Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)

2020-06-12 / 135. szám

www.ujszo.com | 2020. június 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tanulásellenes propaganda A szülő csalódása nem a gyerek csalódása LAMPL ZSUZSANNA Előfordul, hogy álmom­ban érettségire készü­lök. Vagyis inkább nem készülök. Rettegve gondolok arra, hogy még bele sem néztem a tételekbe, pedig másnap soron vagyok. Aztán még mielőtt felébrednék, eszembe jut, hogy ez csak álom, és én már régen leérett­ségiztem. Nem emlékszem, milyen nap és milyen idő volt akkor, de biztosan meleg, mert a világoskék, rövid uj­jú krimplen ruhám volt rajtam, az, amelyiknek a szoknyája sötétebb kékbe ment át. Ha bevillan az a reggel, napsütést látok, de ha vala­mi szépre emlékezünk, mindig fénybe borul a múlt. Mert bizony szép emlék az a nap. Persze lámpa­lázzal indult, pedig felkészültem, és különben is, mindig jól tanultam. Ezt nem dicsekvésből írom, hanem azért, hogy ellensúlyozzak egy trendet. Ugyanis egyre gyakoribb, hogy közismert emberek a velük készült interjúkban elmondják, szinte el­dicsekszik, hogy ők milyen rossz tanulók voltak, és mennyire utálták az iskolát, de lám, nem is volt rá szükségük, mert a legjobb iskola az élet. Az egésznek olyan végki­csengése van, hogy a tanulás fö­lösleges, majdhogynem káros do­log, ezzel szemben a nem tanulás menő. S ha ők mondják, sokan el is hiszik nekik. Persze én nem vagyok celeb, de annyit akkor is, és csak azért is el­mondok, hogy én szerettem az is­kolámat, jól tanultam, és ha elértem valamit, azt éppen a tanulással ala­poztam meg. Továbbá azt gondo­lom, hogy a legjobb iskola egy jó iskola. Az élet ehhez a tapasztalatot teszi hozzá. Ugyanakkor nem állítom, hogy aki tanul, az automatikusan sikeres lesz. Azt viszont folyamatosan ta­pasztalom, hogy eddigi diákjaim közül azok, akikben volt tudás­szomj és tanultak, többnyire érvé­nyesültek és sikeresek. Ezt onnan tudom, hogy jelen vannak a szak­májukban, míg a többiek nem (persze attól még más területen ér­vényesülhettek). Éppen ezért rosszullét kerülget, amikor a szülők ahelyett, hogy ta­nulásra motiválnák a gyermekei­ket, tanulásellenes propagandát folytatnak. Mert mi másnak nevezzem azt, amikor a játszótéren az anyuka ar­ról beszél, hogy megvette a jöven­dő kis elsősnek az iskolatáskát, és amikor a gyerek örült a táskának, elmondta neki, hogy az iskola nem jó, de muszáj odajárni, és nem baj, ha nem lesznek egyesei, az a fő, hogy ne bukjon meg. De miért mondott neki ilyeneket, kérdezem az anyától. Azért, mert nem akar­tam, hogy csalódjon, és különben is, a gyereknek igazat kell monda­ni, válaszolta. Jaj, drága anyuka, gondoltam, de hát a te csalódásod nem az ő csalódása, a te igazságod nem az ő igazsága! Aztán ne cso­dálkozzunk, hogy virágzik a kü­lönféle dolgozatíró iparág, s hogy a diplomamunka megvédésekor a leendő szakember egyszerű kér­désre sem tud válaszolni, mert még azt a fáradságot sem vette, hogy ha már más írta meg, legalább elol­vassa a „saját” munkáját. S főleg ne dühöngjünk, ha majd egy ilyen „szakemberrel” hoz össze az élet iskolája. Akkor már eső után köpönyeg. This is the end of a beautiful friendship (Cartoonizer) Pellegrini új úton SZILVÁSSY JÓZSEF Nem keltett meglepetést a volt kormányfő döntése, amellyel ki­zárta, hogy a Smerben folytatja politikai pályafutását. Néhány napja még bízott az elnökcserében és nyilvánosan közölte Robert Ficóval: a Smer csak úgy juthat ki abból a posványból, amelybe a korrupciós és egyéb botrányok miatt süllyedt, ha lemond a pártelnök. Fico viszont dörgedelmes beszédben harsogta, hogy a párt a saját gyermeke és kész a megújulásra. Ezzel alighanem megőrizte támogatóinak többségét a pártvezetésben. Ezután határozta el Pellegrini, hogy otthagyja az egész diszes társaságot. Bejelentése után Fico a Facebookon farizeus módjára azt írta, továbbra is szurkol távozó kollégájának, akit még a neki felajánlott pártelnöki tisztség sem tudott maradásra bírni. Csakhogy Fico elhallgatta, hogy ezt a ravasz ajánlatát csak kedden este üzente meg, és a lényege az volt, hajlandó visszalépni, ha a Smer anyagi ügyei körül ügyködő alapítvány elnöke le­het, és vétójoga lesz a pártvezetés bármelyik döntésével szemben. Vagyis hivatalosan ugyan venné a kalapját, valójában azonban megmaradna a be­folyása, a jelenlegi pártvezetés többségének cinkos támogatásával. Ilyen feltételeket Pellegrini és hívei nem fogadhatnak el, ezért egy új balközép párt - Dag Danis szlovák publicista meghatározása szerint -, az emberarcú Smer gründolásába kezdenek. Pellegrini ambícióit erősíti, hogy a február végi parlamenti választáson több mint 450 ezer preferenciaszavazatot ka­pott, kétszer annyit mint Fico. A Focus ügynökség néhány hete készült felmérése szerint új politikai tömörülésének támogatottsága 21,4 százalék lenne, a Smeré pedig 9,6-ra zuhanna. Ezek az adatok azonban legfeljebb jelzésértékűek, ugyanis a választási eredmény és a felmérés is a két dudás egy csárdában helyzetet tükrözte. Mostantól viszont Pellegrini már nem a Ficóval szembeni politikai pengeváltásaival lehet sikeres, hanem meg­győző lépései révén gyarapíthatja támogatói táborát. A Smer parlamenti képviselői is válaszút előtt állnak, rajtuk is múlik, mekkora lesz a pártszakadás, kik lépnek át és kik maradnak Ficónál. Persze Pellegrini eddigi közéleti bizonyítványa sem színjeles. Igaz, kormányfőként jó pontokat szerzett a sokáig gúzsba kötött belügyi szervek függetlenségének legalább részleges visszaállításával, majd pedig a ránk törő járvány viszonylag jó kezelésével. Mindebből saját magának igyeke­zett minél nagyobb politikai tőkét kovácsolni, most pedig belátható időn belül a jelenlegi kormánykoalíciót leghatásosabban bíráló ellenzéki poli­tikus akar lenni. Ami nem lesz sétagalopp, mert ellenfelei nyilván még sokszor az orra alá dörgölik, hogy éveken át Fico hű alattvalójaként, kü­lönböző tisztségek megkaparintása fejében szemet hunyt a Smer holdudvarának korrupciós ügyei felett, amelyek legalábbis gyanú­sak lehettek számára is. Még nem tudjuk, vajon milyen szerepe volt a friss Govnet lehallgatási botrányban, de az állami hálózat digitalizálását egy­kori miniszterelnök-helyettesként ő irányította és felügyelte. Ez a rejtélyes ügy remélhetően korábban tisztázódik, mint az egymástól messze került smeres politikusok jövője. Fico rögeszmésen hisz saját karrierjének és pártjának újraindításában-vagy legalábbis ezt hirdeti. Bárhogy is van, könnyen Vladimír Meciar sorsára juthat, aki a néhai HZDS alapítója, majd sírásója volt. Pellegrini további politikai erősödésének esélyei reálisak, de a kudarc is benne van a pakliban. FIGYELŐ Spiegel: Trump puccere készül? Az amerikai elnök megpuccsolja az országot, ha kikap a novemberi választáson, és ebben senki sem akadályozhatja meg, mert az ál­lamcsínyhez már jó ideje készíti elő a terepet. Ezt hangsúlyozza a Spiegel kommentárjában egy né­met elémző és stratégiai tanácsadó. Sascha Lobo ugyanazt mondja, mint a New York Timesban Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász. Trump azt fogja mondani: valójá­ban ő nyert, és ebben támogatja a saját propagandamédiája, beleértve a Fox tévét. A sajtó többi részének felzúdulását azzal intézi el, hogy fake news minden támadás, illetve a demokraták által vezérelt „mély állam” összeesküvéséről van szó. Beveti a hadsereget a tiltakozások elfojtására. Végül a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, hogy az szen­tesítse a politikus által kihirdetett választási eredményt. (hvg.hu) A magyar lakosság 38%-a tartja elfogadhatatlannak a korrupciót Az európai uniós állampolgá­rok nagyjából 69 százaléka tartja elfogadhatatlannak a korrupciót, az elutasítás mértéke Portugáliában a legmagasabb (88 százalék), Magyarországon a legalacso­nyabb (38 százalék). Szlová­kiában az arány 48 százalék. Az Eurobarométer felmérésének eredményei azt mutatják, hogy tíz­ből hét európai „széles körben el­terjedt problémának” tartja orszá­gában a korrupciót. A megkérde­zettek 70 százaléka szerint a kor­rupció jelen van a közintézmé­nyekben, ez az adat a politikai pár­toknál 53 százalék. Horvátországban a megkérde­zettek 97 százaléka szerint kiterjedt a korrupció, a skála másik végén Finnország található, ahol mind­össze 22 százaléknyian gondolják így. Jellemzően a skandináv orszá­gokban tartják alacsonyabbnak a korrupciót az emberek. Szlovákia, Csehország és Ma­gyarország itt egyaránt 87 száza­lékkal holtversenyben a hetedik legrosszabb helyre sorakozott be. Magyarországon a lakosságnak mindössze 1 százaléka látja úgy, hogy hazájában nem létezik kor­rupció. A magyarországi válaszadók 49 százaléka szerint a korrupció lég­ióként pártokhoz kötődik, 32 szá­zalék tartja úgy, hogy a mindennapi életét is befolyásolja. 45 százalék nem jelenti a hatóságoknak, ha kor­rupciót tapasztal, főként azért, mert nehéz bebizonyítani. 25 százalék­nyian vélik úgy, hogy a korrupció jelentése felesleges, nem ér meg semmilyen erőfeszítést. Szlovákiában az emberek 41 szá­zaléka érzi úgy, hogy a korrupció a mindennapi életét is befolyásolja, 52 százalék szerint az elmúlt három évben még nőtt is a korrupció. 18 százaléknyian mondták, hogy sze­mélyesen ismernek olyan embert, akiről biztosan tudják, hogy csú­szópénzt vett át. A felmérés pozitív fejlemények­ről is beszámol: 2013 óta 18 uniós tagországban csökkent azon vá­laszadók aránya, akik a korrupció mértékét kiterjedtnek tartják. 26 százaléka a válaszadóknak azon­ban úgy érzi, hogy a korrupció át­hatja az állampolgárok mindennapi életét. Európa-szerte 28 ezer embert kérdeztek meg a kutatás során, amelynek az volt a célja, hogy fel­térképezze, hogyan vélekednek az állampolgárok az országukban je­len lévő korrupcióról. (MTI, tasr)

Next

/
Thumbnails
Contents