Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-30 / 150. szám
10 PÉNZÜGYI FAIR-PLAY FOCITIPP ■ 2020. JUNIUS 30. www.ujszo.com Amikor az orosz oligarcha, Roman Abramovics úgy határozott, hogy vesz magának egy focicsapatot, először Spanyolországban és Olaszországban nézett körül, ám a tulajdonjog ezeken a tájakon túl bonyolultnak tűnt számára. Olaszországban a klubokat birtokló családok közül sok már generációk óta öszszefonódott üzletileg, Spanyolországban pedig a legnagyobb klubok tulajdonosai - micsoda borzalom! - maguk a szurkolók voltak. Ami a Bundesligát illeti, Abramovics ezt A Premier League két mogulja, a Chelsea és a ManCity egészen másképp kezeli a pénzügyeket az elmúlt években - utóbbi rá is fázhat erre (tasr/ap) Nagy lehetőséget kapott a pénzügyi fair-play a lehetőséget még fontolóra sem vette soha. A Í gy hát 2002 áprilisában Manchesterbe repült, hogy megnézze magának a Unitedet. A mérkőzést követően - amint Dominic Midgey és Chris Hutchins írják Abmmovic című életrajzi könyvükben - Rio Ferdinand vitte ki a manchesteri reptérre, az orosz üzletember pedig valósággal elbűvölte a játékost, útközben ugyanis végig együtt énekelt kis útitársukkal, Ferdinand négyéves féltestvérével. Drága, de jó játék Nem sokkal ezután - folytatódik a történet -, amikor egy alkalommal Abramovics helikopterével éppen London felett repült, nyugat-londoni házának kényelmes közelségében kiszúrt egy focistadiont. ,Az meg mi?” — kérdezte állítólag. A Chelsea stadionja volt. A Dorchester Hotelben egy üveg Evian ásványvíz felett megegyezett hát a távozó tulajdonossal, Ken Batesszel, és megvásárolta a klubot. Az orosz nagy örömében még nyilatkozni is hajlandó volt. Amikor a Financial Times felhívta, hogy a vásárlásról kérdezze, először is elárulta, hogy a kedvenc játékosa Thierry Henry (akkor a nagy rivális Arsenal játékosa), majd kifejtette, miért vette meg a Chelsea-t: „Inkább jó mókaként fogom fel, a nyereség kevésbé érdekel. Nem pénzügyi befektetésként tekintek a dologra.” E nyilatkozata óta szinte egy szót sem szólt a nyilvánosság előtt, két dolog azonban így is világossá vált: (1) a futballklub-vásárlás ezt a névtelen milliárdost világhírűvé tette, illetve (2) jóslatának megfelelően ez a vásárlás valóban nem bizonyult igazi „pénzügyi befektetésnek”. Az Abramovics-féle Chelsea első nyolc éve során nagyjából egy milliárd dollárt veszített. Veszteségek ide vagy oda, Abramovics a milliárdos sugar daddyk egész érájának ihletőjévé vált a világfütballban: hozzá hasonló személyek vásárolták meg az olyan klubokat, mint a Manchester City, a Paris Saint-Germain, a Monaco, de ide vehetjük a nagy orosz és ukrán klubok többségét is. A fizetőképesség megőrzése Az Európai Labdarúgó-szövetség 2010-ben „pénzügyi fair play” (FFP) címszóval új szabályokat vezetett be, amelyek célja - mindenekelőtt hogy leállítsa a klubok bevételeik mértékén felüli költekezésének gyakorlatát. Ha például egy klub éves összbevétele 400 millió dollár, akkor nem költhet el 500 milliót, még akkor sem, ha egy Abramovics biztosítaná is számára ezt az összeget. Bármely klub, amely ezzel a szabályozással szembemegy, kitiltható az európai megmérettetésekről. Az FFP szándékai két dimenzióban fogalmazódnak meg, és ezek egyike minden vitán felül áll: a kluboknak muszáj fizetőképesnek maradniuk. A fizetőképesség az adósságok megfizetésének képességét jelenti, vagyis annak reális esélyét, hogy a jövőbeni bevételek elég nagyok lesznek ahhoz, hogy segítségükkel a tartozásokat rendezni lehessen. Az európai országok zömében a fizetőképességet minden üzleti vállalkozás alapelemeként tartják számon; ha a cégigazgatók észlelik, hogy vállalkozásuk fizetésképtelenné vált, úgy a törvény szerint fel kell hagyniuk az üzleti tevékenységgel, míg adósságaikat nem sikerül rendezniük, vagy amíg a cég meg nem szűnik. Az adósságrendezés történhet úgy is, hogy a hitelezők hajlandók leírni az adósság egy részét; ha ezt nem teszik meg, akkor az üzlet bezárásra kerül, vagyontárgyait értékesítik, és a hitelezők felé meglévő adósságot a lehető legteljesebb mértékben rendezik. A fizetésképtelenség nagyon is' általános üzleti problémának számít, évi több ezer ilyen eset létezik Európa-szerte, ugyanakkor általában a kis üzleteket érinti, így hát többnyire nem vesszük észre őket. Néha aztán óriáscégek is fizetésképtelenné válnak, és ezekből az esetekből már vezető hírek lesznek. Csakhogy a futballklubok szinte sohasem tűnnek el - gyakorlatilag mindig megmentik őket. És pontosan ez az egyik oka annak, hogy az európai klubok szüntelenül pénzügyi gondok közt élnek: túlköltekeznek, mert megtehetik. A múltban számos klub úgy rendezte a pénzügyeit, hogy egyszerűen nem fizette ki a kisebb hitelezőket, a bankokat és adóbehajtókat - arra bazírozva, hogy senki sem akarja majd magára venni egy fociklub tönkretételének bélyegét. Rendkívül kevés hitelező vállalta tehát, hogy erre az útra lépjen. Mi lesz a Cityvel? A klubok más utakat is találnak az FFP megkerülésére. A Manchester City például 10 évre szóló megállapodást kötött az Etihad Airwaysszel, melynek értelmében a klub a stadionelnevezési jogért és mezreklámért cserébe egészen elképesztő összeget, becslések szerint 550 millió dollárt kap majd. Persze rögtön megjegyezhetjük, hogy az Etihad éppúgy Abu- Dzabiból érkezik, mint a City tulajdonosai... Az ilyen és ehhez hasonló ügyletek vezettek oda, hogy az UEFA még februárban a pénzügyi fair play megszegése és az együttműködés hiánya miatt büntette meg a Manchester Cityt, továbbá 30 millió eurós bírságot is kiszabott rá. Az angol klub nem sokkal a döntés után jelezte, él a fellebbezés jogával, és a CAS-hoz fordult. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) hivatalos kommünikében Afutballklubok szinte sohasem tűnnek el - gyakorlatilag mindig megmentik őket. És pontosan ez az egyik oka annak, hogy az európai klubok szüntelenülpénzügyi gondok közt élnek: túlköltekeznek, mert megtehetik. a napokban tudatta, hogy július első felében közli döntését a Manchester City fellebbezésével kapcsolatban, melyet az Európai Labdarúgó-szövetség által hozott ítélet, a nemzetközi porondról való két évre szóló kizárás ellen nyújtott be a klub. A meghallgatásra videókonferencia kereteiben került sor, a közlemény szerint a döntést július első felében jelentik be, a pontos dátumot később nevezik meg. A Barcelona kálváriája A trükközés persze nem korlátozódik a Premier League-re. Jósé Maria Gay de Liebana professzor, a University of Barcelona oktatója a 2009-2010-es szezon végén tanulmányt készített a La Liga klubjairól, és ebben - egyebek mellett - azt is megállapította, hogy például a Barcelona 548,6 millió eurós adósságállománnyal rendelkezik, a teljes liga pedig 3,43 milliárd euró tartozást görget maga előtt. Történt bármi a Barcelonával? Semmi, a pénzügyi szankciók szempontjából biztosan nem, pedig csak az elmúlt három szezonban három, 100 millió euró feletti játékos érkezett: Philippe Coutinho, Ousmane Dembele és Antoine Griezmann, és akkor Neymart, Luis Suárezt vagy Frenkie de Jongot még nem is említettük. Ami azonban a napokban történik a klub körül, arra enged következtetni, hogy egyre szorosabb a hurok - nyilván a Covid-19 világjárvány miatt (is). A Barcelona és a Juventus már hosszú hetek óta tárgyalt egymással Arthur és Pjanic elcserélésének ügyében, de amíg a brazil középpályás nem változtatott azon az elképzelésén, hogy mindenképpen a katalánoknál szeretne maradni, addig a két klub nem tudott egyről a kettőre lépni. Lapzártánk előtt nem sokkal a két klub nyélbe is ütötte az üzletet. Arthur 72 millió euróért érkezik az olasz csapathoz, ami bónuszokkal 82 millióra nőhet. Közben a Barcelona 70 millió eurót kínál Pjanicért. „Ami Arthur körül történik, abnormális. A klub nem tájékoztatott arról, hogy eligazolna. Elvileg még mindig számolhatok vele. A jövőjéről szóló hírek remélhetőleg nem lesznek hatással a teljesítményére” - idézte korábban a goal, com Quique Setiént vezetőedzőt, és ha egy klub már a saját edzőjével sem egyeztet egy játékosról, akkor ott bizony homályos ügyek lehetnek a háttérben. Semmikép sem egy egyszerű csereüzletet köt a két klub, amelyben a Juventus 2 millió eurót és Miralem Pjanicot adja Arthurért - a Barcelona pénzügyi káoszában már az ilyen, egyértelműen kozmetikázott pénzügyi mutatókra is szükség van. A világjárvány okozta recesszió a klubokat, ligákat sem fogja elkerülni, és ezúttal túl sok pénzről van szó, hogy a hitelezők egyszerűen benyeljék a tartozásokat, sok klub pedig szigorú gazdálkodás mellett is bajba kerül majd. Éppen ezért az egyébként ezer sebből vérző FFP történelmi lehetőséget kapott: az UEFA az előttünk álló időszakban érvényt szerezhet majd az eddig jobbára csupán elméletben létező szándékainak, és ezzel kapcsolatban a CAS júliusi döntése egészen biztosan irányadó lesz. Hegedűs Henrik
