Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-27 / 148. szám
12 RIPORT PRESSZÓ ■ 2020. JUNIUS 27 Corniglia az egyetlen falu, amelyik nem a tengerpartra épült Autók helyett csónakok parkolnak a téren Vernazzában is 350 méterrel a tengerszint fölött Cinque Terre A festőpaletta színeiben L enyűgöző a látvány, de a „műfaj” valahogy nem stimmel. Nem látom falunak őket. Kicsik és bájosak, az ötöst együtt is csak négyezren lakják. De ahogy a két-három emeletes pasztellszínű házak egymás fölött sorakoznak, mintha ki akarnának kukucskálni a másik válla fölött, sokkal inkább egy mediterrán kisvárosra emlékeztetnek Ahogyan az átjárók, a sikátorok, a terrakotta kaspóból kikandikáló pozsgás növények az apró kávézók, a kőből rakott templomok is. Corniglia a magasban trónol egy félszigeten, 100 méterrel a tengerszint felett. Monterosso a partra, Riomaggiore, Manarola, Vernazza a tengerbe fotó keskeny patakvölgyben épült. Lent épp csak a főutcának jut hely. A következő házsoroknak már kapaszkodniuk kell. Le, s fel „kardioedzés” jár a szuszogtató, hosszú lépcsős utcákon annak, aki leugrik a fűszereshez egy kis mortadelláért vagy focacciáért, az itteni pékek remekműveként jegyzett kenyérlángosért. (Vajjal, olívaolajjal megkenve, cappuccinóval vagy egy pohár borral valamelyik apró kikötőben, igazi kényeztetés.) Autóval nem lehet behajtani a falvak szívébe, a kapuk előtt nem gépkocsik, hanem halászcsónakok parkolnak. Manarola A város, ami tényleg az A város-falu viszony persze azonnal helyreáll, ha a közeli, százezer lakosú .La Spezia felől közelítjük meg Cinque Tértét. Vagy ha-innen megyünk be a kikötőváros buja piacára, hogy a zöldségek, szalámik, sajtok elképesztő választékával térjünk vissza a nyaralóhelyünkre. A piachoz közeli utcán egy szárd vendéglőbe bodunk. Régi vonzalom köt Szardínia szigetéhez, nem kérdés, Olaszország, legszebb tengerpartja - állítják nagy magabiztossággal a turistacsalogató hirdetések. Na persze, mondhatják némi éllel a többiek az olasz csizmán északtól délig. Több csodás hely van, ahol ugyanilyen meredeken szakadnak a mély kékségbe a sziklafalak, ugyanilyen szurdokvölgyekbe épültek varázslatos települések, és talán még a házak is lehetnek ennyire színesek máshol is. De aki egyszer eljut a Ligur-tenger partjára, Cinque Terre világörökségi védelem alatt álló, öt középkori falucskájába, mégis úgy érzi, különleges helyre hozta a jó sorsa, és tétovázás nélkül szerelembe esik a tájjal. hogy itt ebédelünk. A tulajdonos, Pierino Congia felfigyel a magyar beszédre, odalép az asztalunkhoz, és bűvészkedni kezd a szavakkal a lecsótól a hortobágyi palacsintáig. Kiderül, hogy hosszú éveken át vezette Budapest legjobb szállodáinak olasz éttermét. Búcsúzáskor nagy kedvencemmel, szárd mirtuszlikőrrel pecsételjük meg hirtelen kötött barátságunkat. Nyáron, La Spezia kikötőjéből hajóval is eljuthatunk Cinque Terrére. A vonatok is sűrűn járnak, 25-30 perc az út. Az „öt föld” vasútállomásaihoz pedig megunhatadan tengeri kilátás jár. A cornigliai peronon - ahová a sziklaszirten épült faluból 382! lépcső vezet le, ha egyszer bejártuk, nem feledjük ezt a számot - szó szerint ránk borul a naplemente. Az eget, a vizet, a síneket, de még minket is a vörösarany jóval több mint ötven árnyalatával von be. A falvakat összekapcsolja a vonat A visszajáró utazók, akiknek van elég idejük arra, hogy egy kicsit bendakókká váljanak, kialakítják a kedvenc napirendjüket. Mondjuk Vernazza egyik bárjában reggeliznek, Riomaggiorénél úsznak be mélyen a tengerbe, s néznek vissza Cinque Terre legszínesebb házaira. Aztán Manarolában fejezik be a napot, a La Cantina dello Zio Bramante bárban, ahol nyári estéken zenét hallgathatnak. Jó betérni ide főszezonon kívül is, amikor minden ráérős, nagyon kevés a turista, s a kiszolgálók eldiskurálnak velünk, majd kihozzák életem egyik legfinomabb ravioliját, pont annyi friss paradicsomszósszal, amennyivel tökéletes. Konyha nincs, valahonnan a szomszédból jön az étel, de hiába keressük, hogy honnan. Talán az egyik fiatal bártu-
