem működő részei is láthatóvá válnak, a világ másik része megkérdőjelezheti az ország alapvető kompetenciáját és az állam hatékonyságát. A Covid-19-válság a konkrét példa; ami a fertőzöttek és a háláló-' zások számát illeti, valamint a vírus terjedésének megállítása terén, a többi fejlett országhoz viszonyítva, az Egyesült Államok nagyon gyengén teljesített. Donald Trump elnök alatt az ország szereplése nemzetközi szégyen. Ilyen feltételek mellett a dollár is meg fog gyengülni a világban, esedeg a régi szovjet rubelre fog emlékeztetni, még akkor is, ha a vezetésben és a stratégiában mélyreható változások történnek. Elvégre Mihail Gorbacsov nem követte rögtön Leonyid Brezsnyevet, de amikor hatalomhoz jutott és elindította a peresztrojkát, már túl késő volt. A rossz közérzet véglegesnek. bizonyult. Harold James a történelem és a nemzetközi kapcsolatok professzora, Princeton University © Project Syndicate
