Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-22 / 143. szám
8 I KULTÚRA 2020. június 22. lwww.ujszo.com Legnagyobb motivációja az alkotás Jósé számára most Karva a legfontosabb kikötő. Sokáig vívódott, hogy zenével kell-e foglalkoznia „Tavalytól megint a zeneszerzés, a szövegírás tölti ki a szabadidőmet" (A szerző felvétele) BÁRÁNYJÁNOS Ropog József, azaz Jósé, a Komáromból indult rapper széttárta karját a Karva melletti festői Duna-parton, ás azt mondta, ez a világ egyik legszebb helye. A hársfák alá ültünk a padra, néztük a Dunát, szemben, a túlsó parton Lábatlant. A Lesz még nyár című dallal itthon és a határon túl is nagy sikert elért 31 éves hajétesttervező mérnök nemsokára saját zenekarával, élőben ad koncerteket. Némileg még vívódik, de már érzi, a zene az élete. Le is írta Szálltam én című dalában. „De ami itt zenél bennem, az soha nem hagyott elvesznem.” Mennyiben befolyásolta abban a karvai Duna-part és a sok hajó, hogy hajótervezéssel kezdjen foglalkozni? Misi és Karcsi unokatestvéreimmel rengetegszer ültünk itt a parton, számoltuk és felírtuk, mennyi kirándulóhajó megy el előttünk. Esténként azután visszajöttünk, és nagy villanylámpákkal rájuk villogtunk. A hajósok pedig hatalmas reflektorokkal visszavilágítottak. Akkor még nem érdekelt a kirándulóhajók konstrukciója, sokkal inkább az, hogy milyenjó lenne ott ücsörögni a fedélzetükön. Brünnben végeztem gépészmérnökként, majd itthon néztem munka után, nem akartam Csehországban maradni. Komáromban több cég foglalkozik hajótervezéssel. Elmentem az egyikbe, és őszintén bevallottam, nincsenek hajózási tapasztalataim. Azt mondták, semmi gond, amit mi csinálunk, azt nem is tanítják sehol. Felvettek. Azóta számítógéppel tervezek hajótesteket. Természetesen ez csapatmunka, több hétig tartó folyamat. Főiskolásként érintette meg a rapzene? Tíz évvel ezelőtt bontott vitorlát azokon a „vizeken”. Elsős vagy másodikos lehettem, igen. Kezdetben verseket írtam. A rapszövegnél már figyelembe kellett vennem a ritmikát, a tempót; ha több a szótagszám, egy kicsit meg kell pörgetni, hogy beleféljek a tempóba. Az első rapszövegem címe az volt, hogy A barátságról. Akkoriban sokat bandáztunk. Kimentünk a barátokkal, és megmutattam nekik ezt a dalt is, amit egy egyszerű, házi mikrofonnal vettem fel. Vass Robert, az egyik srác a kollégiumból készítette a zenei alapot. Lehet, hogy elemezni kéne, miért, de az első szerzeményeim lehangoló, depressziós dalok voltak. Arra törekedtem, hogy minél mélyebb érzéseket adjak át. Nem érdekelt, hogy rádióbarát dalok vagy sem. Azt sem tudtam még, mi kell ahhoz, hogy rádióbarátok legyenek. Leírtam és rögzítettem, ami belülről jött. Később azután úgy alakítottam a dalaimat, hogy megmaradjon a mondandó, de dallamosabb legyen a refrén. Tíz éve jelent meg Időt kérek című albuma, azóta évente egy-egy új dalt produkált. Vívódtam, hogy zenével kell-e foglalkoznom. Mert más impulzusok is értek. Az egyetemi évek alatt Faragó József szinkronrendező irányításával elvégeztem egy szinkrontanfolyamot Budapesten. NovaVoice néven egy kis csapatot is alapítottunk néhányan. Társaim között voltak Szabó Luca, aki Flermione magyar hangját adta a Harry Potter-szériában, és Nikas Dániel, aki ma az egyik legfiatalabb szinkronrendező. Vonzott az a világ, mégis ott tudtam hagyni Budapestet. Tavalytól megint a zeneszerzés, a szövegírás tölti ki a szabadidőmet, bár több ez már, mint hobbi. Az évek során rájöttem, hogy videoklip nélkül esélyem sincs megmutatni az új dalokat. Nagy szerencsémre találkoztam a magyarországi Medusa Pictures rendezőjével, Sipos Gézával. Hamar kiderült, hogy egy csónakban evezünk. Tökéletesen azt a képi világot teszi a dalaimhoz, amit magam is látok komponálás közben. Július elsején című dalának a videoklipje itt kezdődik, a Dunaparton. A dal egy közmunkásról szól, aki a hétköznapokban éli a kis szürke életét, ám a hétvégén irány az Elet és a „Zsiguli kabrió”. Kellett hozzá némi színészi véna, amit volt kitől örökölnöm. Édesapám Ropog József színész. Szeretek szerepekbe bújni. Könnyű volt kitalálni, milyen legyen ez a derék munkásember, aki a vasvillájával gitározik. Sok segítséget kapok édesanyámtól, aki a komáromi Bóbita óvoda igazgatónője, és Karva a szülőfaluja. Nyolc éve költöztem Komáromból a faluba, nagymamám házában élünk a menyasszonyommal. Kiskorom óta ismernek az itteniek, gyermekként minden hétvégét itt töltöttem. Számukra Ropog Józsi vagyok, és nem Jósé, a rapper. A szülőföldről szóló dala, a Lesz még nyár ismertté tette szinte az egész Kárpát-medencében. Magyarországi és hazai lapoknak adott interjúkat. A korona vírusjárvány állította meg a dal szárnyalását márciusban. A hazaszeretetről szól az egyik új dalom is. Arról, hogy ne érezzék magukat kényelmetlenül azok a szlovákiai magyarok, akik külföldre költöztek a megélhetés miatt, de ne felejtsék el a felvidéki táj szépségeit sem. Magam is éltem és dolgoztam egy rövid ideig Norvégiában. Amikor azután hazajöttem, olyan kincseket fedeztem fel, amiket addig szürkének láttam. Ahogy jöttünk hazafelé a repülőtérről, rácsodálkoztam, mennyi gyönyörűség vesz körül. A dal zenéje már kész, felvettem a kis karvai házi stúdiómban, most írom a szöveget. Remélem, át tudom majd adni azt az örömöt, milyen jó volt hazajönni. A koronavírus-járvány miatti kényszerszünetben megszerveztem a zenekaromat. A tervek szerint a nyár végén élő koncertjeink lesznek. Már együtt hajózunk Kerekes Levente gitárossal, Szabó Andor basszusgitárossal, Szabó Arnold dobossal, aki a két Komárom zenészeiből álló Corelosa zenekart is erősíti, és Tóth Béla billentyűssel. Már csak a jó szél hiányzik a vitorlákból, de reméljük, hamarosan az is meglesz. Útra kész a „hajó”? A boldog napokon azt mondom, horgonyt fel, és indulunk. Azután belegondolok, bírom-e, bújuk-e majd erővel, hiszen nem látjuk előre, mi vár ránk. A legszebb része számomra még mindig az, hogy nulláról indulva létrehozok egy dalt. A legnagyobb motiváció számomra az alkotás. Elindul majd a hajó, mert sokat dolgoztunk, hogy így legyen. De mindig visszavár Karva, a legfontosabb kikötő: Karva. Köszöntjük a 70 éves Kövesdi Szabó Mária színésznőt Tegnap ünnepelte 70. születésnapját a kassai Thália Színház alapító tagja, Kövesdi Szabó Mária színésznő. Évtizedeken átjátszott főszerepeket, több műfajban is maradandót alkotott a színpadon. Kiskövesden született, Királyhelmecen érettségizett 1968-ban. „És csak később értettem meg, mit jelentett az ország keleti végei kitűnő tanítójának és közművelőjének, Kassai Bélának határozott utasítása, hogy a hatvankilencben alakult Thália színésztoborzására okvetlenül el kell mennem. Ahogy az idősebb, rutinos színésztársak kijelentéseit is csak később értem fel teljesen ésszel, hogy bele kell érnem a szerepeimbe. Ma viszont inkább a szerencsémet dicsérem, hogy bár sosem harcoltam szerepért, mégis olyan színpadi figurák sokaságát játszhattam el, ami minden színésznő vágyálma. Sőt, olyanokat is, amelyeket fiatalságomnál fogva talán még nem kellett volna, de abból is tanultam” - mondta öt évvel ezelőtt egy lapunknak adott inteijúban. Ugyanitt arról is szólt, hogy Kassa földrajzi helyzete, illetve színházi kötelezettségei nem tették lehetővé számára, hogy filmszerepeket vállaljon, akár nálunk, akár Magyarországon, amit utólag nagyon sajnál. Színpadi teljesítményét viszont számos díjjal elismerték, egyebek mellett megkapta a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának életműdíját, valamint A Szlovák Köztársaság ezüstplakettjét. Forgács Miklós, a kassai Thália Színház dramaturgja így köszöntötte őt a színház honlapján: „Mit 70! Kövesdi Szabó Mária legalább 70 ezer éves! Számoljuk csak össze az 51 év alatt, mióta a pályán van, hány évet is élt meg a színpadon, mennyi történet idején gázolt át, és mennyi különféle rendű-rangú hős idejét vette magára, hányszor hány éves volt már a színpadon, mennyiszer született újjá, pedig előző este szerepe szerint meghalt a színpadon, tragédiák szenvedélyes, drámák kíméletlen, mesék varázslatos, komédiák észrevehetetlenül gyors idejét szűrte át magán, és amiért örök fiatal, mindig megállította az Teljesítményét számos díjjal elismerték (Somogyi Tibor felvétele) időt és örökkévaló pillanattá nemesítette a létet. Mit Kövesdi Szabó Mária! Kövesdi Szabó Máriák izzanak, éreznek, mozgatnak meg hegyeket a színpadon, soha nem egy ember energiája az, amilyen intenzitással és hatásfokkal él a színpadon. Mindig bensőséges viszonya volt a költészettel, ezért is ösztönösen versekké vált a nagyravágyó dramaturgi bizonytalanság, hogyan is lehetne köszöntem őt. Somlyó Zoltán nosztalgikuslegendás időket idéző sorai kúsztak elő megsárgult lapokról az Egy színésznőhöz című verséből: »Keblednek titkos jáspis oszlopában / a művészet szelíd galambja búg. / Egy bársonyos szavadra a kapuk / kipattannak előtted a sugárban. // Tiéd a szó a grácia a lejtés, / s a könnyek a szemérmes rejtezők...«. Egy másik Somlyó Zoltánszövegben pedig ez áll: »0 függöny s színpad! Könnyű selymek, / amelyek sohasem felelnek, // csak zöngve, sírva deklamálják / az élet örök, szent talányát«. Drága Marikák! - kemény nagyasszonyok, cserfes csitrik, bölcs anyókák, és számtalan más csodálatos nők, ti mindannyian vegyetek egy jó nagy levegőt, mert azért 70 ezer gyertyát elfújni nem csekélység. Eber színházak közepében boldog születésnapot!” (juk)
