Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-23 / 144. szám
4 I RÉGIÓ 2020. június 23. I www.ujszo.com Öt évig kutatták a kettétört nádszegi MAROSI BIANKA Augusztus közepéig látogatható a II. világháború katonáinak sorsát bemutató tárlat a felújított Bencze-házban. A tárlat megalkotója később kültéri kiállításként szeretné, bemutatni a közönségnek. Egy albumot is készítenének az összegyűjtött anyagból. Nemrég fejeződött be Nádszeg utolsó polgári házának a felújítása, amellyel egy időben elkészült a II. világháborús nádszegi katonák sorsát bemutató kiállítás Kettétört életek címmel. A kiállítás megálmodója és megalkotója Bugár Andrea. Öt éve kezdett régi dokumentumokat, fotókat, feljegyzéseket gyűjteni. A kíváncsiság hajtóereje „Úgy kezdődött, hogy elhatároztam, elkészítem a saját családfánkat. Egyre több érdekességre bukkantam rá. Mindig érdekelt, kik vannak azok mögött a nevek mögött, amelyek a templom parkjában található, a II. világháborúban elesettek tiszteletére emelt emlékművön szerepelnek. Arra voltam kíváncsi, kinek az édesapja, nagyapja lehet a név mögött. A budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum honlapján a veszteségkartonokban jó néhány nádszegi személyt találtam, és kíváncsi voltam, vajon tudják-e a leszármazottak, hogy hol esett el a férj, az apa, a nagyapa” - mondta el a kiállítás alkotója. A lakosok segítségével A helyi kulturális bizottság ülésén a közös ötleteléskor merült fel először, hogy mivel május 8-án volt a világháború európai befejezésének 75. évfordulója, Bugár Andrea segítségével egy kiállítást lehetne készíteni. „A község lapjában megjelentettünk egy felhívást, amelyben arra kértük a lakosokat, adják kölcsön a régi fotóikat, irataikat, vagyis bármit, ami a II. világháborúban keletkezett, vagy azzal kapcsolatos információkat tartalmaz. A községházán másolatokat készítettek az összegyűlt adatokról, dokumentumokról. Volt, aki vonatjegyet hozott, amivel a hadifoglyokat hazaküldték, volt, aki fényképet, vagy leírt történetet a fogságról, vagy a hazatérésről. 10-12 emberrel találkoztam, akik elbeszélték az élményeiket, emlékeiket, történeteiket. Az egész faluban hűé ment a kezdeményezésnek, egyre többen kopogtattak be a A Shlém családnak egyetlen tagja, Aranka maradt életben. Az Ungár családból a szülők és a gyerekeik is odavesztek a legidősebb kivételével, aki még itthon el tudott bújni, így megmenekült. A Huber családból pedig az édesapa hazajött, de a feleségét és a gyermekeit megölték. Miután hazatért, kivándorolt Izraelbe. A nádszegi zsidóság tehát teljesen eltűnt a faluból a háború után” - fejtette ki a tárlat készítője. Technikai kérdések A kiállításon bemutatott anyag összeállítását kétéves kutató- és előkészítő munka előzte meg. „Az, hogy így összeállt a nyersanyag, Trepák Tamás munkáját dicséri. Nekem volt egy elképzelésem, hogy egy panelre körülbelül mi kerüljön, de nem tudtam felmérni, mennyúe lesz esztétikus és látványos. Voltak vitáink, mivel én több szöveget szerettem volna viszontlátni a paneleken, de ahhoz, hogy ne legyen túlzsúfolt, bizonyos fotóikkal, történeteikkel. A többi információ után levéltárakban, egyebek mellett a Hadtörténeti Levéltárban kutattam. Az oroszok által a magyar államnak átadott lezárt fogolykartonokba is betekintést nyertem, így sok adatot találtam például a hadifogolytáborokban meghalt emberekről, amelyek alapján igyekeztem beazonosítani a nádszegieket. Körülbelül 20 személyt sikerült azonosítani, például kihallgatási jegyzőkönyvekből. Nagyban segített az is, hogy a helyiek elbeszéléseiből megtudtam, hogy hívták a katonák családtagjait. Az emlékművön 95 személy neve szerepel. Köztük van 3 zsidó munkaszolgálatos, 4 gyermek, a többi levente vagy felnőtt. Majdnem mindenkinek sikerült kideríteni a sorsát, csupán 6-7 olyan van, akinek csak a neve maradt meg. A többinél legalább a családot be lehetett azonosítani. A történetek csak most kezdenek igazán megelevenedni, ahogy jönnek az emberek megnézni a kiállítást, és egyre több sorsot mesélnek el” - részletezte Bugár Andrea. Elhomályosult emlékek A kiállítás nemcsak az elesett katonákról szól, hanem a túlélőkről, illetve azokról a katonákról is, akik hadifogságba estek, például a debreceni gyűjtőtáborba hazaérkezetteket próbálta listázni. Bugár Andrea elmondása alapján a legnehezebb feladat a nádszegi zsidók sorsának felkutatása volt. „Az eredeti német nevekre már nemigen tudtak visszaem16 panelre került az összegyűjtött anyag (A szerző felvételei) lékezni a falubeliek, mivel mindenkinek volt valamilyen ragadványneve, ami alapján azonosították őket. Az anyakönyvek segítségével azért mégis sikerült kideríteni, hogy ki kicsoda. A Centropa nonprofit szervezet egy a zsidó történelmet kutató intézet, amely számos történet elbeszélését őrzi. Az ő adatbázisuk és a Jad Vasem Múzeum listái alapján sikerült a nádszegi zsidók történetét nagyjából felderítenem. Ez volt a legnehezebb része, de úgy érzem, jól sikerült. Két Reisz család volt a faluban. A távolabbi rokonok elbeszélései alapján, akik a Centropának nyilatkoztak, kiderült, hogy a család egyik tagja sem élte túl a háborút. dolgokat ki kellett hagyni, le kellett rövidíteni. A dokumentumokból is kevesebb került föl, mint amennyit sikerült összegyűjteni, de igyekeztem mindenkit megemlíteni, akiről bármilyen adat is volt. A legnehezebb dolgom az azonos nevüekkel volt.” Eredetileg utcai kiállítást tervezett Bugár Andrea, de technikailag nem sikerült a kivitelezés. A korábban megvásárolt régi kúriát magáncélokra, illetve közösségi térként szerették volna kihasználni. Mivel idén tavasszal elkészültek a ház felújításával, és a kiállítást is szerették volna május 8-ra elkészíteni, így adta magát az ötlet, hogy a házban mutassák be a tárlatot. A tárlat megtekinthető kedden, szerdán és csütörtökön 17.30 és 20.30 között sorsokat További tervek „Az emberek sajnos olyanok, hogy nagyon nehezen mozdulnak ki. Akkor néznek meg valamit, ha szinte szó szerint szembejön velük. Még mindig nem mondtam le arról a tervemről, hogy utcai kiállítás készüljön az anyagból. Augusztus 20-án van a falu templomának búcsúja, leginkább akkor tudnám elképzelni a kültéri kiállítást. Bízom benne, hogy további adatokkal is kiegészül majd a mostani tárlat, mivel mindenki, aki itt megfordul, elmond egy-egy történetet a saját családjáról, és állandóan újabb és újabb adatokra derül fény. A későbbiekben egy albumot is szeretnék kiadni, amelyhez a község is a támogatásáról biztosított” - egészítette ki. A tervek szerint a kiadvány nemcsak a II. világháborúról, hanem Nádszeg 20. századi történetéről szólna. Bugár Andrea már kapcsolatba lépett a magyarországi Baranya megyei településekkel, ahová a nádszegieket kitelepítették, mivel szeretné, ha ott is bemutatnák az összeállított anyagot. „A Hadtörténeti Levéltár a kiadott dokumentumokért cserébe mindig kér a felhasznált anyagról valamilyen kiadványt, ezért már velük is kapcsolatba léptem. Augusztus 20. számunkra nemcsak magyar nemzeti ünnep, hanem a nádszegiek ünnepe is, hiszen ekkor van a búcsú. Az elszármazottak is számon tartják ezt a napot, jó volna, ha több olyan magyarországi településre is eljutna a kiállítási anyag, ahol még élnek nádszegiek vagy a leszármazottaik. Ezzel szeretném összekapcsolni azokat, akik valamilyen módon kötődnek Nádszeghez. Remélem, sikerül együttműködést kialakítani, és az idei Szent István-napokon ilyen módon találkozhatunk egykori nádszegiekkel” - zárta Bugár Andrea. Kacz Éva, Nádszeg polgármestere, illetve a község vezetősége igyekszik támogatni az egyéni kezdeményezést. „Ez olyan csodálatos dolog, hogy bármelyik község büszke lenne rá, ha ilyen kiállítása lenne, ezért igyekeztünk segítséget nyújtani a kiállítás készítőjének, amiben tudtunk. Az itt látható kiállítás egy évekig tartó munka, egy hatalmas adatgyűjtés és tervezés, szerkesztés eredménye. Úgy vélem, az emberekben is megnyílik a bizalom, hogy nemcsak egy faliújságra kiaggatott dokumentumhalmazról van szó, hanem egy kontextusba helyezett, történetekkel, helyismerettel színesített tárlatról, ami rendkívül érdekes. Teljes mértékben reagál a mai galériák, kiállítások igényeire” - mondta el a polgármester. 2020. június 23. Nosztalgiamozi Rudolf Hruiínskyval Kinek jár a Hangtalan Lehet-e vásár? KINEK JAK • •.___ • - •. Az év elejétől új rendelet van érvényben, mely szerint, ha egy nyugdíjas 30 évnél többet dolgozott igazoltan, emelésre jogosult, ha nincs meg a minimálnyugdíja. 31 év és 28 napom van igazolva ledolgozottként. Ebből itt, Szlovákiában 23 év, 321 nap, Magyarországon 7 év, 72 nap. így a nyugdíjam 239 euró, Magyarországról 15 985 ft (45-47 euró). Azt, hogy mennyi a minimálnyugdíj, nem mondták meg a nyugdíjosztályon, de őszintén remélem, nem ilyen kevés, mint amit én kapok. Nagyon nehéz megélnem belőle, a rezsi, a kötelező biztosítások és kiadások után van olyan hónapom, hogy 20-25 euró marad. Jó volna valami kézzelfoghatót tudni. Már kapható a Vasárnap legújabb száma
