Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)

2020-06-24 / 145. szám

REGIÓ Erdélyi Géza: Komárommal ismét és végleg összeölelkeztem Erdélyi Géza (A szerző felvétele) 4 I AJÁNLÓ Június 24. (szerda) Dunaszerdahely-17.00: A Sárga kastély története - Nagy Attila előadása a Csallóközi Mú­zeum kiállítótermében. Június 24. (szerda) Dunaszerdahely -17.00: az AMFO 2020 nem hivatásos művészi fotósok járási verse­nyének kiértékelése a Gallery Novában. Június 26. (péntek) Dunaszerdahely -19.00: Éjszaka a Vermes-villában, fel­lép Sárközi Lajos és zenekara és Bertók István. Június 26. (péntek) Nagymegyer-21.00: a Becste­len Brigantyk című film szabad­téri vetítése a Billa parkoló és a Komáromi út melletti telken. Június 27. (szombat) Fülek - Évadnyitó gyalogtúra Ajnácskőn és környékén. Vezeti Id. Adám Sándor. Indulás 7.30: Losoncról az Ymca épülete elől, 8.00: a füleki gimnázium épülete elől és 8.30: az ajnácskői temp­lom elől. Június 28. (vasárnap) Dunaszerdahely-18.00: Swing Dance Party & Jazz Music Jam a Csallóközi Múzeumban. Zenél: Steven Mitchell, Bertók István, Cseh Tamás, Cseh Sán­dor, Banyák József. Június 28. (vasárnap) Losonc -14.00: városnéző séta Losoncon Böszörményi István és Puntigán József vezetésével. Gyülekező a Kármán József Alapiskola és Óvoda előtt. Gondok a hulladékkal Az önkormányzat keddtől más szeméttelepre kényszerül szállí­tani a városi hulladékot. Az izsai telepet üzemeltető Reko Recy­­kling Kft. műszaki okokra hi­vatkozva átmenetileg nem haj­landó átvenni a hulladékot Ko­máromtól. A cég ügyvezető igazgatója erről hétfőn reggel e­­mailben értesítette a várost. Az egyik szemétfeldolgozó gép meghibásodására hivatkoznak. Az önkormányzat felszólította a Reco Recykling Kft.-t, hogy te­gyen eleget a szerződéses köte­lezettségének, vagyis oldja meg a hulladék lerakását. Ennek el­lenére a telephez érkező sze­métszállító autókat nem enged­ték be, hétfőn leállt a szemétel­­hordás Komáromban. A cég úgynevezett vis maior helyzetre hivatkozik a gép meghibásodá­sa miatt, ez a város számára el­fogadhatatlan. Ráadásul az ön­­kormányzat szerint más telepü­lések és vállalkozások hulladé­kát továbbra is átveszi a vállalat. Végül egy válasz nélküli hivata­los levélben szólítottak fel a cé­get, hogy a hulladék átvételét leg­később június 23-ig oldják meg. Keszegh Béla polgármester már hétfőn egyeztetett más telepek­kel, amelyek átmenetileg átve­szik a város hulladékát. A fuva­rozás kedd délutántól indult meg. Az önkormányzat jogi lépéseket tesz a kft.-vel szemben. (vp) vataSőin Péter Idén Erdélyi Géza nyugalma­zott református püspök kapta a Komárom díszpolgára címet. Több szálon is kötődik a város­hoz, amellyel kapcsolatban nem fukarkodik az elismerő jelzőkkel. A köszönőbeszédében úgy fo­galmazott, hogy a díszpolgári címmel a szolgálatát ismerték el. Pontosan mit takar a „szolgálat” kifejezés az ön számára? A szolgálat fogalmán azt a mun­kát értem, amit a közösség javára végezhetek. Nálam, természetesen a lelkipásztori, tudományos, peda­gógiai és egyházi munkám áll az előtérben. Ha mindent beszámítok, összesen 60 évet tesz ki. A munka, módját tekintve, beszéd és írás for­májában folyt, de döntően fontos­nak tartottam és tartom az életstí­lust, a naponkénti gyakorlati maga­tartást, röviden: a példaértékű élet­vitelt és konkrét viszonyulást em­bertársaimhoz, a természethez és legfőképpen a Teremtőhöz. Az utóbbi már tisztán hitkérdés. Azt vallom, hogy általános érvénnyel, de kissé leszűkítve az eddigi euró­pai gondolkodás normáihoz iga­zodva kijelenthető, hogy az emberi létnek két valóságos tartóoszlopa van: a vallási-hitbéli és a nemzeti önazonosság-tudat. A kettő együtt minden lényeges elemet magába foglal, például a történelmi és kul­turális tényezőket. A szolgálat ma­gától értetődően óriási területet ölel fel, de lehetséges egészen szűk te­rületre korlátozva is gyakorolni. Nem szerénytelenségből mondom, az én életgyakorlatom az előbbi normához igazodik. Ha már valla­tom fogott, elmondom azt is, hogy ennek megfelelő a belső miliőm, lelkivilágom, azaz a vesszőparipám is szerves része a hivatásomnak. Ez több mint szerencse. Az emberi akarattól független elrendelésnek érzem. Állandó isteni jelenlétként élem át. Ennél nagyobb ihlet, erő­forrás számomra nem létezik. El­gondolkodtató, hogy kora gyer­mekkoromtól fogva ott volt a fejem fölötti falon egy bibliai idézet — „Elég néked az én kegyelmem” - a korintusiaknak írt II. levél 12. fe­jezetéből, szépen kivarrva, kihí­mezve, bekeretezve Károli Gáspár nyelvén. Az olvasók lelki gazdago­dására ajánlom továbbolvasni a megjelölt bibliai részt. Két cikluson át vezette a Szlo­vákiai Magyar Keresztyén Egy­házat. Mi az, amit maradéktala­nul sikerült megvalósítania, s mi maradt elvégzendő feladatként az utódaira? Hála Istennek, a második ciklus­ban is sikerült sok kitűzött célt meg­valósítani. Az első ciklusban meg­kezdődött kapcsolatrendszerek ki­épültek és megszilárdultak a hazai egyházakkal és az állami hivatalok­kal. Ugyanez érvényes a Kárpát­medencei református és általában a protestáns egyházakkal, sőt a Kárpát-medencén kívüli európai és óceánokon túli magyar református egyházakkal és egyházközségekkel, különösen az észak-amerikai és az ausztráliai hívekkel. Imaházak, pa­rókiák épültek, templomok újultak meg, megszilárdult a zsinat­presbiteri elven alapuló gyülekezeti és a felsőbb egyházi vezetés, isko­láink ellátása is tovább fejlődött. Sokat tett a Calvin János Teo­lógiai Akadémia létrejöttéért, amely aztán betagozódott a Selye János Egyetembe annak létrejöt­tekor. Ennek fényében és ezen túl­menően hogyan látja Komárom városának szerepét és súlyát a szlovákiai magyar szellemi élet­ben a rendszerváltást követően? Megtörtént a teológiai akadémi­ánk akkreditálása. Ez önmagában egy valódi nagy siker, korszakos változás, hiszen azt jelentette, hogy nem idegen földön, nem idegen nyelven, nem más egyház intézmé­nyében, hanem itthon, egyházunk talaján, gyülekezeteink közelségé­ben, a legmagasabb szinten folyhat a reformátuslelkész-képzés. Ez több vonatkozásban is nagyon lényeges változás, például hitvallási szem­pontból. Számunkra nagy jelentő­séggel bír az a tény, hogy a Selye Já­nos Egyetem megalapításához - mint minden más esetben - az a megkerülhetetlen feltétel is nélkü­lözhetetlen volt, hogy legalább egy akkreditált karnak már léteznie kell. Ez a kar a teológiánk volt. Ezt nem volna szabad elhallgatni. Tíz éven át tanítottunk ingyen, bérmentve, hogy elérjük kitűzött célunkat. Hála a Jó­istennek, erőfeszítésünk nem volt hiábavaló. A 2. ciklusban tovább fejlődtek és elmélyültek a legfonto­sabb kapcsolataink és gyülekezete­ink, híveink lelki élete. Ezek az egészséges folyamatok ma is működnek. Végül, de nem utolsó­sorban, döntő fázisba lépett egyhá­zunk diakóniai munkájának, diakó­­niai szeretetszolgálatuknak szerve­zeti kiépítése. Ami a várost illeti, Komárom történelmi múltú és rangú város. Maga a hely tehát méltó, in­dokolt, de ne feledjük, valójában sajnálatos módon kiszorítottak ben­nünket a nagyobb városokból, ahol már jóval korábban, magyar alapí­tási felsőszintű intézmények működtek. Viszont a németországi Heidelberg, Komáromnál alacso­nyabb létszámú város volt, amikor a később világhírűvé vált egyeteme létesült. Komáromnak is egyetemi várossá kell felfejlődnie. Hosszabb folyamatról van szó, de reményked­jünk. A kitűzött cél: a felvidéki ma­gyarság szellemi központjává kell válnia. A szükséges adottságokkal rendelkezik, csak maradjanak itthon a tehetségek, a művelt fők fokozzák az egyetem kellő szintre emelését és magas szinten való tartását. Hic Rhodus, hic salta! (Most mutasd meg, hogy mit tudsz.) A díszpolgári cím átvételekor hosszan megemlékezett a Komá­romban eltöltött gimnáziumi évekről. Ki lehet-e jelenteni, hogy életének egyik kulcsfontosságú epizódja volt ez az időszak? A komáromi évek életem egyik nagyon fontos időszaka, több mint epizód. Hogy miért? Megnevezem néhány okát: megtanultam tanulni. Ez a magasabb képzés és képzettség szempontjából nagyon fontos felté­tel. Megtanultam önállóan gondol­kodni. Minden akkori - korán érke­2020. június 24. | www.ujszo.com ző - sikeres küzdelemnek az alapja az istenhit volt. Nélküle a kívánt jö­vő megvalósítását sem lehet igazán végiggondolni, még kevésbé meg­valósítani, mert könnyen eltéríthe­­tővé válik az ember, és fokozatosan elhalványulnak, relativizálódnak a korábbi szándékok, eltökéltségek és célok. Megtanultam, mennyire fontos az egészséges egyensúly az értelem - racionalitás és a fokoza­tosan ránk törő, megejtő érzelmek között, másként kifejezve, a belső egyensúly. Pályája során több helyen élt, Abarától Rimaszombaton és Rozsnyón át egészen Komáromig szinte lefedte a szlovákiai magyar nyelvterületet. Kialakított ez ön­ben valamilyen egységes és mé­lyebb benyomást erről az egyéb­ként térben hosszan elnyúló és igen tagolt térségről? Felvidék „belakása” nagyban hozzájárult egymás és sorsunk egy­ségesebb szemléletéhez és mélyebb megértéséhez. A százados, váro­sokhoz kötődő szellemi központok kisugárzása, egészséges befolyása nagyban gazdagította, színezte, for­málta gondolkodásunkat, azonkívül egész kiterjedt közösségeink társa­dalmi és kulturális életét, és ami ugyancsak fontos, összetartozásun­kat. Eltérőek voltunk egymástól sok mindenben, de egybefogott ben­nünket a sorsunk, hitünk, történel­münk, nyelvünk s a szülőföld sze­­retete. Sokfelől jöttünk, de a beil­leszkedésünket megkönnyítette, hogy kiváló tanáraink voltak, és nagyszerű diáksereg jött össze. Az elsőnek megnyílt komáromi bencés gimnáziumban még az életkor is szerepet játszott. Nemcsak „vi­lágmegváltó”, borzas fiatalok tanul­tak ott, hanem háborút és fogságot megjárt, sokat szenvedett, érett diá­kok, akik - figyelve őket - sors­­jellegü dolgokban gondolkozásra késztettek. Tapasztalataimat püspö­ki szolgálatom idején figyelembe vettem, és ez segített is eredményes beszélgetéseket folytatnom a külön­böző tájegységekben élőkkel. Ab­ban az időben számos vonatkozás­ban még természetesnek számított a felekezeti különbözőségekből adódó eltérő viselkedés, amit a mai fiatalok és kevésbé fiatalok már ne­hezen értenek meg és kevésbé ké­pesek elfogadni. Távolról sem vol­tak akkora gondok az általános er­kölcsi normák tiszteletben tartásá­val, mint ma. Át- és túlélői voltunk a II. világháború szörnyű méretű, emberiségellenes pusztításainak, és ez mély nyomot hagyott bennünk. Kerestük önmagunkat és helyünket az életben. Ez az időszak kitöröl­hetetlen nyomokat hagyott ben­nem. Mindezt a szülőktől, az ott­hontól távol - mondhatni - magá­nyosan éltem át. Most, hogy Ko­márom városának - hitelesen ne­vezhetem városomnak - díszpol­gára lettem, visszatekintve 83 évet számláló életutamra, azt mondom, Felvidék nem pusztán egy földrajzi egység, hanem valamilyen megha­tározhatatlan szellemi fluidummal sugárzó gyönyörű hely. Egyben ki­vételes érzelmi állapotot kiváltó, kötődést és hangulatot ébresztő erő, hasonlóan Erdélyhez, Székelyföld­höz és az Alföldhöz. Komárom? If­júságom fővárosa, amellyel ismét és végleg összeölelkeztem.

Next

/
Thumbnails
Contents