Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-27 / 148. szám
www.ujszo.com | 2020. június 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kollár és a védés megvédése A Sme rodina mindig MÁRIUS KOPCSAY H ogyan indítsuk újra az őrülten lefékezett gazdaságot a Covid-1 Síjárvány után? Hogyan éljük el, hogy Szlovákiában magasabb legyen az emberek végzettsége? Hogyan óvjuk meg a természetet, környezetünket? Hogyan lassítsuk a klímaváltozást és következményeit? Bizonyára ezeket a kérdéseket is oldja a kormány. Gondoljunk a gazdaság támogatásának 114 intézkedésére (ebben a pillanatban felejtsük el a minőségüket, közülük több indokolt és takarékoskodunk általuk, vagy legalább korlátozzák a bürokráciát). De melyik kérdés lett a legvitatottabb? Természetesen Boris Kollár házelnök szakdolgozata. Felmerült, hogy Kollárnak ez után a leleplezés után le kellene mondania. Hiszen szigorúak voltunk Andegy kicsit más" volt, mint a koalíciós partnerei rej Dankóval, a parlament elnökével szemben, miért lennénk elnézőbbek Boris Kollárral szemben? Kollár azzal védekezik, hogy az ő diplomamunkája rendben van, nincs miért elnézést kérnie, mesterfokozatát a törvénnyel összhangban szerezte. Csak éppen többé nem óhajtja használni, hogy senkinek se adjon okot a koalíció támadására, amelynek szilárdnak kell maradnia. Pont. Rendkívül kritikus hangok is elhangzottak, amelyek számon kérték a koalíciós partnerektől, hogy túlságosan elnézők Kollárral szemben, és a csapatukat ezzel a „kompromisszummal” megfosztják a tisztességüktől és a tekintélyüktől. Elvi szempontból indokolt ez a vélemény. De mivel a politika elsősorban a hatalom irányítása, az elvekre is különbözőképpen tekinthetünk. Van, aki elvi kérdésnek tekintheti, hogy az a csapat, amely évek után végre kiütötte a nyeregből Robert Ficót, kitartson, folytassa a reformokat, és ne forgácsolja szét az erejét másodrangú kérdésekkel. A Sme rodina mozgalom kezdettől „egy kicsit más” volt, mint a koalíció többi három tagja, és azokra a választókra támaszkodik, akiket nyilvánvalóan nem zavarnak Kollár tanulmányi praktikái, sem a szeretői. Többségük mit sem sejt az idézetről, ; az egyezésről, a szövegek eredetij ségéről. Támogatói gyűlölködő megjegyzéseket írtak annak a gimnáziumnak a címére, amelyikben a diákok-tiltakozásként, lázadásuk I kinyilvánításaként-valamilyen rendezvényen ruhát cseréltek volna: a lányok fiúknak öltöztek volna, a : fiúk meg lányoknak. Kollár és : Kristúfková ezeknek a választóknak a szemében az erkölcsösség meg! testesítői. Ne keressünk benne logikát. A ; hatalmi logika már azt jelzi, Kollár a választás igazi győztesének érzi ■ magát vagy már az. A Smerrel lesöpörte az asztalról az Isztambuli i Szerződést és jóváhagyta a tizenharmadik nyugdíjat, most Matoviccsal az oldalán elhatárolja magát a Smertől. Figyelemreméltó csupán Kollár kezdeti mentegetőzése: állítólag mindenki elköveti a szakdolgozatában azt, amit ő tett. És túlzás nélkül kijelenthetjük: azért van ez így Szlovákiában. A szerző a TASR munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) A magyar sajtó zsákutcája SZOMBATHY PÁL N incs jó állapotban a magyar sajtó, régiós és visegrádi összevetésben sem, amiért tévedés egyedül a 2010 óta kormányzó Fideszt okolni. ANER-sajtópolitika csak következmény. Nem fogok most indexelni, érintett vagyok ugyanis, a probléma viszont általánosabb és a rendszerváltástól datálódik. Érdemes a magyar sajtópiac helyzetét távolabbról vizsgálni: 1990 környékén a legfontosabb orgánumok mind külföldi tulajdonba kerültek - ellentétben a régió egyes országaival - gyors privatizációban. A nyugati sajtóbefektetők a haszon aranykora után fokozatosan kivonultak már 2010 előtt is, ennek eredményeként beállt az egyébként általában természetes európai állapot, vagyis a sajtó hazai tulajdonlása. Csakhogy ez nálunk nem 15-20 év szerves(ebb) fejlődésével történt, hanem kényszerből, kapkodva az eközben globálisan hanyatlóátalakuló piacon; én például főszerkesztőként 2004-2005-ben nemhogy külföldi kiadót nem tudtam már találni új vevőnek a multi által bezárt Magyar Hírlapra, de nem jelentkezett érte értelmezhető ajánlattal úgynevezett baloldali vagy liberális világnézetű hazai üzletember sem. A magyar jobboldal nem 2010-től, kétharmados hatalomból kezdte saját nyilvánosságát felépíteni, hanem már ellenzékből jóval korábban, szimpatizáns üzletemberek befektetéseivel is. A magyar baloldal viszont a külföldi privatizációval (Népszabadság, Magyar Hírlap, Axel Springer, kereskedelmi tévék és rádiók, bulvármédia) megnyugtatóan elrendezettnek látta hosszú távra saját nyilvánosságbeli fölényét a vetélytársakkal szemben - csak közben a szektor leszállóágba került, forradalmian átalakult, erre pedig nem voltak külföldi kiadói válaszok, csak a nyereség csökkenése által diktált kivonulás. Maradtak a tőkehiányos szerkesztőségi túlélések, s megjelentek a szakmai profillal értelemszerűen nem bíró hazai befektetők az egyre inkább felbillenő politikai térben. Az új helyzetre csak a Fidesznek volt koncepciója, ellenfeleinek már hatalomban sem, csak a régi kapcsolatrendszerekben és szimpátiákban bíztak - részint persze joggal, csak ez kevésnek bizonyult; így vált tartóssá a magyar piaci sajtó tőkehiánya és tulajdonosi kiszolgáltatottsága, amely erőteljes polarizációval, kétféle radikális elfogultsággal párosult a túlélés érdekében - plusz örökölt vagy felülről kapott merev világnézeti okokból, hagyományból. Nem magyar unikum ez: a méltányosság, objektivitás ethosza helyébe világszerte a véleménymonopóliumra törekvés, a türelmetlenség, az egyoldalúság tendenciái lépnek, csak nálunk mindez az átformálódás sokkal nagyobb sebességgel, kevesebb idő alatt játszódott leúgy, hogy a Kádár-rendszerből szabadulva még a szerves nyugati sajtófejlődés alapjait sem élhettük át, miközben azt hihettük, hogy az ide érkező külföldi befektetők elvégzik helyettünk a gyorsított felzárkózást, holott ők extra profitért jöttek az akkori gazdasági perifériára. Az őket követő magyar sajtótulajdonosok többsége egyre inkább politikai megfontolásból vásárolt, kisebbik részük pedig kényszerből sajtómunkásból, kiadói emberből vált tőkehiányos egyensúlyozóvá. E zavarosodó körülmények között a magyar sajtó erős szereplői süketnek mutatkoztak a technológiai robbanásra és a nyilvánosság szerkezeti átalakulására, így az internet kreatív, laza, fegyelmezetlen fiatalok önszerveződési terepe lett, nekik viszont pénzük nem volt, tehát idővel elkerülhetetlenül nagyvállalkozók befektetéseire szorultak. Ez a generáció már a nyugati kiadói működés modelljét sem élhette át, csak a vadkapitalista vállalkozók jövés-menését. Ezt az állapotot egy óriási túlerővel bíró győztes konszolidációs berendezkedése követte, amelyben a szakma, a minőségi verseny, a hírszolgáltatás etikája sokadrangú szempontokká zsugorodtak: a mai hatalom sajtókiegyensúlyozásnak nevezi ezt, ellenfelei a szólásszabadság anyagi elfojtásának. A kölcsönös bizalmatlanság és gyűlölet hisztériát szül, ami olyan zsákutcába szorítja az érzelem- és sérelemvezérelt magyar nyilvánosságot, aminek még a végét sem látni. Erősíteni kell a társadalmi egyenlőségért felelős testületeket A gyűlöletbeszéd célpontjai azok a kisebbségek, melyek régéta hátrányos megkülönböztetéstől szenvednek. A korona vírus-járvány okozta válság kezelése során elengedhetetlen a társadalmi csoportok közötti egyenlőség megteremtéséért felelős testületek hatékonyságának erősítése, szakértelmük kiaknázása és ajánlásaik figyelembevétele az egyenlő és ellenálló társadalmak építése érdekében - jelentette ki Dunja Mijatovic, az Éurópa Tanács emberi jogi biztosa pénteken. A strasbourgi székhelyű nemzetközi szervezet honlapján közzétett írásában az emberi jogi biztos kiemelte, amint arra a kormányzati támogatással működő Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság (EHRC) brit emberi jogi csoport Anglia, Skócia és Wales területén nemrégiben végzett statisztikai vizsgálata is bizonyította, a koronavírusfertőzés aránytalanul érintette a fekete, az ázsiai és a más etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozókat. Véleménye szerint a vizsgálat jól szemlélteti a kisebbségek Európában kialakult helyzetét, a világjárvány ugyanis „leleplezte” a fennálló egyenlőtlenségeket és fokozta a társadalom peremére szorult csoportok, köztük az etnikai kisebbségek, a fogyatékossággal élők, az idősebb emberek és a szexuális kisebbségek sebezhetőségét. Kijelentette, az Európa Tanács valamennyi tagállamának rendelkeznie kell olyan eszközökkel, amelyek erősítik és hatékonyabbá teszik az egyenlőtlenségek kezeléséért és a diszkrimináció leküzdéséért felelős, egyenlő bánásmódról szóló jogszabályokat és a nemzeti esélyegyenlőségi testületeket. Kiemelte továbbá, hogy az elmúlt években az emberi jogok érvényesülésének aggasztó visszaesése volt tapasztalható Európában. Véleménye szerint ezt szélsőjobboldali populista politikusok felemelkedése okozta, akik gyűlöletet szítva manipulálnak szavazatszerzés céljából, egyre inkább megosztva a társadalmakat. A köreikben terjedő gyülöletbeszéd leggyakoribb célpontjai azon kisebbségi csoportok, amelyek már régóta hátrányos megkülönböztetéstől szenvednek - közölte Dunja Mijatovic. A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek mélyülnek. A szegénység állandósulásában fontos szerepet játszik a származás alapján történő megkülönböztetés. Ez arra mutat rá, hogy a szegénység felszámolását célzó politikák mellett az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályok és az egyenlőséggel foglalkozó testületek szerepének erősítése fontos eszköz a gazdasági egyenlőtlenségek kezelése terén is - vélekedett. A politikus azon meggyőződésének adott hangot, hogy amennyiben a társadalmi egyenlőségért küzdő testületek megfelelő jogi háttérrel, politikai megkülönböztetéstől mentesen, függetlenül és hatékonyan működnek, munkájuk hozzájárulhat a társadalmi változás eléréséhez. Dunja Mijatovic kijelentette: a társadalmi csoportok közötti egyenlőségért folytatott harcot csak akkor lehet megnyerni, ha mindenki megérti, hogy mi forog kockán, és értéket lát a sokféleségben, valamint az egyenlő bánásmód érvényesülésében. Ezért az ilyen testületek munkájának fontos részét kell képeznie a tájékoztatásnak, a figyelemfelkeltő kampányoknak és az iskolai emberi jogi oktatásnak - tette hozzá a biztos. (MTI)
