Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-02 / 126. szám
141 RÖVIDEN Portrófilm Miro íbirka énekesről Július 16-án kerül a hazai mozikba a Meky című dokumentumfilm, amely a szlovák könnyűzene kimagasló egyénisége, Miro Zbirka filmes portréját rajzolja meg. Bemutatva, mi mindent élt meg a legendás énekes, akinek a nevéhez olyan örökzöld slágerek fűződnek, mint a Biely kvet, az Atlantída, a Co bolí to prebolí, a Múr nasich lások, a 22 dní és folytathatnánk a sort. A Cseh Oroszlán díjas Simon Safránek rendező a múlt évben forgatott Miro Zbirkával Prágában, Pozsonyban és Londonbam A hivatalos sajtóanyag szerint Zbirka őszinte vallomása, a legújabb felvételek és unikális archív anyag felhasználásával készült el ez az „energikus” filmes portré, amely „testközelből, váratlan összefüggésekben és humorral” mutatja be a népszerű énekest. A rendező úgy nyilatkozott, pátosz nélküli filmes portrét készítettek, emberi közelségből, hangos zenével, emocionális töltettel, de a szentimentalizmust elkerülve. (tb) KULTÚRA 2020. június 2.1 www.ujszo.com A Madách „emberkísérlete" A kanapén ülve nézhetünk meg két új bemutatót, egy-egy színészházaspár otthonából JUHÁSZ KATALIN A rendkívüli helyzetre való tekintettel a Madách Színház egy világviszonylatban is új műfajjal kísérletezik. Két vadonatúj előadással lepi meg a közönséget, melyeket a színészek a saját otthonaikban adnak elő. A közvetítések valós időben zajlanak, később nem nézhetőek vissza. A Madách Színház élőben az ön otthonában című sorozatának első darabjaként június 4-én mutatják be Carol Rocamora amerikai írónő Örökké fogd a kezem című művét, amelyet a szerző Anton Pavlovics Csehov és felesége, Olga Knyipper színésznő levelezése nyomán írt. A darab internetes bemutatójának szereplői Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter, rendezője Szirtes Tamás - olvasható a Madách Színház közleményében. Mint írják, a fennálló abszurd körülmények mellett is arra törekednek, hogy minél teljesebb színházi élményt nyújtsanak: az előadás helyszíne Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter lakása, ahonnan élőben sugározzák a bemutatót holnapután 20 órakor, majd június 5-én, 6-án, 9-én és 10-én ugyancsak 20 órai kezdettel. Carol Rocamora, a New York-i művészeti egyetem tanára, Csehov több írását ültette át angol nyelvre. Csehov és felesége levelezésének nyomán írt művének ősbemutatója 2001-ben volt a londoni Almeida Theatre-ben. Azóta számos nyelven aratott sikert a két rendkívüli emberről, a világirodalom egyik legnagyobb írójáról és a kor ünnepelt színésznőjéről szóló színmű. Olyan színészóriások játszották, mint Paul Scofield és Irene Worth. A sorozat következő darabját, Bemard Slade Jövőre veled ugyanitt című vígjátékát egy másik színészházaspár, Kovács Lotti és Szemenyei János előadásában, Harangi Mária rendezésében mutatják be június 11-én 20 órakor. A helyszín szintén a művészek lakása. A további előadások június 12-én, 13-án, 16- án, 17-én ugyancsak 20 órai kezdettel láthatók. Slade 1975-ben írta művét, amelyért Tony-díjra jelölték. A darabot több mint 1400 alkalommal játszották a Broadwayn, majd a világ több országában is bemutatták. A Robert Mulligan által rendezett filmváltozat Oscar-jelölést is kapott, és szintén világsiker lett, nem utolsósorban a két főszereplőnek, Ellen Burstynnek és Alan Aidának köszönhetően. A dialógusok és a helyzetek teret adnak a színészeknek a kibontakozásra, a történet némi társadalomrajzot is tartalmaz, és nemcsak nevetni lehet rajta, mint a futószalagon készült vígjátékokon, hanem gondolatokat is ébreszt a nézőben. Nem meglepő, hogy a hatalmas siker által ösztönözve elkészült a második rész is. A Madách Kamarában Sztankay István és Schütz Ila, valamint Lesznek Tibor és Kiss Mari szereplésével, Szirtes Tamás rendezésében több mint 500 előadást ért meg. A történet szereplői Doris és George, akik ugyan mással élnek házasságban, mégis minden évben egy napot egymással töltenek, az évek során pedig a kaland mély emberi kapcsolattá válik. Az előadásokat a Madách Színház honlapjáról lehet majd elérni, és jegyvásárlásra is ott van lehetőség. A színház célja, hogy a világon elsőként az online térben hozzák létre az élő színházi előadás izgalmát, valóságos színházi élményt adjanak, ami a szemünk előtt születik meg, hiszen minden megteremtett színházi pillanatban jelen van az a gondolat, hogy az egyszeri és megismételhetetlen. A kísérlet rendkívül érdekes, kiderülhet végre, hogy valóban elengedhetetlen-e a maradandó színházélményhez az, hogy a játszók és a nézők közös térben legyenek. Az egész szakma feszülten figyeli, mekkora igény mutatkozik ezekre az előadásokra, hányán vásárolnak rájuk „jegyet” jelképes áron. Pozitív fogadtatás esetén vélhetően többen is követik majd a Madách Színház úttörő példáját. Ehhez persze találniuk kell olyan színészeket, akik közös háztartásban élnek, azaz egy párt alkotnak - a nézők mindig is hálásan fogadták ezeket a különleges, kikacsintós szereposztásokat. De megnyílhat az út az amúgy is méltánytalanul elhanyagolt monodrámamüfaj irányába is. Ennek nyilván nagyon sokan örülnének tájainkon, a színészeket, rendezőket és a kortárs drámaírókat is beleértve. Jövendölések Firenzéből Meghalt Christo bolgár képzőművész Pozsony. Luca Matti firenzei képzőművész karanténban alkotott munkáiból rendeztek Jövendölések egy jobb világnak címmel kiállítást Pozsonyban a Dolce vitaj olasz kulturális fesztivál eseményeként. Az olasz művész a két hónapos karanténban is alkotott. Természetesen az aktuális helyzet is inspirálta olyan munkákra, amelyeken a város és lakója viszonyát, az ember terjeszkedésének következményeit vizsgálja kortárs művészeti eszközökkel. Luca Matti grafikus és illusztrátor, de képregény alkotóként több újsággal és kiadóval dolgozik együtt. 1988-tól festőként, újabban szobrászként is alkot. E sokrétű műfaji tapasztalat a munkáin is tükröződik: grafikai eljárásokat festészeti technikákkal vegyítve - esetenként szobrászati elemekkel is kiegészítve - alkotja meg álom-látványképeit, amelyek az alakuló-formálódó városképről, környezetünk változásairól szólnak egyfajta jövendölésként. Luca Matti művein felülnézetből szemléli világunkat, amelyről leginkább azt látja, hogy az emberi beavatkozás következtében a városi tájban egyre inkább zsugorodik a természet, a tornyosuló építészeti csodák mindjobban kiszorítják az élhető tereket. Matti a magasból szemlélt, kihaló térben a toronyházak ablakaiból kiszűrődő világosságot érzékeli, amolyan üzenetekként az emberi létezésről. Luca Matti személyesen nem vehetett részt pozsonyi kiállítása megnyitóján, amit azért is sajnál, mert 2016-ban már járt itt, akkor egy festészeti verseny zsűritagja volt. Kiállítása június 26-ig tekinthető meg a Kabinet (Racianska 22/a) kiállítóterében. (tébé) Luca Matti álom-látványképei környezetünk változásai ró Iszólnak (Fotó: Dolce vitaj). 84 éves korában New York-i otthonában Meghalt Christo bolgár származású csomagoláművász. Christo a világ számos emblematikus épületének és tájképi elemének, köztük a párizsi Pont Neuf híd és a berlini Reichstag épületének művészi színvonalú becsomagolásával vált világhírűvé 2009-ben elhunyt feleségével, Jeanne-Claude-dal. Christo Vlagyimirov Javacsev néven született Bulgáriában. Tanulmányait 1952 és 1956 között a szófiai Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi és a prágai Képzőművészeti Akadémián végezte. 1958-ban Párizsba, majd 1964-ben New Yorkba költözött. 1973-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Az 1960-as évek pop-art irányzatával rokon concept-art egyik első képviselője. Ez az irányzat szakít a művészi kommunikáció tárgyias formáival, és kifejezetten a gondolati, elméleti, az elanyagtalanításon alapuló verbális megalapozásra helyezi a hangsúlyt, a néző befogadóképességére bízva kívánja létrehozni magát a műalkotást. Christo 195 8-ban kisebb-nagy óbb tárgyak becsomagolásával kezdte, 1961-től foglalkozott középületek, Christo csomagolóművészként vált világhírűvé (TASR/AP-feivétei) tájelemek becsomagolásával. Legismertebb ezek közül a párizsi Pont Neuf híd (1976-85), a chicagói Modem Művészeti Múzeum (1969) és a berlini Reichstag épületének (1995) becsomagolása. Az Egyesült Arab Emírségekben hordókból épített piramist (masztaba) 2007-ben, 2018- ban újabb masztabát épített a londoni Hyde Parkban lévő Serpentine-tavon. Legutóbb a párizsi Diadalív (Arc de Triomphe) becsomagolásán dolgozott, de a koronavírus-járvány miatt ezt jövőre halasztották. A francia főváros egyik jelképének számító Diadalív becsomagolásához 25 ezer négyzetméternyi újrahasznosítható műszálas szövetet és 7 kilométernyi vörös kötelet akart felhasználni. (MTI)
