Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-24 / 145. szám
121 KULTÚRA . 2020. június 24. I www.ujszo.com Jitka Roírtová, a zsűri elnöke, Vályi Horváth Erika, Ardamica Zorán és BolemantLilla,a Phoenix Polgári Társulás elnöke (Somogyi Tibor felvétele) r Átadták a Madách-díjat Három verskötet és két prózakötet kapott elismerést a gyér, de változatos felhozatalból RÖVIDEN Elhunyt Joel Schumacher New York. Nyolcvanéves korában elhunyt Joel Schumacher amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Hollywoodi pályafutását jelmeztervezőként kezdte (például Woody Allen Belső terek című filmjében), majd forgatókönyveket is írt. Első rendezői sikereit a nyolcvanas években érte el az Elveszett fiúkkal és a Szent Elmotüzével. Az 1990-es Egyenesen át című filmjét Oscarra is jelölték. Ennek producere Michael Douglas volt, akinek főszereplésével forgatta következő nagy sikerű filmjét, az Összeomlást. Amikor Tim Burton kilépett a Batmanfilmekből, két film erejéig (Mindörökké Batman, Batman és Robin) átvette a ffanchise-t, de ezeket fanyalogva fogadtá a kritika. Nagy szakmai sikernek bizonyult viszont A fülke című krimi (2002) Colin Farrell főszereplésével, illetve Andrew Lloyd Webber Az operaház fantomja című musicaljének filmes adaptációja, amely három Oscar-jelölést is kapott. 2007- ben elkészítette Jim Carrey-vei A 23-as szám című thrillert, 2013-ban pedig a Netflixnek forgatott két epizódot a kultikus Kártyavár-sorozatból. (juk) Joel Schumacher (Fotó: tasr/ap) Az Aranyglóbuszt is elhalasztották Los Angeles. Csaknem két hónappal elhalasztották a 2021 -es Golden Globe-gálát, amelyet január első vasárnapja helyett február 28-án, az ugyancsak elhalasztott Oscar-gála eredetileg tervezett időpontjában tartanak meg - közölte hétfőn a díjat odaítélő szervezet, a Hollywoodban dolgozó külföldi tudósítók egyesülete, a HFPA. Az Oscar-díjak átadását már a múlt héten április 25-ikére halasztották, hogy időt adjanak az alkotóknak a koronavírus-járvány miatt március közepén félbeszakadt produkcióik befejezésére, azok széles nyilvánosság előtti bemutatására és a nevezés egyéb feltételeinek teljesítésére. A hollywoodi filmes díjak szezonja hagyományosan a Golden Globe-díjesővel, az Oscar-díjak fő barométerével kezdődik, és a legrangosabb elismerések, az Oscarok átadásával zárul. A Beverly Hilton dísztermében tartandó, sorrendben 78. Golden Globe-gála házigazdája immár negyedik alkalommal Tina Fey és Amy Poehler komikus lesz. (MTI) ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A Zichy-palotában átadták az Irodalmi Alap díjait a tavalyi év legkimagaslóbb irodalmi teljesítményeiért. A legjobb magyar nyelvű kötetnek járó Madách-díjat Ardamica Zorán vehette át Belülről csupa vér című verskötetéért. A hazai magyar termésből 12 kötetet teijesztettek fel a kiadók Madách-díjra, ebből választotta ki háromtagú bizottság - Jitka Roznová költő, műfordító, Bárczi Zsófia író és Juhász Katalin költő, szerkesztő - a győztes alkotásokat. Három kötet szerzőjét jutalmazták nívódíjjal, lapunk munkatársát, Száz Ildikót, Bolemant Lászlót és Feliinger Károlyt. A műfordítói Madách-díjat Vályi Horváth Erika kapta. Kimondani a kimondhatatlant Ardamica Zorán annak idején költőként kezdte pályafutását, az utóbbi időszakban ritkán jelentkezett versekkel. Viszont sorra jelentek meg irodalomtudományi tanulmányai, és rendszeresen publikál kommentárokat közéleti témákban. Ezen a köteten érezhető az évek alatt összegyűlt poétikai mondanivaló summázásának igyekezete. Költői nyelve sokat változott, de megőrizte a rá jellemző vonásokat - az egyszerre nyers és ironikus hangnemet, az élőbeszédszerű megszólalást és a különböző életmodellekre, élethelyzetekre való parodisztikus reflektálás igényét. Ugyanakkor megjelennek nála az elidőzésre, megfejtésre késztető motívumok is. Ezeket gyakran keveri a beszélt nyelvből vett egyszerű kifejezésekkel, a két nyelvi regiszter összemosása érdekes összképet ad. Nem is mindig jelzi egyértelműen, hogy megállapításait ironikusnak kell-e értenünk. Ha úgy tetszik, ez polgárpukkasztás, ami korábban is jellemző volt Ardamica verseire. Ebben a kötetben azonban nem öncélú gesztusokat találunk, hanem a világnak tükröt tartó művészetet. Új témaként bukkan fel nála az elmúlás, az elmulasztott lehetőségek számbavétele. Kívülről vizsgálja a világban mozgó önmagát, gyakran megjelenik a közélet, a különböző társadalmi szerepek - néha humorosan, hogy magunkon nevessünk, máskor véresen pesszimista konklúziókkal, hogy szégyelljük magunkat. Észrevenni az élet apró csodáit Száz Ildikó hosszú évek óta szenvedélyes futó és állatbarát. Élményeit több éven keresztül blogbejegyzésekben örökítette meg, ezekből a szövegekből született a Futónapló című kötet, saját fotóival illusztrálva. Ezek az etűdök félúton vannak a próza és a szabadvers között. Izgalmas játék ez a szavakkal, hangulatokkal: az erősebb költői képek néha átveszik a hatalmat a gondolatok felett, máskor beágyazódnak a gondolati szférába, valahogy úgy, ahogy az ember eggyé válik a természettel, miközben mozog a tájban. Elé tárulnak az apró szépségek, amelyekre rácsodálkozik, és hálásan befogadja őket. Szinte megelevenednek a fák, bokrok, virágok, minden egyes út menti fücsomónak külön jelentősége van. Egyes szerzők ilyenkor hajlamosak engedni a pátosznak, Száz Ildikó azonban nem dicsőíti a természetet, csupán hagyja, hogy hasson valamennyi érzékszervére. Őszintén megosztja az olvasóval félelmeit, dilemmáit is, amelyeken sikerült túljutnia. Sok szó esik a vele együtt fűtő, örökbe fogadott kutyákról is, amelyektől saját bevallása szerint rengeteget tanult. Mindnek külön egyénisége van, fokozatosan megismeijük történetüket, és azon vesszük észre magunkat, hogy ők is a szívünkhöz nőttek. A futás, mint a hétköznapoktól való elszakadás, az elme megtisztításának módja, szintén nagy hangsúlyt kap: egyszerre jelent lelki terápiát és kikapcsolódást. A kötet azt sugallja, hogy a természet mindenre választ ad, helyre rakja a dolgokat, lecsitítja, meggyógyítja a lelkünket. Nyakon csípni és elraktározni az időt Bolemant László nem tartozik a gyakran megszólaló költők közé, ritkán jelennek meg kötetei - csaknem harmincéves pályafutása alatt a mostani csupán a negyedik. Ez nem ráérősség, hanem megfontoltság, ami határozottan jót tett a legutóbbi kötetnek. Több műfajt ötvöz benne - verset, prózát és fotográfiát. Saját fotóival illusztrálta a szövegeket, ami ritkaság a hazai könyvpiacon. A három műfaj kerek egységet alkot, szépen összeolvad. A szerző azonnal felismerhető, egyéni hanggal rendelkezik: letisztultság és fegyelmezettségjellemzi a szövegeket. Kevés a díszítő elem, a gondolat az elsődleges, nem pedig a forma. Minden leírt szónak súlya van, semmi sem kerül papírra csupán a szép hangzás miatt. A megrajzolt idő egy konceptkönyv, amelyben különböző aspektusokból igyekszik megközelíteni az írásban nehezen rögzíthető témát: az időt. A feleslegesen elfecsérelt időt, a vissza nem forgatható időt, a lassan csordogáló vagy épp sebesen vágtató időt, és azokat a pillanatokat, emlékfoszlányokat, amelyek mintha kicselezték volna az időt, amikor beleégtek az agyba. Azt is jól tudja a szerző, hogy az emberi agy nem objektív módon konzervál. Verseiben nem enged utat a kitörő érzelmeknek, inkább racionális, mint emocionális. Az olvasó hivatott eldönteni - persze saját tapasztalatai, élményei, vérmérséklete alapján -, mit jelent, mennyit számít egy-egy ilyen fragmentum az ember életében. Felkerekedni és vígan csatangolni Feliinger Károly összegyűjtötte „falujáró” gyermekverseit, illetve egy nagyobb projektbe fogott, amelynek első része a Csatangoló. A kötet a Csallóköz és Mátyusföld falvait mutatja be, úgyhogy elsősorban a Dunaszerdahelyi, a Szenei, a Galántai és a Vágsellyei járás, valamint a mára már Pozsonyhoz tartozó, egykori magyar falvak kis lakói számára készült, és alapvetően népies hangvétel jellemzi. Nem valamiféle műfolklórt akar teremteni a szerző, inkább csak felvillantja a régies nyelvet, letűnt korok képeit, szófordulatait, jellegzetes falusi élethelyzeteit, hogy aztán elszórakozzon velük, gyakran kifordítva, vagy mai fogalmakkal keverve őket. És sikerül elérnie, hogy a két világ összekapaszkodjon, hogy a dédszülők történetei megelevenedjenek a mai gyerekek szeme előtt. Úgy tanít, hogy közben szórakoztat. Idegennek lenni egy nyugati nagyvárosban Svetlana Zuchová, a pszichológusi diplomával rendelkező szlovák írónő Yesim című kötetében egy Bécsbe emigrált török lány monológját olvashatjuk, aki énekesnőként próbál érvényesülni. Az emlékek lassan, fokozatosan bomlanak ki a folytonosan visszatérő mondatok közül, a gyermekkorra helyezve a hangsúlyt. Látszatra jelentéktelen történések kapnak hangsúlyt, nem tudni, mi lesz a szerepük a továbbiakban. Ahogy a szerző kicsomagolja a történetet, megismerhetjük a Bécsbe költöző török családot, azt, hogy mekkora dolog a gyerekek jövőjére nézve, ha elismerik az apa diplomáját, vagy ha a kislány szólót énekel az iskolai kórus fellépésén. A két kultúra azonban nem mosható egybe. A művészet, amely kezdetben a felemelkedés eszközének tűnik, később lealacsonyítja Yesimet török rokonsága előtt, és ő sem így képzelte azt a bizonyos ragyogást. A bécsi közeg nem fogadja be Yesimet, számukra mindig csak jöttment lesz. A férfi, akit imád, és akivel már a közös jövőjüket tervezgeti, nem vállalja fel őt nyilvánosan, csak kihasználja a fiatal nő érzelmeit. A szerző azt a lelki folyamatot mutatja be aprólékosan és finoman, amely során Yesim szembesül eddigi elfecsérelt életével, viszonzatlan szerelmével és eleve reménytelen kiugrási kísérleteivel. Vályi Horváth Erika mondatai hűen adják vissza az eredeti szöveg izgalmas lüktetését, egy idő után hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy fordítást olvasunk, nem pedig egy eredetileg is magyar nyelven írt szöveget. A szóhasználat a minimalista szöveghez képest változatos, a mondatok tördelése pedig a beszélt nyelv sodrását adja vissza. A kiadók közül idén a pozsonyi Phoenix brillírozott, az öt díjazott kötet közül három náluk jelent meg. Ardamica Zorán verseit a Nap Kiadó, Feliinger Károly kötetét a Lilium Aurum adta ki. (juk)
