Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-08 / 157. szám
NAGYÍTÁS www.ujszo.com | 2020. július8. I 9 Onmentőövet a gazdaságnak! Antalík Imre: „Az igazi gond, hogy sok időbe telik, amíg a befektetők többsége újra kellő biztonságot érez és beruházni mer, illetve a fogyasztók zöme sem a még rosszabb időkre tartalékol, hanem bátran fogyaszt" MIKLÓSI PÉTER Az idei első félévet uraló koronavírus-pandémia mintha egy vasdoronggal fejbe kólintotta volna az egész világgazdaságot, a hazai gazdasági élet húzóágazatainak neuralgikus pontjait pedig különösen érzékenyen érintette. Az ország gazdasági bukdácsolásának látlelete szerint Szlovákiában a több mint nyolcszázalékos költségvetési hiány miatt üres az államkassza; mélyrepülésben van az ipar; tíz- meg tízezreket fenyeget az elbocsátás veszélye; sőt több régióban már az alkalmi munkáért is meg kell küzdeni. A honi gazdaságnak ebben a kedvezőtlen helyzetében Antalík Imre egyetemi oktatóval azt a dilemmát feszegettük, vajon jön-e, jöhet-e a szakadék átugrása. Tanár úr, miért zuhantunk mélyebbre, mint más országok? Valóban, az első negyedév gazdasági mutatóit látva, európai szinten, Szlovákia szenvedte el az egyik legnagyobb visszaesést. Például a GDP növekedési ütemét nézve csupán Spanyolország, Olaszország és Franciaország mutat rosszabb értékeket, de a foglalkoztatottak számának csökkenését tekintve szintén csak három országot sikerült megelőznünk. És a második negyedév mutatói várhatóan még kedvezőtlenebbek. Ezért a közeljövőt sejtetve több prognózis és forgatókönyv létezik, abban azonban megegyeznek, hogy központi kérdésnek a munkanélküliségi ráta további jelentős emelkedését, illetve akár a rekordnagyságú államadósság kockázatát tartják. Ezt és ennek velejáróit is tudatosítva, a helyzet igazán nem rózsás. Mentségképpen elég arra hivatkozni, hogy a télen fellépett járvány az Európai Unió történetének legnagyobb kihívása, a látványos gazdasági visszaesés pedig világviszonylatban érezhető? Nem hinném, hogy ennyi elég. Szlovákia jelenlegi gazdasági gondjaira objektív válaszokat keresve több sajátságos szempontot is érdemes figyelembe venni. Elsősorban a koronavírus-járvány esetleges elhatalmasodását megakadályozó rigorózus szlovákiai korlátozásokat, továbbá az ország meglehetősen előnytelen gazdasági szerkezetét és persze azt a bizonyos értelemben sajátos belpolitikai szituációt, amelyben a víruskrízis elérte Szlovákiát. Hiszen egy parlamenti választást követő kormányváltás már eleve sokféle bizonytalanságot rejt magában, ami a pandémia révén ezúttal erősen meghatványozódott. így a most kereken száznapos új kormánynak rögtön két fronton kellett egyszerre teljesítenie: nemcsak beleszokni a kormányzati rutinmunka menetébe, hanem eközben úrrá lenni a fenyegető járványhelyzeten is. Nos, az utóbbi elvárásnak sikerült eleget tennie, általában jó időben, jó döntéseket hozott. Ez viszont negatívan hatott a szlovákiai gazdasági élet egészére, azokra a területekre pedig duplán, amelyeken az ország tudvalévőén felülreprezentált. Ez főként az erősen konjunktúraérzékeny autóiparra és a vele közvetlen összefüggésben álló nemzetközi kapcsolati láncolatokra érvényes megállapítás. Hiába akarhatunk mi zökkenőmentesen termelni, ha külföldről nem érkezik az alapanyag, a beszállítóktól az alkatrész, vagy drasztikusan beszűkül a keresleti piac. Természetesen ez viszontirányban ugyanígy érvényes. Mondhatni, ez a kapcsolati rendszer sokban hasonlít a fizikából ismert közlekedőedények elvéhez. Az egyoldalú ágazati kitettség és a sietősen elrendelt határzárak pedig tovább fokozták az általános bizonytalanságot és megnehezítették a válságkezelést. Eszerint közgazdászként ön felmentést ad a kormánynak, még ha most szinte szabadesésben van is a hazai gazdaság? Részben igen, hiszen egy csomó gazdasági alapfeltétel és meghatározó adottság van gyors változásban. Az ilyen turbulens időkben a leglényegesebb kormányzati feladat annak biztosítása lenne, hogy a gazdasági szereplőknek pontosan érkezzenek az anyagi források, és elegendő legyen belőlük. Sajnos nálunk az ilyen irányú elmozdulás megkésve indult el, így legalább az a szerencse, hogy a vállalkozók és az általuk teremtett munkahelyek egy hányadát egyelőre sikerült megmenteni. Persze, ez a fontos segédlet jóval rugalmasabban is jöhetett volna. Elkerülte a kormány figyelmét, hogy a rendkívüli helyzet túlzó szükségbezártsága, a hosszú karantén időszakának húzd megereszd meg játéka az elháríthatatlannál nagyobb gazdasági kárt okoz? Valóban érik a kormányt ilyen vádak. Hogy lassan, ráadásul rossz ütemben reagált... Ezekben a koronaidőkben, a szigorú eréllyel fellépő járványügyi törzskar mellett egy gazdasági válságtörzsre is szüksége lenne az országnak? Kétségtelen, hogy egy súlyos járványügyi krízishelyzetben elengedhetetlen a komoly egészségügyi és gazdasági gondok, a rendhagyó körülmények párhuzamos kezelése. Ha másért nem, hát azért, mert egy pandémia kihívásain egyetlen ország sem tud egyedül felülkerekedni. Ezt minden kétséget kizáróan az egész eurózóna gazdasági visszaesése bizonyítja. Ebben az általánosan rossz helyzetben Szlovákia gazdasági pozícióit extra problémák is súlyosbítják? Főként az, hogy nálunk már a víruskrízist megelőző időszakban érzékelhetően lelassult a GDP növekedési üteme. És mert rögtön márciusban-áprilisban az új kormánynak erre nem volt meg a határozott válasza, ez most még hoszszabban elhúzódó hazai válságot sejtet. A munkanélküliség máris számottevően felszökött, és szinte elkerülhetetlen lesz annak további emelkedése. Igazán nyomós gond az is, hogy a szlovák gazdaságból már régebben hiányoztak/hiányoznak a versenyképességet jelentékenyebben elősegítő reformok. Talán közhelynek tűnik, ám világosan kiderült, hogy a piacgazdaságban különböző ciklusokban meg-megjelenő természetes válságokkal felkészültebben szembesülő országok az egyéb krízisekkel is könnyebben boldogulnak. Ez különösen megszívlelendő tanulság, hiszen ezt a világválságot, teljesen váratlanul, pont egy vírus volt képes kirobbantani. Bizonyítja a gazdasági élet egyelőre ködös kilátásait, hogy még jócskán benne vagyunk a frissen ránk szakadt gondok sűrűjében, és nem körvonalazódik a krízis belátható vége sem. Nem tudni, a következő hónapokban mind lokálisan, mind globálisan hogyan alakul a tényleges fertőzöttségi arány, sikerül-e előállítani a világjárvány további elmérgesedését megelőző oltóanyagot. Ehhez természetesen rengeteg anyagi forrás szükséges, éppen úgy, mint a kialakult gazdasági bajok helyreállítását segítő mentőcsomagok milliárdjaihoz. Gondolom, az eddigi tapasztalatok alapján azért már rákérdezhetek: miért valószínűsíthető, hogy főként számtalan kis- és középvállalkozó fog elvérezni? Mert ők és az önfoglalkoztatói gárda a legsebezhetőbb vállalkozói réteg. Általában nagyon kevés a tartalékuk, a felszínen maradást garantáló anyagi fedezet dolgában jobbára már rövid távon sem tudnak átvészelni egy folyamatos forgalomkiesést. Tudniillik magasak a havi fixköltségeik, tehát a bérleti és az üzemviteli díjak, az alkalmazottak ; fizetésének kerete. Viszont nincs bevételük, és az új megrendelések ; szintén elmaradnak. Számukra ezért életbevágóan szükségesek a : fizető- és a működőképességüket megtartó kormányzati segélyprogramok, illetve a vonatkozó intézkedések kommunikációjának megfelelő szintje. Az viszont, legalábbis eddig, nem mindig volt kielégítő és eléggé világos. Zavart okozott, hogy sokkal in- I kább a majd mi és hogyan leszről esett szó — a mi és hogyan van helyett! Többféle elképzelésjelentmeg konkrétumok helyett, aminek további elbizonytalanító hatása van. A március óta eltelt időben Szlovákiában éppen a kiszámíthatóság, tehát a gazdaságikrízis-kezelés legfontosabb eleme hiányzott. Annak megteremtéséhez mi lenne szükséges 2020 nyarán? Hogy az állam mélyebben a zse: bébe nyúljon. Tehát az állami sze: repvállalás és a különböző garanciák megerősítése. Következésképpen : a kedvező és a visszafizetés hosszú lejáratú futamidejét biztosító hitelprogramok kialakítása, alacsony forrásköltség, továbbá adóenyhítés és munkahelyteremtő támogatások. Vagy indokolt esetben újrakezdési támogatás. Miként vélekedik arról a mentőcsomagról, amellyel a gazdasági tárca június végén rukkolt elő? Richard Sulik a 2004-es egykulcsos adó bevezetéséhez hasonlította ugyan, valójában azonban ez nem egy újsütetű és kiemelten a járványválságra reagáló friss intézkedéscsomag, hanem — a krízis apropóján - „csak” az SaS őszi választási programjából emel át hamarjában több tucat rutinszerű ; jogszabály-módosítást. Az elmozdulás fontossága, a ; többletforrások biztosítása, a különféle idő- és költségkímélő, energiamegtakarító lépések megtételének jogos igénye esztendők óta állandó ; téma. Ha tehát most a vállalkozók ; túléléséről, a munkahelyek megtartásáról, a vállalkozói környezet már régen esedékes javításáról, a versenyképesség fenntartásáról van szó, akkor az okvetlenül üdvözlendő. ; Természetesen a külső környezet j avulása és persze a vírus ellenszerét jelentő vakcina megszületése által a kulcsfontosságú kockázati tényező megszűnése nagyot lendíthetne a re; mélt kilábaláson. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy ez a válság még korántsem zárult le, ezért további in: tézkedések szükségesek a kormány; zattól. Egyes vélekedések szerint a hazai gazdaság fekvőtámaszban van, más szakértők szerint továbbra is a gödör alja felé tart. Mikor jöhet az élénkülés? Ha oltóanyaggal vagy gyógyszerrel sikerül megakadályozni a vírus j terjedését, az újra visszaadja a biz: tonságot, lehetővé teszi a nyitást. Az : pedig a beruházáshoz szükséges optimizmust is meghozza. És akkor éppen olyan gyors lehet az újbóli felfutás, amilyen gyorsan jött a : mélyrepülés. NÉVJEGY ANTALÍK IMRE (1983, Érsekújvár). Szülővárosának gimnáziumában 2002-ben érettségizett. Egyetemi diplomát a Budapesti Corvinus Egyetemen a vállalati pénzügyek szakirányán szerzett; doktori képzést a regionális tudományok területén a gödöllői Szent István Egyetemen-folytatott. 2007-től a komáromi SJE Közgazdaságtan Tanszékének oktatója, 2017-től a Gazdaságtudományi és Informatikai Kar dékánhelyettese. Kutatásai főként az országhatároknak a gazdasági-társadalmi viszonyokra gyakorolt hatásaira irányulnak.
